Erik Wahlström: Isten

Kíváncsi vagy, hogy valójában hogy zajlott a világ teremtése? Szeretnéd tudni, hogy működik Mihály arkangyal lángszórója, miért nincs Istennek telefonja, milyen sört iszik Rafael és ki Gábriel kedvenc harsonása? Egy kérdést lejjebb megválaszolok, a többihez viszont el kell olvasnod Erik Wahlström enyhén provokatív és rendkívül szórakoztató regényét. 

Nagyjából olyan érzésem volt az Isten olvasása közben, mintha Wahlström a Brian életét vegyítette volna a nemkülönben kiváló Képregényes világtörténet cinikus realizmusával és talán pár morzsa a Biff evangéliumának kevésbé öncélú pillanataiból is került bele. Az igazán izgalmas viszont az, hogy úgy sikerült a Biblia és a kereszténység történetének megszámlálhatatlanszor feldolgozott témájához nyúlnia, hogy az eredmény a maga nemében mégis egyedi és izgalmas, van íve a történetnek és éppen csak egy aprócska hiányérzetet hagy maga után. 

Annak idején végigültem a bibliaismeret és egyházismeret című, kötelező kurzusokat a Károlin, meg a filozófiatörténetnek álcázott hittérítést is, melynek során trükkösen úgy voltak összeválogatva a filozófusok és tételeik, hogy érdekes módon minden valamilyen formában a kereszténység mindenható istenének létezését igyekezett bizonyítani (megfigyeléseim szerint nem sok sikerrel). Még ezzel a háttérrel is kissé bizonytalan voltam, túl sok infó nem maradt meg és soha nem érdekelt annyira ez az egész ahhoz, hogy beleássam magam, a regény témája pedig gyanúsan sok belsős poénnal kecsegtetett. Szerencsé(m)re azonban nem csak jó ajánlást kaptam hozzá, hanem komolyan is vettem, és mint kiderült, tényleg vétek lett volna kihagyni.

Kim Stanley Robinson: Aurora (magyar)

Kim Stanley Robinson a 2312 után ismét egy rendkívül alapos és nagyszabású regénnyel áll az olvasók elé. Az Aurora lenyűgöző történet egy csillagközi útról, az emberiség első kísérletéről egy exobolygó benépesítésére.

Robinson, ahogy megszokhattuk, végletekig realistán közelít a megírt témákhoz. Minden esemény, minden apró részlet tökéletesen a helyén van, kizárólag ott nyúl fikciós eszközökhöz, ahol elkerülhetetlen. A hangsúly ezúttal is a világépítésen és tudományos alaposságon van, de mellé a 2312-nél sokkal több történetet, izgalmat és feszültséget kapunk, ráadásul a magyar fordítás is jóval igényesebb, ami szintén fontos szempont.

Kétezer ember egy űrhajóban, a fénysebesség tíz százalékával repül a tizenkét fényévnyire lévő Tau Ceti felé. Gyorsítással, fékezéssel együtt nagyjából másfél évszázadig tart az út, az eredeti asztronauták azzal a tudattal indultak el, hogy legfeljebb az unokáik fogják látni az új bolygót (pontosabban egy szuperföld holdját) és ha egy kis szerencséjük van, a dédunokák már nem fémdobozokban fogják tölteni életük utolsó éveit. Óriási vállalkozás, rengeteg buktatóval, de a felfedezés és vándorlás ösztöne hajt, mi pedig Robinsonnak köszönhetően komolyabb kockázatok nélkül átélhetjük az élményt.

Jacek Dukaj: Más dalok

Jacek Dukaj neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt: a Más dalok a harmadik könyve, ami a Typotex Kiadó Science in Fiction sorozatában megjelent. És bár az előző két kötet (Zuzanna és a világmindenség, Extensa – regény az EPR-paradoxonra) is kifejezetten színvonalas volt, Dukaj legújabb könyve nem csak terjedelemben, hanem minőségben is felülmúlja mindkettőt.

A könyv olyan egyedi hangvételűre sikeredett, hogy még most is azon gondolkodom, milyen műfajba lehetne besorolni (hiába, vannak hátrányai is a rendszerezni szerető, biológus beállítottságú agynak). Sok mindenből van benne egy csipetnyi: fantasy, fűszerezve egy kis alternatív történelemmel, bőven meghintve filozófiával és egy kevés sci-fivel. Bár utóbbit mai mércével mérve talán nem is neveznénk tudományosnak: inkább mintha valamelyik korábbi században íródott science fiction regény lenne, ebből a szempontból egy kicsit például Catherynne M. Valente The Habitation of the Blessed-jére hasonlít. A Más dalok nehéz olvasmány, terjedelme, szövege és mondanivalója miatt is. 

Képzeld el egy pillanatra, hogy Krisztus meghalt a kereszten és nem támadt fel három nap múlva. A kereszténység nem lett állam-, sem világvallás. Nem voltak keresztes hadjáratok, kimaradt Európa sötét középkora – sőt, az öreg kontinens elmúlt kétezer éves történelmének nagy része. Az európai kultúra alapjait az ókori görögök határozzák meg, ami a szókincsben, a gondolkodásmódban, és filozófus-hivatkozások számában is megmutatkozik. Sokszor nehéz szétválasztani, hogy mi (ki) létezett a mi világunkban is, és mi az, ami csak Dukaj agyának szüleménye, úgyhogy ókori görög filozófiában jártas olvasók határozott előnnyel indulnak a mű olvasása és értelmezése során (én nem sorolom magam közéjük, ennek ellenére rettenetesen élveztem a könyvet). Ebben a világban Afrika nem a fekete kontinens, ami kiszipolyozása után jóval a többiek után lemaradva kullog a „civilizációs sorban”, hanem a világ központja: a történet idején, Róma bukása után ezerkétszáz évvel, a bolygó legpompásabb és legmodernebb városa Alexandria.