A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mongol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mongol. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 18., szombat

Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Tizennegyedik századi Közép-Ázsia, fantasy-formában. Elizabeth Bear regénye nem tökéletes, de szórakoztató: a Szellemek hegyei színes, egzotikus fantasy egy alternatív világban, ahol minden birodalom fölé más ég borul, ahol a hegyekben valódi mágusok élnek és a sztyeppén halálférgek őrzik az ősi halomsírokat. 

Elizabeth Bear (aki civilben a sokkal menőbb Sarah Bear Elizabeth Wishnevsky névre hallgat) már több mint egy tucat regényt, avagy négy trilógiát és két további sorozatot jegyzett, mielőtt nekifogott az elsősorban közép-ázsiai kultúrákra épülő Végtelen Ég trilógia megírásához. Ez egyrészt szépen tükrözi azt az egyre furcsább trendet, mely szerint szinte minden új történet minimum trilógia, másrészt bizonyos mértékig nehezen magyarázhatóvá teszi ennek a regénynek a hibáit, de erről majd később. 

A Szellemek hegyei üde színfolt az alapvetően kelta és/vagy északi mitológiát használó fantasyk tengerében és egyúttal klasszikus high/hősi fantasy modern köntösben. Legközelebbi rokonait valahol David Gemmell és Anthony Ryan környékén érdemes keresni, sőt, némi szerepjátékos hatást is felfedezni véltem itt-ott. 

Temür, egy ifjú pusztai harcos, a nagy Temüdzsin kagán unokája, magához tér a hullamező közepén, egy balvégzetű összecsapás, a hatalomgyakorlásért folytatott belviszály véres eredménye után. Majdnem minden rokona halott, áruló unokatestvére szövetségesei segítségével rá, a nagykáni trón jogos örökösére vadászik, hogy végleg eltegyen láb alól minden potenciális ellenfelet. Szamarkar, egy kevésbé ifjú, de annál céltudatosabb hercegnő varázslónak készül és ezért szinte bármit képes feláldozni, pedig az eredmény egyáltalán nem garantált. A káoszba és vérbe borult sztyeppei nomád kaganátus és az egymással vetélkedő, letelepedett peremvidéki birodalmak háborúját egy titokzatos mágus-szekta igyekszik felhasználni saját céljaira, akik a hatalom megszerzéséért szó szerint bármire képesek.

2011. szeptember 21., szerda

Blogszünet


Üdv! 
Néhány hónapig Mongóliában vagyok részképzésen, ami azzal jár, hogy sokkal kevesebb könyvet olvasok, mint általában, úgyhogy a blogot az eddiginél is ritkábban fogom sajnos frissíteni. Rendszeresen januártól lesznek megint bejegyzések, addig olvassátok a mongóliás blogomat :) 

2011. február 3., csütörtök

John Man: Dzsingisz kán

Dzsingiszről mindenki hallott már. Talán még az is ismerősen dereng, hogy a világhódítót eredetileg Temüdzsinnek hívták, meg volt valami köze a tatárjáráshoz IV. Béla király idején (na ő kicsoda?)... ja nem, az Batu volt, az unokája. Szóval Dzsingisz kánról szól ez a könyv, aki meghódította a fél világot, megalapította a mongol államot és mellesleg egy halom gyereket is összehozott úgy hobbiszinten. 
Ha nem menedzser vagy, hanem történelem és kultúra iránt érdeklődő, javaslom, hogy felejtsd el a szerző másik könyvét a témáról, ez az igazi (és nem mellesleg kétszer akkora csak oldalszámra is, ellenben olcsóbb). Egyszerre történelem és huszonegyedik századi útleírás (az alap persze A mongolok titkos története, de hát ez mindig így van), a végén másfélszáz oldal pedig már abszolút aktuális jellegű. 

