Bram Stoker: Drakula

Itt kezdődött minden. A vámpírtörténetek öregapja, gótikus horror a klasszikus erdélyi vámpírról, egy olyan szerzőtől, aki soha életében nem járt Kelet-Európában. Több mint száz évvel és rengeteg adaptációval az eredeti megjelenés után egészen más élmény, mint a tizenkilencedik század végén lehetett, de így is érdekes irodalmi kaland. 

Soha nem érdekeltek különösebben a vámpírok, de az általános kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Annak idején még a Twilightot is képes voltam elolvasni, csak hogy kiderítsem, mit esznek rajta az emberek, most pedig a vámpírhistóriák történetének másik végére tettem kirándulást. Egészen megdöbbentő, hogy a Bram Stoker gótikus levélregényének ikonikus, élőholt szörnye száz évvel később csillámpónivá transzformálódott egy mormon írónő primitív-romantikus bestsellerében bukkant fel, mint a tinilányok nedves álmainak netovábbja. 

A Drakula jelenleg egészen mást jelent, mint a tizenkilencedik század végén a kortárs olvasóknak. Kultúrtörténeti értéke vitathatatlan, már nem csak egy borzongató kalandregény a sok közül, hanem az irodalmi vámpír archetípusának megteremtője és az aktuális szórakoztatóirodalmi trendek követői tulajdonképpen a népszerű urban fantasy előfutárát is fölfedezhetik benne. Viszont az is tény, hogy borzongató hatása mára jelentősen megfakult, a mai olvasó ingerküszöbe lényegesen magasabb és más stílusú, részletesebb leírásokhoz vagyunk szokva. 

Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor!

Középkor: pestisjárvány, pogány kultuszok és inkvizíció. Jövő: idő- és űrutazás, a gondolat hatalma... egy spanyol inkvizítor, egy excentrikus tudós és egy mindenre elszánt, csillagközi expedíció sorsa fonódik össze Valerio Evangelisti regényében. 

Kellemes színt visz a magyar nyelvű szórakoztatóirodalomba a Galaktika/Metropolis Media azzal, hogy nem csak angolról fordítanak, hanem más nyelvekről is és így fölfedeznek olyan zseniális dolgokat, mint például az észt Melchior, a patikárius. Az Indulj, inkvizítor! is eléggé alulreprezentált nyelvterületről érkezik, Valerio Evangelisti ugyanis olasz - méghozzá az egyik legnépszerűbb olasz SF-szerző.

Ez a regény más szempontból is hiánypótló: időutazásos témájú történetekből sem jelenik meg mostanában túl sok. Érdekes összefüggés, hogy a legutóbbi időutazós regény, az Ítélet könyve, tavaly szintén a Galaktikánál jelent meg és szintén a 14. századi nagy pestisjárvány körül játszódik, csak pár száz kilométerrel arrébb, Zaragoza helyett Oxfordban. 

 A sorozat, melynek főszereplője Nicolas Eymerich, a valóban létezett aragóniai inkvizítor (senki sem számít a spanyol inkvizícióra!), jelenleg tíz kötetnél jár és változatlanul nagy népszerűségnek örvend, a képregény-változatok után idén még videojáték is jelent meg belőle.

David Gibbins: Karthágónak vesznie kell (Total War Rome)

Róma felemelkedésének kezdete. A legendás ostrom Karthágó ellen. Hiteles környezet, akciódús, szórakoztató történelmi regény - időutazás egy olyan világba, ahol az átlagos emberi élet nem sokat, a becsület és a dicsőség viszont annál többet ér. 

David Gibbins, a brit-kanadai vízalatti régész és hadtörténész szerző művét az ajánlás szerint a világsiker videojáték-sorozat legújabb darabja, a Total War Rome II ihlette. Hiba lenne azonban beskatulyázni szimpla adaptációnak, teljesen korrekt történelmi-életrajzi regényről van szó, megfelelő mennyiségű drámával és akcióval.

A Karthágónak vesznie kell az ókori Róma történelmének egyik legérdekesebb időszakába kalauzolja az olvasót. Az időszámításunk előtti második századra Róma megszilárdította hatalmát a félszigeten, visszaverte Hannibál hadait, éppen legyőzte a Nagy Sándor utáni makedón birodalmat és nagyszabású terjeszkedésbe kezdett.

A nagy hadvezér, Scipio Africanus fogadott unokája, Scipio Aemilianus a század közepétől, tizenhét éves korától építgeti a családi örökséghez, nagyapja nevéhez méltó katonai karrierjét, oldalán Fabius Petronius Secundus legionáriussal, aki testőre és barátja is egyben. Az ő történetüket meséli el a tervezett regénysorozat első kötete, az i. e. 168-as püdnai ütközettől Karthágó huszonkét évvel későbbi teljes elpusztításáig.

Előzetes - China Miéville: Kraken

A tavasszal megjelent Konzulváros után szeptember 23-án újabb China Miéville regényt foghatnak kezükbe a magyar olvasók. A borító azonos stílusú, de ez ne tévesszen meg senkit: a Kraken urban fantasy és ahogy a szerzőtől megszokhattuk, kísérletező, különleges és meglepő darab. Én a magam részéről már a borítógrafika miatt polcra tenném (a következő Könyvhétre vagy hasonló rendezvényre érdemes lenne posztereket nyomni belőle, ahogy az Ad Astra csinálta a saját borítóival), de akinek ez nem elég, itt olvashatjátok a fülszöveget, a hajtás után pedig a regény első hetven (!) oldalát. 

A londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény – miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? – azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el.

A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek.

Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt – hanem az, hogy vajon melyik szekta akarja egy halott isten segítségével elhozni a nagy, végső apokalipszist?

A Konzulváros szerzőjének urban fantasyje sötéten humoros és közben mégis véresen komoly regény; rendkívüli ötletekkel teli utazás egy őrült és titokzatos London szívébe.

Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Az emberiség jövője, a megvalósuló science fiction, kézikönyv kezdő tudományos-fantasztikus íróknak. Kurzweil különösen gondolatébresztő könyve, A szingularitás küszöbén végre magyarul is olvasható. 

Génmanipuláció, mesterséges intelligencia, nanotechnológia - csupa olyan kifejezés, amivel napi rendszerességgel találkozhatunk. Van, akinek ez csak a science fiction regények lapjairól és a különféle hírportálok "tech" rovataiból ismerősek, Ray Kurzweil szerint viszont ez az emberiség három eszköze, hogy túllépje a biológiai evolúció korlátait. 

Túlzásnak hangzik? Lehet, ám az kétségtelen, hogy mind tökéletesen hozzáférhető bárki számára és ha ma nem is, de igen rövid időn belül a hétköznapjaink része lesz. Gyenge mesterséges intelligenciával bárki találkozhat, aki például navigációs szoftvert, videojátékot vagy szövegfelismerő programot használ, genetikailag módosított termékekhez elég bemenni random szupermarketbe és leemelni az első üveg amerikai mogyoróvajat, nemrégiben pedig látványos videók járták be a világsajtót egy kiskereskedelmi forgalomban is elérhető, nanotechnológiát használó vízlepergető sprayről, az aerogélekről, nanotechnológiás szűrőkről és egyebekről nem is beszélve. Persze ez még messze van A szingularitás küszöbén személyre szabott génterápiájától, az emberinél nagyságrendekkel erősebb mesterséges intelligenciájától és a testünkben úszkáló, vagy éppen kézzelfogható virtuális valóságot építő nanobotjaitól, kezdetnek mégis határozottan ígéretes. A fejlődés pedig már a könyv eredeti, 2006-os megjelenése óta is érezhető.