John Scalzi: A lázadás hangjai

Az utolsó gyarmat végén leírt "Perry-incidens" után a Föld és a Gyarmati Szövetség viszonya örökre megváltozott. Mindkét fél igyekszik kihozni a legjobbat az ideálisnak távolról sem mondható helyzetből, miközben a Konklávé is a zavarosban halászik. Scalzi is tudja az örök igazságot, miszerint a legjobb sztorik a legkellemetlenebb szituációkban születnek - A lázadás hangjai tizenöt jó sztorit és legalább ennyi megoldhatatlannak tűnő helyzetet tartogat az olvasónak.

John Scalzi Vének háborúja-sorozata meglehetős népszerűségnek örvend a hazai és a nemzetközi SF-szcénában. Persze vannak, akik túlértékeltnek tartják, de ez általában csak erőltetett, sznob fanyalgás: könnyed, szórakoztató sci-fiből nehéz jobbat találni nála. Tény, hogy nem újítja meg gyökeresen a műfajt és sokszor kipróbált, jól bevált paneleket használ, de az is, hogy kevesen teszik ezt ilyen könnyedséggel és ilyen gördülékeny stílusban. 

Ahhoz képest, hogy a harmadik rész végén még a sorozat végéről, de legalábbis hosszabb távú szüneteltetéséről írt, már megjelent az ötödik kötet (ez) és jövőre várható a hatodik is, ami mindennél egyértelműbben mutatja, hogy itt valami nagyon sikeres dologról van szó. 

A magyar fordításnál A lázadás hangjai címet kapott kötet az eddigiekkel ellentétben nem regény, hanem egy tizenhárom (plusz két extra) epizódból álló, lazábban-szorosabban összefüggő novellafüzér. Az élvonalbeli diplomácia söprögetőiként működő, rendszeresen lehetetlen helyzetekbe kevert "b-csapat" küldetései eredetileg hetente, online jelentek meg, a zajos sikernek köszönhetően egy hónappal a befejezés után papíron is kiadták, az utolsó két novellával kiegészítve. 

Előzetes - Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe

Jövő csütörtökön, május 29-én jelenik meg a jobbára televíziós munkássága miatt ismert Seth MacFarlane első regénye, az azonos című film forgatókönyvéből írt Hogyan rohanj a vesztedbe. Nem vagyok nagy sorozatnéző, legfeljebb a Carl Sagan-féle Kozmosz felfrissített változata kapcsán ismerem MacFarlane-t, de a western általában szórakoztató, ilyenkor nyár elején pedig jól esik valami könnyed komédia, kíváncsian várom, hogy mit sikerül kihozni ebből. 

A hajtás után fülszöveg, borítók (a könyv filmplakátos védőborítót kap, amitől könnyedén megszabadulhat az, aki hozzám hasonlóan nem szereti az ilyesmit) és részlet, értékelés hamarosan. 

Jeff VanderMeer: Kontroll (Déli Végek 2.)

(A) Kontroll expedíciója az X Térség helyett a Déli Végek főhadiszállására vezet minket. Az anomália határán kutatók és bürokraták kis csoportja próbálja évtizedek óta megfejteni a rejtélyt, sikertelenül. Itt az ideje rendet tenni, de a megmagyaráz(hat)atlan jelenségek csak szaporodnak. 

Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első része nem volt igazán meggyőző. Lassan indult, nem nagyon tudott újat mutatni, gyakorlatilag egy külön kötetben olvasható, magyarázatok nélküli bevezető/háttér jelen kötet eseményeihez. 

A Kontroll már lényegesen jobb, a szereplők több személyiséget kaptak, a helyszín pedig nagyobb mélységet, ráadásul sokkal kevesebb a fölösleges sallang és mégis majdnem kétszer olyan hosszú a regény. Ha marad ez a trend, akkor adódik a párhuzam Lawrence Széthullott birodalom-trilógiájával, a Tövisek hercege még szintén kevés volt, de a harmadik kötetre egészen kiforrta magát. 

Ha már párhuzamok, jogos a Le Carréhoz hasonlítás is, legalábbis amennyire egy könyve alapján le tudom szűrni, hatott rá a mester stílusa és alkalmazza bizonyos írói eszközeit, a végeredmény viszont kellőképpen más ahhoz, hogy ne lehessen utánzással vádolni.

Buglyó Gergely: A néma város (Oni-trilógia 2.)

Több fantasztikum, több kaland, érettebb stílus és karakterek, az Oni-trilógia második része még jobb, mint A szürke vér volt. Buglyó Gergely második regénye, A néma város, erős hangulatot, folyamatos pörgést, akciót és szórakozást ígér, ugyanakkor nincs híján a mondanivalónak sem és a háttér is alaposan kidolgozott.  

Az Oni-trilógia első kötete, a tavaly megjelent Szürke vér, nagyon pozitív meglepetés volt, így bármennyire is nem én vagyok a célközönség, a folytatással is tettem egy próbát. Jó döntés volt, A néma város írói szempontból kiforrottabb és fantasztikumból is jóval többet kap az olvasó, érdemes folytatni "Áron és testvérei" kalandjait.

