Indrek Hargla: Melchior, a patikárius

Az észt szerző történelmi krimije telitalálat: zseniális hangulat, szimpatikus karakterek és izgalmas nyomozás elegye, csak ajánlani tudom mindenkinek - és persze követelni a folytatást.  

Indrek Hargla (civil nevén Indrek Sootak) első regénye nagyjából már az előszóval megvett magának. Harminc-negyven oldallal később pedig már úgy voltam vele, hogy kit érdekel a gyilkosság vagy bármiféle rejtély, sokkal érdekesebb az, amit - és ahogyan - a szerző a tizenötödik század eleji Tallinnról és a városi életről ír. A Melchior, a patikárius stílusa meglehetős rokonságot mutat Sapkowski Vaják-sorozatával: itt is erősen jelen van az élet örömeinek élvezete, bizonyos morális problémák és a jellegzetes, intelligens és némileg cinikus világszemlélet. 

Természetesen rejtély és nyomozás is van bőven, klasszikus krimis stílusban zajlik a nyomgyűjtögetés, a lehetséges szemtanúk kikérdezése és a különféle csavarok utáni nagy szembesítés sem marad el, de ami igazán kiemelkedővé teszi a könyvet (illetve most már trilógiát), az a világ, a szereplők és a stílus tökéletes keveréke. 

Robert J. Sawyer: WWW 2 - Vigyázók

Robert J. Sawyer WWW-trilógiája egyre jobb: a második rész, a Vigyázók még az erős kezdést is felülmúlja. Hatásos, jól megírt és komolyan elgondolkoztató, pontosan olyan, mint amilyennek egy jó sci-fi regénynek lennie kell. Kezdőknek és haladóknak is bátran ajánlom. 

A WWW-trilógia első kötete, a Világtalan, a maga kategóriájában látszólag szinte tökéletes volt. Kiváló ötletek, precíz kivitelezés, friss és gondolatébresztő történetelemek, nem gondoltam volna, hogy lehet olyan folytatást írni, ami felér hozzá. Robert J. Sawyer azonban megcsinálta: a Vigyázók nem csak tartja a szintet, hanem bizonyos szempontból még jobb is az előző kötetnél. 

Ha nem hívja össze a Galaktika az ország legismertebb, fantasztikus irodalommal (is) foglalkozó könyvesbloggereit tavaly decemberben, ha nem lepik meg a résztvevőket a kiadó három karácsonyi újdonságával, köztük a Világtalannal, talán még évekig eszembe sem jut beleolvasni a trilógiába, ami óriási hiba lett volna. Így viszont legalább már ti, akik követitek a Kultnaplót, tudjátok, hogy érdemes hozzáfogni :)

Buglyó Gergely: Oni - Szürke vér

A hétvégi Könyvfesztiválra elég sok figyelemreméltó sci-fi és fantasy jelent meg, köztük Buglyó Gergely Oni-trilógiájánal első része, a Szürke vér is. Kellemes ifjúsági fantasy, pontosan olyan, mint amilyennek egy hasonló kötetnek lennie kell. Fantasykedvelő tizenéveseknek kifejezetten ajánlom,  jól sikerült darab. 

Magyar szerző? Magyar helyszín? Fantasy? Első regény? Ráadásul ifjúsági? Az esetek jelentős részében messziről kerülnék egy ilyen könyvet, a magyar irodalmi valóság egyszerűen nem elég népes ahhoz, hogy két-három értékelhető szerzőnél többet kitermeljen, gyenge próbálkozásokkal pedig minek raboljam az időmet... Buglyó Gergely bemutatkozó trilógiájának első kötete viszont érdekesebbnek tűnt a szokásos felhozatalnál, úgyhogy adtam neki egy esélyt, és azt kell hogy mondjam, megérte. 

Az Oni: Szürke vér könnyed, szórakoztató, akciódús és kellően humoros fantasy. A kisvárosi környezet nem válik hátrányára, a gimnazista korú szereplők pedig egyúttal a célközönséget is behatárolják, ez azonban nem jelenti azt, hogy idősebbek ne olvashatnák - én például amellett, hogy szórakoztatott a sztori, végig azon gondolkoztam, hogy gyerekkori nyaraim helyszínére, az ország egyik legátlagosabb, legjelentéktelenebb kis falujának környékére milyen fantasyt lehetne írni (tulajdonképpen elég jót, akadnak érdekes helyszínek, még ha titokzatos kastély és kripta nincs is). Ha a folytatás is legalább ilyen lesz, Buglyó Gergely egyértelműen fölkerül a stílus ajánlott magyar szerzőinek listájára. 

