A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természettudomány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természettudomány. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 25., csütörtök

Lente Gábor: Vízilónaptej és más történetek kémiából

Mitől nem égnek le a vízilovak? Melyik híres politikus volt "tökéletes másodrangú kémikus"? Milyen magas Poszeidón lenne Homérosz eposzai alapján? Hányféle jég létezik? Milyen nyomok utalnak Shakespeare természettudományos érdeklődésére? Lente Gábor irodalmi-kulturális, közéleti, technológiai, tudománytörténeti, olykor pedig egészen hétköznapi ihletésű cikkeiben többek között a fenti kérdéseket is vizsgálja a Vízilónaptej és más történetek kémiából lapjain.

"Civilben" kémikus hírességek, természettudományos magyarázatok keresése irodalmi kérdésekre, változatos témájú, elsősorban tudományos-ismeretterjesztő cikkek. Lente Gábor, a Debreceni Egyetem Kémiai Intézetének oktatója harminckét cikke olvasható a kötetben, nem csak a kémia területéről.

A Vízilónaptej és más történetek kémiából látványos borítója mögött érdekes tartalom rejtőzik. Ez nem olyasmi tematikus kö, mint a hasonló című Szabotázs a hátizsákban és más mesék fizikából volt, noha sok a legalább részben kémiához kapcsolódó témájú írás, az általános közös pont a szerzőn kívül csak a természettudományos téma és szemléletmód. Viszont emiatt színesebb és sokrétűbb, szélesebb közönséget tud megszólítani, és azt is megmutatja, hogy egy jó tudós nem kizárólag a saját, szűk értelemben vett szakterületéhez ért, hanem valóban széleskörű tájékozottsággal bír.

2017. április 11., kedd

Stephen Hawking: Fekete lyukak - A BBC Reith-előadásai

Mi is van ezekkel a fekete lyukakkal? Hogyan keletkeznek? Tényleg nem juthat ki belőlük semmilyen információ? Mi történik a fekete lyukak környékén kvantumszinten? És ha a virtuális részecskéket is bevonjuk a játékba? Mi az a Hawking-sugárzás és mikor kaphatna Stephen Hawking Nobel-díjat? Ezekre és más kérdésekre is megtaláljuk a választ A fekete lyukakban.

Stephen Hawking az egyik legismertebb kortárs tudós, világhírű tudománykommunikátor, de ha a tudományos tevékenységéről nem is tud valaki részleteket, a The Big Bang Theory-s (Agymenők) vendégszereplései, vagy az exfelesége könyvéből készült The Theory of Everything (A mindenség elmélete) c. Oscar-díjas életrajzi dráma miatt biztosan ismeri. Motoros neuronbetegsége ellenére még mindig aktív, és bár az állapota finoman fogalmazva is nagymértékben korlátozza a lehetőségeit, máig is kutat, ír, utazik és előad. Jelen könyvében legismertebb kutatási területével, a fekete lyukakkal foglalkozik, érintve a nevét viselő Hawking-sugárzás témáját is.

2016. december 7., szerda

Ted Chiang: Életed története és más novellák

2016 második fele a novellákról szól. Az elmúlt néhány hónapban több jó novellát olvastam, mint korábban összesen, köszönhetően főleg Jonathan Strahan antológiájának és Ted Chiang Életed története és más novellák című, kiváló kötetének. 

Ted Chiang nem egy szószátyár író, nagyjából másfél tucat SF-tematikájú írása jelent meg huszonhat év alatt és ezek is rövidek: jobbára novellák, esszéjellegű írások és egy kisregény. Ennek - és valószínűleg Chiang szakmájának (szoftveripari műszaki szakíró) - köszönhetően a történetek lenyűgözően kifinomultak és gyakorlatilag tökéletesre csiszoltak, témájuk pedig változatos, egyedül az analitikus látásmódban és a tökéletességre törekvésben hasonlítanak.

Teljesen mindegy, hogy biblikus fantasyről (Bábel tornya), nyelvészeti-pszichológiai sci-firől (Életed története) középkori zsidó alapokra épülő science-fantasyről (Hetvenkét betű) vagy vegytiszta társadalmi-szociálpszichológiai sci-firől (Szépségvakság: Dokumentumműsor) van szó, Chiang minden témában otthon érzi magát. A legjobban viszont a kutatás és (gondolat-) kísérletezés fekszik neki: bármi is legyen a téma, minden oldalról körbejárja, leás a legmélyére és olyan szempontok szerint vizsgálja a működését, amire az olvasó sokszor nem is gondolna. És hogy ne csak az intellektust elégítse ki, a tudományos igényességgel megalkotott vázat rendkívül emberközeli karakterekkel és szituációkkal, erős hangulatú helyszínekkel és sokszor kimondottan lírai történettel kelti életre.

2016. május 31., kedd

Randall Munroe: Magyarázókönyv

A képregényrajzoló, akiről aszteroidát neveztek el és robotokat tervezett a NASA-nak, később pedig mindenféle bizarr kérdésekre adott tudományos alaposságú válaszaiból állított össze egy könyvet, ezúttal ezer szavas szókinccsel kísérli meg elmagyarázni bonyolult dolgok működését, az okostelefontól a Naprendszerig. 

Randall Munroe a NASA robottervezőjeként dolgozott, mielőtt főállású webképregény-rajzoló lett. Ez a szatirikus humorú xkcd képsorain rendszeresen visszaköszön, a 2014-ben magyarul is megjelent, rendkívül szórakoztató Mi lenne, ha? c. kötetét (és az alapjául szolgáló blogot) pedig már egy az egyben mérnök-fizikusi hátterére építette. Természetesen a különféle bizarr és Darwin-díjra esélyes kérdésekre adott, tudományos alaposságú válaszok gyűjteménye is komoly sikereket ért el, így megnyílt az út a következő könyv, az "Up Goer Five" (a magyar kiadásban "Fel menő öt") ötletére épülő Magyarázókönyv kiadása előtt, az olvasók legnagyobb örömére.

A lényeg: a leggyakrabban használt ezer szóval olyan dolgok működését elmagyarázni, mint az atomerőmű, az ihletadó Saturn V rakéta, az USA alaptörvénye, az okostelefon, a Nap, vagy egy felhőkarcoló. Az eredmény pedig egy kiváló humorú, ügyesen összerakott és vizuálisan is kellemes, hosszú órákon át nézegethető illusztrációkkal teli könyv, amit ha nem lenne, ki kellene találni.

2016. február 11., csütörtök

Nick Bostrom: Szuperintelligencia

A Szuperintelligencia tanulsága két mondatban összefoglalható: Ha erős mesterséges intelligenciát készítünk, annak jó eséllyel szívás lesz a vége. Hogy ne így legyen, olyan körültekintően kell eljárnunk, amire még nem volt példa az emberi történelem folyamán. 

Gyakorlatilag nem telik el hét mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírek nélkül mostanában. Ugyan nem uralkodnak (még?) robot overlordok az emberiségen, de a világ technológiai szempontból fejlettebb részein elég sok specializált mesterséges intelligenciát alkalmaznak, egy részükkel az átlagember is napi rendszerességgel találkozik, legfeljebb nem realizálja, hogy miről is van szó. A svéd filozófus, jövőkutató, természettudós, a mesterséges intelligencia kutatója, Nick Bostrom nem az internetes keresőmotorokról, önvezérlő autók rendszeréről, útvonaltervezőkről, virtuális asszisztensekről ír, hanem ezek nagytesójáról, a lényegesen fejlettebb és univerzális mesterséges intelligenciáról. 

A Szuperintelligencia nem himnusz a mesterséges intelligenciához, nem a technológiai fejlődés bibliája, mint A szingularitás küszöbén. Nick Bostrom szinte teljesen elveti Ray Kurzweil optimizmusát, a technológiai hatásokkal is viszonylag keveset foglalkozik, ellenben nagyon alaposan körbejárja egy fejlett, minimum emberi szintű MI létrehozásával és társadalmi hatásaival kapcsolatos problémákat.

2015. július 31., péntek

Alan Weisman: A világ nélkülünk

Gondolkodtál már azon, hogy mi történne, ha hirtelen eltűnnél a Földről? Mármint nem veled, hanem a világgal. És ha az összes ember, egytől egyig? Alan Weisman igen, és a gondolatkísérlet eredményeit ebben a könyvében összegezte.

A világ nélkülünk kiindulási pontja, hogy az emberiség nem hosszas haláltusa után távozik a Földről, fajok millióit magával rántva a sírba, hanem egy sokkal rövidebb időtartam alatt, hirtelen tűnik el mindenki. A feltételezés meglehetősen valószínűtlen, ámde nem teljesen lehetetlen, ennek Weisman szentel is néhány gondolatot az utolsó fejezetek egyikében. De nem is ez a lényeg. Mi történne nélkülünk? Felépülne a bolygó az általunk okozott sérülésekből, vagy már túlmentünk azon a határon, ahonnét nincs visszaút?

