Üdvözöllek, hús-vér humán, a szingularitás előestéjén. Jól csatold be magad, óriási gyorsulás vár rád. Talán jobban tennéd, ha előbb a biztonság kedvéért beszkenneltetnéd a tudatod, de erre most még nincs technológiánk. Gyere vissza húsz-harminc év múlva. Most akarod tudni, hogy mit tartogat a jövő? Asszimiláld Charles Stross Accelerando című regényét.
Charles Stross első magyarul megjelent regénye különös darab. Egyszerre paródia és véresen komoly, abszurd és realista, eleinte még nevetsz rajta, aztán beüt az érzés, hogy talán tényleg ez vár ránk. A technológiai szingularitás, az erős MI-k megjelenése nem feltétlenül rossz dolog, legalábbis ha értelmesen kezeljük és megtesszük a kellő óvintézkedéseket, ha viszont elcsesszük és elszabadul a mesterséges intelligencia, akkor az emberiség biológiai alapú része elég nagy valószínűséggel meg fogja szívni.
A megszűnés küszöbéről mégis visszahozott Ad Astra eddig is nagy arányban foglalkozott hard sci-fivel, de most gyakorlatilag a szingularitás hazai zászlóvivőjeként pozicionálja magát. Tavaly már megjelent a téma egyik alapműve, Ray Kurzweil nagy hatású, tudományos-ismeretterjesztő könyve, találkozhattunk a szingularitással tudományos szinten is foglalkozó Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben c. kötetével és Greg Egan Diaszpórája, is pedzegette a mesterséges intelligencia és a digitális tudat témáját. Idén viszont regényfronton is belecsapnak a lecsóba, az Accelerando konkrétan a technológiai szingularitás létrejöttét és hatásait vizsgálja (amellett, hogy roppant szórakoztató történet), valamint ősszel folytatódik a szingularitáriánus ismeretterjesztés Nick Bostrom Szuperintelligencia c. kötetének képében.
Lehet vitatkozni arról, hogy van-e realitása a technológiai szingularitásnak, kialakulhat-e egyáltalán, és ha igen, mikor, az viszont elvitathatatlan, hogy a téma kiváló alapanyagot szolgáltat tudományos-fantasztikus, spekulatív-fikciós regényekhez. A legfőbb erénye, legalábbis irodalmi szinten, hogy megvan benne az űroperák "látványossága", ugyanakkor a gyökerei korunk technológiájából erednek és ezt az irányt logikusan viszik tovább. A szingularitás beemelése komoly szabadságot ad az írónak, egyszersmind "legitim" hátteret nyújt és így komolyan vehetővé teszi a "mi lenne, ha...?" kérdését is.
Eleinte normál tempóban csordogál a történet, elvégre alig pár évvel, legfeljebb egy évtizeddel a jelenünk után indul Amszterdamban, ahol Manfred Macx, a különc feltaláló-ötletgyáros néhány találkozót igyekszik nyélbe ütni. Manfred elutasítja a hagyományos közgazdaságtant és szabadalmaztatott ötleteit ingyen átadja felhasználásra bárkinek, cserébe pedig általában olyan szívességeket, ajándékokat kap, melyeknek köszönhetően gondtalanul élheti csúcstechnológiával összefonódott életét mindenki más előtt tizenöt perccel, anélkül, hogy foglalkoznia kelljen a pénz bármilyen formájával. Ontja magából az új és új ötleteket, lételeme a folyamatos pörgés, az okoseszközök nélkül fél ember lenne, magától értetődő, hogy ő a szingularitás felé vezető események egyik kulcsfigurája.
Aztán beüt az accelerando, minden gyorsulni kezd, a fejlődéssel, a változásokkal egyre nehezebb lépést tartani. Manfred persze a fősodorban még mindig mindenki más előtt jár és pontosan tudja, hogy legalábbis rövidtávon mi várható, de a világ jelentős része - köztük Manfred ex-dominája is - egyre jobban, végzetesen lemarad. A Macx-dinasztiára viszont más sors vár, egyrészt Manfred leszármazottain keresztül mutatja meg Stross a szingularitás kialakulását és hatásait, másrészt végig ott maradnak az élen, olyan tapasztalatokat gyűjtve, amiről ők maguk sem álmodtak. És persze mindig ott van mellettük Mineko, a folyamatosan upgrade-elt robotmacska is.
Az első rész, sokszor paródiába hajló, részben a főszereplő személyisége miatt, de úgy érzem, hogy annak is szerepe van ebben, hogy eredetileg az Asimov's Science Fiction magazin hasábjain, fejezetenként jelent meg (és a mai napig ingyen beszerezhető online). Furcsa, hogy pont a jelenhez legközelebb álló rész a legkevésbé komolyan vehető, ámbár a kétezres évek elején talán még ennyire másképp látták a közeljövőt. Ez is elég jó példának tűnik a gyorsuló változásokra, lehet, hogy tényleg van valami ebben a szingularitás-dologban?
Amber, Manfred lánya, már egy másik korszak gyermeke, pedig alig néhány évtizeddel járunk csak később. Itt a virtualitás már fontosabb, mint a fizikai valóság, a biztonsági tudatmásolatoknak köszönhetően nincs véletlen halál, megszűnt a hiányalapú gazdaság, nagy ütemben folyik a Naprendszer "buta" anyagának átalakítása a mesterséges intelligenciák számára használható "okosanyaggá". Minden szabad, forr és változik, a biológiai alapú élet erőteljesen háttérbe szorul.
