Megújult borítódizájnnal, de továbbra is kiváló fordításban érkezett Andrzej Sapkowski következő kötete. A megvetés ideje tartja a Tündevér és a novellák szintjét, de nem olyan játékos, jóval komolyabb azoknál. Ez már nem békeidő és nem is a vihar előtti csend, itt a háború, ami elől nem lehet kitérni...
Andrzej Sapkowski változatlanul nagyszerű Vaják-sorozata magyarul is a negyedik kötetéhez ért a tavalyi karácsonyi szezonban. Végre sikerült hozzájutni és elolvasni, örömmel jelentem: a lengyel mester erre a részre sem fáradt el, éppen ellenkezőleg. A történet egyre komolyabb irányt vesz, a kezdeti novellákat a Tündevérrel regénysorozat-formátumra cserélte, az eredmény pedig bízvást felveszi a versenyt a legnépszerűbb fantasykkel.
Csak most, a negyedik kötettel érkezett el arra a pontra a sorozat, ahol már nem lehet csak úgy bekapcsolódni, hanem szükség van a közvetlen előzmény ismeretére. Az első két novelláskötet nagyjából függetlenül is olvasható, de A megvetés ideje már közvetlen folytatása a Tündevérnek, ahogy a remélhetőleg minél hamarabb megjelenő ötödik rész, a Chrzest ognia (kb. Tűzkeresztség) is.
A Tündevérben még csak készülődő háború teljes erővel sújt le az északi királyságokra, a rabszolgatartó Nilfgaard seregei és a renegát másfajúak gerillacsapatai káosszal és pusztulással fenyegetnek. Néhány terület már behódolt, mások még ellenállnak, de a legnagyobb erőt képviselő mágusok, akiknek lehetőségük lenne megfordítani a háború kimenetelét, saját kicsinyes játszmáikkal foglalkoznak és politikai intrikáiknak eredményeképpen a sem a királyok, sem a nép nem bíznak meg bennük. Ríviai Geralt hiába próbálja kivonni magát a hatalmi játszmák alól, túlságosan nagy hatást tett azokra, akik eldönthetik az országok sorsát. Bár gyakorlatilag mindenki a saját oldalára akarja állítani, megpróbál semleges maradni, de ez csak addig lehetséges, amíg biztonságban vannak azok, akik a legközelebb állnak hozzá. Ahol pedig háború és árulás dúl, ott egy idő után senki nincs biztonságban és Geralt is kénytelen választani.
A megvetés idejében minden eddiginél komorabbra fordul a történet. Sapkowski korábban sem finomkodott, bizonyos szempontból éppen ez a tulajdonsága adta a történetek egyedi hangulatát, most viszont olyan irányba haladnak az események, amit már nem lehet mindig fanyar cinizmussal szemlélni. A társadalomkritika szokás szerint elég erős, de nem az öncélú, kellemetlenkedő fajtából, ez itt sokkal inkább a kulturális relativizmus szembeállítása az etnocentrikus látásmóddal.
A fél világ el van ájulva George R. R. Martin karaktereitől, mindenki azon pörög, hogy A tűz és jég dala szereplői közül morális értelemben szinte senki sem kizárólag fekete vagy fehér és ez milyen nagyszerű, szokatlan, újító. Sapkowski ugyanezt nagyságrendekkel természetesebben hozza és úgy ad személyiséget, hátteret a legjelentéktelenebb mellékszereplőknek is, hogy nem lesz tőle kezelhetetlen terjedelmű a történet. A Kallódó kontinens és a Végzet után ez érdekes tempóváltást igényelt, konkrétan le kellett lassítani, mert ugyan a történet érthető úgy is, ha csak átrohan rajta az ember, mint egy átlagos, szövegben és szerkezetben is fellazított könyvön, a regény igazi szépsége viszont a részletekben rejlik.
Sapkowski félmondatokkal, apró megjegyzésekkel teremt atmoszférát, ami ugyan nagyobb odafigyelést igényel, mint egy átlagos regénynél, de annál több pluszt ad. Egy angol nyelvű regénynél például viszonylag egyszerű átadni a távolabbi vidékeken élők, más társadalmi osztályokhoz tartozók eltérő beszédmódját, de magyarra fordítani annál nehezebb. Valószínűleg ez a probléma a lengyel nyelv esetén is fennáll, a Vaják-sorozatban viszont nagyon ügyesen sikerült megoldani tájszavakkal, latinos kifejezésekkel és szóképekkel - és ezek fordítása is szokás szerint briliáns.