Az alcím egy kicsit megtévesztő: azt ígéri, hogy az ember utáni világba kalauzol bennünket. Az alapkoncepció valóban ez volt, ám a végeredmény jócskán túlnőtt ezen az egyébként is bámulatosan érdekes célon. Azonban ahhoz, hogy a mai emberi civilizáció eltűnésének következményeit fel tudjuk becsülni, alaposan körül kell néznünk a jelenben (és a múltban) – amit Weisman becsületesen meg is tesz. Összességében a jövőbeli Földről szóló látomások talán kisebb részt is tesznek ki a könyvből, mint a múlt- és jelenbéli viszonyok bemutatása, ezért talán érdemesebb lett volna valami ehhez hasonló alcímet adni a könyvnek: Egy lenyűgöző és gondolatébresztő kirándulás a Földön az ember előtt, alatt és után.

2015. május 30., szombat

Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Egy jól sikerült regény kiváló folytatása. Az időutazás tegnapja pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol Az időutazás napja végén abbamaradt, kiegészíti és több szempontból túlszárnyalja az előzményt. Ahogy azt már megszokhattuk, Brandon Hackett legújabb regénye is a kortárs magyar fantasztikus irodalom csúcsterméke, izgalmas és intelligens akció-scifi a javából. 

Volt egyszer egy első rész, aminek tavaly megszavaztam az év magyar SF/F regénye címet. Na nem mint ha túlságosan nagy választék lett volna, de jóval szélesebb mezőnyben is simán megállta volna a helyét. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy vitán felül jól sikerült, önmagában is értelmes regényt egyrészt miért kell folytatni, másrészt a folytatás vajon tudja-e hozni a korábbi szintet. Nos, Az időutazás tegnapja akkorát csavar a történeten, hogy emiatt már megéri összerakni még egy regényt, de ha ez nem lenne elég, színvonal tekintetében sem marad el Az időutazás napjától. 

Brandon Hackett regényeit mindig szívesen veszem kézbe, stabilan szállítja a minőséget és a történetei logikája is közel áll hozzám (itt szigorúan A poszthumán döntés utáni regényekre kell gondolni, de a maguk kategóriájában amúgy a korábbiak sem rosszak), természetesen itt is ez a helyzet. Ráadásul úgy lett duológia (nem trilógia!), hogy nincs benne fölösleges üresjárat, kell a kétkötetnyi hely és a történet ritmusa is megkívánja. Ó, és azt is fontos megemlíteni itt az elején, hogy attól még, hogy egy könyvben tizenéves főszereplők vannak, még nem lesz YA/ifjúsági regény.*

2015. május 25., hétfő

Stephen Greenblatt: Egy reneszánsz könyvvadász

Hogyan vált modernné a világunk? Stephen Greenblatt nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy megírja a Poggio Bracciolini által felfedezett, ókori Lucretius-költemény történetét, ami egyúttal a középkor intellektuális téren gyakran erőszakkal korlátozott közegéből a modern világba való átmenet krónikája is. Az Egy reneszánsz könyvvadász izgalmas, inspiráló és kifejezetten olvasmányos kultúrtörténeti ismeretterjesztő munka, kiválóságát 2012-ben Pulitzer-díjjal is elismerték. 

Nagyon szeretem az ilyen könyveket. Általában nem kötnek le az unásig ismételt témák, legyenek amúgy mégoly' érdekesek és fontosak is, az ókori Róma és a reneszánsz Itália pedig ilyenek. Bizonyos mértékig nyilván érdemes foglalkozni velük, mégiscsak az európai kultúrtörténet fontos szakaszait képviselik, de az az öncélú műveltségfitogtatás és a választott érdeklődési- vagy tudományterület mindenek fölé helyezése,  ami túlságosan sokszor jellemzi az ezen témákkal foglalkozókat, inkább visszatetszést keltő.  

Az Egy reneszánsz könyvvadász nem ilyen mű. Stephen Greenblatt nyilván hangsúlyozza a kötet gerincéül szolgáló Lucretius-költemény fontosságát, de nem érzelmi alapon érvel, érdekesen és jó stílusban ír, és egy pillanatra sem tetszeleg a legfőbb tudás letéteményesének szerepében. És ebben az az igazán nagyszerű, hogy közben egyértelműen tökéletesen elemében van irodalmárként és történészként is, az összegyűjtött hatalmas tudásanyagot pedig úgy adja át, hogy a (majdnem) teljesen laikus olvasó sem megterhelőnek, hanem lelkesítőnek és inspirálónak érzi.

