A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ismeretterjesztő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ismeretterjesztő. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 5., hétfő

Sci-fi és fantasy a 88. Ünnepi Könyvhéten (2017. június 8-12.)

Napokon belül itt a 88. Ünnepi Könyvhét. Idén június 8-12. között kerül megrendezésre az év egyik legnagyobb könyves eseménye a szokásos helyen, a budapesti Vörösmarty téren. A menetrend már ismerős lehet: csütörtöktől vasárnapig kiadók standjai töltik meg a teret, számos friss megjelenés, könyvbemutató, beszélgetés és dedikálás várható. 

Most nem volt a tavalyihoz hasonló balhé és a hivatalos dizájn is egyre lájtosabb: idén éppen a többek között a Békés Pál és Várkonyi Mátyás által jegyzett mesejáték, A félőlény borítójáról ismerős manó olvasgat a weboldalon, a logó pedig szimplán az esemény száma.

A könyv- és programkínálat ezúttal is elég jó, bár azért valamivel elmarad az elmúlt évekhez képest. SF/F témában kiemelkedően nagy név, mint pl. a Könyvfesztiválon Sapkowski, nem lesz, de számos magyar szerzővel találkozhat személyesen is a kilátogató. Az összegyűjtött, elsősorban sci-fi- és fantasy-témájú megjelenéseket, programokat, dedikálásokat alább találjátok.

2017. május 25., csütörtök

Lente Gábor: Vízilónaptej és más történetek kémiából

Mitől nem égnek le a vízilovak? Melyik híres politikus volt "tökéletes másodrangú kémikus"? Milyen magas Poszeidón lenne Homérosz eposzai alapján? Hányféle jég létezik? Milyen nyomok utalnak Shakespeare természettudományos érdeklődésére? Lente Gábor irodalmi-kulturális, közéleti, technológiai, tudománytörténeti, olykor pedig egészen hétköznapi ihletésű cikkeiben többek között a fenti kérdéseket is vizsgálja a Vízilónaptej és más történetek kémiából lapjain.

"Civilben" kémikus hírességek, természettudományos magyarázatok keresése irodalmi kérdésekre, változatos témájú, elsősorban tudományos-ismeretterjesztő cikkek. Lente Gábor, a Debreceni Egyetem Kémiai Intézetének oktatója harminckét cikke olvasható a kötetben, nem csak a kémia területéről.

A Vízilónaptej és más történetek kémiából látványos borítója mögött érdekes tartalom rejtőzik. Ez nem olyasmi tematikus kö, mint a hasonló című Szabotázs a hátizsákban és más mesék fizikából volt, noha sok a legalább részben kémiához kapcsolódó témájú írás, az általános közös pont a szerzőn kívül csak a természettudományos téma és szemléletmód. Viszont emiatt színesebb és sokrétűbb, szélesebb közönséget tud megszólítani, és azt is megmutatja, hogy egy jó tudós nem kizárólag a saját, szűk értelemben vett szakterületéhez ért, hanem valóban széleskörű tájékozottsággal bír.

2017. május 2., kedd

Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok? - A pökhendiség története

Az ember bizony meglehetősen önelégült népség. Nem ok nélkül, elvégre nagyszerű dolgokat értünk el, ám a realitásérzék és empátia hiánya azért többnyire csak kárt okoz. Szerencsére itt van nekünk Ari Turunen, aki Hát nem tudjátok, ki vagyok? című könyvében megkísérli kipukkasztani a pökhendiség valóságtól elszigetelő buborékját, ráadásul mindezt igen szórakoztatóan teszi.

A finn Ari Turunen újságíró és kommunikációs szakember, az Academy of Finland kommunikációs igazgatója. Eddig kilenc könyve jelent meg, többnyire az emberi viselkedés egy-egy jellegzetes aspektusáról, mint a részegség, a babona, az ellenkezés, vagy éppen a hazugság. Ebben a művében a pökhendiség kulturális és történelmi hatásait járja körbe.

