Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Mi köze a jediknek a Birodalom hatalomátvételéhez? Hogyan hat a fűszer a Dűne univerzumának társadalmi rétegeire és technológiai fejlődésére? Miért rossz ötlet az Éhezők Viadala politikai szempontból? Mi a helyzet a Star Trek utópisztikus Föderációjával? Tóth Csaba többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ A sci-fi politológiája c. kötetében. 

Hiánypótló kötetet tarthat kezében az olvasó az ELTE ÁJK oktatója, dr. Tóth Csaba politológus munkájának köszönhetően. A sci-fi politológiája eredetileg egyetemi kurzusnak indult, majd önálló kötetté nőtte ki magát, így szélesebb kör számára is hozzáférhetővé téve az anyagot. Igazság szerint még azon is elgondolkodtam, hogy belógok néhány előadásra, ha már nyilvánosak, az Athenaeum viszont megoldotta a problémát azzal, hogy kiadták a könyvet. Itt jegyezném meg, hogy a formátum nagyon bejön, a kötés fűzött és a borító is tökéletes átmenet a szokásos puha borító és a drágább, nehezebb kemény verzió között, és a dizájn is ügyes, figyelemfelkeltő. Az igazi kérdés persze az, hogy a tartalom milyen, ezzel kapcsolatban viszont már kettősek az érzéseim.

Intellektuális értelemben imádom, amit Tóth Csaba csinál, avagy a különböző sci-fi univerzumok szó szerinti értelmezését politológiai szempontból, egyszerűen élvezet olvasni. Már a Vaják-sorozatban is nagyon szimpatikus volt az ilyesmi - Andrzej Sapkowski a saját regényein belül mutatja meg a világ fonákját, amikor előtör belőle a közgazdász, itt más alkotók műveivel történik ugyanez.

A jedik retrográd és bizonyos szempontból antidemokratikus tanácsa

Van, hogy egészen más megvilágításba helyez dolgokat, mint például a jedik szerepét a Star Wars politikai rendszerében, de szerintem II. Leto istencsászárra is kicsit másképpen gondolhat az egyszeri Dűne-olvasó, illetve a Star Trek Föderációja sem feltétlenül katonai alapokra épülő rendszerként él az emberek képzeletében. Máskor csak az adott univerzum politikai berendezkedését elemzi (a fentieken kívül többek között a Radch Birodalom, a Babylon 5 és a Doctor Who világa is előkerül), ami egyébként szintén érdekes, de a kedvenc fejezetem nincs ezek között.

Úgysem találnátok ki, inkább elmondom: ez Az éhezők viadaláról szóló fejezet volt. Tóth Csaba valódi forrásszövegként kezeli Suzanne Collins regényeit, és egy pillanatra sem kérdőjelezi meg az eseményeket, inkább logikát keres - és talál! - a regények amúgy nem különösebben alapos vagy átgondolt háttérvilágában. Közben persze rámutat a rendszer hiányosságaira és hibás gyakorlataira, de ezzel nem a szerző, hanem a karakterek kompetenciáját kérdőjelezi meg, illetve egészen minimálisan más (de logikus és nem karakteridegen) irányt ad a motivációiknak, gyakorlatilag megmagyarázva és kiegészítve a történetet. Filológiai játék mesterfokon, valódi és érvényes mondanivalóval, és még az eredeti műhöz is plusz értéket ad (az más kérdés, hogy erről ez a Mythbusters-epizód jut eszembe).

A népét fölöslegesen elnyomó diktátor és a lázadó, aki nem is szeretne lázadni

A kötet első felében egy-egy univerzum politikai rendszerének elemzését olvashatjuk, a kapcsolódó regény-, film- vagy tévésorozat rövid összefoglalójával (ami spoileres lehet, úgyhogy érdemes előtte megnézni/elolvasni a hivatkozott műveket), a második felében pedig egyes társadalmi, gazdasági, politikai jelenségeket, problémákat veszünk közelebbről szemügyre, adott esetben több különböző világ példáin keresztül. Az, hogy Tóth Csaba fiktív univerzumokat használ, több szempontból is előnyös. Egyrészt így izgalmasabb a politológia iránt kevésbé érdeklődők számára is, másrészt a valóságnál egyszerűbb rendszerekkel tud dolgozni, így könnyebb bemutatni egy-egy példát, harmadrészt pedig kizárja a valós példákra jellemző esetleges személyes érintettsége, ezáltal biztosítva az elemzéshez szükséges távolságtartást.

Ennek, illetve a szerző gördülékeny, céltudatos stílusának köszönhetően egy pillanatig sincs "tankönyvszaga" a kötetnek. Nagyon komoly témákat érint ugyan, és mélyen elgondolkodtatja az arra fogékony olvasót, egyúttal viszont szórakoztat is, így a legkevésbé sem fárasztó olvasmány - és ez elég hasznos tulajdonság egy ismeretterjesztő könyvnél. Az igazi erénye viszont nem csak a fontos kérdések feszegetése popkulturális példákon keresztül, hanem az, hogy ráébreszt: a politika tulajdonképpen nagyon hasznos dolog, ha értelmesen és valóban a közjó érdekében csinálják.

II. Leto Atreides, a vallási fundamentalista diktátor (AGRbrod illusztrációja)

Egyvalami mellett viszont nem mehetek el szó nélkül: nagyon fáj, hogy a szöveg így került nyomdába. Nyilván a Word nem húzza alá a 75. oldalon, hogy "Peeta Snow elnök fogja", amiatt sem szól, hogy a "midiklorin" inkább midiklorián (pl. a 34. oldalon), azt pedig pláne nem fogja (bocs) jelezni, hogy II. Leto Atreides nem Paul unokája, hanem fia (pl. a 125. oldalon). Viszont ezek mind olyan hibák, amiknek a kiszűréséhez nem kellett volna több plusz egy alaposabb olvasási (szerkesztési? lektorálási?) körnél, és pont ezért igazán bosszantóak. Makitra a Próza Nostrán elég részletesen körbejárta a témát, ehhez nagyon nincs mit hozzátenni, csak a legfontosabb gondolatot emelem ki: A minőség egyre több olvasónak (vásárlónak!) fontosabb, ráadásul egyre többen olvasnak eredeti nyelvű könyveket (persze jelen esetben ez nem alternatíva), így a szöveggondozáson spórolás előbb-utóbb vissza fog ütni kiadói oldalon.

Mindezzel együtt is azért a pozitívumok vannak túlsúlyban. A sci-fi politológiája egyedülálló munka a magyar könyvpiacon, kellően érdekes és olvasmányos ahhoz, hogy lekösse és gondolkodásra késztesse az embert, így a hibákra hangsúlyosan figyelmeztetve ugyan, de őszintén ajánlom, hogy olvassátok el, megéri.

--
Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2016
Borító: Földi Andrea
ISBN: 978-963-293-528-7
Oldalszám: 314
Ár:  2990,-  2392,- a kiadónál, 1990,- e-könyvben

--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)