A harmadik rész ennek szoros folytatása, immár a család múltját kutató Szirhannal a főszerepben, aki Manfred unokája, de a tudatmásolatoknak és a test-újraszintetizálásnak köszönhetően teljesen felborulnak körülötte a hagyományos rokoni kapcsolatok. Csak a macska marad állandó, meg persze a szovjet languszták.
Charles Stross regénye érdekes gondolatkísérlet. Szimpla sci-fiként olvasva is rendkívül szórakoztató és színes ötletek hatalmas gyűjteménye, de ha az ember foglalkozik egy kicsit előtte a technológiai szingularitás témájával (pl. Kurzweil könyvét olvasva), talán még érdekesebb. Nem csak azért, mert több oldalról, egymást erősítve köszönnek vissza hasonló gondolatok, hanem mert így tudjuk, hogy nem pusztán légből kapott ötletekről van szó, hiába hangzik valami abszolút fikciónak, attól még jó eséllyel van tudományos alapja.
Megint az a fura helyzet áll elő, hogy a sci-fi iránt érdeklődő, de a zsánerben még keveset olvasott embernek ugyanúgy szívesen a kezébe adnám, mint azoknak, akik legalább a magyar nyelvű sci-fiben nagyjából naprakészek. Ha pedig valaki átrágta magát az összes klasszikuson, de a kortársakkal még nincs igazán tisztában, annál jobb: az Accelerando ugyanúgy esszenciája a kortárs technológiának, ahogy azt a hatvanas-nyolcvanas évek klasszikus szerzőinél is megszokhattuk. Csak ebben több a bizarr humor. Meg a valódi agymintákat használó, intelligens robotmacska.
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2001-2004 (magazin), 2005 (könyv)
Eredeti cím: Accelerando
Fordító: Hidy Mátyás
Borító: Stephan Martiniere
ISBN: 978 615 5229 36 7
Oldalszám: 430
Ár: 3990,- (borítóár) / 3190,- (Ad Astra webbolt) / 1990,- (e-könyv)
--
 |
| (Mark Evans illusztrációja az Asimov's SF számára) |
Aztán beüt az accelerando, minden gyorsulni kezd, a fejlődéssel, a változásokkal egyre nehezebb lépést tartani. Manfred persze a fősodorban még mindig mindenki más előtt jár és pontosan tudja, hogy legalábbis rövidtávon mi várható, de a világ jelentős része - köztük Manfred ex-dominája is - egyre jobban, végzetesen lemarad. A Macx-dinasztiára viszont más sors vár, egyrészt Manfred leszármazottain keresztül mutatja meg Stross a szingularitás kialakulását és hatásait, másrészt végig ott maradnak az élen, olyan tapasztalatokat gyűjtve, amiről ők maguk sem álmodtak. És persze mindig ott van mellettük Mineko, a folyamatosan upgrade-elt robotmacska is.
Az első rész, sokszor paródiába hajló, részben a főszereplő személyisége miatt, de úgy érzem, hogy annak is szerepe van ebben, hogy eredetileg az Asimov's Science Fiction magazin hasábjain, fejezetenként jelent meg (és a mai napig ingyen beszerezhető online). Furcsa, hogy pont a jelenhez legközelebb álló rész a legkevésbé komolyan vehető, ámbár a kétezres évek elején talán még ennyire másképp látták a közeljövőt. Ez is elég jó példának tűnik a gyorsuló változásokra, lehet, hogy tényleg van valami ebben a szingularitás-dologban?
Amber, Manfred lánya, már egy másik korszak gyermeke, pedig alig néhány évtizeddel járunk csak később. Itt a virtualitás már fontosabb, mint a fizikai valóság, a biztonsági tudatmásolatoknak köszönhetően nincs véletlen halál, megszűnt a hiányalapú gazdaság, nagy ütemben folyik a Naprendszer "buta" anyagának átalakítása a mesterséges intelligenciák számára használható "okosanyaggá". Minden szabad, forr és változik, a biológiai alapú élet erőteljesen háttérbe szorul.
A harmadik rész ennek szoros folytatása, immár a család múltját kutató Szirhannal a főszerepben, aki Manfred unokája, de a tudatmásolatoknak és a test-újraszintetizálásnak köszönhetően teljesen felborulnak körülötte a hagyományos rokoni kapcsolatok. Csak a macska marad állandó, meg persze a szovjet languszták.
 |
| (Mark Evans illusztrációja az Asimov's SF számára) |
Megint az a fura helyzet áll elő, hogy a sci-fi iránt érdeklődő, de a zsánerben még keveset olvasott embernek ugyanúgy szívesen a kezébe adnám, mint azoknak, akik legalább a magyar nyelvű sci-fiben nagyjából naprakészek. Ha pedig valaki átrágta magát az összes klasszikuson, de a kortársakkal még nincs igazán tisztában, annál jobb: az Accelerando ugyanúgy esszenciája a kortárs technológiának, ahogy azt a hatvanas-nyolcvanas évek klasszikus szerzőinél is megszokhattuk. Csak ebben több a bizarr humor. Meg a valódi agymintákat használó, intelligens robotmacska.
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2001-2004 (magazin), 2005 (könyv)Eredeti cím: Accelerando
Fordító: Hidy Mátyás
Borító: Stephan Martiniere
ISBN: 978 615 5229 36 7
Oldalszám: 430
Ár: 3990,- (borítóár) / 3190,- (Ad Astra webbolt) / 1990,- (e-könyv)
--
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!
Először nagyon furcsálltam a kiadó választását, hiszen eredeti nyelven legálisan, ingyenesen elérhető ez a könyv, de elég jól sikerült a fordítás, érdemes magyarul olvasni.
VálaszTörlésAbszolút egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy érdemes legalább beleolvasni angolul is előtte/utána/közben.
Törlés