Andrzej Sapkowski: Fecske-torony (Vaják 6.)

Ahol véget ért a Tűzkeresztség, ott kezdődik a Fecske-torony. A sorozat utolsó előtti részében Andrzej Sapkowski a finálé előkészítésére helyezi a hangsúlyt, de Geralt és Ciri történetének aktuális epizódja így is simán hozza az elvárt szintet - és a szerző közgazdász-énje is újra előkerül.

A Vaják vitán felül a három-négy kedvenc kortárs fantasy-sorozatom egyike. Minden egyes kötet megjelenése piros betűs ünneppel ér fel, a Fecske-torony pedig még ezek között is különleges: az előző rész óta eltelt hosszú idő, Andzej Sapkowski magyarországi látogatása és az ebből az alkalomból megjelent díszkiadás csak fokozta a várakozást - és bizonyos mértékig az élményt is.

Hamarosan elérkezünk a befejezéshez, már csak egy rész van hátra. A korábbi kötetek világ- és karakterépítése lassan beérik, alig van szükség mellékszálakra, a történet szinte kizárólag Cirire és Geraltra fókuszál. Ahogy az egy utolsó előtti résznél várható, már minden a finálé közvetlen előkészítéséről szól. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne történnének izgalmas dolgok, Geralt és társai továbbra is próbálják megtalálni Cirit, Yennefer is a vajáklányt keresi a maga módszereivel, ahogy kevésbé jó szándékú erők (elsősorban Nilfgaard kémei) is ebben mesterkednek. Ciri mindeközben próbál túlélni és elmeséli váratlan megmentőjének, hogyan is került halálos sebekkel egy mocsárba.

Sci-fi és fantasy a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2017)

Ismét eltelt egy év, újra Könyvfesztivál. 2017. április 20-23. között kerül sor a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, a helyszín idén is a Millenáris, a díszvendég pedig Orhan Pamuk Nobel-díjas török író, illetve a "visegrádi négyek" többi három országa, Csehország, Lengyelország és Szlovákia. Ez olyan rég várt eseményekkel is jár, mint például a Witcher-játékokat ihlető Vaják-sorozat szerzője, Andrzej Sapkowski budapesti látogatása,  SF/F témában egyértelműen ő lesz az idei Könyvfesztivál sztárja.

Szokás szerint idén is összeszedtük nektek az SF/F-kötődésű megjelenéseket és programokat a teljes katalógusból és programfüzetből, megfűszerezve néhány, egyszerűen csak érdekesnek ígérkező eseménnyel és könyvvel (az összes idei sci-fi- és fantasy-megjelenést itt találjátok). A formátum a szokásos: előbb a Könyvfesztiválra időzített, vagy nem sokkal előtte kihozott könyvek és egyéb infók, aztán az akciók (ez frissülni fog menet közben), majd a programok, dedikálások listája.

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

Bizarr kalandok, rengeteg hajmeresztően random trip, "ha nem lennének ki kellene találni őket" típusú karakterek és események. Ziemowit Szczerek politológus, szociológus és jó tollú újságíró, aki két évtizednyi ukrajnai élményt gyúrt gonzó-riporttá a Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története lapjain. 

Rengeteg olyan útleírással lehet találkozni, ahol a szépreményű szerző naivan veti bele magát a varázslatos ismeretlenbe és minden egyes rácsodálkozását kritika nélkül az olvasó elé hányja. Valamivel kevesebb, de még mindig jelentős számú az a típus, melyben a szerző folyamatosan önnön kulturális felsőbbrendűségét igyekszik megmutatni a vadak közé tett expedícióján keresztül. Megfelelő háttérismerettel, éleslátással, humorérzékkel, forrás- és önkritikával szerelt utazó viszont annál kevesebb van, és ők sem mind osztják meg tapasztalataikat a nagyközönséggel - micsoda szerencsénk, hogy Szczerek éppen közéjük tartozik. 

Az első lengyel gonzó-riportként is emlegetett Jön Mordor és felfal minket természetesen nem száz százalékban megbízható forrás, ha pontos tényeket vársz Ukrajnáról, jobban teszed, ha tovább keresgélsz. Viszont ha erős hangulatot, ennek érdekében eltúlzott eseményeket, sötét humort és rengeteg ön- és társadalomkritikus kommentárt és beszélgetést szeretnél, pontosan erre a kötetre van szükséged. Szczerek a legjobbaktól tanult: ő a stílus "feltalálója", Hunter S. Thompson egyik lengyel fordítója.

