2014. június 23., hétfő

Sándor Klára: A székely írás nyomában

Ki kell ábrándítanom az erre járókat: a székely írásnak jelenlegi tudásunk szerint semmi köze a hunokhoz. Nem használta a teljes magyarság, nem csak "rótták", de nem is kései koholmány. Ugyanakkor nagyszerű alap egy kultúr- és írástörténeti nyomozáshoz, kiváltképp Sándor Klára értő és jó stílusú előadásában. A székely írás nyomában krimiket megszégyenítően izgalmas olvasmány, a színvonalas ismeretterjesztés mintapéldánya. 

A 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Typotexnél Sándor Klára hiánypótló műve, A székely írás nyomában. Hiánypótló, mert jobbára csak áltudományos-holdkóros írások jelennek meg hasonló témákban, és hiánypótló, mert amellett, hogy abszolút tudományos igényű munka, a nagyközönséghez szól. 

Gyakorlatilag olyan a könyv, mint egy krimi végjátéka, a (fölösleges) sztori már lement, a nyomozón (a szerzőn) a sor, hogy az ítélőszék (az olvasók) előtt alaposan körbejárja a nyomokat és bizonyítékokat, majd levonja a logikus végkövetkeztetést. Addig azonban kemény munka vár detektívünkre: rendet kell vágnia a székely írást körülvevő évszázados legendák, ideológiáktól befolyásolt téveszmék, áltudományos hiedelmek rengetegében. Ami nem kis feladat, pláne a sok téveszme között ilyen higgadtsággal kivitelezni, de elég jól sikerült. Mondom, hiánypótló mű. 

Az előszó és a bevezető fejezet könnyed stílusa azonnal felkelti az érdeklődést: mégis micsoda dolog az, hogy anekdotázva, szórakoztatóan is lehet komoly dolgokról írni? Márpedig lehet, még ha sajnálatosan kevéssé elterjedt is a hazai tudományos irodalomban. Így viszont mindenki jól jár: a szakmabeli is megkapja a maga információadagját és a hétköznapi olvasó sem unja magát halálra száraz felirat-ismertetéseket, semmitmondó történelmi-kutatástörténeti áttekintéseket olvasva, a könyv több emberhez eljut, a kiadó és a szerző pedig több példányt tud eladni - ami szerencsés esetben további, hasonlóan színvonalas írások publikálásához vezet.

És erre nagy szükség lenne. Engem legalábbis mindig zavart a "rovásírás" és egyéb kulturális hagyományok szélsőjobbos kisajátítása (és a kevésbé gondolkodó többiek által szélsőjobbhoz társítása), az ezoterikus, összeesküvés-elméletes marhaságok terjedése, és merem remélni, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Tény, hogy ideológiák fanatikusait nagyon nehéz észérvekkel meggyőzni (ld. még pl. James Randi és Richard Dawkins munkásságát), de már azzal is el lehet valami érni, ha az illető tévedésből vesz a kezébe hasonló könyveket, beleolvas és netán elgondolkodik, mielőtt eladja egy antikváriumnak.

Az "énlaki felirat" a helyi unitárius templom mennyezetén, a "rovásírás" egyik festett emléke
A kilencvenes évek nem csak SF-téren volt sötét időszak (tudjuk, miről van szó, akkoriban jelent meg A jedi hatalma és "fordították le" Brian W. Aldiss Helliconia-trilógiájának első részét). Számolatlan mennyiségben jelentek meg a bölcsész- és társadalomtudományok területeit érintő, az adott témában képzetlen szerzők egészen fantasztikus összefüggéseket (és összeesküvéseket) feltáró, de reálisan nézve leginkább zagyva hülyeségekkel teli könyvei is (valami okból egyébként nagy arányban mérnökök az elkövetők). A kétezres évek második felétől már javuló tendencia látszik, ennek ékes példái a sorra megjelenő, kiváló sci-fik és fantasyk (ld. az archívumot jobboldalt), ahogy ez a könyv és "elődje", a Nyelvrokonság és hunhagyomány is.

Ideális esetben a trend kitart, ahogy a könyvesboltok SF-polcain is egyre kevesebb a gagyi, előbb-utóbb a tudományos kategóriából is kikerülnek az oda nem illő tartalmak és egyre több ember talál rá a minőségi ismeretterjesztésre. A legendák pedig maradjanak meg legendának, ha meg újra akarjuk hasznosítani őket, akkor legyen fantasy áltudomány helyett (mint pl. Szélesi, Fonyódi és Böszörményi regényeiben), az angolszász és északi mitológiára épülő történetek mellett úgyis kellemes változatosság az ilyesmi. Nem mondom, alkalomadtán szórakoztató elnevetgélni a könyvben csak "ábrándos irodalomként" emlegetett dolgokon (jut eszembe, Varga Csabát hiányoltam a vonatkozó részekből), de azért mégis jobb értelmes olvasni.

A "bolognai rovásemlék" részlete (forrás: Digitális Tankönyvtár)
Ha régóta vártad, hogy valaki végre tiszta vizet öntsön a pohárba, ha érdekel a művelődéstörténet, ha kíváncsi vagy, hogy miért találták ki a hun eredet mítoszát és miért tartották sokáig valósnak a héber-székely (-magyar) írás- és nyelvrokonságot, ha kíváncsi vagy, hogy kik hamisítottak székely írásos feliratot a margitszigeti kápolna melletti rom egyik kövére, A székely írás nyomában neked szól. Mint ahogy akkor is, ha egyszerűen csak szereted a tudományos igénnyel megírt, de kifejezetten szórakoztató ismeretterjesztő könyveket.


Verdikt: ajánlott; sőt, amíg nem változik a téma megítélése a köztudatban, kötelező. 

--
Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2014
Borító: Nagy Norbert
ISBN: 978 963 279 387 0
Oldalszám: 314
Ár: 3500,- (borítóár) / 2625,- (Typotex webbolt)
--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: FacebookGoogle+Twitter és Moly.hu.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!

2 megjegyzés:

  1. Szinte magam előtt látom a rosszindulatú és ostoba érvelést:

    "De hiszen Sándor Klára egy volt SZDSZ-es hazaáruló. Dehogy olvasom a munkáit!"

    Tudom, hogy Sándor Klárának köszönhetjük a női kvóta nevezetű agyrém megjelenését a magyar politikai életben, melynek mostani harcias zászlóvivője Szél Bernadett, és annak belső tanácsadója, Antoni Rita. Én nem értek egyet a női kvótával, de miközben kezembe veszem a két nyelv- és kultúrtörténeti munkáját, elvonatkoztatok a szerzőnő politikai múltjától és politikai nézeteitől.

    Sajnos sok ember nem képes az elvonatkoztatásra. Szerintem sokan a politikai szereplése miatt ki fogják kerülni a könyvet.

    De osztom az optimizmusodat, és reménykedek, hogy előbb-utóbb ez a társadalomtudományi scéna is megtisztul egyszer.

    A könyvet pedig valamikor beszerzem és elolvasom. Olvasóként megköszönöm az igényes ajánlást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére azért vagyunk még néhányan, akiket nem érdekel a szerző politikai múltja, ha egyébként vállalható, amit ír (félreértés ne essék, például a női kvóta sajnos szerintem is szükséges dolog, amíg nem megy végbe valami társadalmi szemléletváltás, ami fölöslegessé teszi). A könyvet meg szerencsére egész sokan megvették a "másik oldalról", legalábbis annak alapján, amit a könyvheti dedikáláson hallottam, az más kérdés, hogy elolvasni hányan fogják közülük, illetve hányat sikerül meggyőzni arról, hogy ez sokkal értelmesebb, mint az egyiptomi-szkíta vonal.

      Mindenképpen olvasd el, szerintem nem fogsz csalódni.

      Törlés