Eric Muldoom: Boszorkánylovag (Ammerúnia 1.)

Eric Muldoom a hazai fantasy-szcéna ismert alakja, ahogy Ammerúnia világáról is hallott már minden, a zsánerben járatos olvasó. A Boszorkánylovag a sorozat legelső darabjának felújított változata, pörgős és kemény történet.

A fantasy eléggé alulreprezentált a blogon, ha magyar, akkor különösen. Nem csak azért, mert igazán igényes fantasy általában kevesebb jelenik meg, mint sci-fi, úgy általában viszonylag kívül esik a fókuszomon, nagyjából Nemes István Cherubion-sorozata és a Szélesi-Fonyódi duó által jegyzett, teljesen más stílusú Kalandor-sorozat hagyott bármiféle nyomot bennem a hazai fantasyk közül, némi MAGUS-os szerepjátszást leszámítva. 

A Boszorkánylovag is a kilencvenes évek (átdolgozott) terméke, annak minden előnyével és hátrányával. A zabolátlan fantázia szabad csapongásai ugyanazt a hangulatot hozzák, amivel a Cherubion-sorozatban, vagy akár Steve Jackson óriási sikerű játékkönyveiben találkozhatunk, itt nem a logikus világépítés, hanem a minél színesebb környezet és minél kalandosabb történet a lényeg. 

Ammerúniát hosszú ideje fenyegeti a mindent elemésztő Sötét Víz, a régiek sikeresen védekeztek ellene. Ők azonban már rég eltűntek, manapság kevesen ismerik a veszélyt, és akik tisztában vannak a mibenlétével, azok sem tudnak mit tenni, legalábbis mostanáig. A közelmúltban felfedezték ugyanis az egyik mágikus és helyét állandóan változtató Örökkévaló Várost, mely menedéket nyújthat a pusztulás elől. A kérdés csak az, hogy kinek sikerül uralma alá hajtani, jelentkezők pedig vannak szép számmal. 

Luút istennő sötét helytartója, Fekete Kullgan eközben épp kivégzésére vár, szűk cellájában egy kannibállal összezárva. Balszerencséjére a ősi ellenfelei, a halconiták fogságába került, akik nem bánnak kesztyűs kézzel az általuk eretneknek bélyegzettekkel... Annál nagyobb a meglepetés, amikor kiderül, hogy hajlandóak lefejezés helyett szabadon engedni, feltéve, hogy segít nekik elfoglalni az Opálvárost. Természetesen egy ilyen lehetőséget nem szalaszt el az, akiben munkál még az életösztön, Kullgan rábólint a feladatra és hamarosan három másik kalandorral, egy sötételf varázslóval, egy nagydarab sziklaelf harcossal és a csapat vezetőjével, egy titokzatos emberlánnyal együtt irtja a manókat a föld alatt, hogy eljussanak az utat lerövidítő térkapuig.

Ez persze még csak a kezdet, az út irdatlan mennyiségű veszéllyel van teli, mint ha a világ kizárólag azért létezne, hogy nehézségek elé állítsa a csapatot. Az akciógazdag, szinte minden második oldalon összecsapásokat tartogató fantasyk kedvelőinek persze ez nem probléma, Muldoom tesz róla, hogy amikor beindul a regény, már egy pillanatig se unatkozzon az olvasó.

('Leaves on Stone' by Rcon)

Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy túljussunk a kötet első részét meghatározó, Kullgan-féle egotripen (engem legalábbis mérhetetlenül irritált, amikor már sokadszor is azt kellett olvasnom, hogy a főszereplő milyen tökéletesnek tartja magát és mennyire szeretné megdugni a csapat egyetlen nőnemű tagját), illetve eleinte a kard-csöcs-savfelhő szentháromság is túlzó mennyiségben fordul elő a lapokon, később szerencsére tűréshatáron belüli szintre mérséklődik. Ezeken kívül az egyértelműen a régi verzióból (Sötét angyalok) itt maradt varázslós részeket is érdemes lett volna átírni, szerepjátéknál még oké, ha az ember bemondja a savfelhő-idéző varázslat (modoros) nevét, vagy hogy hányadik arkánum litániáit használja (már csak a KM-et segítendő is), de itt bőven elég lenne annyi, hogy az illető üldözőik elleni védekezésül savfelhővel árasztotta el a folyosót.

A változatos karakterek és az érdekes világ mindenképpen kiemelendő. Az "erős harcos+mágus+gyors harcos+multifunkciós főszereplő" felépítésű kalandozócsapatban ugyan nincs semmi új, ahogy az eleinte inkompatibilis, de összekovácsolódó társaságban sem, de a bevált recept most is működik, a mellékszereplők közül pedig többen megérdemelnének önálló történeteket is (lehet, hogy léteznek ilyenek, nem olvastam más Ammerúnia-regényeket és novellákat). A karakterek jól reagálnak egymásra, a heroikus pózolás mellett sok kifejezetten szórakoztató párbeszéd is akad. A világban sok a potenciál, de most a lehetőségeknek csak a töredékével találkozunk. Ammerúnia történelme érezhetően komoly távlatokba nyúlik vissza, a rengeteg különböző elf-rassz és más fajok koncepciója izgalmas, ahogy az enyhe sci-fi fűszer is, nem véletlen, hogy a MAGUS, Cherubion, és a Káosz mellett a legnépszerűbb magyar fantasy-univerzumok közé tartozik.

Nekem személy szerint pont jókor jött a regény, mert így jól szórakoztam egy nagyjából hét órás Budapest-Prága buszút kétharmadában, de szívesen ajánlom bárkinek, aki ki akar kapcsolni egy kicsit, kifejezetten szórakoztatóirodalmat keres és szereti az enyhén oldszkúl, cserébe viszont rendkívül eseménydús, pörgős és váratlan fordulatokban bővelkedő fantasyket. És még mielőtt elfelejteném: nézzétek meg, hogyan készült a borító, érdemes!

--
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2014
Borító: Pozsgay Gyula
ISBN: 978 963 395 035 7
Oldalszám: 372
Ár: 2990,- (borítóár) / 2990,- (Delta Vision webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Lájkold az oldalt a Facebookon, iratkozz fel a blog feedjére, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)