Szczepan Twardoch: Morfium

Szczepan Twardoch Morfium című regénye meglehetősen sikeres: elnyerte a Polityka 2012-es Passzport díját, valamint a legrangosabb lengyel irodalmi elismerést, a Nike közönségdíjat is. 

Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jó regényről van szó, hisz rengeteg könyvnek ítélnek oda különböző díjakat, gyakran különösebb ok nélkül. A Morfium ráadásul – vérbeli szláv regényhez illően – meglehetősen nyomasztó hangulattal indít, sőt, jó három-négyszáz oldalon keresztül edzi az olvasót. De a vége olyan erősre sikerült, hogy megérte átrágni magam több száz oldalnyi, szóba öntött mocskon, összességében egy piszok jó könyvről van szó.

1939-ben járunk, érik a második világháború. Konstanty Willemann, egy német származású varsói polgár, egy cinikus gazember és kurvázó morfinista, kénytelen részt venni a nácik elleni rövid háborúban, majd beszervezik az ellenállók közé és nagyjából ennyi a történet. Nem túl izgalmas vagy összetett, de nem is ez a célja. Arra pont ideális, hogy Kostek belső vívódását keretezze, ugyanis Konstanty Willemannak van egy Gollamja. A könyvben természetesen nem Gollamnak hívják Kostek enyhe tudathasadását, hanem fekete istennek, de végig pont olyan érzésem volt, mintha A gyűrűk ura Szméagoljának kalandjait olvasnám.

Jacek Dukaj: Más dalok

Jacek Dukaj neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt: a Más dalok a harmadik könyve, ami a Typotex Kiadó Science in Fiction sorozatában megjelent. És bár az előző két kötet (Zuzanna és a világmindenség, Extensa – regény az EPR-paradoxonra) is kifejezetten színvonalas volt, Dukaj legújabb könyve nem csak terjedelemben, hanem minőségben is felülmúlja mindkettőt.

A könyv olyan egyedi hangvételűre sikeredett, hogy még most is azon gondolkodom, milyen műfajba lehetne besorolni (hiába, vannak hátrányai is a rendszerezni szerető, biológus beállítottságú agynak). Sok mindenből van benne egy csipetnyi: fantasy, fűszerezve egy kis alternatív történelemmel, bőven meghintve filozófiával és egy kevés sci-fivel. Bár utóbbit mai mércével mérve talán nem is neveznénk tudományosnak: inkább mintha valamelyik korábbi században íródott science fiction regény lenne, ebből a szempontból egy kicsit például Catherynne M. Valente The Habitation of the Blessed-jére hasonlít. A Más dalok nehéz olvasmány, terjedelme, szövege és mondanivalója miatt is. 

Képzeld el egy pillanatra, hogy Krisztus meghalt a kereszten és nem támadt fel három nap múlva. A kereszténység nem lett állam-, sem világvallás. Nem voltak keresztes hadjáratok, kimaradt Európa sötét középkora – sőt, az öreg kontinens elmúlt kétezer éves történelmének nagy része. Az európai kultúra alapjait az ókori görögök határozzák meg, ami a szókincsben, a gondolkodásmódban, és filozófus-hivatkozások számában is megmutatkozik. Sokszor nehéz szétválasztani, hogy mi (ki) létezett a mi világunkban is, és mi az, ami csak Dukaj agyának szüleménye, úgyhogy ókori görög filozófiában jártas olvasók határozott előnnyel indulnak a mű olvasása és értelmezése során (én nem sorolom magam közéjük, ennek ellenére rettenetesen élveztem a könyvet). Ebben a világban Afrika nem a fekete kontinens, ami kiszipolyozása után jóval a többiek után lemaradva kullog a „civilizációs sorban”, hanem a világ központja: a történet idején, Róma bukása után ezerkétszáz évvel, a bolygó legpompásabb és legmodernebb városa Alexandria. 

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (Vaják 5.)

A saját neve, saját végzete elől senki sem menekülhet. A Tűzkeresztség méltó az előzményekhez, Sapkowski a szokásos, rendkívül magas színvonalon szállítja a nemzetközi mezőnyből is magasan kiemelkedő Vaják-sorozat ötödik kötetét. 

