Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Mi köze a jediknek a Birodalom hatalomátvételéhez? Hogyan hat a fűszer a Dűne univerzumának társadalmi rétegeire és technológiai fejlődésére? Miért rossz ötlet az Éhezők Viadala politikai szempontból? Mi a helyzet a Star Trek utópisztikus Föderációjával? Tóth Csaba többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ A sci-fi politológiája c. kötetében. 

Hiánypótló kötetet tarthat kezében az olvasó az ELTE ÁJK oktatója, dr. Tóth Csaba politológus munkájának köszönhetően. A sci-fi politológiája eredetileg egyetemi kurzusnak indult, majd önálló kötetté nőtte ki magát, így szélesebb kör számára is hozzáférhetővé téve az anyagot. Igazság szerint még azon is elgondolkodtam, hogy belógok néhány előadásra, ha már nyilvánosak, az Athenaeum viszont megoldotta a problémát azzal, hogy kiadták a könyvet. Itt jegyezném meg, hogy a formátum nagyon bejön, a kötés fűzött és a borító is tökéletes átmenet a szokásos puha borító és a drágább, nehezebb kemény verzió között, és a dizájn is ügyes, figyelemfelkeltő. Az igazi kérdés persze az, hogy a tartalom milyen, ezzel kapcsolatban viszont már kettősek az érzéseim.

Intellektuális értelemben imádom, amit Tóth Csaba csinál, avagy a különböző sci-fi univerzumok szó szerinti értelmezését politológiai szempontból, egyszerűen élvezet olvasni. Már a Vaják-sorozatban is nagyon szimpatikus volt az ilyesmi - Andrzej Sapkowski a saját regényein belül mutatja meg a világ fonákját, amikor előtör belőle a közgazdász, itt más alkotók műveivel történik ugyanez.

James Kahn: A jedi visszatér (könyv)

Új Halálcsillag, új fénykard, új esély. A jedi minden korábbinál menőbb köntösben tér vissza, az olvasó pedig a könyvborító poszterváltozatát követeli. A december közepén érkező hetedik filmre már most érdemes elkezdeni alapozni, erre pedig jelenleg nem nagyon létezik jobb lehetőség, mint a filmregény-trilógia agavés újrakiadása. 

Újabb szerzőváltással érkezik lezárásához a minden idők legmeghatározóbb sci-fi franchise-zát elindító trilógia könyvváltozata. A második kötetben kicsit kevesebb volt az egyértelmű "extra tartalom", itt határozottan több a bővítés és a film végső verziójából kivágott jelenet (például rögtön a legelején Luke fénykard-készítése). Ennek fényében talán meglepő, hogy A jedi visszatér a legrövidebb kötet, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy filmen egyszerűen tovább tartanak a papíron néhány mondattal leírható akciójelenetek, pedig itt még részletesebb is például az endori csata. 

James Kahn is legalább olyan korrekt munkát végzett a forgatókönyv regénnyé alakításával, mint Foster és Glut az előző két rész esetében. Sikeresen elegyengette a film kellemetlenül szirupos részeit, egészen vállalható formába öntötte az ewokokat és meghagyott olyan részeket, amik a filmből végül kimaradtak, de van jelentőségük és nem csak "extrák". Valahogy így kell filmregényt írni, a trilógia követendő példa mindenki számára.

Donald F. Glut: A Birodalom visszavág (könyv)

A galaktikus helyzet fokozódik. A Birodalom megrendült, de legerősebb fegyverének elpusztítása után is képes visszavágni... Luke jedi-kiképzést kap, Leia és Han menekülnek, Darth Vader üldöz, George Lucas pedig nem csinál úgy, mint ha ezt a könyvet is ő írta volna. 

Vannak olyan trilógiák, ahol a középső rész nem egyszerű átvezető, emlékezetesebb mint a másik kettő. A Star Wars is ilyen, alig van ember, akinek ne A Birodalom visszavág lenne a kedvence, legyen szó akár a filmekről, akár a párhuzamosan írt könyvtrilógiáról. Persze emlékezetes Kenobi, Solo és a többiek első bemutatkozása, a párbaj Vaderrel és a csata a Halálcsillag ellen, na de ebben van az ütközet a Hoth jeges felszínén, itt tanul Luke jediséget egy mocsárban (oké, ez felejthető), itt történnek a felhővárosi események, itt hangzik el az a bizonyos ikonikus mondat és így tovább... Ja, és persze ez még nem tartalmaz ewokokat.

A Csillagok háborújához hasonlóan itt is vannak bizonyos eltérések a filmhez képest (a zavaróbbak, például Yoda kék színe, javítva lettek az eredeti megjelenés óta) és extra tartalmat is találhat bőven a szemfüles olvasó. Azt pedig még mindig szeretjük.

George Lucas: Csillagok háborúja (könyv)

A fantasztikus irodalom egyik legszórakoztatóbb darabja, simán hozza a filmek szintjét, sőt, néha felül is múlja azokat. Az eredmény ismeretében egyértelműen érdemes volt foglalkozni vele és újra nyomdába küldeni, a Csillagok háborúja új kiadása minden korábbinál jobb lett. 

A Csillagok háborúja minden idők legismertebb sci-fi (na jó, igazából inkább space fantasy) alkotása. Filmes területen kikerülhetetlen mérföldkő, a franchise a szórakoztatóipar gyakorlatilag minden zugát meghódította, gyakorlatilag nem létezik olyan ember, akinek van valami köze a nyugati kultúrkörhöz és még nem találkozott valamilyen formában George Lucas elképesztően sikeres ötletével. 

Majd' negyven évvel későbbről visszatekintve nehéz elképzelni, hogy amikor ez az egész elkezdődött, nem volt más, csak egy film és a forgatókönyvből írt regény, amit hat hónappal a mozipremier előtt adtak ki, tulajdonképpen a marketingkampány részeként. Azért amikor három hónap alatt elfogyott a könyvből az első százhuszonötezer példány, már lehetett sejteni a sikert, és ekkor még be sem mutatták a filmet. Magyarországra némi késéssel, 1980-ban jutott el, a film előző évi sikerei után, az első kiadás egyúttal az utolsó vállalható borítójú is volt, egészen mostanáig. Azért az Agave-féle verzió nem csak a külseje miatt érdekes, a szöveget is alapos gondozásnak vetették alá, hogy összefésüljék az azóta komolyan kibővült Star Wars univerzummal, illetve a fordítási hibák és egyenetlenségek is javításra kerültek.

Előzetes - A felújított Csillagok háborúja trilógia

Megért már néhány kiadást a filmekhez írt eredeti Csillagok háborúja trilógia magyarul, de mindegyik verzió a régi, időnként kissé furán fordított első kiadás szövegét vette át. Eredetileg arról volt szó, hogy teljesen új fordítás készül, végül "csak" át lettek dolgozva. Javították a hibákat, felfrissítették a nyelvezetet, egyeztették a szóhasználatot az azóta szépen kibővült hivatalos SW-univerzummal, végre méltó formában kerülnek az olvasók elé a valaha volt legnépszerűbb sci-fi filmek könyvadaptációi. És ez nem csak a szöveget érinti: a régi, Kozmosz Fantasztikus Könyvek-féle kiadás óta ez az első, aminek a borítója is jól néz ki, sőt, annyira menő, hogy maga George Lucas is bekérte a nagyfelbontású változatot és azóta valószínűleg a Skywalker Ranch valamelyik falát díszíti kinyomtatva. 

Na de legyen elég ennyi szöveg, a Csillagok háborúját mindenki ismeri (és most már azt is tudjátok, ha eddig kimaradt volna, hogy könyvben is létezik). A hajtás után az Agavénak adom át a szót, minden idők legnagyobb előzetes-posztjában megnézhetitek mindhárom könyv borítóját, elolvashatjátok a fülszöveget és ha ez nem elég, még részleteket is találtok belőlük. Ja, és lesz egy díszdobozos verzió is.

Kevin J. Anderson: Sötétkard

A Star Wars univerzum kimeríthetetlen terepet kínál a szerzőknek; lehetőséget, hogy némi korlátok közé szorításért cserébe a regényük címlapján ott viríthasson a mindenki által ismert logó. Nyilván van valami minőségi ellenőrzés, ettől függetlenül mégis becsúsznak olyan írások, amikre egyet lehet mondani: valahogy nem az igazi...

Ilyen a Sötétkard is, mely az eredeti filmtrilógia után játszódik, abban az időben, amikor a Birodalom maradványai bizony még léteznek, hatalmas csillagrombolókkal, hadseregekkel, és nem igazán szívlelik az új rendszert. Csakúgy, mint a huttok, közismert óriásféreg-küllemű bűnözőink, akik a Halálcsillag terveit megszerezve csodafegyvert készülnek építeni birodalmi segédlettel, hogy ők uralhassák a galaxist. Derék köztársaságpárti barátainknak pedig egy a feladatuk: tudomást szerezni minderről és lehetőleg megfékezni a fenyegető veszélyt. Ebben nagy szerepet kapnak az új jedilovagok is, viszont mesterük, Luke Skywalker továbbra is meglehetősen tragikus sorsra van kárhoztatva... Azért apró finomságok akadnak, még ha a kerettörténet nem is az igazi.

Kiadó: Lap-Ics
Kiadási év: 1998

Eredeti cím: Dark Saber

Fordító: Szegi György

Oldalszám: 400

L. Neil Smith: Lando Calrissian és Oseon tűzvihara

Calrissian barátunk megmenekült ugyan a sharuk varázskulcsára áhítozó gonosz mágustól és még egy népet is felszabadított, de a nyugalmas életet nem neki találták ki. Folytatja hazárdjátékosi működését, valaki viszont mint ha vadászna rá egy ütött-kopott, régi hajókból álló flottával, s ha ez még kevés lenne, megint megzsarolják és rákényszerítenek egy olyan küldetést, amit önszántából soha nem csinálna meg. Egy dúsgazdag mágnást kéne lelepleznie, aki illegális drogot szed, ebben pedig a helyi rendőri erők két tagja: egy humanoid nő és egy nagyranőtt kanári segítik.
Persze nem megy minden zökkenőmentesen (miért is menne?), az Oseon rendszerben gyakorta előforduló hatalmas napkitörések közepette kell eljutniuk az aszteroidára, ahol a célpont tanyázik, a tűzvihar keltette elektromágneses hullámok pedig csúnyán összezavarják az ötkarú Vuffi Raa elektronikus tudatát is, nem csak a színektől elkábult madárlényt és embereket.



Kiadó: King Kiadó
Kiadási év: 1994

Eredeti cím: Lando Calrissian and the Flamewind of Oseon

Fordító: Trethon Judit

Oldalszám: 303

L. Neil Smith: Lando Calrissian és Sharu varázskulcsa

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy megint egy elrontott borító. A sharu nem tulajdonnév, hanem egy faj elnevezése, s mint ilyen, alapvetően kisbetűvel írandó, ebben az összefüggésben pedig többesszámban. Vagyis: Lando Calrissian és a sharuk varázskulcsa. Persze az angol címet fordították le szó szerint, de előtte azért elolvashatták volna a könyvet.

A Star Wars univerzum annyi szereplőjéről írtak már történeteket, miért pont az egyik legkarakteresebb figura, Lando Calrissian maradt volna ki? A jellegzetes bajszú, nőcsábász szerencsevadász "előéletének" megírása ráadásul még jól is sikerült, már amennyit eddig elolvastam belőle.

A Millenium Falcon megnyerése után Lando természetesen nem adja fel eredeti "hivatását", a szerencsejátékot, de azért fuvarozással is megpróbál némi pénzhez jutni, na meg az űrhajóskapitány szerepében is jól érzi magát (bár a hajó fenntartása eléggé sokba kerül), aztán egy újabb kártyapartin, a Rafa rendszerben még egy gépet nyer: a Vuffi Raa névre hallgató droidot. Itt vesznek éles fordulatot az események: nem sokkal később a helyi rendőrség elfogja és a környék ura, egy nagyhatalmú mágus rákényszeríti, hogy szerezze meg a rendszer őslakóinak, a sharuknak egy misztikus tárgyát, a szellemhárfát.

Ez eddig még illik a megszokott Star Wars-környezetbe, de amikor Lando és a droid jobban elmerülnek a sharuk dolgaiban, onnantól határozottan bonyolult és bizarr dolgokkal találkoznak. A kulcs, aminek a formáját nem lehet ránézésre megállapítani, de nem csak optikai csalódásként működik, hanem a tapintást is összezavarja, a dimenzióeltolások, életkristályok és egyebek valahogy nem illenek a Star Wars általában színes, de egyszerű világába.



Kiadó: King Kiadó
Kiadási év: 1994

Eredeti cím: Lando Calrissian and the Mindharp of Sharu

Fordító: Trethon Judit

Oldalszám: 333

A. C. Crispin: A hutt játszma

A birodalmi hadseregből kirúgott ifjú Han Solo pilótaként keresi kenyerét. Természetesen nem egészen legális szállítmányokat fuvaroz hű társával, Csubakkával: egy ilyen jó pilótának a csempészet jelenti az igazán nagy bizniszt. Az egyik út során elszegődnek az egyik hutt klán szolgálatába, melynek a Star Wars-filmekből jól ismert Jabba a leendő vezetője. A huttoknak dolgozni pedig nem veszélytelen, főleg nem akkor, ha két hutt klán küzd egymással, és még Boba Fett is vadászik az emberre.

A filmekből kiderült, hogy Han hogyan jutott a Millenium Falconhoz, most azt is megtudtam, hogy Lando Calrissianhoz hogyan került, illetve a két szerencsevadász hogyan ismerte meg egymást. A kiegészítő előtörténet mellett azért sor kerül némi csetepatéra a Birodalommal, amiben Han vezető szerepet vállal, szerencséje viszont olyannyira nem hagyja magára, hogy az már időnként erőltetettnek hat. Azért nem volt rossz.



Kiadó: LAP-ICS

Kiadási év: 2000
Eredeti cím: The Hutt Gambit

Fordító: Nitkovszki Sztaniszlav

Oldalszám: 310

Beszívott hutt, fáraócsemete fénykarddal... - Star Wars: A klónok háborúja

A világ leghíresebb sci-fi filmsorozata sokat megért már, de ez azért már túlzás. Semmi gond nem lenne, ha a történeten dolgoztak volna egy kicsit és az animációt nem állítják le valahol félúton renderelés közben, illetve a karakterek is készülhettek volna motion capture technikával, ha már egyszer képtelenség valami élethű mozgást összehozni számítógéppel. Tíz éve elájultam volna örömömben, hogy milyen tök jó rajzfilmet hoztak össze, és még ráadásul star warsos is, de azóta a Jégkorszak mamutjának a bundája szőrszálanként mozog és digitális orkok százezrei küzdenek több ezer rohani lovas ellen Minas Tirith falai előtt, amiről csak onnan tudjuk, hogy nem igazi, mert ennyi statiszta a világon nincs. És ki hallott már olyat, hogy pont egy Star Wars filmben nem az aktuális filmes csúcstechnikát használják?
"Ez biztos valami tévedés!" - nyugtatja magát az ember, de túlságosan hamar kiderül, hogy nem, ez a valóság. És nem George Lucas tízéves unokájáé a karakterdizájn és a cselekmény kopirájtja...
Az sem mentesít, hogy alapvetően gyerekeknek készült, szegény csemetéknek miért kéne egyszerű és ronda dolgokon felnőniük? A hangeffekteket ők még nem biztos, hogy értékelik, pedig az az egyetlen, ami tényleg jó az egészben (talán mert ugyanazok csinálták, mint a "nagy" filmekét). De legalább láthatunk néhány új droidot, néhány fénykardpárbajt (csalódás, hogy mindnek döntetlen a vége), röhejesen kipingált beszívott huttot, Jabbát kockaállal (legalább kedvenc óriásféreg-maffiózónkat lekerekíthették volna egy kicsit, mert ez így nagyon gáz lett), illetve Dooku grófot, aki már csak hangjában hasonlít Alan Lee-re...
A plakáton Obi-Van "tövében" megbújó kiscsaj, akinek tévedésből a fejére nőtt valamelyik fáraó hatalmi jelképe, nem más, mint Anakin padawanja. Nem baj, hogy ez sem illeszkedik a "kanonizált" történetbe (A klónok támadása és A Sith-ek bosszúja között járunk), de legalább a leányzó gyakran és intenzíven beszólogat mesterének, akinek a stílusa nagyon bosszantó volt már A Sith-ek bosszújában, úgyhogy ennek kifejezetten örültem, hogy ő is jól megkapja. Vagy, ha időrendi sorrendben nézzük, az emiatti frusztráció hatására lett olyan beképzelt? Talán kiderül a február közepén Magyarországon is elinduló animációs sorozatból.

Évjárat: 2008
Rendezte: Dave Filoni
Zene: Kevin Kiner
Forgatókönyv: Henry Gilroy, Steven Melching, Scott Murphy
Operatőr: Kevin Kiner
Látvány: Russel G. Chong, Matt Gaser, Darren Marshall
Vágó: Jason Tucker
Szereplők (hang): Matt Lanter, Ashkey Eckstein, Janes Arnold Taylor, Dee Bradley Baker, Tom Kane, Nika Futterman, Ian Abercrombie, Corey Burton, Catherine Taber, Matthew Wood, Kevin Michael Richardson, Samuel L. Jackson, Christopher Lee, Anthony Daniels
Hossz: 90 perc

Brian Daley: Han Solo bosszúja

A Csillagok Háborúja-sorozat a hat élőszereplős filmen kívül sok kiegészítő történetet megért, az animációs sorozatokon és filmen kívül könyvek formájában is. Ezek között akadnak ismertebbek és kevésbé ismertek, színvonal tekintetében sem egységesek, bár még nem olvastam túl sokat közülük. Jelen példány valószínűleg az átlagosabbak közé tartozik.
Tény, hogy a sci-fi nem csak az űrhajós száguldozásból és lövöldözésből áll, ettől függetlenül az ilyesmikre is szükség van, legalábbis amikor még mindig regenerációra szorulnak a kizsigerelt agysejtek. A történet ebből következően nem túl bonyolult, igazság szerint az egyetlen problémám a Star Wars világával az, hogy hiába elképesztően színes, ha nincs mögötte elég nagy háttér és nincs aprólékosan kidolgozva. Persze ez lehet, hogy amiatt is van, hogy az eredeti ugye film és a mozi nem nyújt lehetőséget bonyolultabb összefüggések, összetettebb világok kialakítására. A Dűne például ennek a fordítottja: filmre vihetetlenül bonyolult világ, teljes bolygóra kidolgozott ökoszisztéma, politikai játszmák stb. De erről majd a megfelelő időben.
Szóval. A filmekből is kellőképpen megismert szerencsejátékos-csempész Solo vuki másodpilótájával szokásos fuvarjait végzi, amikor beletenyerelnek valamibe, amibe nem kellett volna: rabszolga-kereskedők "áruját" kellene szállítaniuk. És mivel még egy csempésznek is van erkölcsi érzéke, a maga módján nemet mond az ajánlatra. Aztán amikor azért megpróbálnak valahogyan hozzájutni a fuvarért ajánlott pénzhez, mindenféle egyéb galibába kerülnek, de természetesen a végére mindig kimásznak belőle.
Nagy mínuszpont, ami nem a történetre, hanem a kiadásra vonatkozik: spóroltak a lektorálással, így benne maradt a szövegben jópár elgépelés és helyesírási hiba... És persze a reklámokat nem szeretem, könyvekben meg pláne.

Kiadó: Pendragon Könyvkiadó
Kiadási év: 1992

Eredeti cím: Han Solo's Revenge

Fordította: Nyulászi Zsolt

Oldalszám: 297