2015. május 6., szerda

Bőgel György: A Big Data ökoszisztémája

Majdnem minden, amit nem szakemberként Big Data témában jelenleg tudni érdemes - nagyjából így lehet egy mondatban összefoglalni Bőgel György A Big Data ökoszisztémája címmel megjelent könyvét. Fontos, hogy ismeretterjesztő mű és nem kimondottan a témában jártasakat célozza, de ez korántsem jelent minőségi kompromisszumot, a stílus és az információátadás is magas színvonalú. 

A sok fiction mellé időnként kell egy kis science is, ez most a CEU professzora, Bőgel György új könyvének képében érkezik a blogra. Az informatika egyre meghatározóbb az életünkben és a sci-fi irodalomban is érdekes szerepet játszik. A cyberpunk televízióképernyő-szürke égbolt alatt vibráló neonfényes, hackerekkel, implantokkal és virtuális terekkel teli jövőképe - szerencsére - nem vált valóra, a kortárs informatikai trendek viszont legalább olyan izgalmasak - és adott esetben legalább olyan nyugtalanítóak. 

A Typotex fantasztikus irodalmi körökben leginkább a poszterre kívánkozó borítókat felvonultató Science in Fiction sorozatáról ismert, de érdemes megnézni a tudományos-ismeretterjesztő kínálatukat is. Jared Diamondtól Schrödingeren át Esko Valtaojáig rengeteg jó szerzőtől még több érdekes könyv jelent meg náluk. Ebbe a körbe tartozik A Big Data ökoszisztémája is, mely elsősorban azokhoz szól, akik adatokkal dolgoznak, vagy a munkájuk során hasznos lehet számukra az adatelemzés (egyre inkább úgy tűnik, hogy azok vannak kevesebben, akiknek nem jön jól az ilyesmi), viszont egy átlagos sci-fi olvasónak sem árt, ha tisztában van a fontosabb tudományos, társadalmi és technológiai trendekkel (hommage à Babits Bihály).

2014. december 11., csütörtök

Randall Munroe: Mi lenne, ha?

Egy volt NASA-s fizikus/robotfejlesztő webképregényt rajzol és olyan kérdésekre válaszol, mint például mi lenne, ha az embernek csak és kizárólag egy tökéletes lelki társa lehetne, mekkora Erőt képes Yoda kifejteni, vagy lehet-e gépfegyverekből jetpacket készíteni? Igen, ez Randall Munroe és a Mi lenne, ha?, ami már magyarul is elérhető. 

A Mi lenne, ha? nem ismeretterjesztő könyv és nem tudományos szakirodalom. Nem képregény, nem "geek biblia", nem derül ki belőle, hogy mi a válasz "az élet, a világmindenség meg minden" nagy kérdésére (habár...) és nem tudjuk meg, hogy a sarlacc meg tud-e enni egy T. rexet.

Hogy akkor mégis micsoda? Mindannyiunkat foglalkoztató, gyakran erősen Darwin-díj gyanús kérdésekre adott, rettentően szórakoztató és tudományos alapossággal levezetett válaszok gyűjteménye. És mellesleg olyan ötleteket kaphat belőle az olvasó a Föld elpusztítására, ami normál esetben eszébe sem jutna... Randall Munroe csúcsra járatja a humort és hajlandó (mit hajlandó, ez az egésznek a lényege!) elmenni a legvégsőkig válaszaiban.

2014. december 2., kedd

Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv

Az élet, a világmindenség meg minden, szűk háromszáz oldalon. A Mindentudó kézikönyv pontosan az, amire gondolsz: az emberiség által eddig összegyűjtött legfontosabb tudnivalókat veszi sorra tudományos igényességgel, Esko Valtaoja utánozhatatlanul szórakoztató stílusában. 

Ha valaki azzal az elhatározással ír könyvet, hogy háromszáz oldalban összegezzen minden lényeges tudnivalót a világról, az vagy rendkívül naiv, vagy nagyon ott van a szeren. Ismerve a Typotex munkásságát, az előbbi valószínűtlen (az inkább az ezoterikus könyvkiadók portfóliójába tartozna), így hát meglehetősen nagy várakozásokkal néztem a finn csillagász, Esko Valtaoja tudományos-ismeretterjesztő könyve elé. Lelövöm a poént: a Mindentudó kézikönyv ambiciózus, de jól sikerült kísérlet, nagyon alapos munka van mögötte és eszméletlenül szórakoztató. 

Valtaoja meglepően közel áll ahhoz, amit manapság polihisztornak lehet nevezni. Ugyan utoljára valamikor Da Vinci idején volt esély arra, hogy az emberiség tudásanyagát egyetlen ember képes legyen átlátni, de szerzőnk amellett, hogy a Turkui Egyetemen csillagászprofesszor, amatőr biológus is, felesége modern művészeti galériájának asszisztense, szeret társadalomtudományokkal és filozófiával foglalkozni, zenél és természetesen sci-fi rajongó. Önmagában ez is olyan figurává tenné, akivel az ember szívesen leülne sörözni, de igazán komoly népszerűséget a 2002-es Finlandia-díj generált neki, amit Kotona maailmankaikkeudessa (kb. Otthon a kozmoszban) c. könyvéért kapott. A szórakoztató, jó értelemben véve közérthető stílus magától értetődően bejött az olvasóknak, azóta rendszeresen hívják nem csak ismeretterjesztő előadásokat tartani, hanem tévéműsorokba és sci-fi találkozókra is.

2014. szeptember 30., kedd

Erwin Schrödinger válogatott írásai (szerk.: Szegedi Péter)

Schrödinger sokkal több volt, mint "a macskás ember". A kötetben szereplő írások egy része tudománytörténeti kordokumentum, kvantummechanikai alapvetés és fontos fizikai kérdésekre ad magyarázatot, míg a többi betekintést nyújt a kor egyik legnagyobb fizikusának gondolataiba és világnézetébe. 

Ha valaki sok sci-fit olvas, szinte elkerülhetetlen, hogy a "fi" mellett a "sci" is érdekelni kezdje. Nálam ez mondjuk inkább fordítva történt, a gyermekenciklopédia után jöttek a regények, de a lényeg ugyanaz: jó, ha az embernek van némi háttérismerete és nem csak - Rajaniemivel szólva - szabadversnek fogja fel a regények tudományos részét. 

A Szegedi Péter szerkesztette Erwin Schrödinger válogatott írásai nem feltétlenül ennek a közönségnek szól. Műkedvelők, infóvadászok lazább, ismeretterjesztő (-bb), általánosabb köteteket szoktak ilyen célból olvasni. Ez tökéletesen érthető, kevés időnk van, hacsak nem nagyon elkötelezett egy téma iránt az ember, nem akar ennyire elmélyedni benne. Ugyanakkor, bármennyire is magyarázható, hiba lenne kihagyni ezt a kötetet, olyan intellektuális utazásra visz, amire a populáris ismeretterjesztők nem képesek.

Egyáltalán, tudjuk, ki az a Schrödinger? Persze, a fickó az élőhalott macskával, de fogadni merek, hogy azok közül, akik hallottak már a huszadik századi fizika leghíresebb gondolatkísérletéről/paradoxonjáról, tízből kilencnek fogalma sincs, hogy mi is ez az egész, csak jól hangzik pólófeliratként. Ez a mém olyan jól sikerült, hogy Schrödinger gyakorlatilag a legismertebb fizikus Einstein után - és mégsem tud róla az átlagember semmit (Einsteinnek legalább vicces haja volt, amit könnyű megjegyezni). Azonban sokkal több puszta mémnél és "macskagyilkosnál", Erwin Schrödinger valóban korszakos jelentőségű fizikus volt, és mint ebből a kötetből kiderül, modern polihisztorként más tudományok és a filozófia iránt is élénken érdeklődött.

2013. február 13., szerda

Richard Dawkins: Isteni téveszme

Richard Dawkins talán legismertebb könyve az Isteni téveszme, legalábbis Az önző gén után, de mindenképpen a legnagyobb visszhangot keltő. Némi képzavarral élve szokták az ateizmus Bibliájának nevezni, mások az ördög művének tartják, az viszont világnézettől függetlenül kétségtelen, hogy egy rendkívüli intellektussal rendelkező szerző kifejezetten jó stílusú munkájáról van szó. Olvasmányos, gondolatébresztő - és ha valakinek szüksége van rá, meggyőző és támogató -, alapmű az emberi civilizáció bizonyos aspektusainak megértéséhez és ráébreszt arra, hogy tulajdonképpen mennyire nyíltan is alkalmaz kettős mércét oly sok ember.

Ráadásul az ajánlás Douglas Adamsnek szól :)