A Hát nem tudjátok, ki vagyok? - A pökhendiség története témaválasztása szokatlan, de csak míg bele nem gondolunk, milyen óriási mértékben befolyásolja a világot a pökhendiség. Ugyan a történelem fordulópontjaival kapcsolatban az Esko Valtaoja-féle álláspontot képviselem, miszerint a tudomány és a technológia formálja igazán az emberek életét, nem a politika és a háborúk, de a legnagyobb károkat kétségkívül a pökhendiség okozza. Teljesen mindegy, hogy politikáról, gazdaságról, diákokról, háborúról, vallásról vagy hegymászásról van szó, a pökhendiség, az ember saját nagyságába vetett túlzott hite és az ezzel ellentétes jelek figyelmen kívül hagyása idővel garantáltan katasztrófához vezet. Többnyire a pökhendi egyén/intézmény számára is, de mire idáig jut a folyamat, ártatlanok, kívülállók sokasága is megsínyli a dolgot.

2017. április 20., csütörtök

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok - Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban

Csillagok háborúja, Trónok harca, a Korongvilág, The Walking Dead, Kvantumtolvaj, Amerika Kapitány, Batman, japán és európai képregények, vámpírok, vérfarkasok, robotok - mi a közös bennük? A válasz egyszerű: mind szerepelnek a Tóth Csaba szerkesztette Fantasztikus világok - Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban c. kötetben. 

Érdekes és hiánypótló kísérletre vállalkozott az Athenaeum, amikor tavaly kiadták dr. Tóth Csaba politológus, az ELTE ÁJK oktatója tanulmánykötetét. A sci-fi politológiája a jelek szerint kellően sikeresnek bizonyult, így zöld utat kapott az immár nem egyszemélyes, hanem tizennégy további szerző közreműködésével készült folytatás, a Fantasztikus világok - Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban.

A koncepció többnyire most is ugyanaz: amit a néző/olvasó lát az egyes sci-fi- és fantasy-univerzumokból, az a valóság, a szerzők pedig különböző területek szerint elemzik azt. Itt már nem csak politikáról/politológiáról van szó, van jog, szociológia, közgazdaságtan és (pop-) kultúra is, és a "fantasztikus világok" vizsgálata mellett egyes esetekben azt is megnézzük, hogy ezek mit árulnak el a mi világunkról és a korról, amelyben a művek születtek.

2017. április 11., kedd

Stephen Hawking: Fekete lyukak - A BBC Reith-előadásai

Mi is van ezekkel a fekete lyukakkal? Hogyan keletkeznek? Tényleg nem juthat ki belőlük semmilyen információ? Mi történik a fekete lyukak környékén kvantumszinten? És ha a virtuális részecskéket is bevonjuk a játékba? Mi az a Hawking-sugárzás és mikor kaphatna Stephen Hawking Nobel-díjat? Ezekre és más kérdésekre is megtaláljuk a választ A fekete lyukakban.

Stephen Hawking az egyik legismertebb kortárs tudós, világhírű tudománykommunikátor, de ha a tudományos tevékenységéről nem is tud valaki részleteket, a The Big Bang Theory-s (Agymenők) vendégszereplései, vagy az exfelesége könyvéből készült The Theory of Everything (A mindenség elmélete) c. Oscar-díjas életrajzi dráma miatt biztosan ismeri. Motoros neuronbetegsége ellenére még mindig aktív, és bár az állapota finoman fogalmazva is nagymértékben korlátozza a lehetőségeit, máig is kutat, ír, utazik és előad. Jelen könyvében legismertebb kutatási területével, a fekete lyukakkal foglalkozik, érintve a nevét viselő Hawking-sugárzás témáját is.

2016. május 31., kedd

Randall Munroe: Magyarázókönyv

A képregényrajzoló, akiről aszteroidát neveztek el és robotokat tervezett a NASA-nak, később pedig mindenféle bizarr kérdésekre adott tudományos alaposságú válaszaiból állított össze egy könyvet, ezúttal ezer szavas szókinccsel kísérli meg elmagyarázni bonyolult dolgok működését, az okostelefontól a Naprendszerig. 

Randall Munroe a NASA robottervezőjeként dolgozott, mielőtt főállású webképregény-rajzoló lett. Ez a szatirikus humorú xkcd képsorain rendszeresen visszaköszön, a 2014-ben magyarul is megjelent, rendkívül szórakoztató Mi lenne, ha? c. kötetét (és az alapjául szolgáló blogot) pedig már egy az egyben mérnök-fizikusi hátterére építette. Természetesen a különféle bizarr és Darwin-díjra esélyes kérdésekre adott, tudományos alaposságú válaszok gyűjteménye is komoly sikereket ért el, így megnyílt az út a következő könyv, az "Up Goer Five" (a magyar kiadásban "Fel menő öt") ötletére épülő Magyarázókönyv kiadása előtt, az olvasók legnagyobb örömére.

