A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Raana Raas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Raana Raas. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 20., vasárnap

Hiánypótlás

Üdv!
Jó régen nem írtam, ennek több oka is van, mindenesetre nem így terveztem. Mostanra viszont többé-kevésbé rendeződtek a dolgok: a lakás egyre kevésbé hasonlít csatatérre és a sulikezdés is megtörtént: már megint elsős vagyok (és minden bizonnyal nem utoljára). Persze attól még, hogy blogot nem írtam, az olvasás nem maradt abba, szép hosszú lista halmozódott fel, első nekifutásra mindegyik könyvről írok valamit röviden, aztán ha lesz kedvem és időm, talán bővebben is (de ezt nem ígérem meg). Tehát:

2009. március 2., hétfő

Raana Raas: Csodaidők - Kiszakadtak

Zavarba hozott, hogy az előző részről készült szubjektív irományomat maga a szerző is olvasta, de nem ezért nem született meg hamarabb ez a bejegyzés.

Az ogfák vöröse végén már látszott, hogy nem várható vidám folytatás, hát nem is lett az. És ez csak fokozódik jelen kötet esetén... A háború már nem a küszöbön áll, hanem tett egy lépést befelé, párhuzamosan az egyébként szerethető szereplők élete is romlik, nemhiába meghatározója a Raas család gazdasági és politikai szinten világuknak. A családfő Giint száműzetés fenyegeti, lánya, Judy belekényszerül egy olyan házasságba, amit sem ő, sem a férj nem szeretett vona (és ez még enyhe kifejezés), a kiszakadt Yaan (illetve külsős nevén Paul) pedig katonának áll és gyakorlatilag az övéi ellen harcol.

Most már nem volt szükség hátralapozgatásra, a környezet modellje nagyjából körvonalazódott odabent; a politikai és emberi játszmák élethűek és hihetőek, viszont nem szimpatikusak, de hát a valós életben sem azok. Illetve ha már nem szimpatikus, akkor az semmiképpen nem tetszett, amilyen brutálisan elbánt sok karakterrel ez a galád Görgey Etelka, persze valahogyan érzékeltetni kellett a háború személyekre gyakorolt hatását is, de szerintem túlzás csak ezért kiirtani a fél szereplőgárdát... Viszont az a kis filozófiai jellegű kitekintés a teleportálás működésére jól sikerült :)



Kiadó: Animus

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 415

2009. február 14., szombat

Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse

Régebben azt írtam, hogy nők ritkán írnak sci-fit. Ezt fenntartom, kiegészítve azzal, hogy magyar nők még ritkábban, úgyhogy jelen kötet (és a folytatása) igazi ritkaság. Persze nem ez motivált, már egy ideje nézegetem a Csodaidők tetralógia első két kötetét az Alexandrában, de valamiért soha nem vettem meg. Aztán szerdán (február 12.) betévedtünk a könyvtárba és a kedvenc polcomon ott figyelt az eddig kiadott két kötet, most meg itt vannak nálam, az első bevégezve.

Valamikor a távoli jövőben járunk, de a bonyolult sci-fi-környezet voltaképpen csak díszlet, illetve arra szolgál (nem tudom mennyire tudatosan), hogy egy átlagos történetnél nagyobb agymunka szükségeltessék a műhöz: Tolkien és a többiek után szabadon itt is van összetett és idegen társadalmi berendezkedés meg kitalált nyelv, ami azt eredményezi, hogy az első párszáz oldal során az ember eléggé sokat lapozgat a könyv végére. Ezáltal némileg vontatottá válik a cselekmény, meg úgy általában kicsit nehéz belerázódni, de ha sikerült megjegyezni néhány tucat kifejezést meg a szereplők nevét meg az egész környezetet, akkor már kifejezetten élvezetes, gördülékeny és magával sodró a sztori.

Eleinte több, időben párhuzamos szálon fut a történet: Egy árvaházban élő kislány, egy tekintélyes politikai vezető és egy apja ellen lázadó fiú életébe nyerhetünk bepillantást, a szálak persze egy idő után összefonódnak... Amilyen összetett a világ, olyan kidolgozottak a szereplők is, ugyanúgy léteznek, gondolkodnak, éreznek és hibáznak, mint bárki. Ennek alapján persze ez az egész megfelelne a "szépirodalomról" alkotott, szándékoltan öncélú és többé-kevésbé cinikus definíciómnak: "hétköznapi emberek, hétköznapi helyzetekben, hétköznapi problémákkal" (de akkor minek olvassuk, hiszen mi is ilyenek vagyunk?), viszont szerencsére ott van a már említett idegen társadalom és nyelv, ami már elég ahhoz, hogy meglegyen benne az a plusz, amitől több lesz, mint a soha nem látott apja után sóvárgó kislány, az elvekkel és eszmékkel teli lázadó kamasz és az összeomlóban lévő életű politikus-pap "átlagmeséje". Kicsit sarkítva azt is lehetne mondani, hogy ha a korai huszadik századi Moszkvában játszódna a történet idegen világok helyett, akkor bele sem kezdtem volna, de ez már tényleg értelmetlen.

Miután a Föld szűk lett az emberiség számára, a Homo Sapiens kirajzott, mint oly' sok más történetben, az egyik hajó viszont eltévedt, de sikerült egy lakható bolygón landolniuk, aztán a századok során, amíg elszigetelten éltek, lassan átalakult a kultúrájuk, nyelvük, de még ők maguk is. Igaz, csak annyira, hogy az átlagosnál tovább élnek és egyesek közülük tudják érzékelni az érzelmeket és részben befolyásolni az embereket. Aztán amikor a technológia tovább fejlődött, sikerült felvenniük a kapcsolatot az emberiség többi részével, saját nyelvük, a nitan mellett elsajátították a "közös nyelvet", a lisht is, illetve a megváltozott helyzetnek társadalmi hatásai is lettek. A klánszerű nagycsaládokban élő niesiek előtt megnyílt a lehetőség a kiszakadásra, vagyis arra, hogy otthagyják a nem megfelelőnek tartott rendszert, ami persze mindenféle problémákat felvet, ennek a történetben is fontos szerepe van, na meg politikai és eszmei ellentétek is kialakultak, a jelen helyzet már háború felé közelít...

Szóval eléggé nagyszabású a történet, de emberközeli nézőpontból, a kötet végére sikerült eljutni odáig, hogy tényleg megszeressem és kíváncsi legyek a folytatásra, amivel csak annyi a gond, hogy az Animus visszamondta a kiadást (részletek a csodaidok.hu-n), úgyhogy a második kötet után jöhet hosszú várakozás, amíg nem lesz új kiadó. És ez még azt is kérdőjelessé teszi, hogy felkerüljön-e a polcra ez a két könyv, mert azért az egységes kiadás jobban mutat, még ha várni is kell rá.


Kiadó: Animus

Kiadási év: 2006
Eredeti cím: -
Fordító: - (Író valódi neve: Görgey Etelka)
Oldalszám: 447