Csurgó Csaba: Kukoricza

Ültessük át kortárs stílusra és környezetbe, aztán öntözzük meg vérrel Petőfi János vitézét? Elég bizarr ötlet, a legtöbben belebuktak volna, Csurgó Csaba viszont nagyon színvonalas regényt épített erre a vázra. Alternatív történelem, (urban) fantasy, árnyalatnyi sci-fi, nyersen ábrázolt erőszak, némi igényes humor és erőteljes társadalomkritika - a Kukoricza nem csak az utóbbi évek legmasszívabb magyar SF-regénye, de az egyik legjobban sikerült is. 

Amikor először hallottam Csurgó Csaba első regényéről, nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot. A fülszöveg a plüssökkel komolytalannak tűnt, az alapötlet nem hangzott ugyan rosszul, de nem bíztam benne, hogy igazán jó lesz a megvalósítás, meg ha úgy nézzük, a saját kiadójánál azt jelentet meg az ember, amit akar. 

Aztán kiderült, hogy sokkal komolyabb projektről van szó, mint amilyennek elsőre látszott, rengeteg energia lett belerakva és a szerző is eléggé maximalistának mondható. A beleolvasóban egy szokatlanul komor, a megfelelő helyeken humorral tarkított regény kezdett kibontakozni, és akkor már úgy voltam vele, hogy egy próbát mindenképpen megér. 

És sorra jöttek az újabb pozitív meglepetések. Kiderült, hogy a világ váratlanul alaposan kidolgozott, a karakterek olyan jól lettek összerakva, hogy ami máshol kellemetlen klisé lenne, itt szórakoztató poén vagy éppen komolyan véve is a helyén van. A történet dinamikus és izgalmas, maga a szöveg pedig olyan jól olvasható, hogy egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy kétszáz oldal lement a féltéglából - és a színvonal természetesen később sem csökkent. 

Előzetes - A felújított Csillagok háborúja trilógia

Megért már néhány kiadást a filmekhez írt eredeti Csillagok háborúja trilógia magyarul, de mindegyik verzió a régi, időnként kissé furán fordított első kiadás szövegét vette át. Eredetileg arról volt szó, hogy teljesen új fordítás készül, végül "csak" át lettek dolgozva. Javították a hibákat, felfrissítették a nyelvezetet, egyeztették a szóhasználatot az azóta szépen kibővült hivatalos SW-univerzummal, végre méltó formában kerülnek az olvasók elé a valaha volt legnépszerűbb sci-fi filmek könyvadaptációi. És ez nem csak a szöveget érinti: a régi, Kozmosz Fantasztikus Könyvek-féle kiadás óta ez az első, aminek a borítója is jól néz ki, sőt, annyira menő, hogy maga George Lucas is bekérte a nagyfelbontású változatot és azóta valószínűleg a Skywalker Ranch valamelyik falát díszíti kinyomtatva. 

Na de legyen elég ennyi szöveg, a Csillagok háborúját mindenki ismeri (és most már azt is tudjátok, ha eddig kimaradt volna, hogy könyvben is létezik). A hajtás után az Agavénak adom át a szót, minden idők legnagyobb előzetes-posztjában megnézhetitek mindhárom könyv borítóját, elolvashatjátok a fülszöveget és ha ez nem elég, még részleteket is találtok belőlük. Ja, és lesz egy díszdobozos verzió is.

Előzetes - William Gibson: A periféria

William Gibsont a cyberpunk atyjaként szokás emlegetni, de irodalmi munkássága ennél azért sokszínűbb.  Ő is azon szerzők közé tartozik, akik sok kiadót megjártak már Magyarországon, most éppen az Agavétól érkezik az eredetiben is csak egy hónappal ezelőtt megjelent legfrissebb regénye. A periféria eltérő idősíkokat, izgalmas sztorit, illetve jellegzetesen gibsoni jövőképet és stílust ígér, a karácsonyi kiadási hullám egyik legnagyobb dobása lehet.

A hajtás után a szokásos menü: borító, fülszöveg és az első tizenkét fejezet.

Adrian Barnes: Álmatlanok

Zombi vagy, ha nincs meg a napi nyolc óra alvás? Mi lenne, ha egyáltalán nem tudnál elaludni? Segítek: egy héten belül hallucinálni kezdesz és négy héten belül meghalsz. Vonzó kilátások? Akkor képzeld el azt, hogy rajtad kívül szinte mindenki álmatlanságban szenved, végig kell nézned, ahogy megszűnik az ismert világ és az őrültek átveszik a hatalmat.

Adrian Barnes kreatív írást oktat és hírportálokat működtet Kanadában. A technikai háttere egyértelműen adott, csak egy érdekes ötletre volt szükség, hogy megszülessen első regénye az Álmatlanok, mely mint ilyen, váratlanul jól sikerült. Az alapötlet izgalmas, a stílus gördülékeny, a terjedelem könnyedén befogadható. Barnes ügyesen vette a legtöbb akadályt, érthető a filmjogok megvétele és a pozitív kritikai fogadtatás az angol nyelvű könyvpiacon. 

Posztapokaliptikus történetekből nincs hiány, de mi a helyzet azokkal, ahol magáról az összeomlásról van szó? Kihűlt hamukupacokról, katasztrófa utáni, primitív közösségekről és erőszakról, társadalmi-technológiai visszalépésről sokkal könnyebb írni, mint a végzetes esemény bekövetkeztéről és a káosz kialakulásáról. Itt pontosan erről van szó és egy tinédzser sem menti meg a világot, talán ezért is kellemes változatosság ez a regény.

Előzetes - Orson Scott Card: Fajirtás

Nem voltunk benne biztosak, hogy még idén megjelenik, de most már hivatalos: december elsején érkezik a Végjáték-sorozat harmadik kötete, a Fajirtás átdolgozott új kiadása (a réginek a fordítása és szerkesztése nem volt tökéletes, az új viszont az eddigiek ismeretében már méltó lesz a regényhez). A Végjáték brutálisan jó pszichológiai-katonai sci-fi volt, A holtak szószólója új szintre emelte a "kidolgozott idegen ökoszisztéma" fogalmát és mellette olyan emberi sorsokat mutatott be, ami szintén ritkaság a zsánerirodalomban. Magától értetődő, hogy a harmadik részt is nagyon várjuk, különösen Sánta Kira borítófestményével.

És ha ez nem lenne elég: az Ender árnyékával megkezdett, párhuzamos sorozat is folytatódik, az  Árnyékbábok (Shadow Puppets) jövő tavasszal érkezik, szintén az Unio Mystica gondozásában, de az Alexandránál kiadott előzményekhez illő gerincdizájnnal (viszont azoknál izgalmasabb borítófestménnyel).

Beleolvasó egyelőre nincs, borító és fülszöveg a hajtás után. 

China Miéville: Patkánykirály

Szenny, mítoszok és drum and bass. Nem az a kérdés, hogy jó könyv-e a Patkánykirály (ez úgyis egyértelmű), hanem hogy miért kellett eddig várni China Miéville első regényének magyar kiadására. 

A nyelvészeti sci-fiként elhíresült Konzulváros és a monumentális, londoni urban fantasy, a Kraken után China Miéville legelső regényével jelentkezett az Agave. A Patkánykirály még nem nevezhető az azóta Miéville védjegyévé vált "new weirdnek", de a jellegzetes stíluselemek már itt is feltűnnek. 

Miéville-nek ezzel együtt öt regénye jelent meg eddig magyarul. Közös ismertetőjegyük, hogy mind a bizarr dicsőségét zengik, alulról mutatják be a világot, furcsán vonzónak mutatják a mocskot és általában meglehetősen hosszúak és bonyolultak. Ezzel szemben a Patkánykirály meglepően rövid, alig háromszázötven oldalas, viszonylag kevés szereplőt mozgat és a történet is szokatlanul lényegre törő. Ami persze korántsem probléma, pont ezért lesz érdekes szélesebb olvasórétegeknek is, de ha elég alaposan figyelnek, a hardcore Miéville-rajongók is rengeteg kis csemegét találhatnak az oldalakon. 

Előzetes - Csurgó Csaba: Kukoricza

Jövő héten monumentális fantasy érkezik az Agavétól. A Kukoricza, Csurgó Csaba első regénye, a maga bruttó hatszázhetvenkét oldalával a tartalom ismerete nélkül is komoly sportteljesítmény. A hajtás után található fülszöveg és részlet elolvasása után viszont már nem csak a terjedelmével sokkol, hanem kifejezetten ígéretes regénynek tűnik, melyben fantasy keveredik horrorral és szórakoztatóan abszurd humorral, ráadásul az önmagában is kedvenc János vitéz történetét idézi meg, huszonegyedik századi eszközökkel.

Értékelés itt, katt a továbbra a borítóért, fülszövegért és az első 72 oldalért (ha ezt elolvastad, már csak hatszáz van hátra):

Michael J. Sullivan: Télvíz idején (Riyria-krónikák 5.)

Wintertide is coming, avagy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Royce és Hadrian mentőakciót szervez, az Új Birodalom a császárnő esküvőjére készül. Michael J. Sullivan ötödik Riyria-regénye, a Télvíz idején is legalább annyira szórakoztató és színvonalas, mint az eddigiek. 

Közeleg Avryn legnagyobb látványossága, a lovagi tornával és kivégzés-sorozattal színesített Télvíz-ünnep. Most minden eddiginél nagyszabásúbb ünnepség várható Télvíz idején, Novron örököse, az Új Birodalom császárnője férjhez megy, és egyúttal kivégzik a nemzetelvűek vezérét, valamint a modern idők utolsó boszorkányát, a melengári Aristát is.

A Riyria-krónikák ötödik kötetében a nefroniták mindent vihetnek: az egyház-támogatta cselszövés és polgárháború szemmel láthatóan elérte célját. Csak a két tolvajjal nem számoltak, Hadrian és Royce továbbra is az események sűrűjében munkálkodik, az ügy egyre személyesebb számukra.

Michael J. Sullivan sorozata eleinte szinte kizárólag a szórakoztatást célozta, de az utóbbi kötetekben egyre komolyabb témákat érint. Ahogy a regények haladnak, folyamatosan emelkedik az eleinte sem alacsony színvonal és válik egyre kiforrottabbá a világ. Stílusos és humoros, de nem különösebben egyéni high fantasyből hasonlóan jó stílusú, de sokkal árnyaltabb, egyedibb, nagyobb mélységekkel bíró történetfolyammá érett. A komolyabb - és komorabb - történet és az események aktuális menete miatt Sullivan nem csak hogy megengedheti magának, hanem egyenesen kötelessége is, hogy a puszta szórakoztatásról a hangsúlyt egy kicsit elgondolkodtatóbb síkra terelje és behozzon olyan témákat, mint a nép számára ideális államszerkezet, vallási manipulációk, rasszizmus és a hatalom megrontó hatása.