Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (újraszerkesztett kiadás, 2015)

Az ember a Fellegvárban ötvözi az alternatív történelmi regények izgalmas gondolatkísérleteit Philip K. Dick jellegzetes stílusával. Erős hangulat, izgalmas részletek, realista politikai-történelmi háttér, a hiányzó befejezés ellenére Dick legjobbjai közül való. 

Philip K. Dick egyik legerősebb alapötletre épülő regénye nem feltétlenül tömegközlekedés-kompatibilis, de nagyon jól eltalált és kétségtelenül figyelemfelkeltő köntösben érkezett néhány hete a könyvesboltok polcaira. Az új kiadás belül is megújult, az újraszerkesztésnek köszönhetően minden bizonnyal áramvonalasabb lett a magyar szöveg, de a régi kiadást nagyjából tíz éve olvastam, úgyhogy erre nem mernék megesküdni. Az viszont biztos, hogy gördülékeny a fordítás és jobban tetszett most újraolvasva, mint annak idején, ámbár a végét még mindig elsietettnek érzem. 

Az ember a Fellegvárban alternatív történelmi regény. Az 1960-as évek Amerikájában játszódik (az eredeti megjelenéssel egy időben), viszont egy olyan világban, ahol a tengelyhatalmak nyerték a második világháborút, a náci Németország és Japán felosztotta a világot, az USA pedig nagyhatalom helyett kegyelemkenyéren tengődő, feldarabolt térség. Újra terjed a rabszolgatartás, Afrikát gyakorlatilag kiirtották, a büszke germánok űrhajóikon gyarmatosítják a Holdat és a Marsot, egy betiltott alternatív történelmi regény központi témája pedig nem más, mint hogy a világháborúban a szövetségesek nyertek. 

Afonso Cruz: Kokoschka babája

Afonoso Cruz nem egyszerű író: egyben remek grafikus (ezt a könyvet is ő illusztrálta), és ismert zenész is: bendzsózik, gitározik, ukulelézik és énekel. Európa-szerte elismert műve, a Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját, magyarul pedig a Typotex gondozásában jelent meg. És ha ez nem elég: április 24-én (péntek), 17:30-tól könyvbemutatója is lesz a Millenáris B épületében, melyen koncertet is ad.

A könyv lényegét talán leginkább az egyik szereplő szavaival tudnám összefoglalni:

 „... az élet nem más, mint alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.” (191. oldal) 

Avagy: kicsi a világ. És Afonso Cruz ezt gyönyörűen mutatja be.

A Kokoschka babája nem közvetlenül arról szól, amit a fülszöveg ígér. Ez nem egy modern Pygmalion-történet, eddigi olvasmányaim közül talán A múltkereskedőhöz tudnám leginkább hasonlítani, hiszen a központi elem itt is a teremtés motívuma. Az egyik szereplő gyermekkorában megpróbált életre kelteni egy gólemet – a gólem csak egy kupac agyag maradt, de vajon teremthetők-e életek pusztán szavak által? Lehet-e létrehozni valamit pusztán a szavak segítségével, ami hat az általunk látott valóságra? És visszahat-e a teremtményünkre a mi valóságunk?

Nehéz erről a könyvről írni. Olyan, mint egy jól összegubancolódott fonalgombolyag – idő kell a kibogozásához. A szereplők sorsai laza láncot alkotva sorakoznak, de a főbb kapcsolódási pontok mellett bizonyára vannak olyanok is, amik második, harmadik, sokadik olvasás után kezdenek csak derengeni. Egy biztos: a történet Drezda bombázásakor kezdődik, ez a város és a rá hulló négyezer tonna bomba az, ami összeköti a sorsokat.

Előzetes - Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Brandon Hackett (Markovics Botond) azon kevés magyar szerzők egyike, akiknek az új regényét ténylegesen várom minden egyes alkalommal. Kevés igazán színvonalas mű születik hazai fantasztikus irodalmi körökben, Hackett viszont megbízhatóan szállítja a minőséget, így volt ez a kétrészes minisorozat előző kötetével, Az időutazás napjával is. Sajnos nem sikerült rábeszélni, hogy a folytatás Az időutazás másnapja címet viselje (és valami ehhez méltó, dorbézolós sci-fi legyen), de ebben a formában sem fog csalódást okozni, Az időutazás tegnapja méltó az elődhöz és hasonlóan izgalmasnak ígérkezik. 

A hajtás után borító, fülszöveg és részlet, május ötödikén pedig a maga fizikai valójában is megérkezik a könyv, csak győzzük kivárni. Értékelés itt. 

Sci-fi és fantasy a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2015)

2015. április 23-26. között kerül megrendezésre a szokásos helyen, a Millenárison a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ahogy mindig, idén is sok friss megjelenés várható, de lesznek dedikálások, beszélgetések és egyéb programok is. 

Hogy egyszerűbben megtaláljátok a sci-fis és fantasys programokat, illetve ne maradjatok le az új könyvekről, idén is kiválogattam ezeket a Könyvfeszt hivatalos listájából, kiegészítve néhány nem fantasztikus irodalomhoz kötődő, de érdekesnek ígérkező dologgal. Tavalyhoz képest programból, dedikálásból és megjelenésből is több lesz, elsősorban megint hazai SF/F szerzőket lehet elcsípni egy-egy szignó, illetve ha nincs nagy sor, akár egy rövid beszélgetés erejéig.

A dedikált könyveket gyűjtők kedvéért a dedikálások ki vannak emelve színessel, aki pedig célzottan a sci-fi és fantasy témájú eseményekre utazik, elég, ha csak a csillaggal (*) jelölteket nézi.

A hajtás után a programok mellett a helyszínek térképeit, Könyvfesztiválra időzített megjelenéseket és a kiadók akcióit is megtaláljátok. A bejegyzés frissülni fog, elsősorban az akciókra vonatkozó részletekkel, ha van bármilyen kiegészítő információtok, írjátok meg kommentben!

Ti melyik könyveket fogjátok beszerezni és kikkel szeretnétek dedikáltatni az idei Könyvfesztiválon? 

Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Tizennegyedik századi Közép-Ázsia, fantasy-formában. Elizabeth Bear regénye nem tökéletes, de szórakoztató: a Szellemek hegyei színes, egzotikus fantasy egy alternatív világban, ahol minden birodalom fölé más ég borul, ahol a hegyekben valódi mágusok élnek és a sztyeppén halálférgek őrzik az ősi halomsírokat. 

Elizabeth Bear (aki civilben a sokkal menőbb Sarah Bear Elizabeth Wishnevsky névre hallgat) már több mint egy tucat regényt, avagy négy trilógiát és két további sorozatot jegyzett, mielőtt nekifogott az elsősorban közép-ázsiai kultúrákra épülő Végtelen Ég trilógia megírásához. Ez egyrészt szépen tükrözi azt az egyre furcsább trendet, mely szerint szinte minden új történet minimum trilógia, másrészt bizonyos mértékig nehezen magyarázhatóvá teszi ennek a regénynek a hibáit, de erről majd később. 

A Szellemek hegyei üde színfolt az alapvetően kelta és/vagy északi mitológiát használó fantasyk tengerében és egyúttal klasszikus high/hősi fantasy modern köntösben. Legközelebbi rokonait valahol David Gemmell és Anthony Ryan környékén érdemes keresni, sőt, némi szerepjátékos hatást is felfedezni véltem itt-ott. 

Temür, egy ifjú pusztai harcos, a nagy Temüdzsin kagán unokája, magához tér a hullamező közepén, egy balvégzetű összecsapás, a hatalomgyakorlásért folytatott belviszály véres eredménye után. Majdnem minden rokona halott, áruló unokatestvére szövetségesei segítségével rá, a nagykáni trón jogos örökösére vadászik, hogy végleg eltegyen láb alól minden potenciális ellenfelet. Szamarkar, egy kevésbé ifjú, de annál céltudatosabb hercegnő varázslónak készül és ezért szinte bármit képes feláldozni, pedig az eredmény egyáltalán nem garantált. A káoszba és vérbe borult sztyeppei nomád kaganátus és az egymással vetélkedő, letelepedett peremvidéki birodalmak háborúját egy titokzatos mágus-szekta igyekszik felhasználni saját céljaira, akik a hatalom megszerzéséért szó szerint bármire képesek.