Két novelláskötet és két regény, illetve a még szélesebb körben ismert The Witcher játékok után valószínűleg mindenki ismeri a Vaják-sorozatot, aki egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt. Andrzej Sapkowski történetei már régóta nem csak "Lengyelországban világhírűek", az angol verzióval nagyjából azonos ütemben érkező magyar kiadás ötödik kötetét is a legjobb fantasyket megillető várakozás előzte meg. Így, hogy két év is eltelt A megvetés ideje óta, kiadók szűntek meg vagy kerültek csődközelbe a hazai könyvpiacon és sorozatok szakadtak félbe, kicsit aggódtunk, hogy mi lesz Geraltékkal, de tavaly ősszel, majd idén télen elkezdtek szállingózni a nyári megjelenésre vonatkozó információk, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, szépen ki is jött a Tűzkeresztség, a szokásos, kiemelkedően színvonalas fordításban.

Annak idején bosszantott, hogy három rész után változtatott a kiadó a borítódizájnon, ha már egyszer az egységes, játékgrafikás verziót kezdték el, az egységes kinézet kedvéért érdemes lett volna végigvinni. Most viszont már látszik, hogy jó irányba haladnak a saját készítésű borítókkal, sokkal szebb és nem kelt olyan hatást, mint a mai szemmel idejétmúltnak tűnő első részek, valószínűleg a gémerek sem bánják annyira a dolgot :)

Jacek Dukaj: Extensa

Egészen komoly mélységeket mutató, szépirodalmi sci-fi Jacek Dukaj, Lem szellemi örököse tollából. Az Extensa üde színfolt a magyar nyelvű fantasztikus irodalomban, érdemes elolvasni. 

A Typotex "Science in Fiction" sorozata egy ideje már piszkálja a kíváncsiságomat. A könyvek borítói nagyon jók, tetszik ez a kopottas, minimalista stílus, a legtöbbet simán kiraknám poszterméretben a falamra. Az igazi kérdés, hogy a tartalom fel tud-e érni a külsőhöz, mit tudnak ezek a nálunk gyakorlatilag ismeretlen szerzők, és van-e létjogosultsága annak, ha valaki a szépirodalmat keveri a "kemény" tudománnyal. 

A válasz az eddig elolvasott két Jacek Dukaj-regény alapján nagyon határozott igen. Az Extensa, ahogy a Zuzanna és a világmindenség is, üdítő kivétel, ami alatt nem feltétlenül a szépirodalmiságot értem. Ami igazán megfogott bennük - és ez főleg az Extensára jellemző -, az, hogy nem nézik hülyének az olvasót. Dukaj nem bonyolódik redundáns magyarázatokba, bőven elég félmondatokkal, egy-egy szóval utalnia háttérben megbúvó dolgokra, ha valaki elég intelligens, úgyis megérti. 

Andrzej Sapkowski: Vaják IV. - A megvetés ideje

Megújult borítódizájnnal, de továbbra is kiváló fordításban érkezett Andrzej Sapkowski következő kötete. A megvetés ideje tartja a Tündevér és a novellák szintjét, de nem olyan játékos, jóval komolyabb azoknál. Ez már nem békeidő és nem is a vihar előtti csend, itt a háború, ami elől nem lehet kitérni... 

Andrzej Sapkowski változatlanul nagyszerű Vaják-sorozata magyarul is a negyedik kötetéhez ért a tavalyi karácsonyi szezonban. Végre sikerült hozzájutni és elolvasni, örömmel jelentem: a lengyel mester erre a részre sem fáradt el, éppen ellenkezőleg. A történet egyre komolyabb irányt vesz, a kezdeti novellákat a Tündevérrel regénysorozat-formátumra cserélte, az eredmény pedig bízvást felveszi a versenyt a legnépszerűbb fantasykkel.

Csak most, a negyedik kötettel érkezett el arra a pontra a sorozat, ahol már nem lehet csak úgy bekapcsolódni, hanem szükség van a közvetlen előzmény ismeretére. Az első két novelláskötet nagyjából függetlenül is olvasható, de A megvetés ideje már közvetlen folytatása a Tündevérnek, ahogy a remélhetőleg minél hamarabb megjelenő ötödik rész, a Chrzest ognia (kb. Tűzkeresztség) is.

Krakkó közelről

A kéthetes blogszünet oka, avagy lengyel-magyar még mindig "két jó barát". Könyvek helyett most Krakkóról, de azért lesz egy kis sci-fi is. 

Andrzej Sapkowski: Vaják III. - Tündevér

Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata hazánkban leginkább az általa ihletett játék miatt ismert, azonban nem maradt meg kizárólag gamer körökben, hanem fantasyolvasók szélesebb rétegeihez is el tud jutni. Ez persze nem olyan meglepő: kiváló munkáról van szó, Sapkowski vitán felül az egyik legjobb kortárs fantasy-író. 

A sorozat 2013. március 26-án (kedd) megjelenő harmadik része már nem összefüggő novellák gyűjteménye, mint az előző két kötet: a Tündevér a szokásos fanyar humort és realista látásmódot elegyítő regény, a főszerepben természetesen Geralttal, valamint A végzet kardjából megismert védencével, Cirivel. 

Andrzej Sapkowski, a lengyel fantasymester ebben a kötetben is brillírozik. Megdöbbentő részletességgel, de egyáltalán nem túlságosan terjengősen szövi a történetet, felbukkannak kedvelt és megkedvelhető szereplők, de igazi rohadékok is, akiket az ember legszívesebben felszeletelne egy frissen élezett vajákkarddal - szörnyekből viszont most kevesebb van. Humor, hangulat, realizmus, még a legjobbaktól is szokatlan intelligencia és éleslátás jellemzi a Tündevért is, egyszerűen öröm ezt a könyvet olvasni, pláne ilyen kiváló fordításban. 

Andrzej Sapkowski: Vaják II. - A végzet kardja

Tavaly tavasszal nagy hátrányt kezdett ledolgozni a magyar fantasykiadás: a számítógépes játék sikerének köszönhetően valaki végre vette a fáradságot és lefordíttatta a Vaják-sorozat egyik, ha nem is az első kötetét. Az utolsó kívánság után idén nyárig kellett várni Andrzej Sapkowski következő kötetének magyar verziójára: A végzet kardja is a megjelenés hetében került a polcomra, csak a bejegyzés csúszott egy "kicsit". 

A novelláskötet hozza az előző részben megismert és megszeretett hangulatot. Klasszikus és kevésbé klasszikus mesék és legendák elemeivel tarkított, izgalmas világ várja az olvasót, amelyből természetesen nem hiányzik a Sapkowski védjegyének számító többi elem sem. Kiváló humorral, átlagos fantasykre nem jellemző éleslátással és intelligenciával dolgozik a szerző - a szörnyvadászat egyáltalán nem az a dicsőséges tevékenység, mint aminek az átlagember elképzeli, és egy fantasy-világnak is van gazdasági szerkezete. 

Andrzej Sapkowski: Vaják I. - Az utolsó kívánság

Amióta 2007-ben megjelent a The Witcher c. számítógépes játék és megtudtam, hogy az eredetije egy lengyel fantasy-novellasorozat egy bizonyos Andrzej Sapkowski tollából, folyamatosan szidtam a magyar kiadókat, hogy hogy lehetnek ilyen hülyék, hogy nem fordítják le és jelentetik meg reménykedtem benne, hogy talán egyszer magyarul is olvasható lesz a Ríviai Geralt, a fantasy, a szláv mitológia, a kocsmafilozófia, akasztófahumor és egyéb összetett szavak különféle nők meg lények változatos elegyéből álló világban kóborló mutáns szörnyvadász, vagyis az egészen jól sikerült hivatalos magyar fordításban vaják története. 

Nos, erre múlt hétig kellett várni.

Hiánypótlás 2

Sajnos megint semmi időm nem volt blogot írni hosszú időn keresztül, ezt most a vizsgaidőszak kapujában gyorsan pótolnám. A jelen összegzés érdekessége, hogy egyik könyv sem található fizikailag a polcaimon, javarészt könyvtárból származnak annak ellenére, hogy minden eddiginél több olvasatlan könyv figyel a polcaimon és a helyzet csak egyre fokozódik...

Viszont amennyiben reményeim beválnak, most már lesz lehetőségem újra a könyvenkénti hosszabb értékelésre rendszeresen; illetve erősen gondolkozom a blog elköltöztetésén is, de erről majd később. Addig is alant olvashatjátok, hogy mit olvastam az elmúlt hónapban: