Általában nem írok azonnal egy könyvről, hanem hagyom kicsit leülepedni a dolgot és fél-egy nappal később kicsit távolabbról visszanézve is átgondolom az élményt. A Balor szeme esetében nem ez a helyzet - 2,5 órája fejeztem be, de ennyi elég is volt, többet nem szeretnék foglalkozni vele. Hogy miért? Röviden: Massár Mátyás könyve a Metró 2033 óta az egyetlen komolyabb csalódást keltő olvasmányom. Bővebben a hajtás után.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvtárból. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvtárból. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. július 6., péntek
Massár Mátyás: Balor szeme (Zenit - Az örökség)
Általában nem írok azonnal egy könyvről, hanem hagyom kicsit leülepedni a dolgot és fél-egy nappal később kicsit távolabbról visszanézve is átgondolom az élményt. A Balor szeme esetében nem ez a helyzet - 2,5 órája fejeztem be, de ennyi elég is volt, többet nem szeretnék foglalkozni vele. Hogy miért? Röviden: Massár Mátyás könyve a Metró 2033 óta az egyetlen komolyabb csalódást keltő olvasmányom. Bővebben a hajtás után.
Címkék:
Alexandra,
fantasy,
könyvtárból,
Massár Mátyás,
Zenit
2012. június 29., péntek
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034 (könyv)
Miután a Metró 2033 a legolvasottabb bejegyzésem a blogon és a megírása óta stabilan benne van a havi top 10-ben, gondoltam illendő lenne elolvasni a folytatást is. Na persze meg nem vettem, mert egyrészt nem adok négyezret egy 250 oldalas könyvért, másrészt az első rész sem nyűgözött le, hogy finom legyek. Szerencsére sikerült meglátni a könyvtárban, így Dmitry Glukhovsky kapott még egy esélyt, nagy titkot talán nem árulok el azzal, hogy a Metró 2034 sem lett a kedvenc könyveim egyike.
2010. október 20., szerda
John Man: Dzsingisz kán vezetői módszerének titkai
Igen, tényleg létezik ilyen könyv. Ami önmagában nem lenne feltétlenül gond, az viszont már annál inkább, hogy létjogosultsága is van az efféléknek. Nem, Dzsingisszel semmi baj, sőt :), az viszont elgondolkodtató, hogy a jelen könyv tartalmából és létéből levonható következtetések szerint nagy arányban ostoba és megfelelő képességek híján lévő egyének tartoznak a vállalati felsővezetők ki tudja milyen szűk körébe, illetve szeretnének oda tartozni.
Címkék:
brit,
HVG,
John Man,
könyvtárból,
mongol,
történelmi
2010. július 3., szombat
Stan Sakai: Usagi Yojimbo
Még februárban emeltem le a könyvtár polcáról az első kötetet, mely annyira magával ragadott, hogy utána másfél hónapon keresztül, amíg nem sikerült az addig megjelent hét kötetet sorrendben kivenni, mindig a képregénypolc volt az első célpont, csak utána jöhettek az egyéb, adott esetben tanulmányaimmal kapcsolatos könyvek.
Címkék:
japán,
képregény,
könyvtárból,
mitológia,
Stan Sakai,
Usagi Yojimbo,
Vad Virágok Könyvműhely
2010. április 29., csütörtök
Jeanne DuPrau: Szikraváros
Múlt pénteken délelőtt volt egy óra „üresjárat”, úgyhogy benéztem a FSZEK központi könyvtárába valami olvasnivalóért, aztán ez akadt a kezembe… Nem egy nagydarab könyv, a betűméret meg a sorköz is jókora, úgyhogy ennyi idő bőven elég rá.
Címkék:
amerikai,
Jeanne DuPrau,
könyvtárból,
M and C,
sci-fi
2009. december 11., péntek
Hiánypótlás 2
Sajnos megint semmi időm nem volt blogot írni hosszú időn keresztül, ezt most a vizsgaidőszak kapujában gyorsan pótolnám. A jelen összegzés érdekessége, hogy egyik könyv sem található fizikailag a polcaimon, javarészt könyvtárból származnak annak ellenére, hogy minden eddiginél több olvasatlan könyv figyel a polcaimon és a helyzet csak egyre fokozódik...
Viszont amennyiben reményeim beválnak, most már lesz lehetőségem újra a könyvenkénti hosszabb értékelésre rendszeresen; illetve erősen gondolkozom a blog elköltöztetésén is, de erről majd később. Addig is alant olvashatjátok, hogy mit olvastam az elmúlt hónapban:
Címkék:
amerikai,
brit,
Christopher Paolini,
fantasy,
francia,
időutazás,
japán,
képregény,
Korongvilág,
könyvtárból,
Larry Gonick,
lengyel,
magyar,
manga,
Nihei Cutomu,
sci-fi,
Stanisław Lem,
Terry Pratchett
2009. augusztus 3., hétfő
Robert Charles Wilson: Bioszféra
R. C. Wilsontól már olvastam két regényt (Pörgés és Tengely), ez viszont eléggé más, mint azok. Mintha mostanában (megint?) divat lenne "technológiai" sci-fi helyett "biológiait" írni, elég sok író készít ilyesfajta történeteket, de a stílus tág teret hagy mindenfajta értelmezésnek és egyéni elgondolásnak, úgyhogy legalább annyira nem egyformák a regények.
Valahol messze van egy Ízisz nevű bolygó. A bolygón élet, nem kimondottan értelmesnek tűnő, de mégiscsak élet. Viszont az ökoszisztéma nem igazán emberbarát, leginkább a táplálékláncba beforgatni szereti a hívatlan látogatót, ezért meglehetős óvintézkedésekre kényszerül a kutatóállomások személyzete. Szerencsére, legalábbis az emberiséget uraló Trösztök szerencséjére sikerült genetikailag módosítani egy lányt, aki nagy valószínűséggel akár védőfelszerelés nélkül is életben maradhat a bolygón - ha meg nem, nyilván csinálnak egy újat. Főszereplőnket viszont már az első oldalon megfosztja mesterséges érzelmi stabilitásától egy szabotőr doktornő, úgyhogy a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt bárki is elképzelte, beleértve az olvasót...Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: Bios
Fordító: Tamás Dénes
Oldalszám: 237Fordító: Tamás Dénes
Címkék:
amerikai,
kívánságlista,
könyvtárból,
Metropolis Media,
R. C. Wilson,
sci-fi
2009. július 17., péntek
Szélesi Sándor: A beavatás szertartása
Nem rossz, nem rossz... Csak éppen olyan, mint egy túl nagyra nőtt novella. Valami ilyesmi volt a lényege annak, ami olvasás közben átfutott a gondolataimon, és tényleg. Persze valahol olvastam, hogy Szélesi elsősorban novellaírónak tartja magát, én viszont inkább regényolvasó vagyok. Kibékíthetetlennek tűnő ellentét? A csonkolás művészete viszont tetszett, de azért a MU-regények jobban. No, a zavaros fecsegésből ennyi elég is.Apa és fia egyedül élnek egy egész idegen bolygón. Két telepes, két ember egy olyan helyen, ami ugyan idegen, mégis szinte paradicsomi: békés, szelíd és az emberrel is "kompatibilis" (nem úgy, mint a Bioszférában, amit most olvasok...). Az őshonos élővilág jobbára növényekből és állatokból áll, az intelligens létformákat mindössze egy primitívnek tűnő faj képviseli, akik kis törzsekben élnek a fákon, ideálisnak látszik a hely a tizennégyezer új telepesnek a fogadására, akik már jóval emberibben gondolkoznak és inkább kiaknáznák az új világ erőforrásait, mintsem harmóniában élnének vele. Na itt borul a dolog és válik problémássá a helyzet, David Whist és fia pedig kénytelenek valahogy megtalálni újra a helyüket a megváltozott körülmények között.
Igazából "egygondolatos" történetnek tűnik ez a könyv, semmi bonyolult háttérinformáció, semmi olyan, hogy az olvasónak kéne összeraknia, hogy akkor most hol is vagyunk és mi történik, érzésre viszont valami olyasmit közvetít, mint Slonczewski regényei.
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika Fantasztikus Könyvek)
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 277Fordító: -
Címkék:
könyvtárból,
magyar,
Metropolis Media,
sci-fi,
Szélesi Sándor
2009. június 5., péntek
Mijamotó Muszasi - Taira Sigeszuke: A szamuráj útja
Ez a könyv igazából két könyv. Két képzett és tapasztalt harcművész írta őket, majd' száz év eltéréssel: a híres Muszasi és a nem kevésbé ismert Taira Sigeszuke. Mindkettő utat mutat a leendő harcosnak: Muszasi, mint legyőzhetetlen vívó, inkább gyakorlati, míg Sigeszuke, aki tudós és filozófus is volt, elméleti, a harcos életének mindennapjait tekintve fontos tanácsokkal látta el évszázadokon át szamurájok nemzedékeit.Valószínűleg japános "előképzettség" nélkül nem sokat mondott volna a kötet a halálmegvetésen, végletesnek tűnő szabályozottságon és már-már brutalitásba hajló szenvtelenségen túl; viszont már akár csak a Krizantém és kard átböngészése is elegendő lehet ahhoz, hogy egy kicsit a külsőségek mögé lásson az ember, ezek a külsőségek persze attól még valódiak, nem csak illúziók. Mindenesetre akár különösebb harcművész-múlt nélkül is érdemes lehet belelapozni, ha az ember kellőképpen érdeklődik az európaitól igencsak eltérő kultúrák iránt, aki viszont netán űz(ött) ilyesfajta tevékenységet, számára plusz információkkal is szolgálhat a két könyv.
Kiadó: Szukits Könyvkiadó
Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Go rin no so (五輪書), Busidó sosinsu
Fordító: Tokaji Zsolt
Oldalszám: 191Fordító: Tokaji Zsolt
2009. május 27., szerda
Brandon Hackett: Isten gépei
Szeretem a hihető jövőképeket, főleg akkor, ha élvezetesen vannak ábrázolva. Márpedig itt erről van szó. Azt ugyan nem mondanám, hogy a valószínűsége egy pontosan ilyen jövő bekövetkeztének lényegesen magasabb lenne a nullánál, viszont a történet magját alkotó "technológiai szingularitásé" már annál inkább.A történetről nem szeretnék túl sokat elárulni, sokkal jobb könyv ez, érdemes elolvasni. A fülszövegnek hozzávetőleg megfelelő információmennyiség elegendő: a jelen irányt viszonylag tartó technológiai fejlődés a huszonegyedik század első harmadának közepére eljut odáig, hogy az ember képes önmagánál intelligensebb gépek létrehozására, ez pedig hihetetlenül felgyorsítja a folyamatot. Azaz felgyorsítaná, ha a Föld nem kerülne egyik pillanatról a másikra egy vörös törpe körüli pályára, ami apokaliptikus állapotokat idéz elő. A bibliai párhuzamra rátesz egy lapáttal az univerzális fordítócsipek elterjedése, ami gyakorlatilag második Bábellé változtatta már korábban a világot. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a technológiai fejlődés visszaesik, viszont amikor az emberiség magához tér, elképzelhetetlen tempóban gyorsul tovább. Ebben igen nagy szerepet játszanak a szinte már követhetetlenül fejlett intelligenciával rendelkező mesterséges lények, a gammák, akiket az asimovi törvények újraértelmezéseként a "Chopra-elvek" szorítanak feltétlen lojalitásra az emberek felé.
Eleinte fölöslegesnek tűnik a Föld idegen környezetbe helyezése, de később, a technológiával párhuzamosan igencsak felpörögnek az események is és a legtöbb dolog értelmet nyer.
