Egy volt NASA-s fizikus/robotfejlesztő webképregényt rajzol és olyan kérdésekre válaszol, mint például mi lenne, ha az embernek csak és kizárólag egy tökéletes lelki társa lehetne, mekkora Erőt képes Yoda kifejteni, vagy lehet-e gépfegyverekből jetpacket készíteni? Igen, ez Randall Munroe és a Mi lenne, ha?, ami már magyarul is elérhető.
A Mi lenne, ha? nem ismeretterjesztő könyv és nem tudományos szakirodalom. Nem képregény, nem "geek biblia", nem derül ki belőle, hogy mi a válasz "az élet, a világmindenség meg minden" nagy kérdésére (habár...) és nem tudjuk meg, hogy a sarlacc meg tud-e enni egy T. rexet.
Hogy akkor mégis micsoda? Mindannyiunkat foglalkoztató, gyakran erősen Darwin-díj gyanús kérdésekre adott, rettentően szórakoztató és tudományos alapossággal levezetett válaszok gyűjteménye. És mellesleg olyan ötleteket kaphat belőle az olvasó a Föld elpusztítására, ami normál esetben eszébe sem jutna... Randall Munroe csúcsra járatja a humort és hajlandó (mit hajlandó, ez az egésznek a lényege!) elmenni a legvégsőkig válaszaiban.
Annak idején a NASA-tól kilépett robotfejlesztő-fizikus Randall Munroe webképregényét, az xkcd-t is a zseniálisan bizarr humora és témafelvetései miatt kezdtem el olvasni, aztán nem egész két és fél éve, amikor elindult a What if? blog, magától értetődően az is a feedolvasóban landolt és minden héten kellemesen elszórakoztat - vagy éppen rádöbbent az emberi gondolkodás furcsaságaira (csak nézzétek meg a kérdéseket és megértitek, hogy mire célzok...). Ezek után egyértelmű, hogy amikor kb. egy hónapja kijött magyarul is a könyv (nem is számítottam rá, az amerikai verzió beszerzésén gondolkodtam), be kellett szereznem, ez tipikusan olyan könyv, aminek ott a helye a polcon.
Hogy akkor mégis micsoda? Mindannyiunkat foglalkoztató, gyakran erősen Darwin-díj gyanús kérdésekre adott, rettentően szórakoztató és tudományos alapossággal levezetett válaszok gyűjteménye. És mellesleg olyan ötleteket kaphat belőle az olvasó a Föld elpusztítására, ami normál esetben eszébe sem jutna... Randall Munroe csúcsra járatja a humort és hajlandó (mit hajlandó, ez az egésznek a lényege!) elmenni a legvégsőkig válaszaiban.
 |
| "Mi lenne, ha egy pohár hirtelen valóban, a szó szoros értelmében üres lenne?" (forrás: What if?) |
A gyűjteményben nem szerepel minden cikk a blogról, viszont vannak benne újak is, úgyhogy a hardcore rajongóknak már önmagában ezért is érdemes megvenni, de persze nem ők az egyedüli célközönség. Sőt. Erős a gyanúm, hogy a Mi lenne, ha? nagyjából mindenkinek szól. Vagy legalábbis azoknak, akik tettek már fel hülye abszurd hipotetikus kérdéseket (plusz pont annak, aki a azon is elgondolkodott, hogy mi lehet a válasz), illetve kellően nyitottak a világra, érdeklődőek és szeretik az időnként a teljes nonszensz határait súroló, de tudományosan tökéletesen megalapozott magyarázatokat. Van köztetek, aki azt mondaná, hogy hé, én nem ilyen vagyok, lesz@rom a világot, nincs humorérzékem és soha nem jutottak eszembe gyakorlati haszon nélküli, idióta kérdések? Na ugye.
Munroe-t csak az különbözteti meg tőlünk (vagy legalábbis az emberek többségétől), hogy fizikus és imádja a matekot, vagyis megvan az eszköztára ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon olyasmivel, ami másoknak legfeljebb poén, vagy egy péntek esti sörözés témája (a fordító viszont lehetett volna egy kicsit képzettebb/gyakorlottabb, itt is érezhető a 2312-szindróma). Na meg elég önbizalma ahhoz, hogy pálcikaemberekből rajzoljon tökéletesen kifejező webképregényt ahelyett, hogy azon sopánkodna, hogy nem elég fejlett a művészi ábrázolásmódja... Az ötlet és a képesség elég jó helyen találkozott, humorral vegyítve nem csak az xkcd, hanem a What if? is a leglátogatottabb tematikus oldalak közé került és a népszerűség a megjelenési héten a papírverziót is feldobta a New York Times non-fiction bestsellerlistájának tetejére (és hat hétig a top tízben maradt).
A Mi lenne, ha? nem egyben végigolvasós könyv. Az ötvennyolc kérdés-választ érdemes néhány hétre elosztani. mondjuk a húsz-harminc oldalanként megjelenő, általában tényleg sírva röhögős, megválaszolatlan "furcsa (és aggasztó) kérdéseket" fejezethatárnak használva. Így nem fáradunk el benne (bármilyen szórakoztató, nagyobb dózisban azért megterhelő tud lenni) és jóval tovább kitart, nem mellesleg rendszeresen el lehet dumálni az aktuálisan legelborultabb eszmefuttatásról a kollégákkal/sulitársakkal/haverokkal stb. anélkül, hogy komolyan elegük lenne belőle. Ráadásul ha megtanulunk néhány levezetést, a környéken előforduló gyerek körében is komoly sikereket lehet aratni, mondjuk egy unalmas karácsonyi ebédközben után. Merje csak azt mondani valaki, hogy nem hasznos...
Így karácsony közeledtével kézenfekvő (és felettébb ildomos, ahogy James di Fülig mondaná) ajándékba ajánlani a könyvet, ami nyilván nem is hülyeség, pláne geekeknek a családban/baráti körben, de értelemszerűen magunkat is meglephetjük vele. Ugye te is jó voltál és megérdemled? Egy biztos, akárkinek a polcán landol, garantáltan örülni fog neki, hiszen megtudhatja, hogy mi történik egy kétszázötven kilométerről lepottyantott marhaszelettel (148. oldal), megérti a genetika működését D&D karakteralkotáson keresztül (215. oldal), megtudja, hogy mi történne, ha a periódusos rendszer elemeit a táblázathoz hasonlóan egymásra pakolnák (60. oldal), vagy ha megállna a Föld tengely körüli forgása (13. oldal).
Egy szó mint száz, Randall Munroe hatalmasat alkotott a bloggal és különösen örülök, hogy megjelent könyvként. A magyar verzió néhány fordítási anomáliától és elírástól eltekintve gyönyörű, jó papíron, minőségi (és füles!) borítóval jelent meg, egyedül a képeknél volt valami fura érzésem. Ilyen lehet a fantomvégtag, mindig nyúltam volna az egér után, hogy előjöjjön a hover text/alt text, ugyanis a webes verzióban az tartalmazza a legjobb poénokat, de itt ugye jelenlegi technológiával ez nem megoldható [nem a magyar kiadás hibája :)]. Viszont cserébe a szöveg több helyen rákerült a rajzra, a szövegbe vagy képaláírásnak, úgyhogy nem maradunk le semmi lényegesről. Aztán majd ha beüt a szingularitás és/vagy elterjed az ilyen szintű nanotechnológia... persze előbb akkor már a keresést fejlesszék ki, a ctrl+f is jól jönne a papírkönyvekben.
Munroe-t csak az különbözteti meg tőlünk (vagy legalábbis az emberek többségétől), hogy fizikus és imádja a matekot, vagyis megvan az eszköztára ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon olyasmivel, ami másoknak legfeljebb poén, vagy egy péntek esti sörözés témája (a fordító viszont lehetett volna egy kicsit képzettebb/gyakorlottabb, itt is érezhető a 2312-szindróma). Na meg elég önbizalma ahhoz, hogy pálcikaemberekből rajzoljon tökéletesen kifejező webképregényt ahelyett, hogy azon sopánkodna, hogy nem elég fejlett a művészi ábrázolásmódja... Az ötlet és a képesség elég jó helyen találkozott, humorral vegyítve nem csak az xkcd, hanem a What if? is a leglátogatottabb tematikus oldalak közé került és a népszerűség a megjelenési héten a papírverziót is feldobta a New York Times non-fiction bestsellerlistájának tetejére (és hat hétig a top tízben maradt).
A Mi lenne, ha? nem egyben végigolvasós könyv. Az ötvennyolc kérdés-választ érdemes néhány hétre elosztani. mondjuk a húsz-harminc oldalanként megjelenő, általában tényleg sírva röhögős, megválaszolatlan "furcsa (és aggasztó) kérdéseket" fejezethatárnak használva. Így nem fáradunk el benne (bármilyen szórakoztató, nagyobb dózisban azért megterhelő tud lenni) és jóval tovább kitart, nem mellesleg rendszeresen el lehet dumálni az aktuálisan legelborultabb eszmefuttatásról a kollégákkal/sulitársakkal/haverokkal stb. anélkül, hogy komolyan elegük lenne belőle. Ráadásul ha megtanulunk néhány levezetést, a környéken előforduló gyerek körében is komoly sikereket lehet aratni, mondjuk egy unalmas karácsonyi ebéd
Így karácsony közeledtével kézenfekvő (és felettébb ildomos, ahogy James di Fülig mondaná) ajándékba ajánlani a könyvet, ami nyilván nem is hülyeség, pláne geekeknek a családban/baráti körben, de értelemszerűen magunkat is meglephetjük vele. Ugye te is jó voltál és megérdemled? Egy biztos, akárkinek a polcán landol, garantáltan örülni fog neki, hiszen megtudhatja, hogy mi történik egy kétszázötven kilométerről lepottyantott marhaszelettel (148. oldal), megérti a genetika működését D&D karakteralkotáson keresztül (215. oldal), megtudja, hogy mi történne, ha a periódusos rendszer elemeit a táblázathoz hasonlóan egymásra pakolnák (60. oldal), vagy ha megállna a Föld tengely körüli forgása (13. oldal).
Egy szó mint száz, Randall Munroe hatalmasat alkotott a bloggal és különösen örülök, hogy megjelent könyvként. A magyar verzió néhány fordítási anomáliától és elírástól eltekintve gyönyörű, jó papíron, minőségi (és füles!) borítóval jelent meg, egyedül a képeknél volt valami fura érzésem. Ilyen lehet a fantomvégtag, mindig nyúltam volna az egér után, hogy előjöjjön a hover text/alt text, ugyanis a webes verzióban az tartalmazza a legjobb poénokat, de itt ugye jelenlegi technológiával ez nem megoldható [nem a magyar kiadás hibája :)]. Viszont cserébe a szöveg több helyen rákerült a rajzra, a szövegbe vagy képaláírásnak, úgyhogy nem maradunk le semmi lényegesről. Aztán majd ha beüt a szingularitás és/vagy elterjed az ilyen szintű nanotechnológia... persze előbb akkor már a keresést fejlesszék ki, a ctrl+f is jól jönne a papírkönyvekben.
--
Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Eredeti cím: What if?
Fordító: Varga Krisztina
Borító: Christina Gleason
ISBN: 978 963 293 368 9
Oldalszám: 397
Ár: 3990,- (borítóár) / 3192,- (Líra webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése