Fabian Lenk: Marco Polo és a Titkos szövetség

Meglepetéssel és örömmel konstatáltam, hogy a már sokszor, sokféleképpen felhasznált (népszerű, de talán kissé elcsépelt) témák mellé (Egyiptom, ókori Görögország, Róma, vikingek, kalózok) egy ázsiai környezetben, ráadásul pont a Nagy Mongol Birodalom fénykorának idején játszódó történet is bekerült Fabian Lenk Idődetektívek sorozatába, melynek jelen kötet a második része. 

Julian, Kim, Leon és Kija, az Egyiptomban "összeszedett" macska a Marco Polóról szóló iskolai történelemóra hatására úgy döntenek, hogy a valóságban is szeretnének találkozni a nagy felfedezővel, ezért az öreg könyvtár titokzatos szobájának segítségével visszautaznak az időben, egészen pontosan 1275-be, amikor is Marco Polo éppen Dzsingisz unokájához és örököséhez, Kubiláj kánhoz igyekezett, hogy drágaköveket vásároljon. A három barát és a macska csatlakoznak a velenceihez, de már útközben veszélybe kerülnek, Kubiláj udvarában pedig biztonság és békés üzletelés helyett újabb bonyodalmak várják őket, melynek elszenvedője maga Marco Polo, az összeesküvés leleplezése viszont ifjú hőseinkre vár. 

Birtalan Ágnes (szerk.): Mongol játékok és versenyek

Hiánypótló kiadvány a Mongol játékok és versenyek c. tanulmánykötet, mely nem csak a szűk szakmai rétegnek szól - a népi játékok, a csontvetés, birkózás, lóverseny, íjászat, Mongólia vagy általánosságban a nomád népek iránt érdeklődőknek is bátran ajánlom. A mongolisztikában egyáltalán nem járatos olvasó talán átugorja a szakkifejezéseket, de az egyes cikkek nyelvezete közérthető, az átlagos ismeretterjesztő műveknél viszont messze nagyobb tudományos igénnyel és pontossággal íródtak.
(Ha valaki esetleg tud csigacsontot/bokacsontot szerezni szóljon!)
Lejjebb mindegyik tanulmányról röviden, képekkel: 

Suzanne Collins: Futótűz

Az éhezők viadala folytatásában az események komolyabbá válnak, a gyilkos játékot megnyerő Katniss Everdeen és társa, Peeta pedig azon veszik észre magukat, hogy egy új lázadás jelképévé lettek. 
Az előző lázadás hetvenöt kudarcba fulladt, erre emlékeztetnek az évente megrendezett viadalok, ahol minden szektorból egy fiúnak és egy lánynak ki kell állnia és képességeihez mérten helytállni a másik huszonhárom fiatallal szemben, halálos küzdelemben. Katnissék most arra készülnek, hogy ők lesznek a soron következő viadalon körzetük kisorsolt áldozatainak mentorai, felkészítői - a fellángoló lázadáshullám miatt felbőszült kapitóliumi vezetés viszont nem hagyja, hogy ilyen olcsón megússzák. 

Suzanne Collins jó technikával ír, könnyen-gyorsan-szórakoztatóan olvasható a trilógia második része is, az elsőhöz hasonlóan szintén egy délutánomba telt elolvasni, ami azért jól mutatja, hogy az esetleges hibák ellenére mennyire lekötött. 

Suzane Collins: Az éhezők viadala

Tegnap kaptam egy újabb recenziós példányt az Agavétól, amihez viszont illett elolvasni az előzményt is, ezt Nita adta kölcsön. 

A molyos értékelések alapján érdekes, posztapokaliptikus történetnek tűnt Az éhezők viadala, én pedig mindent szeretek, ami jó sci-fi, úgyhogy talán nagyobb elvárásokkal kezdtem a trilógia első részéhez, mint kellett volna. Sajnos részben csalódnom kellett, ezt már az elején érdemes leszögezni... 

Glen Cook: A Fekete Sereg / Lappangó Árnyak / A Fehér Rózsa

Aki olvasta már Steven Erikson fantasysorozatának eddig megjelent részeit, kizárt, hogy más véleményre jusson: a Fekete Sereg a Hídégetők ikertestvérei. No nem fizikailag és nem is a hadszervezetük, annál inkább az a jellegzetes, sötét cinizmus és humor, mely egyformán jellemzi mindkét alakulatot. Ráadásul a múltjuk és jelenük is hasonló, régen sokan voltak, ma már egyre kevesebben, a végén pedig... (Na ezt nem tudom, mert egyik sorozatból sem fordítottak még le eleget.) 

A továbbiakban igyekszem nem lelőni a poénokat, azok is nyugodtan elolvashatják a bejegyzést, akik korábban még nem találkoztak a könyvekkel (leszámítva az utolsó könyvhöz tartozó részt). A lényeg, hogy fantasykedvelőknek mindenképpen ajánlott sorozat. 

Mongol népzenei és egyéb koncert/előadás (mongol kulturális évad 2010, második rész)

Egy nappal az előző bejegyzésben szereplő Hurd koncert után a Hagyományok Házának nagyterme is megtelt mongolokkal és néhány európaival (főként az ELTE keleti szakos hallgatói), akik az Ulánbátor Népi Együttes, a Mongol Köztársaság két Érdemes Művész (vagy valami hasonló) díjjal kitüntetett operaénekese, két balett-táncos és az Ulánbátori Állami Cirkusz két akrobatája produkcióját jöttek meghallgatni/megtekinteni.  A helyszín nagyon szép, az esemény pedig az alantiak esetleges apró negatív felhangja ellenére szórakoztató és érdekes volt, az pedig egészen meglepő, hogy a többi külfölditől eltérően milyen jól beszélnek magyarul az itt élő mongolok. 

Hurd koncert (mongol kulturális évad 2010, első rész)

Az idei év a mongol kultúra iránt érdeklődőknek sokféle programot tartogat(ott). Kezdődött a Magyar-Mongol Baráti Társaság holdújévhez kötődő rendezvényével még februárban, melyen egy az 1950-es évek környékén készült ismeretterjesztő filmet is levetítettek Mongóliáról, aztán tavasszal a mongol-magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 60. évfordulója alkalmából Magyarországra látogatott a mongol miniszterelnök, mely eseményen az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai tartottak előadásokat, illetve fotókiállítást is rendeztek. Ősszel a Hurd mongol rockegyüttes adott felejthetetlen koncertet az A38 hajón, egy nappal később pedig egyéb mongol zenészek, énekesek és táncosok mutatták be tudásukat a Hagyományok Házában, illetve tegnap a Makadám Mérnök Klub adott (viszonylag szűkös) helyet A Földgömb expedíciós szakosztálya által rendezett előadásnak. 

Egyik kedvenc mongol együttesem, a Hurd nem sokkal a mongol rendszerváltás után, 1993-ban alakult, tagjai mára neves, több díjjal kitüntetett zenészek, akik sok új mongol zenekar megalakulását is támogatták. Mérlegük jelenleg hat stúdióalbum, három koncertlemez és egy válogatásalbum. Mindezt természetesen úgy érték el, hogy zseniálisan jó rockzenét játszanak és a szövegeikben sem hódoltak be a globalizmusnak: a könnyűzenében népszerű angol nyelv helyett mongolul énekelnek, vállalva, hogy így kevesebb emberhez jut el a zenéjük. 
Részletesebben a koncertről a hajtás után:

Dan Simmons: Hyperion (2010)

Valahol, a 29. századi emberiség uralta térszelet peremvidékén létezik egy bolygó, mely John Keats befejezetlen, Hyperion című verséről kapta a nevét. Egy bolygó, amely a jelek szerint kulcsfontosságú a jövőre vonatkozóan, egy bolygó, ahol hatalmas, földalatti labirintusok terülnek el, ahol a legendás Időkripták épületegyüttese minden fizikai törvényszerűségre rácáfolva visszafelé halad az időben, és ahol az isteni megtestesülésként tisztelt - vagy éppen rettegett lény, a Shrike él a különös, életveszélyes növényzettel borított fennsíkon.

John Man: Dzsingisz kán vezetői módszerének titkai

Igen, tényleg létezik ilyen könyv. Ami önmagában nem lenne feltétlenül gond, az viszont már annál inkább, hogy létjogosultsága is van az efféléknek. Nem, Dzsingisszel semmi baj, sőt :), az viszont elgondolkodtató, hogy a jelen könyv tartalmából és létéből levonható következtetések szerint nagy arányban ostoba és megfelelő képességek híján lévő egyének tartoznak a vállalati felsővezetők ki tudja milyen szűk körébe, illetve szeretnének oda tartozni. 

A marslakók második inváziója - Sci-fi antológia

A Ponori Thewrewk Aurél szerkesztette kötet négy történetet tartalmaz, általában viszonylag ismert szerzőktől, de ez persze alapjáraton nem jelent semmit. Sajnos nem egyenletes színvonalú a válogatás és a szerkesztés is dramaturgiailag hibás (legelsőnek berakni a legjobb kisregényt nem biztos, hogy olyan jó ötlet), de ettől függetlenül megéri elolvasni. Alant részletesebben mindegyik történetről: 

Dave Howard: A Démoncsászár fejvadászai - A Brett Shaw küldetés

Pontosan egy hete, szeptember harmincadikán jelent meg a legújabb Mysterious Universe kötet, és egyúttal az első olyan könyv, amit a Csodaidők tetralógia befejező része óta előrendelésben szereztem be. Igaz, hogy akkor még 23-a volt a dátum, de ilyen apróságok lényegében lényegtelenek, a lényeg, hogy megvan a heti betevő minőségi sci-fi ponyva, az igazi probléma az, hogy meglehetősen rövid volt, három napig is alig tartott ki... 

Dave Howard, azaz Mészáros László neve nem egészen ismeretlen a MU-sorozatban, bár én személy szerint csak annyira emlékeztem, hogy valami novellát írt valamelyik antológiába (A Katedrális őrzői - Hősök végzete), ami nem volt túl emlékezetes, ahogy visszaolvastam. Ez a regénye viszont határozottan jó lett, hogy ez minek köszönhető (az elmúlt évek írói fejlődése, esetleg egyszerűen a regényformátum közelebb áll hozzá), azt nem tudom, viszont ezúton is szeretném megköszönni a szórakoztatást és gratulálni a könyvhöz, hátha olvasod :)

Rick Riordan: A villámtolvaj

Még valamikor a tavaszi vizsgaidőszakban megnéztem a filmváltozatot (amolyan "agypihentetőnek jó lesz" alapon) és azóta egyre kíváncsibb lettem a könyvre is, mert hát az amúgy elég jó Harry Potter könyvekből is botrányosan sz@r adaptációkat készítettek az utóbbi pár alkalommal (no meg a molyos értékelések is jók voltak)... 

Lehetne jó ötlet, hogy a görög istenek még mindig köztünk élnek és ugyanúgy viselkednek, mint a mitológiában, de azt nem így kellett volna megírni, és mindezt belekeverni egy ilyen sablonos, rosszul felépített és gyengén megírt sztoriba hatalmas hiba volt. Az irodalmi értéke nagyjából az Eragonéval van egy szinten (mélységben), bár itt talán nem annyira suta a fogalmazás és ebből adódóan nem a fordítónak kellett megmentenie az egészet.

Stan Sakai: Usagi Yojimbo

Még februárban emeltem le a könyvtár polcáról az első kötetet, mely annyira magával ragadott, hogy utána másfél hónapon keresztül, amíg nem sikerült az addig megjelent hét kötetet sorrendben kivenni, mindig a képregénypolc volt az első célpont, csak utána jöhettek az egyéb, adott esetben tanulmányaimmal kapcsolatos könyvek.

Robert Silverberg (szerk.): Legendák I-II.

A vizsgaidőszakban tanulás mellett nem célszerű hosszabb történetekbe belekezdeni, úgyhogy a Robert Silverberg által válogatott fantasy-antológiák kifejezetten ideálisnak tűntek kikapcsolódásképpen a meglehetős mennyiségű tanulnivaló között. Alant olvasható mindkét kötet összes történetének rövid értékelése, melyeket folyamatosan, minden novella vagy kisregény befejezése után leírtam:

Piedone Londonban

No nem Carlo Pedersoli tért vissza, a nagyöklű detektív megszemélyesítője már jócskán hetven fölött jár, ellenben Robert Downey Jr. követi az előd hagyományait, még ha nem is tudatosan és még ha ebben az esetben Sherlock Holmesnak is hívják a főszereplőt: a kiosztott pofonok mennyisége sokkal inkább idézi Bud Spencer és Terence Hill ezerszer látott filmjeit, mint azt, amit az ember a Sherlock Holmes név alapján elvárna. 

Jeanne DuPrau: Szikraváros

Múlt pénteken délelőtt volt egy óra „üresjárat”, úgyhogy benéztem a FSZEK központi könyvtárába valami olvasnivalóért, aztán ez akadt a kezembe… Nem egy nagydarab könyv, a betűméret meg a sorköz is jókora, úgyhogy ennyi idő bőven elég rá.

Körbe-körbe

Notehát. Mint azt megígértem, jöjjenek a mémek:

1. Izé elfogadva.
2. Logó kirakva.
3. Szabályzat - gondolom ez az.
4. Hat másik blog: hóvirág és Dorina - nemrég kezdték a könyvesblogírást és kifejezetten jól csinálják :); ohentibi, aki már csak az Éjszakai Őrség bejegyzése miatt is megérdemli; Cotta, mert született szervezőtehetség; Leara, aki most már könyvekről is ír; na meg NatashaK, aki született tehetségét felhasználva komoly karriert látszik befutni blogolás terén.
5."Teszt" kitöltve, ld. alant.
6. Kitől kaptam, ld. itt.
7. Szabályok betartva.

"Teszt":
Név: Payter.
Becenév: Mikor hogy, illetve ízlés szerint :)
Lakhely: Egy apró, kékeszöld bolygó valahol a Galaxis bal spirálkarjában; egy G színképosztályú csillag körül kering.
Magasság: Hat láb.
Névnap: január 25., 28., 31.; február 21., 22., 23.; április 27., 29.; május 8.; június 2., 16., 29.; augusztus 1.; szeptember 9.; október 19.; november 16., 18., 26.; december 4., 9., 21.
Foglalkozás: Ahogy mondani szokás, egyetemi hallgató. Bővebben: leendő orientalista.
Testvérek: Öcsi.
Anyanyelv: Magyar.
Beszélt nyelvek: Jó szívvel csak az angolt sorolnám ide, de németül is megértetem magam (meg van valami papír is róla), belekontárkodtam a japánba is és jelenleg a modern, illetve klasszikus mongol nyelv rejtelmeiben merülök el.
Gyűjtemény: Mondjuk ez.
Iskola: ELTE BTK
Hobbi: Könyvek, zene, zsonglőrködés, fotó...
Szerencseszám: Eddig még egyik sem hozott szerencsét, de aktívan próbálkozom.
Háziállatok: Sütve.

Hm, ennek a háttere a nagymamám terítőire emlékeztet...

A. Köszi nektek!
B. Logó kirakva.
C. Linkeket ld. itt.
D. Hét dolog magamról:
1. Nem jut eszembe semmi értelmes...nézd meg az előzőhöz írtakat...
2. Szeretném körbeutazni a bolygót és közben fotózni, útikönyveket írni és (nyelveket) tanulni.
3. Úgy ennék egy kis töjásos nokedlit fejessalátával...
4. Bringázom az egyetemre.
5. Egy 2,5 méter magas polc található a jobb oldalamon, sci-fi könyvekkel telepakolva.
6. Macskaszőr-allergiám van.
7. A hét az egyik kedvenc számom, mert praktikusan felosztható, szép kék és ráadásul prím.
E. Továbbadni a díjat: Ilweran, ha még nem volt elég; Joeymano, mert ugyan nagyon nem én vagyok a célközönsége, de tetszik a stílusa; egy ember, aki rájadásul könyvtáros is; Dorina az írós blogjára; illetve az olvasgatók blog, egyértelmű, hogy miért.

Ki adta tovább: Leara és ohentibi
Három számomra kedves könyv:
1. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura
2. Zsoldos Péter: Távoli tűz
3. Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból
Továbbadni nekik: Csinálja meg mindenki, aki erre jár :)

Hello World!

Na és akkor már ide is írok egy üdvözlő bejegyezést, hogy ne csak az importált régiségek fogadjanak téged, aki minden bizonnyal ennek vagy ennek hatására érkeztél. Tehát: 

Légy üdvözölve! 

Praktikus okokból váltottam címet és blogot, de eddig nem sikerült a célnak megfelelő sablont találni, úgyhogy folyamatosan halasztódott az élesítés, mígnem megtudtam, hogy a blogger csinált egy meglepően jól használható sablonszerkesztőt, ami a http://draft.blogger.com/home címen lelhető fel, és így sikerült összehozni egy rendezett alapot, a grafikai része pedig már csak szerencse és kitartás kérdése lesz, de inkább az előbbi. Addig is marad ez, szerintem nem olyan rossz. 

Azért van még mit hegesztgetni, holnap viszont érkezik az első rendes bejegyzés ide, addig is kattints a követésre jobboldalt lent, esetleg iratkozz fel a feedre egyel alatta. 

Minden jót: 

PP

Avatar

Könyvekről kéne írnom inkább, most mégis egy filmes bejegyzéssel jelentkezem (ha van egyáltalán még valaki, aki olvassa), méghozzá annak apropóján, hogy végre sikerült megnézni a már majd' egy hónapja bemutatott Avatar c. filmet.

Előzetesen csak egy dologban voltam biztos: ezt IMAX 3D-ben kell látni, és ez tényleg így van, összehasonlíthatatlanul komolyabb látványt nyújtott, mint anno a Beowulf sima digitális 3D-je, és itt pusztán a technológiák közti különbségre gondolok, nem magára a filmre. Persze nem értek hozzá, de nagyon feltűnő volt, hogy itt tényleg karnyújtásnyi közelségben történnek a dolgok, nem a vászon síkja mögött, és olyan érzés sem volt, mint azok a gyerekkönyvek, amiket ha kinyitsz, egymás mögött, külön rétegeken vannak a figurák. Nagyjából egységes volt a mélységérzet, bár a hátrébb levő dolgok kicsit elmosódottabbnak tűntek, az elől lévők és a vászon széle pedig  egészen enyhén vibrált, de aki nem látja a fénycsövek hasonló vibrálását, annak nyilván ez sem tűnik föl.

A film előtt persze volt szokásos reklámvetítés, ezen a vásznon tényleg életlen a nem 3D-s kép, aztán végre elkezdődött. Persze nem is lett volna igazi moziélmény, ha nem gyalogolnak rajtunk keresztül nagyjából a film másfeledik percében (mert időben érkezni nem trendi), de ezt eléggé hamar feledtette az eleinte egyébként kissé hányingerkeltő háromdimenziós varázslat. Az első pár perc alatt a teremben "ez de király", "hú b*zmeg" és "ilyen kell otthonra is" suttogásokat lehetett hallani, a háromdészemüveg szára takarta a perifériás látómezőt, úgyhogy forgolódni kellett kicsit, de megérte: ennyi teli szájjal vigyorgó embert ritkán lehet látni. Tényleg nagyon nagy volt a látvány, de olyan fél óra álmélkodás után kiderült, hogy ezt is meg lehet szokni és a film második felére már nem is volt olyan különleges. Nyilván még így is látványosabbnak érzékeltem, mint egy hagyományos vetítést, de a kezdeti lelkesedés szép csendben elmúlt. Mindazonáltal aki még nem látta és van rá lehetősége, csak így nézze meg, ezt bizton' tanácsolhatom.