A lényeg: a leggyakrabban használt ezer szóval olyan dolgok működését elmagyarázni, mint az atomerőmű, az ihletadó Saturn V rakéta, az USA alaptörvénye, az okostelefon, a Nap, vagy egy felhőkarcoló. Az eredmény pedig egy kiváló humorú, ügyesen összerakott és vizuálisan is kellemes, hosszú órákon át nézegethető illusztrációkkal teli könyv, amit ha nem lenne, ki kellene találni.

2016. május 24., kedd

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Mi köze a jediknek a Birodalom hatalomátvételéhez? Hogyan hat a fűszer a Dűne univerzumának társadalmi rétegeire és technológiai fejlődésére? Miért rossz ötlet az Éhezők Viadala politikai szempontból? Mi a helyzet a Star Trek utópisztikus Föderációjával? Tóth Csaba többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ A sci-fi politológiája c. kötetében. 

Hiánypótló kötetet tarthat kezében az olvasó az ELTE ÁJK oktatója, dr. Tóth Csaba politológus munkájának köszönhetően. A sci-fi politológiája eredetileg egyetemi kurzusnak indult, majd önálló kötetté nőtte ki magát, így szélesebb kör számára is hozzáférhetővé téve az anyagot. Igazság szerint még azon is elgondolkodtam, hogy belógok néhány előadásra, ha már nyilvánosak, az Athenaeum viszont megoldotta a problémát azzal, hogy kiadták a könyvet. Itt jegyezném meg, hogy a formátum nagyon bejön, a kötés fűzött és a borító is tökéletes átmenet a szokásos puha borító és a drágább, nehezebb kemény verzió között, és a dizájn is ügyes, figyelemfelkeltő. Az igazi kérdés persze az, hogy a tartalom milyen, ezzel kapcsolatban viszont már kettősek az érzéseim.

Intellektuális értelemben imádom, amit Tóth Csaba csinál, avagy a különböző sci-fi univerzumok szó szerinti értelmezését politológiai szempontból, egyszerűen élvezet olvasni. Már a Vaják-sorozatban is nagyon szimpatikus volt az ilyesmi - Andrzej Sapkowski a saját regényein belül mutatja meg a világ fonákját, amikor előtör belőle a közgazdász, itt más alkotók műveivel történik ugyanez.

2016. március 1., kedd

Szergényi István: Energia, civilizáció, szintézisigény

Eredetileg csak felületesen terveztem végiglapozni Szergényi István, az energetika közelmúltban elhunyt, kiváló szakértője utolsó munkáját, de sokkal jobban lekötött, mint vártam, illetve így lehetőség nyílt egy rendhagyó, a könyvet két, eltérő nézőpontból bemutató bejegyzés megírására is. 

Az Energia, civilizáció, szintézisigény ránézésre nem különösebben vonzó, külsőre átlagos, költséghatékony tankönyvre vagy más egyetemi kiadványra emlékeztet, ám ez csak részben utal a tartalomra. Persze használható tankönyvként - gyakorlatilag minden olyan kurzuson, ahol az energetika kérdése előkerülhet és számít a közgazdasági, illetve kulturális/civilizációs nézőpont -, ahogy a felépítése, szerkesztése, az egészen triviális kifejezéseket és fogalmakat magyarázó lábjegyzetek is ezt a vonalat erősítik, ám a kötet ötven-hatvan százaléka simán elmegy népszerű ismeretterjesztésnek is. 

Érdekes, hogy milyen vékony a határ szakkönyv és ismeretterjesztő irodalom között. A tankönyves stílusjegyeket elhagyva, izgalmasabb dizájnnal és a jelenleginél is olvasmányosabb szöveggel, egy kicsit kevesebb adattal, több illusztrációval és egy kis humorral jóval szélesebb kört is meg lehetne szólítani. 

Már rég nem a korlátlan (vagy legalábbis annak tűnő) energia korában élünk, az erőforrások érezhetően csökkennek és az energiaigény növekedésének hatásait is nap mint nap tapasztaljuk. Ha másért nem, legalább az alacsonyabb számlaösszeg miatt figyelünk az eszközeink energiafogyasztására, de komolyabban aligha merülünk el a részletekben, pedig érdemes lenne. Szergényi ebben nyújt segítséget, rengeteg érdekes és fontos összefüggésre mutat rá, és ez az, amitől univerzálisan ajánlható lesz a könyv. 
[Pomsár Péter]
Eddig a pro, kontra a hajtás után. 