2010. december 19., vasárnap

Fabian Lenk: Marco Polo és a Titkos szövetség

Meglepetéssel és örömmel konstatáltam, hogy a már sokszor, sokféleképpen felhasznált (népszerű, de talán kissé elcsépelt) témák mellé (Egyiptom, ókori Görögország, Róma, vikingek, kalózok) egy ázsiai környezetben, ráadásul pont a Nagy Mongol Birodalom fénykorának idején játszódó történet is bekerült Fabian Lenk Idődetektívek sorozatába, melynek jelen kötet a második része. 
Julian, Kim, Leon és Kija, az Egyiptomban "összeszedett" macska a Marco Polóról szóló iskolai történelemóra hatására úgy döntenek, hogy a valóságban is szeretnének találkozni a nagy felfedezővel, ezért az öreg könyvtár titokzatos szobájának segítségével visszautaznak az időben, egészen pontosan 1275-be, amikor is Marco Polo éppen Dzsingisz unokájához és örököséhez, Kubiláj kánhoz igyekezett, hogy drágaköveket vásároljon. A három barát és a macska csatlakoznak a velenceihez, de már útközben veszélybe kerülnek, Kubiláj udvarában pedig biztonság és békés üzletelés helyett újabb bonyodalmak várják őket, melynek elszenvedője maga Marco Polo, az összeesküvés leleplezése viszont ifjú hőseinkre vár. 

2010. december 2., csütörtök

Birtalan Ágnes (szerk.): Mongol játékok és versenyek

Hiánypótló kiadvány a Mongol játékok és versenyek c. tanulmánykötet, mely nem csak a szűk szakmai rétegnek szól - a népi játékok, a csontvetés, birkózás, lóverseny, íjászat, Mongólia vagy általánosságban a nomád népek iránt érdeklődőknek is bátran ajánlom. A mongolisztikában egyáltalán nem járatos olvasó talán átugorja a szakkifejezéseket, de az egyes cikkek nyelvezete közérthető, az átlagos ismeretterjesztő műveknél viszont messze nagyobb tudományos igénnyel és pontossággal íródtak.
(Ha valaki esetleg tud csigacsontot/bokacsontot szerezni szóljon!)
Lejjebb mindegyik tanulmányról röviden, képekkel: 

2010. november 11., csütörtök

Mongol népzenei és egyéb koncert/előadás (mongol kulturális évad 2010, második rész)

Egy nappal az előző bejegyzésben szereplő Hurd koncert után a Hagyományok Házának nagyterme is megtelt mongolokkal és néhány európaival (főként az ELTE keleti szakos hallgatói), akik az Ulánbátor Népi Együttes, a Mongol Köztársaság két Érdemes Művész (vagy valami hasonló) díjjal kitüntetett operaénekese, két balett-táncos és az Ulánbátori Állami Cirkusz két akrobatája produkcióját jöttek meghallgatni/megtekinteni.  A helyszín nagyon szép, az esemény pedig az alantiak esetleges apró negatív felhangja ellenére szórakoztató és érdekes volt, az pedig egészen meglepő, hogy a többi külfölditől eltérően milyen jól beszélnek magyarul az itt élő mongolok. 

Hurd koncert (mongol kulturális évad 2010, első rész)

Az idei év a mongol kultúra iránt érdeklődőknek sokféle programot tartogat(ott). Kezdődött a Magyar-Mongol Baráti Társaság holdújévhez kötődő rendezvényével még februárban, melyen egy az 1950-es évek környékén készült ismeretterjesztő filmet is levetítettek Mongóliáról, aztán tavasszal a mongol-magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 60. évfordulója alkalmából Magyarországra látogatott a mongol miniszterelnök, mely eseményen az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai tartottak előadásokat, illetve fotókiállítást is rendeztek. Ősszel a Hurd mongol rockegyüttes adott felejthetetlen koncertet az A38 hajón, egy nappal később pedig egyéb mongol zenészek, énekesek és táncosok mutatták be tudásukat a Hagyományok Házában, illetve tegnap a Makadám Mérnök Klub adott (viszonylag szűkös) helyet A Földgömb expedíciós szakosztálya által rendezett előadásnak. 

