Tristan Garcia: Browser zsinórjai

Lehet vonzóbb a halál a halhatatlanságnál? Milyen az, ha egy francia filozófus fantasztikus irodalmat ír? A formátumváltáson átesett Science in Fiction kiadói sorozat legfrissebb része, a Browser zsinórjai, sok kölcsönzött történetelem és Tristan Garcia filozófiai háttértudása segítségével ered az öröklét nyomába. 

Amikor Leena Krohn Hotel Sapiensét olvastam, nagyon örültem, hogy végre sikerült találni egy szépírót, akinek van némi fogalma a fantasztikus irodalomról és jó érzékkel vegyíti annak elemeit a szokásos értelemben vett szépirodalommal. Hasonló élményt vártam a francia filozófus-szépíró, Tristan Garcia első magyarul megjelent regényétől is, sőt, valamivel többet, hiszen nem a kiadó szépirodalmi sorozatában jelent meg, hanem Science in Fiction logót kapott. 

A Browser zsinórjai furcsa regény. Eredetileg 2012-ben jelent meg, de az olyan, minimum fél évszázaddal korábbi sci-fik stílusjegyeit viseli, amelyeknél a furcsaság és a "misztikum" volt a lényeg, nem a "science", avagy a természettudományos megközelítés, hanem nagyjából az ellenkezője. Más persze nem is lehetne egy olyan regény, ami arra épül, hogy egy pilóta elutazik kígyóforma űrhajóján az univerzum pereméhez és a határon nyíló résből kihúz egy fából készült szekretert, ami közvetve elhozza az emberiségnek a halhatatlanságot. 

Röviden - Képregény 2015

A képregények helyzete elég mostoha: amellett, hogy magyarul viszonylag kevés jelenik meg és az is drágán, én is általában csak időkitöltőnek használom őket két "normál" könyv között, amikor éppen nincs kedvem újba kezdeni, de azért olvasnék valami rövidet. Egy kivétellel (Sandman 2.) az alábbi nyolc is ilyen, de csak három olyan volt (In Real Life, Kóbor lovag, My Japanese Husband Thinks I'm Crazy), amire tényleg azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni.

Röviden - Sci-fi 2015

Ez rövidebb bejegyzés lesz, csak három könyvvel, ezek közül kettő ráadásul idei megjelenés, csak korábban nem kerültek sorra és időhiány miatt mostanában nem is írnék róluk hosszú értékelést. A lényeg ugyanaz: rövid értékelések az idén olvasott, de önálló bejegyzést nem kapott könyvekről. Most Scott Westerfeld Góliátja, Terry Pratchett és Stephen Baxter A Hosszú Föld c. regénye, illetve a J. Goldenlane visszatérését jelző Napnak fénye kerül terítékre.

Röviden - Fantasy 2015

Az utóbbi időben kicsit eltávolodtam a blog kezdeti céljától. Eredetileg minden elolvasott könyvről írni szerettem volna, de már régóta csak a friss megjelenésekre jutott idő. Ezért kísérleti jelleggel, még az őszi könyvkiadási roham előtt, összeszedem azokat az idén olvasott könyveket, melyekről nem született blogbejegyzés, és tematikusan csoportosítva, röviden írok róluk néhány gondolatot. Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, számíthattok folytatásra is, elsőként pedig a méltatlanul alulreprezentált fantasykre kerül sor.