2016. február 11., csütörtök

Nick Bostrom: Szuperintelligencia

A Szuperintelligencia tanulsága két mondatban összefoglalható: Ha erős mesterséges intelligenciát készítünk, annak jó eséllyel szívás lesz a vége. Hogy ne így legyen, olyan körültekintően kell eljárnunk, amire még nem volt példa az emberi történelem folyamán. 

Gyakorlatilag nem telik el hét mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírek nélkül mostanában. Ugyan nem uralkodnak (még?) robot overlordok az emberiségen, de a világ technológiai szempontból fejlettebb részein elég sok specializált mesterséges intelligenciát alkalmaznak, egy részükkel az átlagember is napi rendszerességgel találkozik, legfeljebb nem realizálja, hogy miről is van szó. A svéd filozófus, jövőkutató, természettudós, a mesterséges intelligencia kutatója, Nick Bostrom nem az internetes keresőmotorokról, önvezérlő autók rendszeréről, útvonaltervezőkről, virtuális asszisztensekről ír, hanem ezek nagytesójáról, a lényegesen fejlettebb és univerzális mesterséges intelligenciáról. 

A Szuperintelligencia nem himnusz a mesterséges intelligenciához, nem a technológiai fejlődés bibliája, mint A szingularitás küszöbén. Nick Bostrom szinte teljesen elveti Ray Kurzweil optimizmusát, a technológiai hatásokkal is viszonylag keveset foglalkozik, ellenben nagyon alaposan körbejárja egy fejlett, minimum emberi szintű MI létrehozásával és társadalmi hatásaival kapcsolatos problémákat.

2016. február 9., kedd

John Coates: A félszerzet órája

A kockázatvállalás biológiája a pénzpiacokon? Ha pusztán a címből kellene megtippelnem, hogy miről szól A félszerzet órája, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy biztosan egy steampunk regény, hobbitokkal a főszerepben. 

A borítóról és az eredeti címről (The Hour Between Dog and Wolf) a Time Between Dog and Wolf c. koreai akciósorozat jutott eszembe, amiből még 2008-ban láttam jó másfél részt, de a valóság még ettől is eléggé távol van. John Coates a pénzpiacok kereskedőinek viselkedését vizsgálja neurobiológiai szempontból, ami első ránézésre rettentően száraz és unalmas témának tűnik, valójában viszont legalább olyan izgalmas, mintha egy csapat hobbit viszontagságait követnénk a fogaskerekekkel és fűzőkkel teli, viktoriánus Angliában. 

Szeretem az interdiszciplináris kutatásokat. Hiába foglalkoztak egy témával rengeteget egy adott szakterületen belül, más nézőpontból, új megközelítéssel nagyon sokszor egészen váratlan és hasznos eredményeket lehet elérni. És ha ezt megfelelően olvasmányos stílusban is sikerül tálalni, mint amilyen péládul A félszerzet órája, eljuthat a kvázi-laikus közönséghez is.

2015. november 16., hétfő

Diederik Jekel: Szabotázs a hátizsákban és más mesék fizikából

Miért gabalyodik össze folyton a fülhallgatózsinór? Készíthetünk-e légdeszkát? Lehetünk-e időutazók, esetleg láthatatlanok? Mi a helyzet a relativitással és az univerzum végével? Ezekre és még sok más kérdésre is válaszol a holland fizikus-író, Diederik Jekel Szabotázs a hátizsákban című ismeretterjesztő könyvében. 

Ismeretterjesztő könyveket szórakoztatóan megírni nem egyszerű, de hálás dolog. Az olvasók értékelik, ha egy könyv tartalmas kikapcsolódást kínál, az ehhez hasonló példányok pedig pontosan ezt teszik. Diederik Jekel ügyesen válogat a témák között és a stílusa is jó, száraz információk és képletek helyett történeteket és a hétköznapokból ismerős példákat használ olyan ijesztő (és izgalmas) dolgok magyarázatához, mint a relativitás, a káoszelmélet vagy személyes kedvencem, a vákuumfluktuáció. 

