A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szingularitás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szingularitás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 14., kedd

Leena Krohn: Hotel Sapiens és más irracionális elbeszélések

Áll egy ház valahol a posztapokaliptikus romhalmazban, amit még mindig emberek laknak. Kevesen vannak, a pusztulás rajtuk hagyta a lenyomatát, a lehetőségekhez képest mégis kényelmesen élnek: a Hotel Sapiens ugyanis egyfajta múzeum, rezervátum az ember, az emberi elme számára. Leena Krohn abszurdba hajló novellafüzéréhez egyszerre merít a kortárs szépirodalom és a klasszikus sci-fi eszköztárából, hogy valami igazán különlegeset hozzon létre. 

Érdekes SF-olvasóként belepillantani, hogy miként látják a zsáneren kívülről érkezők a fantasztikus irodalmat. Sokan megelégszenek azzal, hogy fognak néhány régi klisét, amire felszínesen emlékeznek gyerekkorukból, vagy olyan technológiai jelenséget, amiről hallották a tévében, hogy ez most menő, és megpróbálnak csinálni velük valami furát, hiszen a sci-finek ez a lényege - szerintük. A magyar közönség előtt rég nem ismeretlen Leena Krohn viszont hiába elismert, kortárs szépíró, nem esik ebbe a hibába, váratlanul átgondoltan kezeli a - különben tényleg nem kimondottan eredeti - SF-elemeket, az eredmény pedig egy határozottan színvonalas, kellemesen igényes novellafüzér lett. 

Sci-fis megközelítésben azt mondanám, hogy adott egy posztapokaliptikus világ, melyben a technológiai szingularitás után az MI-k trónfosztották az addig uralkodó emberiséget, a saját ízlésük szerintire formálták a bolygót, a pár túlélőt pedig bedugták egy rejtélyes módon egyben maradt épületbe, ahol afféle házi kedvencként, esetleg egy kihalásra ítélt faj rezervátumba zárt utolsó egyedeiként tartják őket. Szépirodalmi szemszögből kicsit más a helyzet: egy csapat, mentálisan instabil ember egy bentlakásos otthonban konfrontálódik egymással, az elidegenedett külvilággal, a múlttal és az elmúlással, miközben az olvasó számára egyértelmű, ami nekik nem feltétlenül: már nincs jövőjük. 

2014. december 8., hétfő

Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala

A Naprendszerben minden említésre érdemes csoport egymásnak esik, a pusztítás hatalmas, a kérdés legfeljebb az, hogy marad-e valami utána. Jean le Flambeur természetesen elemében érzi magát, a káosz kedvez a terveinek, de még így sem biztos, hogy sikerül mindet végrehajtania. Hannu Rajaniemi a korábbinál nagyobb látószögből meséli az eseményeket, ahogy egy ilyen történethez illik, A kauzalitás angyala tökéletes lezárás a trilógiához. 

Végre a blog hasábjaira is megérkezett Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur-trilógiájának zárókötete. A hazai megjelenés körül kialakult kisebb vihar miatt egy kicsit féltem, hogy csalódás lesz, de végül egész kellemesen rendeződtek a dolgok. Az eleinte emlegetett - kevéssé vonzó - külföldi borító átvétele helyett az elsősorban galaktikás borítóiról ismert Sallai Péter készített méltó festményt a címlapra (igaz, a cím valahogy följebb került az előző kötetekhez képest), a cím vállalható lett, a fordító és a szerkesztő pedig maradt a régi: a magyar szöveg Juhász Viktor és Kleinheincz Csilla munkáját dicséri. Papírminőségben sikerült sokkal jobbat hozni, mint a tavaszi könyveknél , a cím elcsúszásán kívül egyedül az a fél centis magasságkülönbség bosszantó. De nem ez a lényeg. 

A kauzalitás angyala nagyszerű regény, az lenne a trilógia előző két részéhez egyáltalán nem illő külsővel is. Rajaniemi korábban is megmutatta, hogy mire képes, a harmadik kötetre viszont észrevehetően fejlődött az írástechnikája és nem csak egy jó sztorit sikerült megírnia egy rendkívül látványos világban, hanem sokkal gördülékenyebb is az eddigiekhez képest. Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Kvantumtolvaj poszthumán, félig virtuális környezetbe helyezett, marsi krimijét és imádtam a Fraktálherceg nanotech arab varázslatát, de határozottan az az érzésem, hogy itt, ebben a száz százalékig sci-fi környezetben sikerült a legjobban megragadnia Rajanieminek azt, ami szerintem a trilógia lényegének nevezhető. 

2014. május 14., szerda

Charles Stross: Accelerando (magyar)

Üdvözöllek, hús-vér humán, a szingularitás előestéjén. Jól csatold be magad, óriási gyorsulás vár rád. Talán jobban tennéd, ha előbb a biztonság kedvéért beszkenneltetnéd a tudatod, de erre most még nincs technológiánk. Gyere vissza húsz-harminc év múlva. Most akarod tudni, hogy mit tartogat a jövő? Asszimiláld Charles Stross Accelerando című regényét. 

Charles Stross első magyarul megjelent regénye különös darab. Egyszerre paródia és véresen komoly, abszurd és realista, eleinte még nevetsz rajta, aztán beüt az érzés, hogy talán tényleg ez vár ránk. A technológiai szingularitás, az erős MI-k megjelenése nem feltétlenül rossz dolog, legalábbis ha értelmesen kezeljük és megtesszük a kellő óvintézkedéseket, ha viszont elcsesszük és elszabadul a mesterséges intelligencia, akkor az emberiség biológiai alapú része elég nagy valószínűséggel meg fogja szívni. 

A megszűnés küszöbéről mégis visszahozott Ad Astra eddig is nagy arányban foglalkozott hard sci-fivel, de most gyakorlatilag a szingularitás hazai zászlóvivőjeként pozicionálja magát. Tavaly már megjelent a téma egyik alapműve, Ray Kurzweil nagy hatású, tudományos-ismeretterjesztő könyve, találkozhattunk a szingularitással tudományos szinten is foglalkozó Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben c. kötetével és Greg Egan Diaszpórája, is pedzegette a mesterséges intelligencia és a digitális tudat témáját. Idén viszont regényfronton is belecsapnak a lecsóba, az Accelerando konkrétan a technológiai szingularitás létrejöttét és hatásait vizsgálja (amellett, hogy roppant szórakoztató történet), valamint ősszel folytatódik a szingularitáriánus ismeretterjesztés Nick Bostrom Szuperintelligencia c. kötetének képében. 

2014. február 5., szerda

Robert J. Sawyer: WWW 3 - Végzet

Lezárásához érkezett a kanadai sci-fi író, Robert J. Sawyer WWW-trilógiája. A Végzet semmiben sem marad el a korábbi két kötettől, a helyzet már ismerős, a végső konklúzióig viszont vár még néhány csavar az olvasóra. 

Gyakorlatilag hetente találkozunk mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírekkel, általában új fejlesztésekről, tervekről, lehetőségekről és ilyesmivel foglalkozó cégek összeolvadásáról. Asimovnál a robotokat a robotika három törvénye hardveres szinten korlátozza és teszi biztonságossá emberi felhasználásra, de mi történne akkor, ha nem a Google vagy más techóriás fejlesztené ki az első MI-t, hanem spontán, minden korlát nélkül jönne létre? Robert J. Sawyer trilógiája egy ilyen esetről szól...

Sawyer általában a FlashForward sorozat eredetije miatt ismert, de most már a WWW-trilógia miatt is érdemes megjegyezni a nevét. A Világtalan-Vigyázók-Végzet szinte tökéletes "bevezetés a science fictionbe" regénynek. Szórakoztató, olvasmányos, és ami a lényeg: rengeteg érdekes, fontos és izgalmas témára hívja fel az olvasó figyelmét. 

A rendkívül divatos, butácska tinidisztópiák tengerében üde színfolt egy ilyen regény (kizárólag egyetlen regényként értelmezhető, hiába lett háromfelé szedve), ami szintén az ifjabb korosztályt célozza (mondjuk tizennégytől fölfelé), de értelmes dolgokról szól, nem nézi teljesen hülyének a kamaszokat és ráadásul egészen logikus és mégis optimista jövőképet tár elénk.

2013. szeptember 7., szombat

Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Az emberiség jövője, a megvalósuló science fiction, kézikönyv kezdő tudományos-fantasztikus íróknak. Kurzweil különösen gondolatébresztő könyve, A szingularitás küszöbén végre magyarul is olvasható. 

Génmanipuláció, mesterséges intelligencia, nanotechnológia - csupa olyan kifejezés, amivel napi rendszerességgel találkozhatunk. Van, akinek ez csak a science fiction regények lapjairól és a különféle hírportálok "tech" rovataiból ismerősek, Ray Kurzweil szerint viszont ez az emberiség három eszköze, hogy túllépje a biológiai evolúció korlátait. 

Túlzásnak hangzik? Lehet, ám az kétségtelen, hogy mind tökéletesen hozzáférhető bárki számára és ha ma nem is, de igen rövid időn belül a hétköznapjaink része lesz. Gyenge mesterséges intelligenciával bárki találkozhat, aki például navigációs szoftvert, videojátékot vagy szövegfelismerő programot használ, genetikailag módosított termékekhez elég bemenni random szupermarketbe és leemelni az első üveg amerikai mogyoróvajat, nemrégiben pedig látványos videók járták be a világsajtót egy kiskereskedelmi forgalomban is elérhető, nanotechnológiát használó vízlepergető sprayről, az aerogélekről, nanotechnológiás szűrőkről és egyebekről nem is beszélve. Persze ez még messze van A szingularitás küszöbén személyre szabott génterápiájától, az emberinél nagyságrendekkel erősebb mesterséges intelligenciájától és a testünkben úszkáló, vagy éppen kézzelfogható virtuális valóságot építő nanobotjaitól, kezdetnek mégis határozottan ígéretes. A fejlődés pedig már a könyv eredeti, 2006-os megjelenése óta is érezhető. 

2013. június 5., szerda

Beleolvasó - Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Az idei év legjobban várt könyve részemről A szingularitás küszöbén. Ray Kurzweil feltaláló, jövőkutató, író és a technológiai szingularitás "prófétája", jelen könyve pedig összefoglaló ismeretterjesztő-elgondolkodtató munka az emberiség lehetséges jövőjéről. Természet- és társadalomtudományok művelőinek vagy irántuk érdeklődőknek, sci-fi olvasóknak kötelező, de mindenki másnak is ajánlom, akit érdekel a téma és nem riad vissza az olyan kifejezésektől, mint a nanotechnológia vagy a mesterséges intelligencia. Olvassatok bele az alul beágyazott részletbe, holnaptól pedig már be is szerezhetitek ezt a fizikailag is elég súlyos kötetet a Könyvhéten
"A szingularitás korában intelligenciánk egyre inkább nem biológiai alapokra kerül át, és billiószor hatékonyabb lesz, mint manapság. Új civilizáció hajnalán járunk, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk biológiai korlátainkat és megsokszorozzuk kreativitásunkat. Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója évtizedek óta a technológia jövőben játszott szerepének legnagyobb tisztelettel övezett és legprovokatívabb vizsgálója. Régóta hirdeti, hogy a számítógépek hamarosan elérik a legmagasabb emberi intelligencia szintjét, A szingularitás küszöbén című könyvében pedig szemlélteti a feltartóztathatatlan evolúciós folyamat következő lépését: az ember és a gép összeolvadását, ahol az agyunkba ágyazott tudás- és képességbázis az általunk létrehozott eszközök jóval nagyobb kapacitásával, sebességével és információmegosztó képességével ötvöződik."

2012. december 23., vasárnap

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Jókora példány Vernor Vinge regénye, nyolcszáz oldal és majd' egy kiló. A tartalom viszont már közel sem ilyen súlyos: a Tűz lobban a mélyben űropera a javából, hatalmas távlatokkal, űrutazással, színes, idegen civilizációkkal és soha nem látott lényekkel, kalandokkal, világokat fenyegető veszéllyel. Terjedelméhez képest viszont meglepően gyorsan olvasható, persze ha az ember épp a vizsgaidőszak legdurvább részében akarja elolvasni, az nem javít a haladási tempón.
Fantáziadús és szórakoztató regény, ráadásul abszolút hiánypótló a magyar könyvpiacon, Vinge új színt ad a minőségi magyar nyelvű SF-hez és teszi mindezt olyan intellektussal, mely a legjobb szerzők között is ritkaság. 

2009. május 27., szerda

Brandon Hackett: Isten gépei

Szeretem a hihető jövőképeket, főleg akkor, ha élvezetesen vannak ábrázolva. Márpedig itt erről van szó. Azt ugyan nem mondanám, hogy a valószínűsége egy pontosan ilyen jövő bekövetkeztének lényegesen magasabb lenne a nullánál, viszont a történet magját alkotó "technológiai szingularitásé" már annál inkább.

A történetről nem szeretnék túl sokat elárulni, sokkal jobb könyv ez, érdemes elolvasni. A fülszövegnek hozzávetőleg megfelelő információmennyiség elegendő: a jelen irányt viszonylag tartó technológiai fejlődés a huszonegyedik század első harmadának közepére eljut odáig, hogy az ember képes önmagánál intelligensebb gépek létrehozására, ez pedig hihetetlenül felgyorsítja a folyamatot. Azaz felgyorsítaná, ha a Föld nem kerülne egyik pillanatról a másikra egy vörös törpe körüli pályára, ami apokaliptikus állapotokat idéz elő. A bibliai párhuzamra rátesz egy lapáttal az univerzális fordítócsipek elterjedése, ami gyakorlatilag második Bábellé változtatta már korábban a világot. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a technológiai fejlődés visszaesik, viszont amikor az emberiség magához tér, elképzelhetetlen tempóban gyorsul tovább. Ebben igen nagy szerepet játszanak a szinte már követhetetlenül fejlett intelligenciával rendelkező mesterséges lények, a gammák, akiket az asimovi törvények újraértelmezéseként a "Chopra-elvek" szorítanak feltétlen lojalitásra az emberek felé.
Eleinte fölöslegesnek tűnik a Föld idegen környezetbe helyezése, de később, a technológiával párhuzamosan igencsak felpörögnek az események is és a legtöbb dolog értelmet nyer.

Úgy összességében az utóbbi idők egyik legjobb regénye, amit olvastam. Magyar vonatkozásban és világszerte is, remélem még sok hasonló színvonalú könyv fog kikerülni a szerző kezei alól, addig is a Poszthumán döntést még meg kell szereznem, talán az az egyetlen, ami kimaradt.

--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2008

Eredeti cím: -
Szerző: Markovics Botond
Oldalszám: 294