Andrzej Sapkowski: Vaják III. - Tündevér

Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata hazánkban leginkább az általa ihletett játék miatt ismert, azonban nem maradt meg kizárólag gamer körökben, hanem fantasyolvasók szélesebb rétegeihez is el tud jutni. Ez persze nem olyan meglepő: kiváló munkáról van szó, Sapkowski vitán felül az egyik legjobb kortárs fantasy-író. 

A sorozat 2013. március 26-án (kedd) megjelenő harmadik része már nem összefüggő novellák gyűjteménye, mint az előző két kötet: a Tündevér a szokásos fanyar humort és realista látásmódot elegyítő regény, a főszerepben természetesen Geralttal, valamint A végzet kardjából megismert védencével, Cirivel. 

Andrzej Sapkowski, a lengyel fantasymester ebben a kötetben is brillírozik. Megdöbbentő részletességgel, de egyáltalán nem túlságosan terjengősen szövi a történetet, felbukkannak kedvelt és megkedvelhető szereplők, de igazi rohadékok is, akiket az ember legszívesebben felszeletelne egy frissen élezett vajákkarddal - szörnyekből viszont most kevesebb van. Humor, hangulat, realizmus, még a legjobbaktól is szokatlan intelligencia és éleslátás jellemzi a Tündevért is, egyszerűen öröm ezt a könyvet olvasni, pláne ilyen kiváló fordításban. 

A kötet hangulatosan indul: az első pár oldal elég sötét, utána viszont máris Kökörcsin, a bárd előadása fogad, felidézve Az utolsó kívánság és A végzet kardja kalandjait. Sapkowski hangulatteremtő képességét mutatja, hogy azonnal a közönség soraiban érezzük magunkat, és amikor valaki valami hülyeséget kiabál be, arra hivatkozva, hogy ő márpedig jelen volt az adott eseménynél, legszívesebben az mi is szeretnénk hozzászólni és kijavítani a nagyszájú illetőt. Ilyen felvezetés után nem csoda, ha teljesen magába szippant a világ és legszívesebben egyben elolvasnánk mind a háromszáz oldalt...

Az északi királyságok és az őket fenyegető Nilfgaard (forrás: The Witcher Wiki)

Ezt az élményt viszont érdemes legalábbis több naposra nyújtani. Nem csak a szöveg szép és a történet kalandos, hanem Sapkowski rendszeresen megörvendeztet minket minőségi poénokkal, elgondolkodtató párbeszédekkel, hatalmas ötletekkel és már önmagában a háttérül szolgáló, de messze nem puszta díszletként funkcionáló világ is megérdemli az alapos odafigyelést. Sokan dicsérik George R. R. Martint Westeros összetettségéért és azért, hogy milyen élő és realista világot alkotott - a Vaják-sorozat névtelen kontinense mellett viszont csak egy túlbonyolított, viaszfigurákkal telerakott terepasztalnak tűnik az egész. Az északi királyságok szinte már kézzelfoghatóan valódiak, amit Sapkowski félmondatokkal, párbeszéd-foszlányokkal és odavetett megjegyzésekkel ér el ahelyett, hogy több ezer oldalasra nyújtaná a történeteit, és így is érezzük a mélységet, a politikát, a gazdasági szerkezetet, a társadalmi rendszereket és problémákat, de még a pletykák terjedését vagy az egyes vidékek árucikkeinek jellegzetességét is. Csoda hát, ha már pár tucat oldal után Sapkowski-rajongó lesz valaki?

Problémás időben járunk. A Nilfgaardi Birodalom hódításai az északi királyságokat fenyegetik, Cintra már elesett, a másfajúak (törpök, tündék, driádok, manók, félszerzetek stb.) és az emberek közötti, mindkét fél számára végzetes belháború is a küszöbön áll. Az események kulcsfigurájának pedig, más szempontok alapján, de szinte mindenki a cintrai Calanthe királyné unokáját, az alig tizenhárom éves Cirit tartja, akit a sors Geraltnak rendelt és a vaják többször is tulajdon életét kockáztatva mentette ki szorult helyzetekből. Geralt Kaer Morhenbe, a vajákok erődjébe viszi Cirit, hogy kiképezzék a vajákmesterségre, azonban nem csak hogy ő az első lány, aki tanítványként betette a lábát a várba, hanem valami sokkal komolyabb dolog is lappang a háttérben, amihez már nem elég a megmaradt vajákok legjavának tudása...

Geralt és Ciri (kép: Rafael Caravaca)

A Tündevér kiváló darab, összesen egy probléma van csak vele: a vége egészen lezáratlan, legszívesebben most azonnal nekiülnék a folytatásnak, amire viszont várhatóan szintén körülbelül egy évet kell még várnia annak, aki nem tud lengyelül (ez viszont elég jó motiváció a nyelv villámsebességű elsajátítására). Így a harmadik kötetre már a borítókkal is kezdek megbékélni (az első azért még mindig nem tetszik igazán), egész jól néznek ki egymás mellett és az is üdítő változatosság, hogy egyszerűen csak vége van a könyvnek és nincs öt-tíz oldalnyi reklám még az utolsó mondatok után. A fordításért pedig csillagos ötös jár: tudom, hogy eredetiben is nagy a szöveg nyelvi változatossága, tele van kitalált/elferdített szavakkal és szójátékokkal, Szathmáry-Kellermann Viktória pedig gyönyörűen teljesítette a kihívást és olyan magyar szöveget alkotott, amit tanítani kellene.

Minden fantasyrajongónak, az igényes irodalom kedvelőinek és természetesen a játékosoknak is csak ajánlani tudom a Vaják-sorozatot, de a teljes értékű élmény érdekében azért a két novelláskötettel kezdjétek - és szerezzétek be egyúttal a Tündevért is, úgysem fogjátok tudni megállni és így legalább nem kell kétszer belépni a webshopba vagy elmenni egy könyvesboltig. 

--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 1994
Eredeti cím: Krew elfów
Fordító: Szathmáry-Kellermann Viktória
Borító: CD Projekt Red
Oldalszám: 304
ISBN: 978 963 89622 1 8
Ár: 2990,- (borítóár), 2390,- (PlayON webshop, az előrendeléshez ajándék "The Witcher" játék is jár)
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.