Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Bizarr kalandok, rengeteg hajmeresztően random trip, "ha nem lennének ki kellene találni őket" típusú karakterek és események. Ziemowit Szczerek politológus, szociológus és jó tollú újságíró, aki két évtizednyi ukrajnai élményt gyúrt gonzó-riporttá a Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története lapjain. 

Rengeteg olyan útleírással lehet találkozni, ahol a szépreményű szerző naivan veti bele magát a varázslatos ismeretlenbe és minden egyes rácsodálkozását kritika nélkül az olvasó elé hányja. Valamivel kevesebb, de még mindig jelentős számú az a típus, melyben a szerző folyamatosan önnön kulturális felsőbbrendűségét igyekszik megmutatni a vadak közé tett expedícióján keresztül. Megfelelő háttérismerettel, éleslátással, humorérzékkel, forrás- és önkritikával szerelt utazó viszont annál kevesebb van, és ők sem mind osztják meg tapasztalataikat a nagyközönséggel - micsoda szerencsénk, hogy Szczerek éppen közéjük tartozik. 

Az első lengyel gonzó-riportként is emlegetett Jön Mordor és felfal minket természetesen nem száz százalékban megbízható forrás, ha pontos tényeket vársz Ukrajnáról, jobban teszed, ha tovább keresgélsz. Viszont ha erős hangulatot, ennek érdekében eltúlzott eseményeket, sötét humort és rengeteg ön- és társadalomkritikus kommentárt és beszélgetést szeretnél, pontosan erre a kötetre van szükséged. Szczerek a legjobbaktól tanult: ő a stílus "feltalálója", Hunter S. Thompson egyik lengyel fordítója.

Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport

Gyakorlatilag tökéletes borítóval jelent meg a Könyvhétre Nigel Barley brit kultúrantropológus első indonéziai útjáról szóló könyve. Az antropológia nem extrém sport finom, intelligens humorral és iróniával szól emberekről, hagyományokról, modernitásról, terepmunkáról és utazásról, miközben az elveszőben-átalakulóban lévő, hegyvidéki toradzsa kultúrát is megismerjük. 

Nigel Barley Cambridge-ben tanult nyelvészetet, majd Oxfordban doktorált  kulturális antropológiából, illetve a British Museum etnográfiai részlegének munkatársa volt, de szélesebb körben ismertté a nagyközönségnek szóló, humoros és érdekes könyvei tették. Az afrikai terepmunka-élményeit feldolgozó Egy zöldfülű antropológus kalandjai magyarul is elérhető (egészen konkrétan ez nyitotta a Typotex Szokatlan szempontok sorozatát), míg jelen kötet a későbbi, indonéziai élményeit mutatja be. 

A fergetegesen szórakoztató Az antropológia nem extrém sport olyasféle humoros-realista-(ön-)ironikus írás, aminek Magyarországon Gerald Durrell és Farley Mowat a legismertebb művelői, és természetesen minőségben is könnyedén hozza a szintjüket. A miénktől eltérő kultúrák rengeteg emlékezetes, mulatságos és szórakoztató pillanatot tartogatnak az utazónak (ha kellően nyitott, ellenkező esetben persze több a bosszúság) és egyúttal tükröt tartanak elénk. Ahogy Durrellnél, itt is az önirónia és a furcsa kulturális átvételek, hatások, szokások jelentik az elsődleges humorforrást, ami, ha olyan olvasztótégelyről van szó, mint Indonézia, gyakorlatilag kiapadhatatlan. 

Lengyel József: Keresem Kína közepét

Kezdem úgy érezni, hogy az előző rendszerben csak Kínáról legalább annyi útleírás jelent meg, mint minden más vidékről. Ezekkel általában ugyanaz a probléma: telenyomták őket a marxista ideológiához és történetíráshoz szorosan hozzátartozó, ma viszont már enyhén szólva is nevetségesnek ható kifejezésekkel, illetve Kína olyan ütemben változott és változik, hogy ezek a sok évtizeddel ezelőtti élménybeszámolók legföljebb kortörténeti dokumentumként számítanak, de még annak sem mindig túl jók. Lengyel József alliteráló című könyve viszont pont egy elég érdekes időszakban, egészen konkrétan 1960-ban keletkezett, még az 1966-ban kezdődött és "kulturális forradalom" néven elhíresült ostoba rombolás előtt, de már a hasonlóan... mondjuk így: érdekes "nagy ugrás" megindítása után.