A Szabotázs a hátizsákban és más mesék fizikából magyar kiadása mindössze egy évvel a holland eredeti után jelent meg, ami ismeretterjesztő könyvek esetén fontos. A magyar megjelenés más szempontból is érdekes, ugyanis a "Vissza a jövőbe nap", környékére esett, és mivel az egyik érintett téma a légdeszka (hoverboard), adta magát, hogy maga Marty McFly pózoljon a borítón :) 

2015. július 31., péntek

Alan Weisman: A világ nélkülünk

Gondolkodtál már azon, hogy mi történne, ha hirtelen eltűnnél a Földről? Mármint nem veled, hanem a világgal. És ha az összes ember, egytől egyig? Alan Weisman igen, és a gondolatkísérlet eredményeit ebben a könyvében összegezte.

A világ nélkülünk kiindulási pontja, hogy az emberiség nem hosszas haláltusa után távozik a Földről, fajok millióit magával rántva a sírba, hanem egy sokkal rövidebb időtartam alatt, hirtelen tűnik el mindenki. A feltételezés meglehetősen valószínűtlen, ámde nem teljesen lehetetlen, ennek Weisman szentel is néhány gondolatot az utolsó fejezetek egyikében. De nem is ez a lényeg. Mi történne nélkülünk? Felépülne a bolygó az általunk okozott sérülésekből, vagy már túlmentünk azon a határon, ahonnét nincs visszaút?

Az alcím egy kicsit megtévesztő: azt ígéri, hogy az ember utáni világba kalauzol bennünket. Az alapkoncepció valóban ez volt, ám a végeredmény jócskán túlnőtt ezen az egyébként is bámulatosan érdekes célon. Azonban ahhoz, hogy a mai emberi civilizáció eltűnésének következményeit fel tudjuk becsülni, alaposan körül kell néznünk a jelenben (és a múltban) – amit Weisman becsületesen meg is tesz. Összességében a jövőbeli Földről szóló látomások talán kisebb részt is tesznek ki a könyvből, mint a múlt- és jelenbéli viszonyok bemutatása, ezért talán érdemesebb lett volna valami ehhez hasonló alcímet adni a könyvnek: Egy lenyűgöző és gondolatébresztő kirándulás a Földön az ember előtt, alatt és után.

2015. június 19., péntek

Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport

Gyakorlatilag tökéletes borítóval jelent meg a Könyvhétre Nigel Barley brit kultúrantropológus első indonéziai útjáról szóló könyve. Az antropológia nem extrém sport finom, intelligens humorral és iróniával szól emberekről, hagyományokról, modernitásról, terepmunkáról és utazásról, miközben az elveszőben-átalakulóban lévő, hegyvidéki toradzsa kultúrát is megismerjük. 

Nigel Barley Cambridge-ben tanult nyelvészetet, majd Oxfordban doktorált  kulturális antropológiából, illetve a British Museum etnográfiai részlegének munkatársa volt, de szélesebb körben ismertté a nagyközönségnek szóló, humoros és érdekes könyvei tették. Az afrikai terepmunka-élményeit feldolgozó Egy zöldfülű antropológus kalandjai magyarul is elérhető (egészen konkrétan ez nyitotta a Typotex Szokatlan szempontok sorozatát), míg jelen kötet a későbbi, indonéziai élményeit mutatja be. 

A fergetegesen szórakoztató Az antropológia nem extrém sport olyasféle humoros-realista-(ön-)ironikus írás, aminek Magyarországon Gerald Durrell és Farley Mowat a legismertebb művelői, és természetesen minőségben is könnyedén hozza a szintjüket. A miénktől eltérő kultúrák rengeteg emlékezetes, mulatságos és szórakoztató pillanatot tartogatnak az utazónak (ha kellően nyitott, ellenkező esetben persze több a bosszúság) és egyúttal tükröt tartanak elénk. Ahogy Durrellnél, itt is az önirónia és a furcsa kulturális átvételek, hatások, szokások jelentik az elsődleges humorforrást, ami, ha olyan olvasztótégelyről van szó, mint Indonézia, gyakorlatilag kiapadhatatlan. 

2015. május 25., hétfő

Stephen Greenblatt: Egy reneszánsz könyvvadász

Hogyan vált modernné a világunk? Stephen Greenblatt nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy megírja a Poggio Bracciolini által felfedezett, ókori Lucretius-költemény történetét, ami egyúttal a középkor intellektuális téren gyakran erőszakkal korlátozott közegéből a modern világba való átmenet krónikája is. Az Egy reneszánsz könyvvadász izgalmas, inspiráló és kifejezetten olvasmányos kultúrtörténeti ismeretterjesztő munka, kiválóságát 2012-ben Pulitzer-díjjal is elismerték. 

Nagyon szeretem az ilyen könyveket. Általában nem kötnek le az unásig ismételt témák, legyenek amúgy mégoly' érdekesek és fontosak is, az ókori Róma és a reneszánsz Itália pedig ilyenek. Bizonyos mértékig nyilván érdemes foglalkozni velük, mégiscsak az európai kultúrtörténet fontos szakaszait képviselik, de az az öncélú műveltségfitogtatás és a választott érdeklődési- vagy tudományterület mindenek fölé helyezése,  ami túlságosan sokszor jellemzi az ezen témákkal foglalkozókat, inkább visszatetszést keltő.  

Az Egy reneszánsz könyvvadász nem ilyen mű. Stephen Greenblatt nyilván hangsúlyozza a kötet gerincéül szolgáló Lucretius-költemény fontosságát, de nem érzelmi alapon érvel, érdekesen és jó stílusban ír, és egy pillanatra sem tetszeleg a legfőbb tudás letéteményesének szerepében. És ebben az az igazán nagyszerű, hogy közben egyértelműen tökéletesen elemében van irodalmárként és történészként is, az összegyűjtött hatalmas tudásanyagot pedig úgy adja át, hogy a (majdnem) teljesen laikus olvasó sem megterhelőnek, hanem lelkesítőnek és inspirálónak érzi.

2015. május 6., szerda

Bőgel György: A Big Data ökoszisztémája

Majdnem minden, amit nem szakemberként Big Data témában jelenleg tudni érdemes - nagyjából így lehet egy mondatban összefoglalni Bőgel György A Big Data ökoszisztémája címmel megjelent könyvét. Fontos, hogy ismeretterjesztő mű és nem kimondottan a témában jártasakat célozza, de ez korántsem jelent minőségi kompromisszumot, a stílus és az információátadás is magas színvonalú. 

A sok fiction mellé időnként kell egy kis science is, ez most a CEU professzora, Bőgel György új könyvének képében érkezik a blogra. Az informatika egyre meghatározóbb az életünkben és a sci-fi irodalomban is érdekes szerepet játszik. A cyberpunk televízióképernyő-szürke égbolt alatt vibráló neonfényes, hackerekkel, implantokkal és virtuális terekkel teli jövőképe - szerencsére - nem vált valóra, a kortárs informatikai trendek viszont legalább olyan izgalmasak - és adott esetben legalább olyan nyugtalanítóak. 

A Typotex fantasztikus irodalmi körökben leginkább a poszterre kívánkozó borítókat felvonultató Science in Fiction sorozatáról ismert, de érdemes megnézni a tudományos-ismeretterjesztő kínálatukat is. Jared Diamondtól Schrödingeren át Esko Valtaojáig rengeteg jó szerzőtől még több érdekes könyv jelent meg náluk. Ebbe a körbe tartozik A Big Data ökoszisztémája is, mely elsősorban azokhoz szól, akik adatokkal dolgoznak, vagy a munkájuk során hasznos lehet számukra az adatelemzés (egyre inkább úgy tűnik, hogy azok vannak kevesebben, akiknek nem jön jól az ilyesmi), viszont egy átlagos sci-fi olvasónak sem árt, ha tisztában van a fontosabb tudományos, társadalmi és technológiai trendekkel (hommage à Babits Bihály).

2015. január 7., szerda

2014 legjobb könyvei

Először is boldog újévet itt is minden blogolvasónak! Ismét eltelt egy év. 2014-ben minden korábbinál többen olvastátok a blogot és érkeztek szép számmal visszajelzések is az összes lehetséges felületen, amiért hatalmas köszönet nektek. 

Az olvasott könyvek számát tekintve visszafordult a csökkenés, ebben az évben 83 kötetet sikerült befejezni, ami heti 1,6 darabot jelent, viszont az átlagos oldalszám érdekes módon 325-re esett vissza, hiába a plusz hét kötet, ez csak hétszázkilencvennel többet, 26 964 oldalt jelent. Blogbejegyzésből kereken hússzal kevesebb, 71 darab született 2014-ben, amiből 51 a könyvértékelés. 