Egyik kedvenc mongol együttesem, a Hurd nem sokkal a mongol rendszerváltás után, 1993-ban alakult, tagjai mára neves, több díjjal kitüntetett zenészek, akik sok új mongol zenekar megalakulását is támogatták. Mérlegük jelenleg hat stúdióalbum, három koncertlemez és egy válogatásalbum. Mindezt természetesen úgy érték el, hogy zseniálisan jó rockzenét játszanak és a szövegeikben sem hódoltak be a globalizmusnak: a könnyűzenében népszerű angol nyelv helyett mongolul énekelnek, vállalva, hogy így kevesebb emberhez jut el a zenéjük. 
Részletesebben a koncertről a hajtás után:

2010. október 20., szerda

John Man: Dzsingisz kán vezetői módszerének titkai

Igen, tényleg létezik ilyen könyv. Ami önmagában nem lenne feltétlenül gond, az viszont már annál inkább, hogy létjogosultsága is van az efféléknek. Nem, Dzsingisszel semmi baj, sőt :), az viszont elgondolkodtató, hogy a jelen könyv tartalmából és létéből levonható következtetések szerint nagy arányban ostoba és megfelelő képességek híján lévő egyének tartoznak a vállalati felsővezetők ki tudja milyen szűk körébe, illetve szeretnének oda tartozni. 

2009. április 12., vasárnap

Mi újság? vol. 6.

Már régen megjelent az áprilisi GEO, lassan a májusi is esedékes, addig viszont érdemes belelapozni ebbe: Darwin útjának második része, pakisztáni tálibok, poloskák, huszadik század elejei históriák a New York-i felső tízezer köreiből, gyógynövények, biofeedback és hagyományos gyógymódok mellett még tucatnyi más témáról olvashatunk az áprilisi számban.


A Földgömb idei második kiadásának címlaptörténete a Farkastotemből is ismert hagyományos életmód és annak hanyatlása. Ezen kívül egy jelenleg Szlovákiában található, de javarészt még ma is németlakta kisváros, Mecenzéf, a szintén a történelmi Magyarország területén álló, ipari katasztrófa sújtotta erdélyi Kiskapus, Tatabánya és különös ellenpontként Dubai történetével találkozhatunk; illetve a Megyeri híd és a dunai jeges árvizek is kaptak néhány oldalt.


A National Geographic ebben a hónapban Hatsepszut fáraónőről, az orosz ortodox egyházról, a 2009. év madarairól (vetési varjú, kék vércse) és a kétéltűek egyre nagyobb mértéket öltő pusztulásáról ad hírt a cirkuszok világáról szóló cikk mellett. Érdemes elolvasni!




És persze kellemes húsvétot az erre járóknak :)


2009. február 2., hétfő

Jiang Rong: Farkastotem

Az 1960-as évek második felében Kínában nagyarányú politikai tisztogatás zajlott, amit csak "kulturális forradalom" néven emlegetnek azóta is, pedig minden volt, csak nem az. A hivatalos adatok szerint félmillió ember életébe került a mintegy egy évtizedig tartó folyamat, emberek millióit jelentették fel akár közeli ismerőseik azzal a bűnnel, hogy nem igazi kommunisták, a diákokból szervezett vörösgárdisták terrorjának köszönhetően anarchiaközeli volt a helyzet, ősi értékek vesztek szinte pillanatok alatt oda a szisztematikus pusztításban. Az őrületnek csak Mao Ce-tung (毛泽东) halála vetett véget, 1976-ban.

"Osztályidegennek" és "imperialista elveket vallónak" bélyegzett apja miatt sok fiatal vonult többé-kevésbé önkéntes száműzetésbe északra, Kína mongolok lakta területeire, ez lett az író alteregója, Csen Csen sorsa is, aki "tanult fiatalként" egy nomád-állattartó közösség tagjává. Amolyan Tüskevár-szerűen vette szárnyai alá a közösség szellemi vezetője, Bilgé apó, akitől sokmindent megtanult, de nem csak arról, hogy hogyan lehet életben maradni a pusztán, hanem a mongol lélekről is, cserébe más országok történelméről mesélt az apónak, arról, hogy a kínaiak hogyan látják a mongolokat; mígnem aztán megérintette az ősi életmód, a Farkastotem.

A kommunista Kína nem volt, és valószínűleg máig nincs tekintettel a területén élő más kultúrákra, jelenleg ez leginkább Tibettel kapcsolatban érezhető, akkoriban viszont a belső-mongol sztyeppe lakói szenvedték meg leginkább az idegenek uralmát: olyanok kerültek vezető pozícióba, akiket nem érdekelt semmi, de nem is tudtak semmit. Fogalmuk nem volt arról, amit a nomád állattartók évszázadok, de inkább ezredévek óta tudtak, arról, hogy a pusztával nem bánhat úgy az ember, ahogy csak akar, mindennek értelme van és az ősi hitvilág nem pusztán babona. A földműves kínaiak rettegésből indított irtóhadjárata a farkasok ellen nem csupán a mongolok hitének meggyalázása, ennél lényegesen prózaibb eredménye is van: felborul a sztyeppe ökoszisztémája és teljesen alkalmatlanná válik az életre. De hiába bizonygatta ezt megannyi mongol, a kínaiak nem hallgattak rájuk. Az eredményhez elég elindítani a GoogleEarth-t és körülnézni a kínai-mongol határ környékén, ahol a történet kezdetén még dús füvű legelők voltak.

Az író minden valószínűség szerint a saját bőrén tapasztalta meg az átalakulást (biztosat csak azért nem lehet mondani, mert a "Jiang Rong" álnév), az utolsók között kaphatott ízelítőt a jelenlegi Kína területén élő mongolok eredeti életmódjáról. De ennél többet is tett: a farkasok iráni rajongása arra késztette, hogy megpróbáljon felnevelni egy kisfarkast.
A kisfarkas iránti odaadó szeretete és a változással szembeni tehetetlenség foglalja keretbe a történetet, azt a történetet, amit a "kulturális forradalom" utáni Kínában kiadtak (kiadhattak) és filmet is készítenek belőle. De ez a könyv, hiába lett a borító szerint bestseller, csak csepp a tengerben, amíg a kommunista Kína vezetése (és polgárai!) rá nem döbbennek, hogy olyan úton haladnak, ami nem járható. Ha a milliárdos népesség erejétől megrészegülve hegyeket tesznek földdel egyenlővé és vizek folyását fordítják vissza gátjaikkal, talán úgy tűnhet, hogy uralják a természetet, de ez tévedés. Csak rombolják, és egy mérgező sivatagban az ember már nem tud megélni.


Kiadó: Magvető

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Lang Tuteng
Fordító: Zombory Klára (a kínai kiadás alapján)
Oldalszám: 686

2009. január 22., csütörtök

Nem feltétlenül köz-, de mindenképpen kívánatra: Hurd - Zuirleh argagui

Ugyan túl sok további információm nincs a Hurdról, amit tudtam, leírtam az előző bejegyzésben, viszont mivel ma megvolt az utolsó vizsga is, meg tudtam csinálni a kizárólag bemutatási céllal készült youtube-os Hurd-videókat.
Az 1000n jilt gans után a Zuirleh Argagui a legjobban sikerült összeállítás a Hurdtól, a tizenhat szám jelentős része több, mint hallgatható: kiváló zenét sikerült összehozniuk a lemezen. Csak úgy hallgatni is jó a kellemes hangulatú, lassabb és/vagy dallamosabb számokat, az egy-két eltévedt "zúzda" pedig zsonglőrzenének pont jó, lehet, hogy nem erre gondoltak, de a ritmusa tökéletes, a dallam hiánya meg elnézhető, nagyobb hangfalakon pedig akár megunt/útban lévő épületek lebontására is alkalmas. A három berakott szám persze a jobbak közül való, rockkedvelők hallgassátok :)
Néhány éven belül pedig remélem még a szövegeket is érteni fogom...
  1. Alag Nuden 3:56
  2. End neg l bishee 3:05
  3. Yag l cham shig 5:48
  4. Zevuun harts 4:16
  5. Alt 4:34
  6. Zuruud ungursun busgui 4:31
  7. Namuuhan orchlon 5:36
  8. Er busiin sum 4:03
  9. Bi durtai 4:41
  10. Tsoglog oyutan 4:10
  11. Bi amidarch chadna 5:04
  12. Tootoi sanagdah yum 6:46
  13. Zuirleh argagui 4:04
  14. Nuudlin kino teatr 5:22
  15. Hongor setgel 5:32
  16. Hugshin atman 4:46
összesen: 76 perc

Alag nuden:

Namuuhan orchlon:

Nuudlin kino teatr:

2009. január 20., kedd

Elektromos gitárok a mongol sztyeppén

Bár nem egy Altan Urag, de a Hurd is a kortárs mongol könnyűzene egyik meghatározója. Heavy metal - hard rock - akusztikus számokat játszanak, de jellegzetes mongol dallamokkal keverve, illetve a szövegeik is leginkább Mongóliáról és a család szeretetéről, tiszteletéről szólnak.
Az 1990-es rendszerváltás utáni nemzeti ébredés és az, hogy a lakosság mintegy fele huszonéves és fiatalabb, jó környezetet nyújt a hasonló műfajban alkotóknak, a Hurd is így vált népszerűvé, de nem csak Mongóliában, hanem Kína mongolok lakta részein is, ahol állítólag több koncertjüket betiltották már a kínai hatóságok (de hát arrafelé máshogy mennek a dolgok...).
Kifejezetten jellegzetes, könnyen felismerhető (nem csak a mongol nyelvű szövegek miatt) zeneviláguk meglepően sokszínű, egy lemezen is megfér egymás mellett a monoton zúzás és a lágy, akusztikus dallamok, de a két véglet között sok kellemes rockmuzsikát is lelhetünk. Ugyan nemzetközileg nem számítanak ismertnek, 2007-ben New Yorkban és Németországban is felléptek, remélem Magyarországra is eltévednek egyszer, elvégre testvérnépek volnánk szegről-végről... Addig is itt olvasható a Kormorán zenekar mongol turnéjának naplója, amikor is bizony a Hurddal együtt léptek fel Ulánbátorban. Egyébként az együttesnek elvileg van weboldala, de nekem egyszer sem sikerült betölteni még.
Alapvetően a Zuirleh Argagui című albumról szerettem volna írni, de mivel a Youtube-on nem volt fent egy szám sem a lemezről, ez majd akkor következik, amikor megcsinálom és feltöltöm a zenevideókat. Vagyis a hamarosan véget érő vizsgaidőszak után.
Addig kedvcsinálónak vagy elrettentőnek két szám:

13n aash:


Chono:

2009. január 11., vasárnap

Altan Urag: Made in Altan Urag

Túlzás nélkül állítható, hogy a mongol Altan Urag a harmadik évezred egyik legegyedibb zenét játszó bandája. Hagyományos mongol hangszereken játszanak, a szintén tradicionális torokéneklés is egyik jellegzetességük a kéthúrú, lófejes hegedű mellett, melynek egy példánya a borítón is látható. Igaz, ez inkább egy alienre hasonlít... A karakteres, népzenei alapokra építkező, de saját szerzeményű dallamokat hagyománytiszteletet és ősi értékeket központba állító, mongol mitológiai témáktól sem mentes ének kíséri, természetesen mongol nyelven, ők nem hódoltak be a globalizációnak, dalaik nem angol nyelvűek. Külföldön viszonylag kevéssé ismertek, Magyarországon valószínűleg néhány tucatra tehető azoknak a száma, akik hallottak az Altan Uragról, bár a decemberben végre nálunk is bemutatott Mongol című film hatására, melynek a zenéje a finn Tuomas Kantelinen mellett az Altan Urag kézhegyét is magán viseli, talán világszerte egyre többen kezdenek érdeklődni irántuk.
A Made In Altan Urag az együttes második albuma, 2006-os megjelenési dátummal, többek között az ezen a lemezen is helyet kapott Хeх Толботон-t lehet hallani a filmben.

Számlista:

1. Intro
2. Requiem
3. Ижий Монгол / Mother Mongolia
4. Хeх Толботон / Blue Mark
5. Давалгаа / Waves
6. Хилийн Чанадад / Abroad
7. Ширээ нуур / Shiree Lake
8. RaKH II
9. “Араатан” featuring. Naran / Beast
10. Их Монгол / Great Mongolia
11. Outro




Хeх Толботон / Blue Mark