Terry Pratchett: Kallódó kontinens

Széltoló és a Láthatatlan Egyetem tanári kara XXXX (Négyiksz) kontinensén keresi a bajt, mindenféle őrült szerzet, egészen különleges mágikus- és időjárási jelenségek, na meg Széltoló esetében rengeteg veszély között. Terry Pratchett a Kallódó kontinensben halmozza a poénokat és ravasz ötleteket, a történet viszont sokkal halványabb, mint más Korongvilág-regényeknél.

Sir Terry Pratchett régóta kedvenc íróim egyike, nagyjából az összes magyarul megjelent könyvét olvastam már, egy részüket a hazai megjelenés előtt, eredetiben. A Kallódó kontinenssel is ez a helyzet, olyan két éve már egyszer elolvastam angolul. Annak idején eléggé kuszának és esetlegesnek tűnt a történet, a poénok és ötletek viszont nagyon ütősek, kíváncsi voltam, hogy magyarul mennyire lesz gördülékenyebb, illetve az ausztrál (-szerű) szlenggel hogyan birkózik meg a fordító. 

Csoda nem történt, a sztori így sem értelmesebb és a fordítás sem éppen sziporkázó. Annak azért örülök, hogy nem estek abba a hibába, mint a Gördülő kövek esetén, amiben az összes brit pop-rockzenei utalást és poént megpróbálták magyarra átültetni, aminek eléggé kínos végeredménye lett  (arról nem is beszélve, hogy a brit rockzenét jobban ismerem a magyarnál, úgyhogy a poénok többsége eleve elveszett). Na de a lényeg az, hogy itt nem mondjuk erdélyi tájszólásban beszélnek Négyiksz lakói, a no worries - gond egy szál se és a Didjabringabeeralong - Dzsaljunkbeegyserre jellegű dolgok pedig megbocsáthatóak, mert az ilyesmit gyakran a lehetetlenséggel határos rendesen lefordítani. 

Mit fogunk olvasni idén?

Egy páran már észrevettétek oldalt a 2014-ben megjelenő könyvek listájára mutató linket, de aki inkább csak feedolvasóból követi a blogot, vagy nem kattintott az utóbbi pár bejegyzés megosztásaira, még nem találkozhatott vele. Ezért szeretném külön felhívni a figyelmeteket a már most rengeteg (e bejegyzés írásakor szám szerint nyolcvankét) ígéretes könyvet tartalmazó oldalra, melyet érdemes gyakran nézegetni, mert rendszeresen frissül, ahogy az újabb és újabb címek és dátumok nyilvánosak lesznek.

Az idén várható könyvekért katt a fenti linkre vagy az alábbi képre:  

--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

Előzetes - Jeff VanderMeer: Expedíció

A rövid téli álom után végre érkezik az év első sci-fije, Jeff VanderMeer Expedíció című regénye. Az amerikai szerző könyvének magyar kiadását a nemzetközi premierhez időzítették, így az amerikai olvasókhoz hasonlóan február negyedikén vehetjük mi is kézbe. Olvasni viszont akár már most elkezdheti, aki kíváncsi az első harmincpár oldalra: fülszöveget, borítót és részletet találtok szokás szerint a hajtás után. A regény viszonylagos rövidségéért (176 oldal) pedig az kárpótol, hogy elvileg a két folytatás is megjelenik idén. Az értékelés itt olvasható.

Szergej Lukjanyenko: Őrök világa

Fantáziadús és érdekes első rész után pörgős, de sokkal kevésbé ötletes befejezés: az Őrök világa stílusában ugyan jellegzetes Szergej Lukjanyenko-regény, az előzmény és az Őrség-sorozat tükrében mégis csalódás. 

A Világok őrét nagyjából másfél éve olvastam és jó volt ugyan (sokkal érdekesebb, mint pl. Szergej Lukjanyenko másik kétrészes "sorozatának" első fele, az Ugrás az űrbe), de mégsem éreztem különösebb késztetést a beszerzésére. Az első kötet egész jól le volt zárva, nem igényelt folytatást, vagy legalábbis nem ilyen jellegűt. Most viszont ott figyelt a karácsonyfa alatt a megtévesztő című Őrök világa néhány másik regénnyel egyetemben, úgyhogy a lehetőség adott volt, csak el kellett olvasni. 

Az első részben megismerhettük Kirillt, akit valami titokzatos erő kiírt a saját, hétköznapi életéből és egy fejlettebb hatalom szolgálatába állított vámos funkcionálisként. A nem túl hangzatos cím nagyjából egy többé-kevésbé párhuzamos világok közötti átjárást biztosító portálrendszer néhány nyílásának moszkvai őrzőjét jelenti, aki a saját területén belül kvázi szuperhős, azon kívül viszont elpusztul. Hogy jobban megértsük: vannak rendőr, szakács, zenész, orvos stb. funkcionálisok is: mindegyikük szerepe az adott funkció tökéletes betöltése a világok közötti átjárást uraló hatalom szolgálatában, ám a különleges képességeknek röghöz kötöttség és a korábbi élet elvesztése az ára. 

Mark Lawrence: Tövisek császára (Széthullott birodalom 3.)

A Holt Király és nekromantái zombiserege a széthullott birodalmat fenyegeti, talán mégsem a császári trónra vágyó, kegyetlen és céltudatos Jorg jelenti a legnagyobb fenyegetést a királyságok számára. A színvonal-emelkedés a Tövisek császárában is folytatódik, Mark Lawrence egyre többet mutat meg a világból, a trilógia elkerülhetetlen vége pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Sokkoló és véres, egyúttal viszont meglepően érzékeny is. 

Hercegből király, királyból császár. Honorous Jorg Ancrath nem az a fajta ember, aki a minden halandó feletti uralomnál kevesebbel is beéri. Az első kötetben még visszataszító, fölöslegesen kegyetlen, koravén útonálló-vezér volt, mellesleg egy király az udvarból elmenekült fia. A második kötet során valamelyest megkomolyodott, öncélú, fölösleges kegyetlenkedésből is kevesebb volt, a történet is kezdett egészen érdekes formát ölteni és a világból is egyre többet pillanthattunk meg, ezek után már kíváncsi voltam a befejező részre is. 

A Tövisek császára az eddigiek fényében pozitív csalódás volt, de azt is mondhatnám, hogy nem kellett csalódnom, mert nagyjából erre számítottam. Még kevesebb kegyetlenkedés és visszataszító jelenet, a történet most már tényleg izgalmas, na meg a világról is sokat megtudunk, ami visszamenőleg is megmagyaráz egyes dolgokat (de sajnos a logikátlan anakronizmusokat nem). Három külön regény helyett érdemesebb egyetlen történetként értelmezni Mark Lawrence trilógiáját, így kicsit ugyan vontatott az eleje, de legalább nem érzi úgy az ember, hogy fölöslegesen olvasott el másfél kötetet, amíg végre elkezdtek értelmet kapni az események.

2013 legjobb könyvei - szubjektív lista és összegzés

A tavalyi lista váratlanul népszerű lett, úgyhogy idén is hasonló rendszerben szedem össze a legjobbnak ítélt, 2013-as megjelenésű science fiction és fantasy könyveket. A 2012-es 96 darab könyvet szokatlanul kevésnek gondoltam, ehhez képest idén hússzal kevesebb, összesen 76 kötetnek sikerült a végére érni, ami 26174 oldalt jelentett (ebben persze nincsenek benne a tankönyvek, cikkek, csak részben elolvasott könyvek). A befejezett könyvek és blogbejegyzések arányán viszont sikerült javítani, míg tavaly minden harmadik könyvről született bejegyzés, idén csak tíz könyv maradt ki. 66 könyvértékelést írtam a blogra, a többi 25 bejegyzés előzetes (könyvrészlet), filmkritika vagy könyves esemény ajánlója.