Az előző rész egy fiktív, magyar kisvárosban játszódott, tizenéves szereplőkkel, talán ifjúsági urban fantasynek lehetne nevezni. Ehhez képest most maga az alvilág a háttér, nyomasztó, időtlen környezet, tele mágiával és különös szerzetekkel, urbanből "valódi" fantasy lett. A meglehetősen egyedi, japán+klasszikus európai alapokra épülő világ érdekes és hangulatos, a jó ritmusú történet végig pörög, nem túlzás Böszörményi méltatása a hátsó borítón, Buglyó Gergely tényleg tehetséges író.

Charles Stross: Accelerando (magyar)

Üdvözöllek, hús-vér humán, a szingularitás előestéjén. Jól csatold be magad, óriási gyorsulás vár rád. Talán jobban tennéd, ha előbb a biztonság kedvéért beszkenneltetnéd a tudatod, de erre most még nincs technológiánk. Gyere vissza húsz-harminc év múlva. Most akarod tudni, hogy mit tartogat a jövő? Asszimiláld Charles Stross Accelerando című regényét. 

Charles Stross első magyarul megjelent regénye különös darab. Egyszerre paródia és véresen komoly, abszurd és realista, eleinte még nevetsz rajta, aztán beüt az érzés, hogy talán tényleg ez vár ránk. A technológiai szingularitás, az erős MI-k megjelenése nem feltétlenül rossz dolog, legalábbis ha értelmesen kezeljük és megtesszük a kellő óvintézkedéseket, ha viszont elcsesszük és elszabadul a mesterséges intelligencia, akkor az emberiség biológiai alapú része elég nagy valószínűséggel meg fogja szívni. 

A megszűnés küszöbéről mégis visszahozott Ad Astra eddig is nagy arányban foglalkozott hard sci-fivel, de most gyakorlatilag a szingularitás hazai zászlóvivőjeként pozicionálja magát. Tavaly már megjelent a téma egyik alapműve, Ray Kurzweil nagy hatású, tudományos-ismeretterjesztő könyve, találkozhattunk a szingularitással tudományos szinten is foglalkozó Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben c. kötetével és Greg Egan Diaszpórája, is pedzegette a mesterséges intelligencia és a digitális tudat témáját. Idén viszont regényfronton is belecsapnak a lecsóba, az Accelerando konkrétan a technológiai szingularitás létrejöttét és hatásait vizsgálja (amellett, hogy roppant szórakoztató történet), valamint ősszel folytatódik a szingularitáriánus ismeretterjesztés Nick Bostrom Szuperintelligencia c. kötetének képében. 

Jared Diamond: A világ tegnapig

Jared Diamond  magyarul korábban megjelent, túlzás nélkül zseniális sikerkönyvei (Háborúk, járványok, technikák; Összeomlás; A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása, illetve a Kulturtrade kiadónál a '90-es évek végén megjelent Miért élvezet a szex?) után a Typotex kiadónak köszönhetően az olvasó egy újabb remekművet tarthat a kezében. Aki olvasta a korábbi typotexes köteteket, annak A világ tegnapig sem fog csalódást okozni - aki pedig nem, bátran kezdheti ezzel az ismerkedést.

Jared Diamond amerikai tudós és kutató: eredetileg biológusként kezdte, érdeklődési köre azonban hamar túlnőtt ezen a területen, ma már éppen olyan otthonosan mozog a nyelvészet vagy a társadalomtudományok területén, mint a környezettörténet, a molekuláris- vagy éppen az evolúcióbiológia köreiben. Munkásságát a tudományos világ is elismeri, több rangos díj és kitüntetés birtokosa. A világ tegnapig című könyvében a társadalomtudományi vonal érvényesül leginkább, de elkerülhetetlenül felbukkan a nyelvészet és a biológia tárgya is (utóbbi első hallásra talán megdöbbentő módon főleg a vallás kialakulását tárgyaló fejezet alapját képezi).

A kötet központi témája a Diamond által hagyományosnak nevezett kisléptékű társadalmak összehasonlítása a modern világ nagy, állami keretei között működő társadalmaival bizonyos témakörök mentén (mint például a gyermekekkel és az öregekkel való bánásmód, a táplálkozás, az egészség vagy a veszélyekre való reakciók). Természetesen nem részletekbe menő, hosszú fejtegetésekről van szó, hanem bármilyen érdeklődő laikus számára könnyen fogyasztható, ugyanakkor színvonalas, tudományos, elgondolkodtató, viszonylag rövid fejezetekről beszélünk. A kötetben példának hozott kisebb népek is látszólag véletlenszerűen lettek összeválogatva a világ minden tájáról, az inuitoktól Dél-Amerika mai napig részben "civilizálatlan" indiánjain keresztül a Botswana és Namíbia száraz területein élő !kungokig.

