Lengyel József: Keresem Kína közepét

Kezdem úgy érezni, hogy az előző rendszerben csak Kínáról legalább annyi útleírás jelent meg, mint minden más vidékről. Ezekkel általában ugyanaz a probléma: telenyomták őket a marxista ideológiához és történetíráshoz szorosan hozzátartozó, ma viszont már enyhén szólva is nevetségesnek ható kifejezésekkel, illetve Kína olyan ütemben változott és változik, hogy ezek a sok évtizeddel ezelőtti élménybeszámolók legföljebb kortörténeti dokumentumként számítanak, de még annak sem mindig túl jók. Lengyel József alliteráló című könyve viszont pont egy elég érdekes időszakban, egészen konkrétan 1960-ban keletkezett, még az 1966-ban kezdődött és "kulturális forradalom" néven elhíresült ostoba rombolás előtt, de már a hasonlóan... mondjuk így: érdekes "nagy ugrás" megindítása után. 

Boglár Lajos (ford.): Eldorádó - Perui ősmondák (Az inka birodalmának mondáiból)

Kicsit sajnáltam, hogy nem a két hete lezajlott Holnemvolt Fesztivál előtt olvastam a könyvet, de így utólag kiderült, hogy teljesen fölösleges lett volna: az ott fellépő perui mesemondó, César "El Wayqui" Villegas ugyanis teljesen más jellegű történeteket mesélt. Mindazonáltal érdekel Dél-Amerika, viszont sajnos nem tudok túl sokat a bolygónak azon részéről, így hát adott volt, hogy Boglár Lajos Eldorádóját is elolvassam - írni viszont messze nem vagyok képes annyit róla, mint azt egy ázsiai mesegyűjtemény esetében tenném. 

Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Alternatív történelmi regényt írni egyszerre nehéz és könnyű feladat. Egyfelől nehéz, mert hatalmas háttértudás szükséges hozzá, ha az ember olyasmit akar összehozni, mint A rizs és a só évei Kim Stanley Robinsontól; másfelől talán könnyű, ha valaki kisebb léptékben dolgozik, nem távolodik el annyira a közelmúlt valós eseményeitől és így hagyja kibontakozni szerzői fantáziáját, mint Trenka Csaba Gábor az Egyenlítői Magyar Afrika című regényében, ahol szocialista helyett fasiszta diktatúra van a világ kilátástalanabbik felén, Afrikában pedig magyar gyarmat. 

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Ray Bradbury lassan tíz éve kedvenc íróim egyike, ezért különösen örülök, hogy az Agave időről időre megjelenteti egy-egy novelláskötetét, melyek közül a legfrissebb a Gyógyír búskomorságra. Jellegzetes Bradbury-stílus, a szokásosnál kevesebb sci-fi és több furcsaság az ötven éves novellagyűjteményben, rajongóknak kötelező, de kezdőkötetnek is ideális lehet. 

Robert E. Howard: Solomon Kane történetei

Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly megnéztem egy Solomon Kane című filmet, amiben az egyház kötelékeiből kilépett címszereplő mindenféle ronda és vérszomjas kreatúrát fosztott meg az evilági létezéstől, afféle viktoriánus horror-fantasy stílusban. Nem rajongok a túlkecsapozott filmekért, de ebben érezhető volt valami átgondoltság és érdekesen elütött a korábban látott fantasyktől, úgyhogy amikor később teljesen véletlenül megtudtam, hogy az eredetije egy novellasorozat, arra is kíváncsi lettem. Múlt héten a Könyvudvarban a kezembe akadt, occó' volt, elhoztam. Még aznap sikerült befejezni, sajnos nem győzött meg. 

Lovranits Júlia: A varjasboszorka

Bár egy mesekönyvről szól, ez a bejegyzés maga a megelevenedett sci-fi. Lovranits Júlia magával ragadó mesekönyve ugyanis még nem jelent meg, tehát a nem túl távoli jövőből írok róla :) 

A blogot nézegetve kideríthető, hogy felnőtt férfiember létemre nem vetem meg a meséket, de az érdeklődésem elsősorban népmesékre irányul a "műmeséket" pedig bizonyos távolságtartással szemlélem (na jó, Lázár Ervin pl. kivétel). 
A varjasboszorka két története viszont levett a lábamról... 

Schweiger Szilvia: A róka árnyéka - Távol-keleti mesék felnőtteknek

Na már jó régen volt fikázós bejegyzés, úgyhogy íme egy új. Persze azért van jó része is, de az a népmesék kiagyalóinak, továbbadóinak, átköltőinek és lejegyzőinek az érdeme, a szerző sajnos összesen annyi pozitív dolgot tett, hogy összegyűjtött egy csokornyit Japán, Kína és Korea rókás meséiből. A kommentárokat jobb lett volna kihagyni...