A Vaják-sorozat világhírt érdemel, szerencsére a játékadaptációk nyomán elkezdték kiadni angolul is, így elég sok olvasóhoz eljuthatnak Sapkowski történetei. A magyar megjelenés sincs sokkal lemaradva (A megvetés idejét magyarul és angolul is tavaly adták ki), a Baptism of Fire két hét múlva, február 27-én jön a Gollanznél és ha itthon is marad az eddigi ütem, akkor hamarosan mi is a kezünkben tarthatjuk a folytatást. Fantasyrajongóknak kötelező, de általában az igényes irodalom kedvelőinek is szívesen ajánlom élő példaként arra, hogy a fantasy sokkal több a kardozós-varázslós ponyváknál, a puszta szórakoztatáson túl rengeteg érték és komoly gondolat rejtőzik még benne.
--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 1995
Fordító: Szathmáry-Kellermann Viktória
Borító: Dányi István
ISBN: 978 963 89622 4 9
Oldalszám: 304
Ár: 2990,- (borítóár), 2390,- (PlayON! webshop)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google Plus-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
Csak most, a negyedik kötettel érkezett el arra a pontra a sorozat, ahol már nem lehet csak úgy bekapcsolódni, hanem szükség van a közvetlen előzmény ismeretére. Az első két novelláskötet nagyjából függetlenül is olvasható, de A megvetés ideje már közvetlen folytatása a Tündevérnek, ahogy a remélhetőleg minél hamarabb megjelenő ötödik rész, a Chrzest ognia (kb. Tűzkeresztség) is.
A Tündevérben még csak készülődő háború teljes erővel sújt le az északi királyságokra, a rabszolgatartó Nilfgaard seregei és a renegát másfajúak gerillacsapatai káosszal és pusztulással fenyegetnek. Néhány terület már behódolt, mások még ellenállnak, de a legnagyobb erőt képviselő mágusok, akiknek lehetőségük lenne megfordítani a háború kimenetelét, saját kicsinyes játszmáikkal foglalkoznak és politikai intrikáiknak eredményeképpen a sem a királyok, sem a nép nem bíznak meg bennük. Ríviai Geralt hiába próbálja kivonni magát a hatalmi játszmák alól, túlságosan nagy hatást tett azokra, akik eldönthetik az országok sorsát. Bár gyakorlatilag mindenki a saját oldalára akarja állítani, megpróbál semleges maradni, de ez csak addig lehetséges, amíg biztonságban vannak azok, akik a legközelebb állnak hozzá. Ahol pedig háború és árulás dúl, ott egy idő után senki nincs biztonságban és Geralt is kénytelen választani.
 |
| A Vaják-sorozat világának térképe (forrás: The Witcher Wiki) |
A fél világ el van ájulva George R. R. Martin karaktereitől, mindenki azon pörög, hogy A tűz és jég dala szereplői közül morális értelemben szinte senki sem kizárólag fekete vagy fehér és ez milyen nagyszerű, szokatlan, újító. Sapkowski ugyanezt nagyságrendekkel természetesebben hozza és úgy ad személyiséget, hátteret a legjelentéktelenebb mellékszereplőknek is, hogy nem lesz tőle kezelhetetlen terjedelmű a történet. A Kallódó kontinens és a Végzet után ez érdekes tempóváltást igényelt, konkrétan le kellett lassítani, mert ugyan a történet érthető úgy is, ha csak átrohan rajta az ember, mint egy átlagos, szövegben és szerkezetben is fellazított könyvön, a regény igazi szépsége viszont a részletekben rejlik.
Sapkowski félmondatokkal, apró megjegyzésekkel teremt atmoszférát, ami ugyan nagyobb odafigyelést igényel, mint egy átlagos regénynél, de annál több pluszt ad. Egy angol nyelvű regénynél például viszonylag egyszerű átadni a távolabbi vidékeken élők, más társadalmi osztályokhoz tartozók eltérő beszédmódját, de magyarra fordítani annál nehezebb. Valószínűleg ez a probléma a lengyel nyelv esetén is fennáll, a Vaják-sorozatban viszont nagyon ügyesen sikerült megoldani tájszavakkal, latinos kifejezésekkel és szóképekkel - és ezek fordítása is szokás szerint briliáns.
 |
| Az új amerikai kiadás borítója. Ha netán lesz egy második kiadás, ezt kéne átvenni :) |
--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 1995
Fordító: Szathmáry-Kellermann Viktória
Borító: Dányi István
ISBN: 978 963 89622 4 9
Oldalszám: 304
Ár: 2990,- (borítóár), 2390,- (PlayON! webshop)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google Plus-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése