2019. január 24., csütörtök

Brian McClellan: A birodalom bűnei

Brian McClellan korunk egyik legjobb fantasy-írója, aki a Lőpormágus-trilógiájával egészen új színt vitt a műfajba, ráadásul már a bemutatkozó kötete is gyakorlatilag hibátlanra sikerült. Emiatt igazán örömteli volt a hír, hogy még egy trilógiai erejéig visszatér az általa kreált univerzumba, 2018-ban pedig a magyar fantasyrajongók is kézbe vehették A birodalom bűneit.

Fatraszta nem túl nyugodt hely: bűnözők, szerencsevadászok, vakmerő telepesek és az ősidők relikviái után kutató mágusok végső állomása a vadon kapujában. Csak a kancellárasszony vasakarata és a titkosrendőrség acélos ökle tartja egyben az országot – egyelőre. A fővárost, Szárazpartot fenyegető felkelés ellen ármánnyal és fegyverrel egyszerre lehet csak küzdeni. A feladat súlya három megbízott vállát nyomja: a simlis ügynök, Michel Bravis, egy jogtalanul elítélt, verhetetlen háborús veterán, Őrült Ben Styke és a lőpormágus zsoldostábornok Vlora Flint képezi az utolsó védvonalat a káosszal szemben.

Tíz évvel járunk az adrói-kez háború után, ennyi idő telt el azóta, hogy az istenekkel vívott harcban életét vesztette Tamás tábornagy. De ez már nem számít, új kontinens, új szereplők, új problémák, új ellenségek.

A történet három párhuzamos szálon fut (Vlora, Styke, Bravis), a korábbiakhoz hasonlóan külön fejezetekre osztva, ahol egy-egy szereplő szemszögéből látjuk a történetet. A formula működik, nem megy az olvasmányosság rovására, de mivel a karakterek történetei nem egyszer keresztezik egymást, így csak óvatosan az előreolvasással.

A színvonalra sem lehet panasz. McClellan hozza a tőle megszokott hibátlanságot, miközben nagyon elegánsan tágítja az univerzumát, hozza be az új szereplőket, új kultúrákat és új konfliktusokat, illetve gyarapítja a mágiáról és az istenekről szóló tudásunkat. Nem sablonos, nem erőltetett és még véletlenül sem unalmas a történet, nincsenek önismétlések vagy a szükségesnél több visszautalás az első trilógia eseményeire – nem egy újabb lenyúzott bőr.


Sőt, olyannyira megpróbál új fejezet nyitni a világában – amihez látványos térképeket is mellékelt –, hogy az már kissé zavaró. Két év telt el az Őszi köztársaság és A birodalom bűnei kiadása között, és bármennyire is emlékezetes volt a Lőpormágus-trilógia harmadik kötete, ennyi idő alatt rengeteget felejt az ember. Kifejezetten kellemetlen volt, hogy – ha már folytatásról van szó – még egy pár mondatos összefoglalót sem kaptunk az eddig történtekről. Jó lett volna, ha a politikai, földrajzi, etnikai és mondjuk úgy, vallással kapcsolatos tudásunkat némileg felfrissíti. Nagyon sok szerző él ezzel a lehetőséggel, semmit nem vesz el a könyv értékéből, cserébe viszont sokat hozzáad.

Ezt leszámítva nem igazán lehet bármibe is belekötni, tényleg nagyszerű könyvről van szó. Talán mindössze annyiban marad el az előző háromtól, hogy nincs benne egy Tamáshoz fogható karakter, bár ez annyira nem meglepő. Tamás a valaha volt egyik legjobban sikerült, legemlékezetesebb fantasykarakter, egyetlen hozzá foghatót is nehéz megalkotni, nemhogy kettőt. Ráadásul A birodalom bűnei önállóan, az első három könyv olvasása nélkül is bőven megállja a helyét, ami nagyon sokat elárul a minőségéről. Fantasy-rajongóknak szinte kötelező olvasmány.



Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2018
Eredeti cím: Sins of the Empire
Fordító: Rusznyák Csaba
Borító: Thom Tenery
ISBN: 978-963-470-040-1
Oldalszám: 608
Ár:  5295,-  4250,- a kiadónál
Beleolvasó: pdf (26 oldal)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése