Alan Weisman: A világ nélkülünk

Gondolkodtál már azon, hogy mi történne, ha hirtelen eltűnnél a Földről? Mármint nem veled, hanem a világgal. És ha az összes ember, egytől egyig? Alan Weisman igen, és a gondolatkísérlet eredményeit ebben a könyvében összegezte.

A világ nélkülünk kiindulási pontja, hogy az emberiség nem hosszas haláltusa után távozik a Földről, fajok millióit magával rántva a sírba, hanem egy sokkal rövidebb időtartam alatt, hirtelen tűnik el mindenki. A feltételezés meglehetősen valószínűtlen, ámde nem teljesen lehetetlen, ennek Weisman szentel is néhány gondolatot az utolsó fejezetek egyikében. De nem is ez a lényeg. Mi történne nélkülünk? Felépülne a bolygó az általunk okozott sérülésekből, vagy már túlmentünk azon a határon, ahonnét nincs visszaút?

Az alcím egy kicsit megtévesztő: azt ígéri, hogy az ember utáni világba kalauzol bennünket. Az alapkoncepció valóban ez volt, ám a végeredmény jócskán túlnőtt ezen az egyébként is bámulatosan érdekes célon. Azonban ahhoz, hogy a mai emberi civilizáció eltűnésének következményeit fel tudjuk becsülni, alaposan körül kell néznünk a jelenben (és a múltban) – amit Weisman becsületesen meg is tesz. Összességében a jövőbeli Földről szóló látomások talán kisebb részt is tesznek ki a könyvből, mint a múlt- és jelenbéli viszonyok bemutatása, ezért talán érdemesebb lett volna valami ehhez hasonló alcímet adni a könyvnek: Egy lenyűgöző és gondolatébresztő kirándulás a Földön az ember előtt, alatt és után.

Weisman nem volt rest alaposan utánajárni azoknak a témáknak, amiket kiválasztott az emberi élet utáni állapotok szemléltetésére, és kutatásának eredményeit a következtetések levonása előtt az olvasóközönségnek is részletesen bemutatja. A kiemelt területek között vannak egészen kézenfekvőek, mint például az ember által művelt területek és a betelepített/behurcolt fajok sorsa, építményeink jövője, az óceánok élővilágának regenerálódása vagy hogy mi lesz az „örökkévalóságnak gyártott” műanyagokkal. De előkerülnek olyan témák is, amikről ritkábban beszélnek – mi történne például a Föld több, mint 440 atomerőművével, ha nem lenne többé, aki kezeli és karbantartja őket? És az olajfúró tornyokkal? Mi lenne a mai világ legmaradandóbb emberi alkotása?

„Mikor az emberek kiléptek Afrika és Ázsia földjéről, nyomban elszabadult a pokol.” (68. oldal, 5. fejezet - Az elveszett menazséria)

Az olvasó hátborzongatóan részletes leírást kap arról, hogyan fogják megadni magukat a házak az időjárás viszontagságainak; hogy fognak felrobbanni a magukra hagyott atomerőművek; hogyan fogják visszafoglalni az erdők azt az irdatlan mennyiségű területet, amit elvett tőlük az emberiség (csak egy példa: egyes kutatások szerint Magyarországnak ma emberi beavatkozás nélkül 80-85%-át borítaná erdő – ehhez képest a mostani érték kb. 20%, és a természetközeli erdők aránya ennél is jóval kevesebb). A pillanatnyi viszonyok alapján úgy tűnik, hogy még lenne esély az élővilág talpra állására, de azt is tudni kell, hogy az általunk kibocsátott rengeteg szén-dioxid, CFC és egy egyéb gázok még jó ideig a légkörben fognak maradni, ahogy egyes műanyagok is egészen addig lesznek a bolygón, amíg ki nem alakul egy olyan életforma, ami kifejezetten velük táplálkozik. Weisman azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ha így folytatjuk, akkor előbb-utóbb át fogunk billenni azon a bizonyos határvonalon, ami után a Föld klímája már teljesen kiszámíthatatlan viselkedést fog produkálni, akár itt vagyunk, akár nem – és bizony attól a ponttól lehet, hogy már nem lesz visszatérés.

Szinte az összes, sürgősen megoldásra váró problémát körüljárjuk, amivel az emberiségnek napjainkban szembe kell néznie: az óceánokban felhalmozódó kontinensnyi méretű szemétszigeteket, az  el nem bomló műanyagok tömkelegét, az intenzív mezőgazdasági művelést, a biodiverzitás rohamos csökkenését. Mindezt könnyed, olvasmányos stílusban, némi humorral fűszerezve, ami kissé enyhíti a bemutatott körülmények komor hangulatát. A leírások annyira érzékletesek, hogy az ember szinte látja maga előtt Białowieża szinte érintetlen őserdőjét, a betört ablakú, omladozó házakat, az elpusztult atomerőművek környékén növekvő göcsörtös fákat, a szúnyoglárváktól hemzsegő autógumi-kupacokat vagy éppen az amerikai kontinens földjét taposó elefántokat, vízilovakat és más nagy testű emlősöket (bizonyos kutatások szerint a mai Amerikában háromszor annyi nagy testű emlősfaj élne, mint Afrikában... ha az ember nem irtotta volna ki őket megérkezése után). Az ajánló pedig nem hazudik – a kirándulás az ember által nem lakott Földön valóban rendkívül érdekfeszítő és elgondolkodtató. Érdemes elolvasni, az utóbbi évek egyik legtanulságosabb ismeretterjesztő könyve természet- és környezetvédelem témában.

[Bori]

„Ha a bolygó felépült a permi kipusztulás után, ki fog gyógyulni az emberből is.” (296. oldal, 19. fejezet - A tengeri bölcső)

--

Kiadó: Akkord/Gabo
Kiadási év: 2009
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: The World Without Us
Fordító: Kovács Tibor
Borító: Malum Stúdió
ISBN: 978 963 252 027 8
Oldalszám: 338
Ár: 3500,-
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)