Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Jókora példány Vernor Vinge regénye, nyolcszáz oldal és majd' egy kiló. A tartalom viszont már közel sem ilyen súlyos: a Tűz lobban a mélyben űropera a javából, hatalmas távlatokkal, űrutazással, színes, idegen civilizációkkal és soha nem látott lényekkel, kalandokkal, világokat fenyegető veszéllyel. Terjedelméhez képest viszont meglepően gyorsan olvasható, persze ha az ember épp a vizsgaidőszak legdurvább részében akarja elolvasni, az nem javít a haladási tempón.

Fantáziadús és szórakoztató regény, ráadásul abszolút hiánypótló a magyar könyvpiacon, Vinge új színt ad a minőségi magyar nyelvű SF-hez és teszi mindezt olyan intellektussal, mely a legjobb szerzők között is ritkaság. 

A hobbit - Váratlan utazás

Ha az éjféli premier ki is maradt, de hétfőn, a félévzáró zh-k és az első vizsgák között sikerült megnézni Peter Jackson legújabb Tolkien-adaptációját. Nem 48 FPS-verzióban, az IMAX-es nagy vásznat fontosabbnak éreztem látvány szempontjából a dupla képkockaszámnál. Legközelebb kiderül, hogy igazam volt-e, ezt nem tudom, hogy moziban megnézem-e még, de a következő részt jövőre már az új technológiával fogom. 

Robert J. Sawyer: WWW 1 - Világtalan

A karácsonyi szezonra érkezett Robert J. Sawyer nem ok nélkül népszerű trilógiájának első kötete, a WWW 1 - Világtalan. Korábban semmit nem olvastam még a szerzőtől, valahogy elkerültek az eddig megjelent könyvei, de kezdésnek ez elég jó volt ahhoz, hogy ne csak a folytatásra, hanem a szerző más műveire is kíváncsi legyek. 

A Ready Player One ajánlása szerint az "az új generáció Neurománca", szerintem sokkal inkább ez: tematikáját és hangulatát tekintve is jóval közelebb áll a klasszikus cyberpunkhoz, ráadásul még Sawyer stílusa is emlékeztet William Gibsonéra a Blue Ant trilógiából. 

Szergej Lukjanyenko: Új Őrség

Utoljára 2008-ban, négy éve jelent meg magyarul Őrség-kötet Lukjanyenkótól. Négy éve - leírni is hosszú, még úgy is, hogy közben 2009-ben kijött Vasziljev önálló kötete, a Káosz-Őrség, mely hozta a megfelelő szintet, de ezután három évig semmi nem történt. Persze újraolvastam az egészet, volt olyan kötet, amit nem is egyszer, de jó lett volna valami új sztori is. Oké, Ugrás az űrbe meg Világok őre... nem rosszak, de egyik sem Őrség. 

És idén megtört a jég: egyrészt az orosz olvasók nyomására Szergej Lukjanyenko beadta a derekát és összehozott egy újabb kötetet, másrészt a Galaktikánál gyorsan reagáltak és már ugyanabban az évben kijött a magyar fordítás: az Új Őrség.