Először is boldog újévet itt is minden blogolvasónak! Ismét eltelt egy év. 2014-ben minden korábbinál többen olvastátok a blogot és érkeztek szép számmal visszajelzések is az összes lehetséges felületen, amiért hatalmas köszönet nektek.
Az olvasott könyvek számát tekintve visszafordult a csökkenés, ebben az évben 83 kötetet sikerült befejezni, ami heti 1,6 darabot jelent, viszont az átlagos oldalszám érdekes módon 325-re esett vissza, hiába a plusz hét kötet, ez csak hétszázkilencvennel többet, 26 964 oldalt jelent. Blogbejegyzésből kereken hússzal kevesebb, 71 darab született 2014-ben, amiből 51 a könyvértékelés.
Utóbbiak közül egyébként a Vaják-sorozat negyedik kötetéről született bejegyzés a legolvasottabb (persze az volt az év egyik legelső értékelése, úgyhogy előnnyel indult), de szorosan követi a székely írásról szóló, kifejezetten izgalmas ismeretterjesztő könyv (ami már könyvfesztiválos megjelenés volt), valamint a szingularitás regénye, mutatva, hogy a ti érdeklődési körötök is meglehetősen széles. Természetesen a legolvasottabb oldal az egész blogon a 2014-es könyvmegjelenési lista, itt már nagyságrendi különbség is van az átlag blogbejegyzésekhez képest. Ez nem meglepő, irdatlan mennyiségű új könyvvel halmoztak el minket a kiadók, még ha nem is tudott megjelenni minden beígért kötet, és nem egyszerű tájékozódni ennyi cím között.
A tavalyi és tavalyelőtti tematikus bejegyzésekhez hasonlóan idén is jön a toplista, most viszont kronológiai sorrend helyett valami mást próbálok ki, kategóriák szerint kapjátok 2014 három legjobb sci-fi, fantasy, ifjúsági (SF), magyar (SF), ismeretterjesztő és különösen maradandó élményt nyújtó könyvét. Ez darabra nem jelent kevesebbet, viszont ha minden jól megy, lényegesen informatívabbnak fog bizonyulni.
2014 legjobb fantasy regényei:
Egyértelműen Anthony Ryan debütáló regénye volt a legjobb 2014-es (magyar) megjelenésű fantasy, amit olvastam. Nagyszabású, árnyalt/sötét epikus fantasy David Gemmell és Glen Cook nyomdokain, vitán felül a dobogó tetején a helye.
Orson Scott Card: A hetedik fiú
Rögtön másodikként egy olyan könyv szerepel, amiről (még?) nem írtam bejegyzést, de Card zsenije megérdemli a dobogót. Vadnyugati fantasy, de nem a cowboyos-lövöldözős, hanem a telepes-indiános-népmesei fajtából. És ez még csak a sorozat első kötete...
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Egy kicsit csalok, mert még nem fejeztem be a könyvet, de az már így, kb. a felénél is látszik, hogy elég fasza fantasyt sikerült összerakni. A világ ismerős (meglehetősen erős a közép-európai áthallás) és kellemes változatosságot jelent, mert végre nem pszeudo-középkori vagy teljesen kortárs, a történet izgalmas és jók a karakterek is. Ha valami miatt nagyon elromlana a vége, akkor lehet, hogy utólag lehúzom innen, de erre kevés esélyt látok.
Egy kicsit csalok, mert még nem fejeztem be a könyvet, de az már így, kb. a felénél is látszik, hogy elég fasza fantasyt sikerült összerakni. A világ ismerős (meglehetősen erős a közép-európai áthallás) és kellemes változatosságot jelent, mert végre nem pszeudo-középkori vagy teljesen kortárs, a történet izgalmas és jók a karakterek is. Ha valami miatt nagyon elromlana a vége, akkor lehet, hogy utólag lehúzom innen, de erre kevés esélyt látok.
2014 legjobb sci-fi regényei:
Majd' félszáz sci-fit olvastam tavaly, aminek jelentős része friss megjelenés volt, de soha nem volt kérdés, hogy az év legjobbja a Végjáték-sorozat második része, a sorozat megszületésének valódi oka és célja, a Végjátéktól gyökeresen különböző, önállóan is olvasható regény, A holtak szószólója lesz. Meglehetős terjedelmű filozófiai/társadalmi sci-fi és minden idők egyik legéletszerűbb idegen faj-leírása is a regényhez fűződik. Amellett, hogy izgalmas, nagyon komoly kérdéseket boncolgat, emiatt azoknak is több mint érdemes elolvasni, akik egyébként nem érdeklődnek a fantasztikus irodalom iránt.
Kim Stanley Robinson: 2312
Ugyan a fordítás nem sikerült tökéletesen és a történet sem a legerősebb, az elképesztően alapos, ötletes és színes világépítés önmagában is olyan teljesítmény, amivel Robinson regénye megérdemelten kapja az ezüstérmet.
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala / Andy Weir: A marsi / William Gibson: A periféria
Heteken át gondolkodtam, hogy mi volt a három legjobb sci-fi tavaly. Az első kettő magától értetődő, de a harmadik helyre nem sikerült egyetlen kötetet kiválasztani. Rajaniemi Jean le Flambeur trilógiájának zárókötete tökéletes lezárás, abszolút a helyén van, a szokásos mértékben elborult és színes, viszont jóval gördülékenyebb a korábbiaknál: egyértelműen dobogós hely.
Andy Weir első regénye nem csak az amerikai piacon kavart jókora (vörös) port, a magyar olvasókat is magával ragadta (talán a kelleténél jobban is) az űrhajótörött asztronauta története, ezért eleinte szkeptikus voltam, de annyira megtalálta a személyiségem cinikus humorra, természettudományokra és mérnöki leleményre érzékeny részét, hogy ezt sem lehet lehagyni a toplistáról.
Gibson meg hát Gibson, de persze ő sem puszta elfogultságból van itt, az új évezred első valódi sci-finek számító Gibson-regénye (lehet egy mondatban ennél többször leírni Gibson nevét, hogy még értelmes maradjon?) kérdés nélkül kiváló darab.
Ugyan a fordítás nem sikerült tökéletesen és a történet sem a legerősebb, az elképesztően alapos, ötletes és színes világépítés önmagában is olyan teljesítmény, amivel Robinson regénye megérdemelten kapja az ezüstérmet.
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala / Andy Weir: A marsi / William Gibson: A periféria
Heteken át gondolkodtam, hogy mi volt a három legjobb sci-fi tavaly. Az első kettő magától értetődő, de a harmadik helyre nem sikerült egyetlen kötetet kiválasztani. Rajaniemi Jean le Flambeur trilógiájának zárókötete tökéletes lezárás, abszolút a helyén van, a szokásos mértékben elborult és színes, viszont jóval gördülékenyebb a korábbiaknál: egyértelműen dobogós hely.
Andy Weir első regénye nem csak az amerikai piacon kavart jókora (vörös) port, a magyar olvasókat is magával ragadta (talán a kelleténél jobban is) az űrhajótörött asztronauta története, ezért eleinte szkeptikus voltam, de annyira megtalálta a személyiségem cinikus humorra, természettudományokra és mérnöki leleményre érzékeny részét, hogy ezt sem lehet lehagyni a toplistáról.
Gibson meg hát Gibson, de persze ő sem puszta elfogultságból van itt, az új évezred első valódi sci-finek számító Gibson-regénye (lehet egy mondatban ennél többször leírni Gibson nevét, hogy még értelmes maradjon?) kérdés nélkül kiváló darab.
2014 legjobb ifjúsági SF regényei:
Na hát ez nyilván senkit sem lep meg. Írtam eleget a vonatkozó bejegyzésben arról, hogy milyen zseniális ifjúsági regényt rakott össze McDonald, kattintsatok át és olvassátok el. A kényelmesebbek kedvéért: Verne, huszonegyedik századi technológia és tudományos elméletek, a pandzsábi konyha, nanoszálas léghajók és párhuzamos világok keverednek a regényben a szerző utánozhatatlanul alapos és szórakoztató stílusával, nincs olyan tizenéves (vagy ex-tizenéves), akinek ne jönne be, nemtől függetlenül.
Terry Pratchett: Csip-csap népek
Pratchettet vélhetően senkinek nem kell bemutatni (ha igen, akkor sürgősen keressetek rá mondjuk a molyon, aztán pedig irány a legközelebbi könyvlelőhely), régóta a kedvenc szerzőim egyike, de az ifjúsági regényeit csak tavaly/tavalyelőtt kezdtem el olvasni. A Cseles elég jó volt, a Fantasztikus Maurícius... nem rossz, de azért egy kicsit többet vártam, ennek viszont már a legjobbak között a helye. Egy kis Korongvilágba oltott skót felföld, a nac mac fíglik a tökéletes pratchetti mellékszereplők és a mítoszokon és (rém-) álmokon keresztül vezető kaland, melynek célja visszaszerezni a főszereplő (boszorkány-) lány elrabolt öccsét, pont olyan csavaros és szórakoztató, ahogy azt Pratchettől megszokhattuk.
Pratchettet vélhetően senkinek nem kell bemutatni (ha igen, akkor sürgősen keressetek rá mondjuk a molyon, aztán pedig irány a legközelebbi könyvlelőhely), régóta a kedvenc szerzőim egyike, de az ifjúsági regényeit csak tavaly/tavalyelőtt kezdtem el olvasni. A Cseles elég jó volt, a Fantasztikus Maurícius... nem rossz, de azért egy kicsit többet vártam, ennek viszont már a legjobbak között a helye. Egy kis Korongvilágba oltott skót felföld, a nac mac fíglik a tökéletes pratchetti mellékszereplők és a mítoszokon és (rém-) álmokon keresztül vezető kaland, melynek célja visszaszerezni a főszereplő (boszorkány-) lány elrabolt öccsét, pont olyan csavaros és szórakoztató, ahogy azt Pratchettől megszokhattuk.
Buglyó Gergely: A néma város
Határozott írói fejlődés, érdekesebb világ és izgalmasabb történet jellemzi az Oni-trilógia második kötetét, mellyel egy magyar szerző is felkerülhetett bronzérmes helyen a legjobb ifjúsági regények közé. Igazán a harmadik rész fogja eldönteni, hogy ténylegesen mennyire jó Áron és szürkevérű testvérei története, de az már most is látszik, hogy a változatos mitológiai elemekből összegyúrt világ érdekes, és az eddigi két regény történet szempontjából is eléggé rendben van.
2014 legjobb magyar SF-regényei:
Most az egy dolog, hogy Botond a kortárs magyar fantasztikus irodalom legjobb három szerzőjének egyike, de tavalyi regénye talán a legötletesebb időutazós történet, amivel valaha találkoztam. Fenébe a klisékkel, az időutazás hülyeség, de legalábbis rettentően elcsépelt téma, viszont ha a technológiai szingularitás szempontjából közelítjük meg és köré dobálunk egy jó kis sztorit meg még néhány marék ötletet, abból valami jó is kisülhet. A részletekért olvasd el a regényt :)
Csurgó Csaba: Kukoricza
A fantasztikus irodalom legjobbjainak kiadásával és forgatókönyvírással edző Csurgó Csaba első regénye rendkívül meggyőző teljesítmény. János vitéz egy alternatív (fantasy?) huszadik (?) században, mostanában divatosan nyers, viszont rettentően gördülékeny stílusban. Ez sem csak azért van itt, mert összesen négy 2014-es kiadású magyar regényt olvastam tavaly, simán aratna (én kérek elnézést) a nemzetközi piacon is.
Harmadik helyezést itt nem osztok.
A fantasztikus irodalom legjobbjainak kiadásával és forgatókönyvírással edző Csurgó Csaba első regénye rendkívül meggyőző teljesítmény. János vitéz egy alternatív (fantasy?) huszadik (?) században, mostanában divatosan nyers, viszont rettentően gördülékeny stílusban. Ez sem csak azért van itt, mert összesen négy 2014-es kiadású magyar regényt olvastam tavaly, simán aratna (én kérek elnézést) a nemzetközi piacon is.
Harmadik helyezést itt nem osztok.
2014 legjobb ismeretterjesztő könyvei:
Ha csak ez az egy könyv jelenik meg idén, már azt mondanám, hogy jó év volt. Ennél nem is kell többet mondani róla, mindent leírtam a bejegyzésben :)
Sándor Klára: A székely írás nyomában
A természettudományos ismeretterjesztő könyvekre jellemző stílus kezd beszivárogni humán területre is, avagy a szórakoztató és a tudományos igényű írásmód nem zárják ki egymást. Sőt.
A természettudományos ismeretterjesztő könyvekre jellemző stílus kezd beszivárogni humán területre is, avagy a szórakoztató és a tudományos igényű írásmód nem zárják ki egymást. Sőt.
Na igen. Ez nem tipikus ismeretterjesztő könyv, viszont olyan ismereteket terjeszt, amit máshol nem feltétlenül találunk meg. Egy huszonhét éves srác önéletrajzi kötete, melyben elmeséli, hogyan szippantotta be gyerekként a radikális iszlám és milyen utat járt be, hogy megszabaduljon szellemi kötelékeitől. Nasszer az iszlám világ egyik legismertebb bloggere, aki aktívan részt vett az "arab tavasz" néven ismert felkeléssorozatban és ENSZ-konferenciákon tartott előadásokat, Nobel-békedíjasokkal egy színpadon.
2014 sokáig emlékezetes könyvei:
Az utolsó kategória merőben szubjektív és nem feltétlenül a könyv élvezeti értékét vagy kiemelkedő irodalmi igényességét mutatja - bár az is tény, hogy rossz könyvek nincsenek közöttük és ilyen téren is megállják a helyüket. Ezek egyszerűen olyan könyvek, melyekben volt valami olyan plusz, ami elgondolkodtatott, és ami miatt még évek múlva, több száz könyvvel később is emlékezni fogok rájuk. Általában az ilyen könyvek nem olyan műfajból/stílusból kerülnek ki, amit rendszeresen olvasok, vagy legalábbis nem olyan arányban szerepelnek, mint az várható lenne, viszont mivel most kizárólag 2014-es megjelenésekről van szó, a sci-fi túlsúlya itt is látszik.
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Őszintén, mi másra számítottatok? :)
Charles Stross: Accelerando / Kim Stanley Robinson: 2312
Az Accelerando, mint az egyedüli olyan könyv, ami nem szerepel másik hármasban, némi magyarázatra szorul. Természetesen szórakoztató volt, de sok jobb sci-fit olvastam már. Az ok, hogy mégis maradandó élményt nyújt, a témája: korábban egyetlen olyan regényt sem olvastam, ami kifejezetten a technológiai szingularitás kialakulása köré épült volna. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyi esély van a szingularitás bekövetkeztére, de még ha ilyen formában nem is valósul meg, az egyre durvább ütemben gyorsuló technológiai fejlődéssel akkor is számolnunk kell, ilyenformán pedig fokozottan elgondolkodtató mű.
Ezzel szemben a 2312 hangsúlyozottan nem szingularitáriánus jövőképet épít, viszont olyan lenyűgözően ötletgazdag, ahogy fent is említettem, hogy emiatt biztosan nem merül feledésbe még hosszú évekig. Különösen a "hogyan készítsünk aszteroidából működő ökoszférát" leírás.
Az Accelerando, mint az egyedüli olyan könyv, ami nem szerepel másik hármasban, némi magyarázatra szorul. Természetesen szórakoztató volt, de sok jobb sci-fit olvastam már. Az ok, hogy mégis maradandó élményt nyújt, a témája: korábban egyetlen olyan regényt sem olvastam, ami kifejezetten a technológiai szingularitás kialakulása köré épült volna. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyi esély van a szingularitás bekövetkeztére, de még ha ilyen formában nem is valósul meg, az egyre durvább ütemben gyorsuló technológiai fejlődéssel akkor is számolnunk kell, ilyenformán pedig fokozottan elgondolkodtató mű.
Ezzel szemben a 2312 hangsúlyozottan nem szingularitáriánus jövőképet épít, viszont olyan lenyűgözően ötletgazdag, ahogy fent is említettem, hogy emiatt biztosan nem merül feledésbe még hosszú évekig. Különösen a "hogyan készítsünk aszteroidából működő ökoszférát" leírás.
Orson Scott Card: A holtak szószólója
Közben már a harmadik részt is befejeztem, de még mindig ez a nyerő: nem csak az idegen világ/gondolkodásmód leírása, hanem mondanivalója miatt is. Card gyakorlatilag azt csinálja, mint az ókori filozófusok a párbeszédes munkáikkal, csak éppen a mai ember számára is fogyasztható és élvezetes módon. A regényeiből sugárzó, élet- és józan ész-központú világnézet rendkívül szimpatikus, és bár ő maga paradox módon nem tudott megmaradni mindig ezen a vonalon, ez nem változtat azon, hogy a regényeit érdemes elolvasni.
Közben már a harmadik részt is befejeztem, de még mindig ez a nyerő: nem csak az idegen világ/gondolkodásmód leírása, hanem mondanivalója miatt is. Card gyakorlatilag azt csinálja, mint az ókori filozófusok a párbeszédes munkáikkal, csak éppen a mai ember számára is fogyasztható és élvezetes módon. A regényeiből sugárzó, élet- és józan ész-központú világnézet rendkívül szimpatikus, és bár ő maga paradox módon nem tudott megmaradni mindig ezen a vonalon, ez nem változtat azon, hogy a regényeit érdemes elolvasni.
Nektek mik voltak a kedvenc könyveitek 2014-ben? Mit fogtok újraolvasni és mi az, amit egyszer is kár volt? Mit ajánlanátok a legszívesebben másnak és mi az, amit mindenképpen elolvasnátok a fentiek közül?
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése