2016. december 30., péntek

Dan Wells: Szörnyeteg úr / Nem akarlak megölni (John Cleaver trilógia 2-3.)

Dan Wells magyarországi látogatására egykötetes omnibusz-kiadásban is megjelent a korábban külön kötetekben kiadott John Cleaver trilógia. Az első rész, a Nem vagyok sorozatgyilkos után az egymáshoz sokkal szorosabban kapcsolódó Szörnyeteg úr és a Nem akarlak megölni is sorra került, végül ezek győztek meg arról, hogy Wells tényleg kiváló író.

Vigyázat, a bejegyzés az első részre vonatkozó spoilereket tartalmazhat!

A történet ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt: John Cleaver, a tini szociopata megölt egy viszonylag komolyabb természetfeletti képességekkel rendelkező démont, ami erkölcsi szempontból teljesen rendben volt nála, mert gyilkossággal végső soron jót tett. Így hát elhatározta, hogy démonvadász lesz, egyszerre elégítve ki a gyilkolás utáni vágyát és követve morális iránytűjét.

John mindkét regényben egy-egy speciális képességekkel rendelkező démon után kutat, próbája felderíteni a gyengéiket, csapdát állítani nekik, gyakorlatilag követi a Dexter által kikövezett utat. De nem ettől lesz igazán izgalmas a történet (még ha egyre érdekesebbek is a démoni karakterek) és nem is ez a legfontosabb benne.

2016. december 28., szerda

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről - Válogatott írások

Neil Gaiman ezúttal egy válogatott non-fiction írásait összegyűjtő kötettel jelentkezik. A Kilátás az erkélyről végigvezet a "geek rocksztár" szerző szinte teljes pályafutásán és betekintést enged a legérdekesebb gondolataiba, olyan cikkeken, előadás-átiratokon, elő- és utószókon, esszéken és elmélkedéseken keresztül, melyek korábban szinte kizárólag csak angolul voltak elérhetőek a nagyközönség számára. 

Neil Gaiman műveivel kapcsolatban meglehetősen ambivalensek az érzéseim. Néhány regényét szeretem (Amerikai istenek, Csillagpor, a Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák), a többit nem annyira, a képregényei (Sandman) különösebben nem érintettek meg és a novellái jellemzően nem tetszenek. Non-fiction kategóriában csak néhány cikkét olvastam például amit Terry Pratchettről írt), de kíváncsi voltam, hogy mit tud mutatni, elvégre mégiscsak újságíróként kezdte. Szerencsére nem is okozott csalódást.

A Kilátás az erkélyről hatvan rövid írást tartalmaz nettó négyszáz oldalon, többnyire on- és offline megjelent cikkeket, előadás- és beszédátiratokat, tíz tágabb témakör szerint rendezve. Sci-fi, filmek, képregények, mesék, könyvek, zene, sok-sok ismerős név (írók, rajzolók, előadók hosszú sora): Gaiman professzionális és civil érdeklődési köreit, ihletőit, témáit, élményeit és barátait ismerhetjük meg a kötet lapjain, és rajtuk keresztül egy kicsit magát a szerzőt is.

2016. december 20., kedd

John Scalzi: Vének történetei és más írások

Kétszáz oldalnyi ötletsziporka és humor húsz történetben: nagyjából ez a Vének történetei és más írások. A kötet John Scalzi eredetileg on- és offline magazinokban, kiadói hírlevélben, vagy éppen a Twitteren publikált, rövid írásainak gyűjteménye. 

Ha a Vének háborúja első három kötete egy nagyszabású filmtrilógia (a bővített változat a Zoë történetét is tartalmazza), A lázadás hangjai és az Árnyékszövetség pedig a siker hullámait meglovagoló filmsorozat, a Vének történetei és más írások a DVD-kiadás (na jó, Blu-ray) párperces extráinak felel meg. 

Ahogy Scalzi a kötet második felének bevezetőjében írja, a regényformátum mellett a kétezer szó alatti, nagyon rövid történeteket szereti leginkább. Értelemszerűen itt az utóbbiakból válogat: tizennyolc teljesen random, elsősorban humoros novellát és két, valamivel hosszabb Vének háborúja-történetet tartalmaz a kötet. 

2016. december 13., kedd

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver trilógia 1.)

A Nem vagyok sorozatgyilkos nagyon jó könyv. Nem változtatja meg az életedet, nem tesz rád mély benyomást, sőt, pár hónap múlva jó eséllyel arra sem fogsz emlékezni mi történt benne. Ekkor viszont újra el fogod olvasni, majd megint és megint, mert iszonyat szórakoztató és csak befejezni lehet, abbahagyni nem.

A gyilkosság unalmas. Ha bekapcsoljuk a tévét, egész biztosan találunk egy olyan csatornát, ahol valamelyik Helyszínelők, a Castle, a Dr. Csont, a Hazudj, ha tudsz, A mentalista, miegymás megy. És ezek csak a sorozatok, a filmekről, a híradókról vagy az internetről ne is beszéljünk. Mindenütt belek, vér és hullák, ráadásul ez az irodalomban is egyre nagyobb teret kap, tehát az, hogy Dan Wells ilyesmiről ír, egyáltalán nem meghökkentő. Sőt, bár papíron horrornak van elkönyvelve, igazából semmi durva, nyomasztó, megbotránkoztató vagy tabu nincs a regényben, de még thrillernek is kevés 12 éves kor felett. Aki rettegni akar, az nem ezt fogja választani. 

Sok újdonság sincs benne. A Nem vagyok sorozatgyilkos főszereplője, John Wayne Cleaver 15 éves, szociopata és imádja tanulmányozni a sorozatgyilkosokat. Legszívesebben ő maga is az lenne, és van egy Szörnyeteg úrnak nevezett sötét énje, akit különböző szabályok betartásával próbál kordában tartani, és kvázi a jó cél érdekében gyilkosokat ölne. A könyv hátuljára pedig az van írva, hogy aki imádta a Dextert, az ezt is fogja. Még jó hogy fogja, hisz ez egy az egyben a Dexter koncepciója. Semmi újdonság nincs benne, bár azért ne legyünk igazságtalanak: soha senki nem fog jobb szerethető sorozatgyilkost kreálni, mint Jeff Lindsay Dextere.

2016. december 7., szerda

Ted Chiang: Életed története és más novellák

2016 második fele a novellákról szól. Az elmúlt néhány hónapban több jó novellát olvastam, mint korábban összesen, köszönhetően főleg Jonathan Strahan antológiájának és Ted Chiang Életed története és más novellák című, kiváló kötetének. 

Ted Chiang nem egy szószátyár író, nagyjából másfél tucat SF-tematikájú írása jelent meg huszonhat év alatt és ezek is rövidek: jobbára novellák, esszéjellegű írások és egy kisregény. Ennek - és valószínűleg Chiang szakmájának (szoftveripari műszaki szakíró) - köszönhetően a történetek lenyűgözően kifinomultak és gyakorlatilag tökéletesre csiszoltak, témájuk pedig változatos, egyedül az analitikus látásmódban és a tökéletességre törekvésben hasonlítanak.

Teljesen mindegy, hogy biblikus fantasyről (Bábel tornya), nyelvészeti-pszichológiai sci-firől (Életed története) középkori zsidó alapokra épülő science-fantasyről (Hetvenkét betű) vagy vegytiszta társadalmi-szociálpszichológiai sci-firől (Szépségvakság: Dokumentumműsor) van szó, Chiang minden témában otthon érzi magát. A legjobban viszont a kutatás és (gondolat-) kísérletezés fekszik neki: bármi is legyen a téma, minden oldalról körbejárja, leás a legmélyére és olyan szempontok szerint vizsgálja a működését, amire az olvasó sokszor nem is gondolna. És hogy ne csak az intellektust elégítse ki, a tudományos igényességgel megalkotott vázat rendkívül emberközeli karakterekkel és szituációkkal, erős hangulatú helyszínekkel és sokszor kimondottan lírai történettel kelti életre.