Úgy összességében az utóbbi idők egyik legjobb regénye, amit olvastam. Magyar vonatkozásban és világszerte is, remélem még sok hasonló színvonalú könyv fog kikerülni a szerző kezei alól, addig is a Poszthumán döntést még meg kell szereznem, talán az az egyetlen, ami kimaradt.
--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: -
Szerző: Markovics Botond
Oldalszám: 294
Címkék:
Brandon Hackett,
genetika,
időutazás,
könyvtárból,
magyar,
Metropolis Media,
polcon,
robot,
sci-fi,
szingularitás
2009. május 20., szerda
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
Valakinél olvastam egy figyelemfelkeltő kritikafélét a könyvről (nem sikerült újra megtalálnom), tulajdonképpen az inspirált, hogy elolvassam, mert a borítója láttán messziről kerültem volna a példányt. Persze biztos van akinek tetszik, szerintem szörnyű, ráadásul az ilyen-olyan "besszeller" és akármelyik újság(író) ajánlása, nem beszélve a hasonlítgatásokról, nos, ettől is kiráz a hideg. A hátsó borító szövege azért már egy fokkal jobb, még ha olyasmit is hangsúlyoz, ami a történetben csak háttér, de figyelemfelkeltő és marketingszempontból jól eltalált. Egy szó mint száz, magamtól nem vettem volna le még a könyvtár polcáról sem, és ez jól példázza, hogy egy el....tt borítónak nem szabad hinni, még ha a tapasztalat azt is mondja, hogy a külső utal a belsőre, mert ha nem is kincset, de pár óra könnyed szórakozást azért lehet így találni.Egészen stílusos kis regényt sikerült az írónak összehoznia érdekes alternatív valósággal, ahol az emberek úgy vitatkoznak arról, hogy Bacon írhatta-e a Shakespeare-műveket, mint nálunk a hittérítők, különféle művészeti irányzatok hívei csapnak össze egymással és a rohamrendőrökkel, a Góliát Konszern irányítja Angliát és a titkosszolgálatnak irodalmi alosztálya van. Ebben a világban egy elvetemült csúcsbűnöző garázdálkodik, név szerint Acheron Hades (mellesleg a többi szereplőnek is ilyesmi "beszélő neve" van, ami néha eléggé elcsépelt hatást kelt), akinek intelligenciája, gátlástalansága ("alternatív erkölcse") és különleges képességei tulajdonképpen a "tökéletes gonosz" karikatúrájává teszik szegényt, de hát ez is a szerepe. Csakúgy, mint ellenfelének, az irodalmi osztályon munkálkodó Thursday Nextnek a tipizált szingli nő "eljátszása"; a felbukkanó egyéb szereplők szintén meglehetősen sablonosak. De nem is ez a lényeg, hanem a tömérdek irodalmi utalás, poén és szójáték, ami úgy is egészen szórakoztató, hogy a Jane Eyre-t nem is olvastam. Túl sokat azért senki ne várjon a történettől, elsősorban a poénok köré épül a könyv.
--
Kiadó: Láva Könyvkiadó
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: The Eyre Affair
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár (a "harrypotteres")
Oldalszám: 3822009. április 23., csütörtök
Brandon Sanderson: Elantris
Jó, hogy ott van az egyetemmel szemben a könyvtár. Ha éppen nem tudja máshogy eltölteni az idejét az ember, csak átsétál, levesz a polcról valami olvasnivalót és kényelmesen elhelyezkedik egy fotelban. A probléma csak az, ha nem egy óra alatt elolvasható művet sikerült találni, mert olyankor ki kell kölcsönözni, hazacipelni stb. És ha netán Sanderson Elantris című művéről van szó, arra is fel kell készülni, hogy mindenki a borítóját fogja nézegetni, hogy milyen szép, ami igaz is, bár elsődlegesen engem legalábbis az érdekelt, hogy mi van belül.Egy érdekes világ. Nem hagyományos fantasy (az újítás szelleme nagyon benne van a levegőben, kérdés, hogy melyik irány fog hosszabb távon kiemelkedni a többi közül), első regénynek meg éppenséggel igen meggyőző.
A helyi törvényeknek köszönhetően viszont a házassági szerződés ettől függetlenül életbe lépett, s özvegye, kiváló politikai, és olykor túlzásba vitt színészi képességeit latba vetve nekiállt felforgatni a vagyoni alapokra épülő hierarchiát a lázadó nemesek segítségével és megküzdeni az agresszíven térítő idegen pappal. Eközben férje, akit még soha nem látott a valóságban, Elantris mocskos falai közé zárva próbál megbékélni azzal, hogy bár fizikailag halott, mégis képes mozogni és gondolkodni, viszont a fájdalom nem múlik el, hanem örökre megmarad: egy horzsolás vagy bevert lábujj is az őrületbe tudja kergetni az embert. Viszont a bonyolult geometrikus ábrákkal modulált ősi mágia még mindig ott rejtőzik valahol, csak rá kell jönni, hogy mitől romlott el.
Az írónak weboldala is van.
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2007
Eredeti cím: Elantris
Fordító: Tamás Gábor
Oldalszám: 536
Címkék:
amerikai,
Brandon Sanderson,
Delta Vision,
fantasy,
könyvtárból,
mágusok
2009. március 2., hétfő
Raana Raas: Csodaidők - Kiszakadtak
Zavarba hozott, hogy az előző részről készült szubjektív irományomat maga a szerző is olvasta, de nem ezért nem született meg hamarabb ez a bejegyzés.Az ogfák vöröse végén már látszott, hogy nem várható vidám folytatás, hát nem is lett az. És ez csak fokozódik jelen kötet esetén... A háború már nem a küszöbön áll, hanem tett egy lépést befelé, párhuzamosan az egyébként szerethető szereplők élete is romlik, nemhiába meghatározója a Raas család gazdasági és politikai szinten világuknak. A családfő Giint száműzetés fenyegeti, lánya, Judy belekényszerül egy olyan házasságba, amit sem ő, sem a férj nem szeretett vona (és ez még enyhe kifejezés), a kiszakadt Yaan (illetve külsős nevén Paul) pedig katonának áll és gyakorlatilag az övéi ellen harcol.
Most már nem volt szükség hátralapozgatásra, a környezet modellje nagyjából körvonalazódott odabent; a politikai és emberi játszmák élethűek és hihetőek, viszont nem szimpatikusak, de hát a valós életben sem azok. Illetve ha már nem szimpatikus, akkor az semmiképpen nem tetszett, amilyen brutálisan elbánt sok karakterrel ez a galád Görgey Etelka, persze valahogyan érzékeltetni kellett a háború személyekre gyakorolt hatását is, de szerintem túlzás csak ezért kiirtani a fél szereplőgárdát... Viszont az a kis filozófiai jellegű kitekintés a teleportálás működésére jól sikerült :)
Kiadó: Animus
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: -
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 415
Címkék:
Animus,
Csodaidők,
könyvtárból,
magyar,
polcon,
Raana Raas,
sci-fi
2009. február 28., szombat
Iain M. Banks: Fegyver a kézben
I. M. Banks a kortárs sci-fi irodalom eléggé furcsa alakja. Egyrészt jó stílusú történetmesélő, másrészt hosszú oldalakon keresztül képes lazán összefüggő, kusza dolgokat írni a majdnem semmiről. Eddig négy-öt könyvét olvastam, a Fegyver a kézben valahol A játékmester és a Holtpont szintjén leledzik, már ami az élvezeti értéket illeti; vagyis a szinte már védjegynek számító eszelős űrhajónevek mellett a történet is szórakoztató, a mellébeszélés-mennyiség még az emészthető mértéken belül marad és követhető az események menete is.A Kultúra különös díszleteivel a háttérben követhetjük ide-oda csapongva Cheradenine Zakalwe történetét. Zakalwe a Kultúra Rendkívüli Körülmények csoportjának tagja, feladata általában világok sorsának eldöntése és hasonló csekélységek. Egymaga befolyásolja háborúk menetét, de mégis sokszor kerül a rossz oldalra, amit egy idő után megelégel és otthagyja a Rendkívüli Körülményeket. Nagyjából kétszáz évvel korábban Diziet Sma fedezte fel Zakalwét, most újra dolga van vele: őt bízzák meg azzal, hogy keresse meg a veterát, mert még szükség lenne rá. Ez persze nem olyan egyszerű feladat, még akkor sem, ha az ember lánya mellett nem lebeg állandóan egy kotnyeles drón, a hajón a legénység nem kapcsolja ki poénból az immunrendszerét, illetve a célszemély múltja nem olyan sötét, mint Zakalwéé.
Banks nagy ötlete, a Kultúra, egy élettől nyüzsgő szövetség, ahol emberek és egyéb biológiai alapon működő létformák mellett nem kevés drón és más elektronikus érző-gondolkodó lény is akad, a hajók intelligensek és külön személyiségük van (bővebben a Holtpontban), és az egyetlen általánosan érvényes filozófia, hogy a biológiai testet kizárólag a szórakozás és az élvezetek miatt nem éri meg lecserélni. Ettől függetlenül nem egy gigantikus, békepárti hippiközösség az egész, a Kultúra folyamatosan háborúkat folytat a szövetségen kívüli, általában primitívebb világokkal, ezért van szükség a Zakalwe-félékre...
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: Use of Weapons
Fordító: Totth Benedek
Oldalszám: 425
Címkék:
Agave Könyvek,
brit,
I. M. Banks,
könyvtárból,
Kultúra-ciklus,
polcon,
robot,
sci-fi,
skót
2009. február 19., csütörtök
Clive Barker: Korbács
A fantáziavilág többféleképpen is ötvözhető a valósággal, ezúttal egy kicsit másképpen történik, mint mondjuk a Csillagpor esetében. Az ötlet kiváló (valószínűleg ezért kapott a könyv World Fantasy díjat):Az évszázadokon át emberek között élő Látólények, amikor már túlzottan fenyegetve érezték magukat, egy szőnyegbe szőtték magukat és világuk egy részét mindazzal, amit fontosnak gondoltak megőrizni. Ez valamikor a tizenkilencedik század végén - huszadik század elején történhetett, azóta egy liverpooli házban porosodott a szőttes, benne a csodavilággal.
Egy bosszúálló boszorkány kísértetnővéreivel és emberi szolgájával viszont a szőnyeg után kutat, hogy megsemmisítse azt. És itt jönnek a gondok. Nem pusztán a szereplők gondjai: Calhoun Mooney, egy költő leszármazottja, és az őrző unokája elég jól elboldogulnak az eseményekkel, a gond inkább az olvasót sújtja: a negatív karakterek nem pusztán ellenszenvesek, hanem határozottan és túlzottan gusztustalanra sikeredtek. Értem én, hogy valamivel ki kell emelni, hogy nem csupán belülről gonoszak, de azért ez egy kicsit sok. Igazság szerint amilyen zseniális ötlet az, hogy a varázsvilág lakói beleszövik magukat egy szőnyegbe, olyan mértékben lerontja a hangulatot és olvasmányértéket ez az egész, emellett a magyar cím is furcsa: az eredeti Weaverworld (kb. Szövetvilág vagy Szőtt világ) valami értelmes fordítása helyett a Látólények mitikus ellenségének, a Korbácsnak a nevét adni címnek szerintem butaság. Persze biztos valami figyelemfelkeltőt akart a kiadó...
Kiadó: Szukits
Kiadási év: 2001
Eredeti cím: Weaverworld
Eredeti cím: Weaverworld
Fordító: Puszta Dóra
Oldalszám: 425
Címkék:
brit,
Clive Barker,
fantasy,
könyvtárból,
Szukits,
urban fantasy
2009. február 14., szombat
Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse
Régebben azt írtam, hogy nők ritkán írnak sci-fit. Ezt fenntartom, kiegészítve azzal, hogy magyar nők még ritkábban, úgyhogy jelen kötet (és a folytatása) igazi ritkaság. Persze nem ez motivált, már egy ideje nézegetem a Csodaidők tetralógia első két kötetét az Alexandrában, de valamiért soha nem vettem meg. Aztán szerdán (február 12.) betévedtünk a könyvtárba és a kedvenc polcomon ott figyelt az eddig kiadott két kötet, most meg itt vannak nálam, az első bevégezve.Valamikor a távoli jövőben járunk, de a bonyolult sci-fi-környezet voltaképpen csak díszlet, illetve arra szolgál (nem tudom mennyire tudatosan), hogy egy átlagos történetnél nagyobb agymunka szükségeltessék a műhöz: Tolkien és a többiek után szabadon itt is van összetett és idegen társadalmi berendezkedés meg kitalált nyelv, ami azt eredményezi, hogy az első párszáz oldal során az ember eléggé sokat lapozgat a könyv végére. Ezáltal némileg vontatottá válik a cselekmény, meg úgy általában kicsit nehéz belerázódni, de ha sikerült megjegyezni néhány tucat kifejezést meg a szereplők nevét meg az egész környezetet, akkor már kifejezetten élvezetes, gördülékeny és magával sodró a sztori.
Eleinte több, időben párhuzamos szálon fut a történet: Egy árvaházban élő kislány, egy tekintélyes politikai vezető és egy apja ellen lázadó fiú életébe nyerhetünk bepillantást, a szálak persze egy idő után összefonódnak... Amilyen összetett a világ, olyan kidolgozottak a szereplők is, ugyanúgy léteznek, gondolkodnak, éreznek és hibáznak, mint bárki. Ennek alapján persze ez az egész megfelelne a "szépirodalomról" alkotott, szándékoltan öncélú és többé-kevésbé cinikus definíciómnak: "hétköznapi emberek, hétköznapi helyzetekben, hétköznapi problémákkal" (de akkor minek olvassuk, hiszen mi is ilyenek vagyunk?), viszont szerencsére ott van a már említett idegen társadalom és nyelv, ami már elég ahhoz, hogy meglegyen benne az a plusz, amitől több lesz, mint a soha nem látott apja után sóvárgó kislány, az elvekkel és eszmékkel teli lázadó kamasz és az összeomlóban lévő életű politikus-pap "átlagmeséje". Kicsit sarkítva azt is lehetne mondani, hogy ha a korai huszadik századi Moszkvában játszódna a történet idegen világok helyett, akkor bele sem kezdtem volna, de ez már tényleg értelmetlen.
Miután a Föld szűk lett az emberiség számára, a Homo Sapiens kirajzott, mint oly' sok más történetben, az egyik hajó viszont eltévedt, de sikerült egy lakható bolygón landolniuk, aztán a századok során, amíg elszigetelten éltek, lassan átalakult a kultúrájuk, nyelvük, de még ők maguk is. Igaz, csak annyira, hogy az átlagosnál tovább élnek és egyesek közülük tudják érzékelni az érzelmeket és részben befolyásolni az embereket. Aztán amikor a technológia tovább fejlődött, sikerült felvenniük a kapcsolatot az emberiség többi részével, saját nyelvük, a nitan mellett elsajátították a "közös nyelvet", a lisht is, illetve a megváltozott helyzetnek társadalmi hatásai is lettek. A klánszerű nagycsaládokban élő niesiek előtt megnyílt a lehetőség a kiszakadásra, vagyis arra, hogy otthagyják a nem megfelelőnek tartott rendszert, ami persze mindenféle problémákat felvet, ennek a történetben is fontos szerepe van, na meg politikai és eszmei ellentétek is kialakultak, a jelen helyzet már háború felé közelít...
Szóval eléggé nagyszabású a történet, de emberközeli nézőpontból, a kötet végére sikerült eljutni odáig, hogy tényleg megszeressem és kíváncsi legyek a folytatásra, amivel csak annyi a gond, hogy az Animus visszamondta a kiadást (részletek a csodaidok.hu-n), úgyhogy a második kötet után jöhet hosszú várakozás, amíg nem lesz új kiadó. És ez még azt is kérdőjelessé teszi, hogy felkerüljön-e a polcra ez a két könyv, mert azért az egységes kiadás jobban mutat, még ha várni is kell rá.
Kiadó: Animus
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: -
Eredeti cím: -
Fordító: - (Író valódi neve: Görgey Etelka)
Oldalszám: 447
Címkék:
Animus,
Csodaidők,
könyvtárból,
magyar,
polcon,
Raana Raas,
sci-fi
2009. február 11., szerda
Theodore Sturgeon: Több mint emberi
Theodore Sturgeon nem tartozik az igazán ismert szerzők közé Magyarországon, az International Fantasy Award díjjal jutalmazott Több mint emberi (vessző nem kéne? - Nem.) talán az egyetlen nálunk is megjelent regénye (novellái viszont olvashatóak magyarul). Ha egy regény A. C. Clarke és J. R. R. Tolkien művei közé kerül, azért az kell, hogy rendelkezzen valamivel, ami több, mint egy három részből álló sci-fi, na meg a pszichedelikus rockzenére és a hippimozgalomra is volt némi hatása, szóval a figyelemfelkeltés adott, még egy ilyen borító nélkül is.Egy féleszű férfi, egy telekinetikus képességekkel rendelkező lány, egy ikerpár, akik teleportálnak, egy csecsemő, aki ugyan megállt a fejlődésben, de az agya a leggyorsabb számítógéprendszereket is veri információfeldolgozásban, és egy hipnotikus tekintetű árva fiú... Egyének, akik képtelenek beilleszkedni a társadalomba, de egymásra találva kialakul a szimbiózis, létrejön a Homo Gestalt. Együtt felülmúlják bármelyik embert, gyakorlatilag bármire képesek, ők az emberiség fejlődésének következő szintje.
Több ez, mint egy X-Men & P. K. Dick keverék (na meg korábbi is...), mese az emberségről és az emberiségről; a fejlődésről, pszichéről, erkölcsről; a közösség erejéről az egyénnel szemben; elgondolkoztató, zavarba ejtő és provokatív történet, ami ugyan erősen borús hangulattal indít, de a végkicsengés szokatlan módon határozottan pozitív.
Kiadó: Maecenas Könyvkiadó
Kiadási év: 2007
Eredeti cím: More Than Human
Eredeti cím: More Than Human
Fordító: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 316
Címkék:
amerikai,
kívánságlista,
könyvtárból,
Maecenas,
sci-fi,
Theodore Sturgeon
2008. december 6., szombat
Mikulás napjának örömére...
...megmutatom nektek, hogy mostanában miket olvasgatok-olvasgattam:
Dr. Gidai Erzsébet Mi a jövőkutatás? c. könyve volt az első. Ha figyelembe vesszük, hogy 1974 még igencsak a szocialista népköztársaság ideje volt, nem meglepő, hogy így kezdődik: "Szocialista társadalmunk magasabb szinten való felépítéséhez nélkülözhetetlen az egymással közvetlen kölcsönhatásban lévő jövőkutatás és távlati tervezés."
Ha ettől és a később is lépten-nyomon előbukkanó szocializmus vs. kapitalizmus szövegektől eltekintünk, egész érdekes művet kapunk, a magyar jövőkutatás kezdetéről (1968 óta van jövőkutatás Magyarországon). Vannak mindenféle sci-fibe illő, illetve azoknál is vadabb spekulációk, nagy részük nem jött be, túlságosan bíztak akkoriban a technika fejlődésében.Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadási év: 1974
A következő példány három évvel későbbi, de még mindig bőven tele van a tőkés-polgári-imperialista-kapitalista nyugat intenzív bírálatával (és akkor még finoman fogalmaztam) és fennen hirdeti a szocialista rendszer dicsőségét. Azt viszont még nem tudták (vagy csak nem merték leírni), hogy mi lesz tíz év múlva... A kötetnek nagyjából a fele matematika, arra nem volt szükségem.Kiadó: Közgazdasági és Jogi Kiadó
Kiadási év: 1977
...és ugrottunk egy nagyot a jövőben, egészen 1998-ig, amikortájt a magyarországi jövőkutatás fellendülni látszott, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem jövőkutatási tanszéke egyre több kutatást végzett és nagy mennyiségben publikáltak is. Dr. Hideg Éva alig harmincnyolc oldalas füzetkéje kiváló összefoglalása a nyolcvanas évektől paradigmaként körvonalazódó evolúciós és kritikai jövőkutatásnak, illetve összehasonlító elemzést is nyújt a két irányzatról.Kiadó: Háttér Kiadó
Kiadási év: 1998

A szintén Dr. Hideg Éva nevével fémjelzett, de Kiss Endre és Nováky Erzsébet tanulmányait is magába foglaló Posztmodern és evolúció a jövőkutatásban kötethez sajnos nem találtam borítóképet, a könyvtári címlapon pedig nem szerepel a cím, így maradt a belső címoldal... Ez a gyűjtemény is az előző füzethez hasonló témájú, kicsit nehezen fogyasztható olvasmány.
Kiadó: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jövőkutatási Tanszéke
Kiadási év: 1998
Az utolsó (és leghosszabb) kötet a Nemzeti Stratégia 2020-ig sorozat első kötete, igazság szerint többről nem is tudok, de annyira nem néztem utána...bőven elég ez is nekem.
Dr. Gidai Erzsébet Mi a jövőkutatás? c. könyve volt az első. Ha figyelembe vesszük, hogy 1974 még igencsak a szocialista népköztársaság ideje volt, nem meglepő, hogy így kezdődik: "Szocialista társadalmunk magasabb szinten való felépítéséhez nélkülözhetetlen az egymással közvetlen kölcsönhatásban lévő jövőkutatás és távlati tervezés."Ha ettől és a később is lépten-nyomon előbukkanó szocializmus vs. kapitalizmus szövegektől eltekintünk, egész érdekes művet kapunk, a magyar jövőkutatás kezdetéről (1968 óta van jövőkutatás Magyarországon). Vannak mindenféle sci-fibe illő, illetve azoknál is vadabb spekulációk, nagy részük nem jött be, túlságosan bíztak akkoriban a technika fejlődésében.
Kiadási év: 1974
Eredeti cím: -
Fordította: -
Oldalszám: 212
A következő példány három évvel későbbi, de még mindig bőven tele van a tőkés-polgári-imperialista-kapitalista nyugat intenzív bírálatával (és akkor még finoman fogalmaztam) és fennen hirdeti a szocialista rendszer dicsőségét. Azt viszont még nem tudták (vagy csak nem merték leírni), hogy mi lesz tíz év múlva... A kötetnek nagyjából a fele matematika, arra nem volt szükségem.Kiadási év: 1977
Eredeti cím: -
Fordította: -
Oldalszám: 184
...és ugrottunk egy nagyot a jövőben, egészen 1998-ig, amikortájt a magyarországi jövőkutatás fellendülni látszott, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem jövőkutatási tanszéke egyre több kutatást végzett és nagy mennyiségben publikáltak is. Dr. Hideg Éva alig harmincnyolc oldalas füzetkéje kiváló összefoglalása a nyolcvanas évektől paradigmaként körvonalazódó evolúciós és kritikai jövőkutatásnak, illetve összehasonlító elemzést is nyújt a két irányzatról.Kiadási év: 1998
Eredeti cím: -
Fordította: -
Oldalszám: 38
A szintén Dr. Hideg Éva nevével fémjelzett, de Kiss Endre és Nováky Erzsébet tanulmányait is magába foglaló Posztmodern és evolúció a jövőkutatásban kötethez sajnos nem találtam borítóképet, a könyvtári címlapon pedig nem szerepel a cím, így maradt a belső címoldal... Ez a gyűjtemény is az előző füzethez hasonló témájú, kicsit nehezen fogyasztható olvasmány.
Kiadó: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jövőkutatási Tanszéke
Kiadási év: 1998
Eredeti cím: -
Fordította: -
Oldalszám: 195
Az utolsó (és leghosszabb) kötet a Nemzeti Stratégia 2020-ig sorozat első kötete, igazság szerint többről nem is tudok, de annyira nem néztem utána...bőven elég ez is nekem.33 tanulmány 831 oldalon. Ezek a tanulmányok már nem a jövőkutatás elméletét boncolgatják, sokkal inkább gyakorlati lehetőségeket kínálnak a globalizmus, gazdaság és kultúra jegyében, a bővebb ismertetéstől helyhiány miatt eltekintenék, de azért érdemes lehet beleolvasni üres óráinkban akkor is, ha nem beadandók írásához van szükség rája.
Kiadó: HÉA Stratégiakutató Intézet, MTA Szociológiai Intézete, Magyar Kapu Alapítvány
Kiadási év: 1997
Kiadó: HÉA Stratégiakutató Intézet, MTA Szociológiai Intézete, Magyar Kapu Alapítvány
Kiadási év: 1997
Eredeti cím: -
Fordította: -
Oldalszám: 8312008. november 6., csütörtök
Chinua Achebe: Széthulló világ
Antropológiatanárunk, Kürti professzor adta fel kötelező olvasmánynak a könyvet az első félévre. Már akkor valószínűsíthető volt, hogy nem mindennapi olvasmány lesz, még ha kicsit nehezen megszerezhető is...
...és tényleg. A könyvtárból minden példányt kivettek, antikváriumban nem találtam (igaz, csak két helyen kerestem eddig). Még szerencse, hogy valaki ki tudta venni máshonnan és így hozzám is eljutott :)
Az 1958-ban megjelent mű máig érvényes jelentést hordoz, és itt nem csak az euroamerikai "civilizáció" átkos hatásaira kell gondolni, melynek terjesztésével javarészt kiirtották a nem indogermán népek adott esetben sokkal ősibb kultúráját, hanem arra a küldetéstudatra is, mely szerint az írónak feladata, hogy a világot kendőzetlenül mutassa be, még ha az az aktuális "hatalom" ideológiájával nem is összeegyeztethető.
A könyv első részében Achebe megidézi ősei kultúráját, az ibók népének hagyományos mindennapjait tabukkal, birkózóversenyekkel, mesékkel, földműveléssel, leánykéréssel, énekekkel és minden egyébbel, ami szintén fontos. Történetünk főszereplője, Okonkwo egy semmirekellő, "carpe diem" életet élő apának a gyermekeként mindent önerőből volt kénytelen létrehozni, makacssága, ereje és hagyománytisztelte volt ebben a segítségére, s csakhamar faluja legnagyobbja lett. Hiába azonban a hagyománytisztelet, ha mégis vét az ősi törvények ellen, ezért száműzetés vár rá és családjára, hét évre anyja nemzetségéhez kell visszatérniük.
A világ nem csak Okonkwo körül változott meg: az európaiak ekkoriban kezdtek eljutni Afrikának ibo-lakta területeire és hozták magukkal a szokásos dolgokat: fegyverek, járművek hittérítők... A második részben a falu lakosságát hittérítők próbálják meg áttéríteni a keresztény hitre, agresszíven fellépve a "pogányok bálványai és babonái" ellen. Néhányan persze meg is térnek (elsősorban a kitaszítottak és az alacsonyabb rangúak), de Okonkwo egyik fia is keresztény lesz, s ezzel kivívja apja haragját a fehér térítők ellen.
Letelt hát a hét év, Okonkwo végre visszatérhetett eredeti falujába, csakhogy a fehérek már oda is eljutottak és alapos munkát végeztek: a templomon kívül bíróságot és új közigazgatást is kiépítettek börtönnel, erőszakos idegen rendőrökkel, kereskedőkkel... Ráadásul a térítést eddigi frontális menetét is átalakították: iskolákat építettek a fehérek, ajándékokat osztogattak és gyógyszereket, így Okonkwo visszatérése senkit nem érdekelt igazán. A korábbi rendszerből és harmóniából zavar és őrület lett, a fehér ember nem volt képes megérteni a feketék kultúráját, hanem mindenáron a saját logikátlan rendszerét akarta rájuk erőltetni. Okonkwo megpróbált lázadni ez ellen, de nem járt sikerrel. Egy bekezdést azért talán kapott a kormányzó A Niger alsó folyása mentén élő primitív törzsek pacifikálása című könyvében.
Ritka, hogy egy könyv eleinte szórakoztasson és új ismeretekkel lásson el, aztán pedig tehetetlen dühöt váltson ki belőlem, ez most megtörtént. Európai létemre "mindig is" mélységesen elítéltem a "nagy nyugati civilizáció" nagyképű, önmagát felsőbbrendűnek, a kulturális fejlődés legfelsőbb fokának tartó hozzáállását és azt, ahogyan a keresztények (én is meg vagyok keresztelve!) a csupa jóság Isten nevében egész népeket, kultúrákat tesznek tönkre, törölnek el, mindezt azért, mert nem képesek felérni ésszel azt, amit a "civilizálatlan vadember" évezredek óta tud: nem elnyomni kell másokat, hanem megismerni és megérteni őket. Természetesen magyarként nem szükséges olyan példákat felhoznom, mint az aztékok vagy az afrikai törzsek leigázása/kiirtása, épp elég, ha visszatekintünk olyan ezer évvel ezelőttre, és felidézzük, hogy milyen hatása is volt a hatalmas kultúrával, kiterjedt mitológiával rendelkező magyarságra a kereszténység államvallássá tételének. Igen, haladásellenes és károsan nacionalista gondolatok ezek bármely "nyugati", vagy éppen "neoliberális értelmiségi" szemében, attól még viszont tény marad: hihetetlen sokszínűség veszett oda (az emberi életeket nem is tekintve) a "dicsőséges" hódításoknak köszönhetően,
Chinua Achebe pedig elég bátor volt ahhoz, hogy erre rámutasson.
Kötelezően ajánlott mindenkinek!
Kiadó: Európa
Kiadási év: 1983
Eredeti cím: Things Fall Apart
Fordította: Béres Mária, Tandori Dezső (versek)
Oldalszám: 292nno = Isten hozott!
Címkék:
Chinua Achebe,
Európa Könyvkiadó,
könyvtárból,
környezetvédelem,
mese,
mitológia,
nigériai,
polcon
2008. október 31., péntek
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
"Tegnap elhunyt az a teknős, melyet még a felfedező, Cook kapitány ajándékozott Tonga királyának 1777-ben. A a Tu’imalila névre hallgató, majdnem kétszáz éves állat a királyi palota területén halt meg a tongai Nuku fővárosában, Alofában. A tongaiak törzsfőnöknek tekintették az állatot, külön gondozók vigyáztak rá, mivel pár éve egy bozóttűzben elvesztette a szeme világát. A tongai rádió közlése szerint Tu’imalila tetemét elküldik az aucklandi múzeumnak Új-Zélandra. Reuters, 1966"
Philip Kindred Dick a huszadik század egyik legnagyobb hatású sci-fi-írója, műveit 25 nyelvre fordították le, alkotásaiból több sikeres film is készült, melyek közül a legismertebb az 1982-es, Ridley Scott által jegyzett Szárnyas fejvadász, ennek eredetije ez a történet.
PKD írásainak gyakori eleme az önazonosság-keresés, jelen esetben ez általános értelmű: az utolsó világháború után a Föld romos felszínét genetikai- és intelligenciaromboló sugárzás és por emészti, aki megtehette, mert a DNS-e nem torzult, kivándorolt, otthonának elhagyásáért pedig minden elköltöző egy szolgáló-androidot kapott. Néhányan mégis maradtak az egészségesek közül, ilyen Rick Deckard San Franciscói rendőr-fejvadász, aki szökött androidok "kiiktatásával" keresi kenyerét, civilben pedig elektronikus bárányutánzatát gondozza az igazihoz hasonló szeretettel. A háború ugyanis szinte minden életet elpusztított, az állatok sem voltak kivételek, ezért egy valódi állat birtoklása státusszimbólum, aki viszont ezt nem engedheti meg magának, kénytelen egy az eredetire tökéletesen hasonlító másolattal beérni.
Az androidok az elektromos állatokhoz hasonlóan az emberek megtévesztésig azonos másolatai, szintetikusak ugyan, de a legfejlettebbek már értelmileg is azonos szinten vannak az emberrel, mégsem számítanak öntudattal rendelkező lénynek, Deckard feladata pedig az elpusztításuk, egészen addig, amíg tiltott szexuális kapcsolatot nem létesít egy legálisan a Földön tartózkodó androidnővel, innentől egyre erősödik az említett önazonosság-keresés érzése, kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az együttérzés-teszten egy sugárzástól rombolt értelmi képességű ember ugyanolyan eredményt produkál, mint egy android. De akkor mi tesz minket emberré? És egyáltalán, elpusztítható egy valódi művészetet "csináló", értelmes lény egy bevándorlási törvény miatt? A válasz akár igen is lehetne, hiszen az androidok csak úgy tudnak biztonságosan elrejtőzni, ha megölik és eltüntetik azt az embert, akinek a szerepét felveszik, de ha az ótestamentumi "szemet szemért" elv helyett a dolog bonyolultabb morális vonatkozásait nézzük, már korántsem ilyen egyszerű...
És hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
--
Kiadó: Agave KönyvekPKD írásainak gyakori eleme az önazonosság-keresés, jelen esetben ez általános értelmű: az utolsó világháború után a Föld romos felszínét genetikai- és intelligenciaromboló sugárzás és por emészti, aki megtehette, mert a DNS-e nem torzult, kivándorolt, otthonának elhagyásáért pedig minden elköltöző egy szolgáló-androidot kapott. Néhányan mégis maradtak az egészségesek közül, ilyen Rick Deckard San Franciscói rendőr-fejvadász, aki szökött androidok "kiiktatásával" keresi kenyerét, civilben pedig elektronikus bárányutánzatát gondozza az igazihoz hasonló szeretettel. A háború ugyanis szinte minden életet elpusztított, az állatok sem voltak kivételek, ezért egy valódi állat birtoklása státusszimbólum, aki viszont ezt nem engedheti meg magának, kénytelen egy az eredetire tökéletesen hasonlító másolattal beérni.
Az androidok az elektromos állatokhoz hasonlóan az emberek megtévesztésig azonos másolatai, szintetikusak ugyan, de a legfejlettebbek már értelmileg is azonos szinten vannak az emberrel, mégsem számítanak öntudattal rendelkező lénynek, Deckard feladata pedig az elpusztításuk, egészen addig, amíg tiltott szexuális kapcsolatot nem létesít egy legálisan a Földön tartózkodó androidnővel, innentől egyre erősödik az említett önazonosság-keresés érzése, kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az együttérzés-teszten egy sugárzástól rombolt értelmi képességű ember ugyanolyan eredményt produkál, mint egy android. De akkor mi tesz minket emberré? És egyáltalán, elpusztítható egy valódi művészetet "csináló", értelmes lény egy bevándorlási törvény miatt? A válasz akár igen is lehetne, hiszen az androidok csak úgy tudnak biztonságosan elrejtőzni, ha megölik és eltüntetik azt az embert, akinek a szerepét felveszik, de ha az ótestamentumi "szemet szemért" elv helyett a dolog bonyolultabb morális vonatkozásait nézzük, már korántsem ilyen egyszerű...
És hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
--
Kiadási év: 2005
Eredeti cím: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 240
Címkék:
amerikai,
e-book,
film,
genetika,
könyvtárból,
Mars,
Philip K. Dick,
robot,
sci-fi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