Utóbbiak közül egyébként a Vaják-sorozat negyedik kötetéről született bejegyzés a legolvasottabb (persze az volt az év egyik legelső értékelése, úgyhogy előnnyel indult), de szorosan követi a székely írásról szóló, kifejezetten izgalmas ismeretterjesztő könyv (ami már könyvfesztiválos megjelenés volt), valamint a szingularitás regénye, mutatva, hogy a ti érdeklődési körötök is meglehetősen széles. Természetesen a legolvasottabb oldal az egész blogon a 2014-es könyvmegjelenési lista, itt már nagyságrendi különbség is van az átlag blogbejegyzésekhez képest. Ez nem meglepő, irdatlan mennyiségű új könyvvel halmoztak el minket a kiadók, még ha nem is tudott megjelenni minden beígért kötet, és nem egyszerű tájékozódni ennyi cím között. 

A tavalyi és tavalyelőtti tematikus bejegyzésekhez hasonlóan idén is jön a toplista, most viszont kronológiai sorrend helyett valami mást próbálok ki, kategóriák szerint kapjátok 2014 három legjobb sci-fi, fantasy, ifjúsági (SF), magyar (SF), ismeretterjesztő és különösen maradandó élményt nyújtó könyvét. Ez darabra nem jelent kevesebbet, viszont ha minden jól megy, lényegesen informatívabbnak fog bizonyulni. 

2014. december 11., csütörtök

Randall Munroe: Mi lenne, ha?

Egy volt NASA-s fizikus/robotfejlesztő webképregényt rajzol és olyan kérdésekre válaszol, mint például mi lenne, ha az embernek csak és kizárólag egy tökéletes lelki társa lehetne, mekkora Erőt képes Yoda kifejteni, vagy lehet-e gépfegyverekből jetpacket készíteni? Igen, ez Randall Munroe és a Mi lenne, ha?, ami már magyarul is elérhető. 

A Mi lenne, ha? nem ismeretterjesztő könyv és nem tudományos szakirodalom. Nem képregény, nem "geek biblia", nem derül ki belőle, hogy mi a válasz "az élet, a világmindenség meg minden" nagy kérdésére (habár...) és nem tudjuk meg, hogy a sarlacc meg tud-e enni egy T. rexet.

Hogy akkor mégis micsoda? Mindannyiunkat foglalkoztató, gyakran erősen Darwin-díj gyanús kérdésekre adott, rettentően szórakoztató és tudományos alapossággal levezetett válaszok gyűjteménye. És mellesleg olyan ötleteket kaphat belőle az olvasó a Föld elpusztítására, ami normál esetben eszébe sem jutna... Randall Munroe csúcsra járatja a humort és hajlandó (mit hajlandó, ez az egésznek a lényege!) elmenni a legvégsőkig válaszaiban.

2014. december 2., kedd

Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv

Az élet, a világmindenség meg minden, szűk háromszáz oldalon. A Mindentudó kézikönyv pontosan az, amire gondolsz: az emberiség által eddig összegyűjtött legfontosabb tudnivalókat veszi sorra tudományos igényességgel, Esko Valtaoja utánozhatatlanul szórakoztató stílusában. 

Ha valaki azzal az elhatározással ír könyvet, hogy háromszáz oldalban összegezzen minden lényeges tudnivalót a világról, az vagy rendkívül naiv, vagy nagyon ott van a szeren. Ismerve a Typotex munkásságát, az előbbi valószínűtlen (az inkább az ezoterikus könyvkiadók portfóliójába tartozna), így hát meglehetősen nagy várakozásokkal néztem a finn csillagász, Esko Valtaoja tudományos-ismeretterjesztő könyve elé. Lelövöm a poént: a Mindentudó kézikönyv ambiciózus, de jól sikerült kísérlet, nagyon alapos munka van mögötte és eszméletlenül szórakoztató. 

Valtaoja meglepően közel áll ahhoz, amit manapság polihisztornak lehet nevezni. Ugyan utoljára valamikor Da Vinci idején volt esély arra, hogy az emberiség tudásanyagát egyetlen ember képes legyen átlátni, de szerzőnk amellett, hogy a Turkui Egyetemen csillagászprofesszor, amatőr biológus is, felesége modern művészeti galériájának asszisztense, szeret társadalomtudományokkal és filozófiával foglalkozni, zenél és természetesen sci-fi rajongó. Önmagában ez is olyan figurává tenné, akivel az ember szívesen leülne sörözni, de igazán komoly népszerűséget a 2002-es Finlandia-díj generált neki, amit Kotona maailmankaikkeudessa (kb. Otthon a kozmoszban) c. könyvéért kapott. A szórakoztató, jó értelemben véve közérthető stílus magától értetődően bejött az olvasóknak, azóta rendszeresen hívják nem csak ismeretterjesztő előadásokat tartani, hanem tévéműsorokba és sci-fi találkozókra is.

2014. június 23., hétfő

Sándor Klára: A székely írás nyomában

Ki kell ábrándítanom az erre járókat: a székely írásnak jelenlegi tudásunk szerint semmi köze a hunokhoz. Nem használta a teljes magyarság, nem csak "rótták", de nem is kései koholmány. Ugyanakkor nagyszerű alap egy kultúr- és írástörténeti nyomozáshoz, kiváltképp Sándor Klára értő és jó stílusú előadásában. A székely írás nyomában krimiket megszégyenítően izgalmas olvasmány, a színvonalas ismeretterjesztés mintapéldánya. 

A 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Typotexnél Sándor Klára hiánypótló műve, A székely írás nyomában. Hiánypótló, mert jobbára csak áltudományos-holdkóros írások jelennek meg hasonló témákban, és hiánypótló, mert amellett, hogy abszolút tudományos igényű munka, a nagyközönséghez szól. 

Gyakorlatilag olyan a könyv, mint egy krimi végjátéka, a (fölösleges) sztori már lement, a nyomozón (a szerzőn) a sor, hogy az ítélőszék (az olvasók) előtt alaposan körbejárja a nyomokat és bizonyítékokat, majd levonja a logikus végkövetkeztetést. Addig azonban kemény munka vár detektívünkre: rendet kell vágnia a székely írást körülvevő évszázados legendák, ideológiáktól befolyásolt téveszmék, áltudományos hiedelmek rengetegében. Ami nem kis feladat, pláne a sok téveszme között ilyen higgadtsággal kivitelezni, de elég jól sikerült. Mondom, hiánypótló mű. 

2014. május 9., péntek

Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond  magyarul korábban megjelent, túlzás nélkül zseniális sikerkönyvei (Háborúk, járványok, technikák; Összeomlás; A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása, illetve a Kulturtrade kiadónál a '90-es évek végén megjelent Miért élvezet a szex?) után a Typotex kiadónak köszönhetően az olvasó egy újabb remekművet tarthat a kezében. Aki olvasta a korábbi typotexes köteteket, annak A világ tegnapig sem fog csalódást okozni - aki pedig nem, bátran kezdheti ezzel az ismerkedést.


Jared Diamond amerikai tudós és kutató: eredetileg biológusként kezdte, érdeklődési köre azonban hamar túlnőtt ezen a területen, ma már éppen olyan otthonosan mozog a nyelvészet vagy a társadalomtudományok területén, mint a környezettörténet, a molekuláris- vagy éppen az evolúcióbiológia köreiben. Munkásságát a tudományos világ is elismeri, több rangos díj és kitüntetés birtokosa. A világ tegnapig című könyvében a társadalomtudományi vonal érvényesül leginkább, de elkerülhetetlenül felbukkan a nyelvészet és a biológia tárgya is (utóbbi első hallásra talán megdöbbentő módon főleg a vallás kialakulását tárgyaló fejezet alapját képezi).

A kötet központi témája a Diamond által hagyományosnak nevezett kisléptékű társadalmak összehasonlítása a modern világ nagy, állami keretei között működő társadalmaival bizonyos témakörök mentén (mint például a gyermekekkel és az öregekkel való bánásmód, a táplálkozás, az egészség vagy a veszélyekre való reakciók). Természetesen nem részletekbe menő, hosszú fejtegetésekről van szó, hanem bármilyen érdeklődő laikus számára könnyen fogyasztható, ugyanakkor színvonalas, tudományos, elgondolkodtató, viszonylag rövid fejezetekről beszélünk. A kötetben példának hozott kisebb népek is látszólag véletlenszerűen lettek összeválogatva a világ minden tájáról, az inuitoktól Dél-Amerika mai napig részben "civilizálatlan" indiánjain keresztül a Botswana és Namíbia száraz területein élő !kungokig.