Előzetes - John Scalzi: A lázadás hangjai

Volt egyszer egy Vének háborúja, amit három (vagy inkább két és fél) folytatás követett. Volt egyszer egy kiadó, ahol tavaly felmerült az ötlet: mi lenne, ha kiadnának egy hétről hétre megjelenő e-novellasorozatot? És persze volt egy John Scalzi, aki vállalta, hogy megírja a novellákat a kiadójának, mégpedig az addigra már meglehetősen sikeres Vének háborúja-univerzum részeként. A kísérlet felülmúlta a várakozásokat, még abban az évben megjelent papíron is a gyűjtemény, illetve berendelték a jövőre várható folytatást. A The Human Division, avagy a nyolcadik novellától kölcsönzött magyar címén A lázadás hangjai, jövő keddtől magyarul is elérhető, az első történetet (A B csapat) pedig már most olvashatjátok itt, a blogon. 

A hajtás után fülszöveg, borító és részlet, értékelés hamarosan.

Ian McDonald: Brasyl (magyar)

Brazília múltja, jelene és jövője elevenedik meg Ian McDonald második magyarul megjelent regényében. A brit szerző itt is művészi szintre emeli a science fictiont, de akcióval, elgondolkodtató és ütős részletekkel sem marad adósunk. A Brasyl elbűvöl, mint egy karneváli táncos és földhöz vág, mint egy capoeira-mester.

Az idei Könyvfesztiválra egész sok SF-regény jelent meg, de a Brasyl egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Sőt, nagyjából minden létező mezőnyből, Ian McDonald olyan jelenség a kortárs sci-fiben, amire nem nagyon van példa. A szintén nem kispályás Richard Morgan borítón szereplő szavait idézve "kib***ott zseniális", ahogy ez a magyarul már két éve megjelent, egyébként a Brasyl utáni regényéből, A dervisházból is kiderült. 

McDonald egyik kedvenc témája a technológiai fejlődés nem "nyugati" társadalmakra gyakorolt hatásának vizsgálata. A dervisház Európa határán, az iszlám-ázsiai hátterű Törökországban játszódik, míg a Brasyl értelemszerűen Brazília nagyvárosaiban, szintén egyfajta határvidéki kulturális olvasztótégelyben.

Itt az európai telepesek, afrikai rabszolgák és őslakos népek keverednek, majd ez az egyveleg a huszadik-huszonegyedik század USA-túlsúlyú globális kultúrájával vegyül, rendkívül színes hátteret nyújtva a regénynek. Kora újkor, jelen és poszt-cyberpunk közeljövő, mind egyformán életteli és valódi, kevesen tudnak így írni.

Előzetes - Buglyó Gergely: A Néma Város (Oni-trilógia 2.)

Tavaly pozitív meglepetésként ért Buglyó Gergely első regénye, a Szürke vér. Nagyon kellemes, ifjúsági urban fantasy, ígéretes új szerző, tényleg érdemes elolvasni. A folytatás nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, a történet pedig "fantasybb", ahogy az várható is volt. Második kötetként A Néma Város  kiforrottabb írói stílust ígér, még több rejtéllyel, fantáziával és akcióval, illetve végre a fantasy-háttérvilág is alaposabban kinyílik.

A hajtás után fülszöveg, borító és részlet (ha nem olvastad az első részt, spoileres lehet!), értékelés hamarosan. 

Philip K. Dick: A halál útvesztője

Tizennégy telepes egy ismeretlen bolygón. Nem tudják, hogy miért vannak ott, nem tudják, hogy ki gyilkolja le őket sorban, egy idő után már azt sem tudják, hogy kik ők egyáltalán... Itt A halál útvesztőjének második kiadása. 

Először simán poénnak, könyvkiadós trollkodásnak néztem, aztán kiderült, hogy tényleg ez lesz az új PKD borítója. Eddig is volt már néhány szokatlan megoldás az életműsorozatban (pl. az Egy megcsúszott lélek vallomásai uv-fényben világító borítója), de ez monitoron és papíron, bármiféle különleges felszerelés nélkül is sokkol. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új sportág születne alkoholgőzös irodalmi estéken, melynek lényege: ki bírja tovább pislogás nélkül/ép elmével nézni A halál útvesztője címlapját. 

De ne hagyjuk, hogy a brutális külső elterelje a figyelmet, mögötte Philip K. Dick legjobb regénye rejtőzik, nagyjából az Álmodnak-e az androidok... első agavés megjelenése óta. Igaz, abból a tizenhat kötetből csak tízet olvastam, lehetnek köztük még gyöngyszemek... A lényeg, hogy simán ott van a top öt PKD-regény között irodalmi és fogyaszthatósági szempontból is, éppen ezért teljesen kezdőknek is bátran ajánlható. Profiknak pedig ott vannak a vallás mibenlétéről szóló elmélkedések, kevésbé elborult, sokkal értelmezhetőbb formában, mint a szerző más könyveiben.