James Forrester: Megszentelt árulás

James Forrester első kötete, a Megszentelt árulás, izgalmas krimi és kiváló korrajz is egyben. A 16. századi - éppen Shakespeare előtti - Anglia, melyet a történész szerző talán mindenki másnál jobban ismer, nagyszerű környezet egy ilyen történethez, Forrester elbeszélői képességének köszönhetően pedig pillanatok alatt bele tudja magát élni az olvasó. 

James Forrester, avagy valódi nevén dr. Ian Mortimer történész, a 14-18. század közötti Anglia egyik legavatottabb ismerője. Nála alkalmasabb szerzőt keresve sem lehetne találni egy Tudor-kori történelmi regény megírására, hiszen nem csak a történelmi és kulturális ismeretei kimagaslóak, hanem íróként is jól teljesít. 

I. Erzsébet öt éve lépett trónra, egy meglehetősen viharos időszakban. Ötven évvel korábban VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal, kinevezte magát az anglikán egyház fejévé és afféle vallási polgárháború vette kezdetét az új és a régi irányzat követői között. A hatalom nagy erőkkel próbálta elnyomni a katolikusokat, akik természetesen ezt nem hagyták annyiban, lázadások, összeesküvések és erőszak szegélyezte az ő útjukat is. 

A Megszentelt árulás főszereplője, William Harley Clarenceux címernagy is egy ilyen katolikus összeesküvés részévé válik, vagy legalábbis ezt gyanítja róla a királynő embere, Francis Walsingham és a célja elérésének érdekében a legnagyobb kegyetlenségektől sem visszariadó Richard Crachenthorpe különleges megbízott. Pedig Clarenceux-nak esze ágában sincs részt venni semmiféle összeesküvésben, csak egy régi barátja és hittársa kérését teljesíti, aki utolsó napjaiban rábízta féltve őrzött, hosszú éveken keresztül írt krónikáját.  

Sci-fi és fantasy a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2013)

A Könyvfesztivál weboldala sajnos elég béna és a katalógusok sem tartalmaznak minden megjelenést, de tőlem telhetően utánanéztem a kiadók weboldalain és facebookos lapjain, hogy valamivel teljesebb legyen az összkép. Sajnos maguk a kiadók sem veszik feltétlenül komolyan a dolgot, kevesen emelik ki a kifejezetten a Könyvfesztiválra szánt köteteiket, ami nem könnyítette meg a dolgot, de azért sikerült összerakni ezt a nem feltétlenül teljes, de ígéretes címeket felvonultató listát. A bejegyzés első felében a könyveket találjátok (csillaggal jelölve azokat, amelyekről már van, vagy hamarosan várható értékelés itt, a Szubjektív Kultnaplón is), utánuk pedig a sci-fi és fantasyszerzők dedikálásainak időpontját és helyszínét.
A dedikálásokon túl a hangulat miatt és az akciók kedvéért is érdemes kilátogatni a Könyvfesztiválra, a legtöbb kiadó általában 20-35% közötti kedvezménnyel készül, de szoktak lenni kedvezményes könyvcsomagok és ötszáz forintos könyvkupacok, illetve bögrék, pólók, figurák, könyvjelzők és egyéb ajándéktárgyak is.

Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg

Hannu Rajaniemi második regénye, a 2013-as Könyvfesztiválra az Ad Astránál megjelenő Fraktálherceg, az előző részhez, a Kvantumtolvajhoz hasonlóan izgalmas kalandokat és egzotikus környezetet kínál az olvasónak. Ugyan érződik rajta, hogy egy trilógia középső része, de ez nem válik kárára: hozza az előző kötet szintjét és fokozza az olvasó kíváncsiságát a befejezés előtt. 

Ha a Hyperion a sci-fi Canterburyi mesék-je, akkor a Fraktálherceg Az Ezeregyéjszaka meséi megfelelője a zsánerben. Hannu Rajaniemire (sok más mellett) komoly hatással volt a klasszikus arab mesegyűjtemény is és nagyon jól ötvözte a Kvantumtolvajban már megismert, különös, poszthumán lényektől és nanotechnológiától hemzsegő világgal, illetve a mestertolvaj történetével, akire ezúttal is legalább akkora feladat vár, mint a dilemmabörtönből történő szökése után. 

Mieli és Jean le Flambeur útja a marsi Labirintus után a Föld felé vezet, és ahogy az várható, messze nem megy minden zökkenőmentesen. Jeannak meggyűlik a baja a Marsról lopott Schrödinger-doboz felnyitásával, Mieli pedig elveszett szerelmét szeretné végre visszanyerni, és mindkettejük életét ádáz ellenség fenyegeti. Ezalatt a Földön, az elburjánzott, renegát nanogépezetek, a káoszkód sivatagának közepén, az emberek, dzsinnek és aprónépek városában egy ifjú lánynak lehetősége nyílik rá, hogy visszakerüljön apja kegyeibe, de természetesen ez sem megy zökkenőmentesen. Hármuk története - az Alapítók néhány tagjának aktív közreműködésével - az Ezeregyéjszakát idéző keretes szerkezetben fonódik össze, az pedig tulajdonképpen egészen az utolsó pillanatig kérdés marad, hogy pontosan ki is az, aki tényleg mozgatja a szálakat és nem csak hiszi magáról...

Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet

Iain M. Banks legújabb magyarul megjelent regénye, a Félemmetes géjpezet, nem a Kultúra-ciklus része, viszont fantáziadús, jól megírt darab. Önálló regény, ami kellemes színfolt a trilógiák és sorozatok tengerében, az alapötlet és a kivitelezés is jól eltalált, mindenképpen olvasandó. 

Sajnos rendkívül szomorú hírrel kell kezdenem ezt az értékelést: Iain Bankset nemrégiben súlyos, végső stádiumú rákbetegséggel diagnosztizálták. Minden idők egyik legnagyobb science fiction írója nem folytatja tovább, nem ír több regényt,  emberileg és sci-fi olvasóként is mélyen megrázott április eleji bejelentése, azt viszont jó látni, hogy humorát még ilyen körülmények között sem veszítette el. Magyarul megjelent művei kiemelt helyen állnak a polcomon és bár mi sem áll távolabb tőlem, mint hinni bármi "természetfölöttiben", még mindig remélem, hogy valami csoda folytán rendbe jön a nagyszerű szerző és még évtizedekig folytatja az alkotást.

Junot Díaz: Így veszíted el

Junot Díaz április 18-án, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenő könyve, az Így veszíted el, szépirodalmi igényű novelláskötet, latin-amerikai korrajz és önéletrajzi ihletésű történet egy dominikai bevándorlótól.

A nyers, érzelmekre ható elemek, a gyakran már-már dokumentarista stílussal keveredve, 20. század közepi szépirodalmi köteteket idéznek, tökéletesen kortárs környezetben. A dominikai kilátástalan szegénység, a színes bőrűek diszkriminációja (mindkét irányba), a bevándorlók nehéz, de az otthoninál még mindig nagyságrendekkel jobb helyzete arra engedne következtetni, hogy az Így veszíted el valami szélsőségesen negatív érzelmi töltetű, lehangoló dráma, de ez szerencsére nem így van. Junot Díaz és főhőse, Yunior, a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is megtalálják a reményt és a kiutat, még ha gyakran öntudatlanul is. Az ifjú dominikainak persze szerencsére, barátokra és meglehetős önismeretre is szüksége van, és a végeredmény sem felhőtlenül boldog, sőt, de még mindig valami olyasmi, amire senki sem számítana a kötet elején.

China Miéville: Konzulváros

China Miéville a modern fantasy és sci-fi érdekes alakja. Történetei fantáziadúsak és gyakran szándékosan hagyományrombolók, a Konzulváros mégis a bevallottan klasszikus sci-fiket idéz egy konkrét tudományos probléma központba állításával - ám ebben az esetben nem valami bonyolult fizikai vagy csillagászati teóriáról van szó, hanem nyelvről és kultúráról, ebből pedig mindent kihozott, amit csak lehet. 

Miéville-től korábban csak a Perdido pályaudvar, végállomás c. regényt olvastam, de az másodszorra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Azóta viszont eltelt kilenc év, a két regény megírása között pedig tizenegy, ennyi idő alatt nagyon sokat változhat egy író stílusa és a téma is teljesen más, úgyhogy adtam még egy esélyt neki és úgy tűnik, megérte. A Konzulváros érezhetően gördülékenyebb, itt már nem akart túl sokat markolni a szerző, ámbár azért itt-ott még mindig túlragozza a dolgokat, de ez olvasás közben nem olyan zavaró. A lényeg, hogy abszolút pozitív csalódás a témáját tekintve Greg Egan Diaszpórája tökéletes ellentétének is nevezhető regény, még ha egy kicsit hosszabb is a kelleténél, az értékéből ez nem sokat von le - ellenkező esetben talán pont az zavarna, hogy nem bontott ki mindent a szerző.