2014. április 30., szerda

Előzetes - Orson Scott Card: A holtak szószólója (Végjáték 2.)


Ugyan ma már kiment egy előzetes, de ezt muszáj minél hamarabb megosztani: május 15-én végre a kezünkben tarthatjuk a zseniális Végjáték folytatásának újrafordított kiadását. A holtak szószólója egyszer már megjelent a kilencvenes évek elején, ám az akkori könyvkiadási furcsaságok egyik jellegzetes példájaként két kötetre bontva, a második feléből pedig valami rejtélyes okból kevesebbet nyomtak, így az gyakorlatilag beszerezhetetlenné vált, míg az elsőből még mindig keringenek antikvár példányok. 

Orson Scott Card eredetileg A holtak szószólóját szánta fő művének, a Végjáték csak egy novella volt, melyet a főszereplő hátterének alaposabb megismeréséhez bővített regénnyé. Utóbbi pszichológiai bravúrjai miatt vált igazán sikeressé, itt az abszolút sci-fi történetet inkább filozófia fűszerezi, a szórakoztatás mellé Card ismét meglehetős mennyiségű gondolkodni valóval szolgál.

Előzetes - Jeff VanderMeer: Kontroll

Az Expedíció sztrugackiji-lovecrafti hangulata után, a Déli Végek-trilógia jövő kedden érkező második kötetében, Le Carré stílusa találkozik az X-aktákkal. Korábban szinte semmit nem tudtunk az X Térségről, csak amit az első rész személytelen főszereplő-megfigyelőjén keresztül láttunk, most bepillanthatunk a színfalak mögé is a Déli Végek főhadiszállásán. A Kontroll nagyjából kétszeres terjedelme sokkal több lehetőséget ad a világ kibontására, Jeff VanderMeer ezúttal talán nem marad adósunk a magyarázatokkal. 

A hajtás után fülszöveg, borító (ez is kivágott lesz) és részlet (nulladik és első fejezet), értékelés hamarosan.

2014. április 28., hétfő

Anthony Ryan: A vér éneke

Anthony Ryan rendkívül magasra teszi a mércét. A vér éneke nagyon alapos, nagyon jól megírt regény, hosszú évek óta nem látott a magyar könyvpiac ilyen szintű fantasyt, mint a Hollóárnyék-trilógia első kötete. Vigyázat, nem orgyilkosos "YA" regény! 

Azt ugyan nem tudom, hogy A vér éneke tényleg "minden idők legjobb fantasy debütálása"-e, mint ahogy a borítón áll, az viszont tény, hogy kiváló munka. Hosszú, alapos, izgalmas és érdekes: epikus fantasy a javából, Gemmell óta nem olvastam ilyen jót.

 Nem véletlenül mondom ezt, Anthony Ryan maga is megemlíti David Gemmellt a köszönetnyilvánításban, aki egyértelműen komoly hatással volt rá. A "hatás" ebben az esetben nem az "utánzás" eufemisztikus megfogalmazása, egyszerűen Ryan a gemmelli iskolát követi, de szépen rátalált a saját mesélői hangjára és egy bitang jó, a helyét önmagában is megálló regényt rakott össze.

Ráadásul nem csak egy regény lesz, hanem trilógia. Mégpedig nem a mostanában financiális okokból divatos kamutrilógia, ahol jobb esetben egy történetet nyesnek háromfelé, rosszabb esetben pedig csak toldozgatják, hogy meglegyen a kötelező kötetszám, hanem brutális, eriksoni és martini méretű, 600+ oldalas szörnyekre kell számítani. Átlagos szerző (és kiadó) minimum kétfelé szedné és akkor már hatrészes sorozatnak adná el a Hollóárnyék-trilógiát. Na itt nem ez van, keményfedeles féltéglákat kap az olvasó. Ha az első kötetből lehet általánosítani, akkor szép számú csavarral a történetben és abszolút élő, a lapokról szinte lemászó világgal és karakterekkel.

2014. április 25., péntek

Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza

Valóban holdkóros történeteket olvashatunk Ermanno Cavazzoni könyvében. Az olasz szerző A holdkórosok eposzában most a magyar olvasóknak is megmutatja, micsoda mestere az abszurdnak - nem mint ha ez Fellini filmadaptációja után a legkevésbé is kérdéses lenne. 

Azt már az elején szeretném leszögezni, hogy olyan címet, ami ennél pontosabban adja vissza a könyv történetét és hangulatát, (ráadásul két szóban!) keresve sem lehetett volna találni. Ermanno Cavazzoni műve olyan, mint egy szürreális álom, ami néha egybefonódik a valósággal, néha kicsit elszakad tőle, de igazából sosem lehet tudni, hogy pontosan hányadán állunk vele. Lehet, hogy ez valami olasz sajátosság, mindenesetre az írás stílusa engem erősen emlékeztet Italo Calvino Eleink című könyvében összegyűjtött három novellájára, de aki olvasta Münchhausen báró kalandjait, annak sem lesz újdonság a képtelenségek mindennapi köntösbe öltöztetése, egy kicsit modernizálva, a XX.-XXI. századra szabva.

Az ifjú Savini (akinek valójában nem is ez a neve) valamilyen általunk nem ismert okból a Pó-síkság kútjainak mélyén fel-felbukkanó palackokba zárt írások eredetének nyomába ered, és a fejébe veszi, hogy megfejti ezt a rejtélyt. Mármint hogy hogy kerülnek oda azok a palackok. És miért. És mi egyebet rejt még a kutak mélye. Ártatlannak induló kíváncsiskodása azonban messzire elvezeti a kutak világától: egy sokkal nagyobb léptékű és kiterjedtebb nyomozásba kell fognia.

2014. április 23., szerda

Levent Mete: Rika agyában

Agyak akváriumban, idegen tudatok mások elméjében. Utazás a koponyám körül helyett utazás Rika agyába. A török pszichiáter, Levent Mete első magyarul megjelenő regénye a tudatalatti zavaros, változékony mélységeibe kalauzol. 

A Typotex Science in Fiction kiadói sorozata nyolcadik kötetéhez érkezett, ezúttal az idei Könyvfesztivál török díszvendégsége a megjelenés egyik apropója.

Mindig érdekes egy olyan regény, amit a témául szolgáló terület szakértője, jelen esetben egy török pszichiáter ír. A regény-forma profi tudásanyaggal ötvözve jó kombináció, még ha (vagy pont azért, mert) általában az eredmény nem is éppen mainstream olvasmány.

Ez a helyzet Levent Mete regényével is. A Rika agyában nem egyszerű történet, ráadásul szimbolikusan értelmezve könnyebben befogadható, mint ha szó szerint próbálja megfejteni az ember. Az ártatlannak tűnő, rózsaszín borító mögött súlyos regény rejtőzik, olyasmi, ami jóval elolvasása után is újabb kérdéseket ébreszt. 

2014. április 22., kedd

Sci-fi és fantasy a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2014)

Idén is összeszedjük az április 24-27. között megrendezésre kerülő Könyvfesztivál SF/F témájú programjait, illetve a nagyjából ezzel egy időben megjelenő könyveket. 

Most nem lesz olyan sztárvendég, mint tavaly Hannu Rajaniemi volt, de azért össze lehet majd futni nagyjából egy tucat, fantasztikus irodalom terén alkotó magyar szerzővel, akik örömmel dedikálják frissen megjelenő (és esetleg korábbi) könyveiket. Azért nem maradunk beszélgetős program nélkül sem: még a dedikálások előtt lesz egy érdekesnek ígérkező beszélgetés a Fantazmo szerkesztőivel.

A hajtás után megjelenések, programok, akciók és térképek, a válogatott sci-fi/fantasy könyvek könnyebb becserkészésének érdekében.

Ha hasznosnak találjátok a bejegyzést, ne felejtsétek el megosztani fantasztikum-kedvelő ismerőseitekkel! :) 

2014. április 17., csütörtök

Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám

Információs forradalomból "hagyományos" - akár ez is lehetne Amir Ahmed Nasszer első könyvének alcíme. Az Én és az iszlám keserédes történet egy afro-arab fiatalemberről, aki felismerte vallása visszásságait, megszabadult a korlátaitól és egyike lett az arab országokon végigsöprő forradalom kiváltóinak. 

Amir Ahmed Nasszer az arab világ egyik ismert bloggere, az "arab tavasz" forradalom-sorozathoz vezető online megmozdulások egyik prominens alakja. "Civilben" egyébként online marketinggel kezdte, mostanában nonprofit, szemléletformáló projekteken dolgozik nagy erőkkel, hogy a világ egy jobb hellyé válhasson. 

A szudáni származású, de kulturális identitását tekintve inkább az arab-iszlám világhoz tartozó, meglepően fiatal (velem egyidős) szerző 2006 óta anonim bloggerként írta gyakran kritikus hangvételű, társadalompolitikai témákat boncolgató bejegyzéseit, de az utóbbi években már viszonylagos biztonsággal vállalhatja nevét és arcát a nyilvánosság előtt. Írásai vezető nemzetközi lapokban is megjelentek, neves személyiségekkel közösen adott elő az iszlám világ problémáit érintő konferenciákon, tavaly nyáron pedig élete eddigi történetét, vívódásait, eredményeit, nézeteit Én és az iszlám című könyvében publikálta. 

2014. április 15., kedd

Brandon Hackett: Az időutazás napja

Időutazás, paradoxon, káosz, egzotikus technológiák, összeomlás, mikrouniverzumok. Itt Az időutazás napja; Brandon Hackett új regénye simán tartja a korábbiak színvonalát, kitartóan bővítgetve a minőségi magyar sci-fi amúgy viszonylag csekély kínálatát. 

A tavalyi Könyvhéten, még mielőtt leszakadt volna az ég a könyvimádók nagy bánatára, Botond említette, hogy lassan célegyenesbe ér az új regényével és megkérdezte, hogy érdekelne-e az előolvasása. Egy ilyen lehetőségre nem lehet nemet mondani, legfeljebb az zavart szeptember elején, amikor végül elolvastam Az időutazás napja akkori (a véglegestől nem sokban különböző) verzióját, hogy az élményt egy darabig még nem nagyon oszthatom meg másokkal. 

Fél év nagyjából elég ahhoz, hogy már érdemes legyen újraolvasni egy jobb könyvet, na meg a változásokra is kíváncsi voltam. Az eredmény határozottan pozitív: ismét egy jó Brandon Hackett-regény került a könyvesboltok polcaira múlt héten, ez megint egy olyan könyv, amit azoknak is érdemes elolvasni, akiket a borító céloz így első ránézésre.

2014. április 5., szombat

Kim Stanley Robinson: 2312 (magyar)

Kiváló kötet egy kiváló író tollából. Kim Stanley Robinson 2312-je nagyszabású, tudományos alapossággal felépített regény, megérdemelten kapott Nebulát és ha nem történik semmi váratlan, ez lesz az idei év magyar nyelvű sci-fije is. 

Kim Stanley Robinson regénye az év egyik legjobban várt könyve volt. Nem kellett csalódnom, a várakozásoknak megfelelően zseniális regényt kaptunk, ha csak ez az egyetlen könyv jön ki idén, akkor is azt mondanám, hogy ez egy jó év volt. Túlzásnak tűnik, de nem az, Robinson elképesztő mennyiségű munkát fektet könyvei megírásába, nagyon kevés hasonlóan alapos író létezik. Ha A szingularitás küszöbén (aminek egyes gondolatai itt is felbukkannak) kötelező kézikönyv kezdő sci-fi íróknak, akkor Kim Stanley Robinson legyen a követendő példakép, a 2312 pedig a bizonyíték arra, hogy a tudományos átgondoltság, az érdekes történet, a lenyűgöző világépítés és az mélységesen életszerű szereplők, emberi kapcsolatok korántsem zárják ki egymást, mind megjelenhet egyetlen regényen belül. Persze nem tökéletes, de majdnem, a legkomolyabb baj az vele, hogy utána szinte bármi más kellemetlenül halványnak, kevésnek fog tűnni.

2014. április 2., szerda

Előzetes - Brandon Hackett: Az időutazás napja

Nagyjából három (de legfeljebb öt) olyan magyar SF-szerzőt tudnék mondani, akik nemzetközi összehasonlításban is ott vannak valahol a legjobbak között. Brandon Hackett legalább egy közülük, ha elkezd saját néven is publikálni (esetleg időhurokba kerül), akár két helyet is elfoglalhat a listán. Oké, a korai ponyvák azok tényleg ponyvák, A poszthumán döntés óta viszont nagyon is jókat ír, így lesz ez a jövő kedden megjelenő Az időutazás napja esetében is. Fél éve már olvastam az akkori verzióját, már akkor odab.szós volt, azóta meg csak javulhatott. A borító mondjuk még mindig nem az igazi, de Az ember könyvénél azért jobb és hátha így olyanok is leveszik a polcról, akik amúgy nem olvasnának ilyesmit... Ja, és az Agave blogján van ám egy interjú is a szerzővel.

A hajtás után fülszöveg, borító és részlet (a blog is benne van a könyvben ;)), értékelés pedig itt