"Tegnap elhunyt az a teknős, melyet még a felfedező, Cook kapitány ajándékozott Tonga királyának 1777-ben. A a Tu’imalila névre hallgató, majdnem kétszáz éves állat a királyi palota területén halt meg a tongai Nuku fővárosában, Alofában. A tongaiak törzsfőnöknek tekintették az állatot, külön gondozók vigyáztak rá, mivel pár éve egy bozóttűzben elvesztette a szeme világát. A tongai rádió közlése szerint Tu’imalila tetemét elküldik az aucklandi múzeumnak Új-Zélandra. Reuters, 1966"
Philip Kindred Dick a huszadik század egyik legnagyobb hatású sci-fi-írója, műveit 25 nyelvre fordították le, alkotásaiból több sikeres film is készült, melyek közül a legismertebb az 1982-es, Ridley Scott által jegyzett Szárnyas fejvadász, ennek eredetije ez a történet.
PKD írásainak gyakori eleme az önazonosság-keresés, jelen esetben ez általános értelmű: az utolsó világháború után a Föld romos felszínét genetikai- és intelligenciaromboló sugárzás és por emészti, aki megtehette, mert a DNS-e nem torzult, kivándorolt, otthonának elhagyásáért pedig minden elköltöző egy szolgáló-androidot kapott. Néhányan mégis maradtak az egészségesek közül, ilyen Rick Deckard San Franciscói rendőr-fejvadász, aki szökött androidok "kiiktatásával" keresi kenyerét, civilben pedig elektronikus bárányutánzatát gondozza az igazihoz hasonló szeretettel. A háború ugyanis szinte minden életet elpusztított, az állatok sem voltak kivételek, ezért egy valódi állat birtoklása státusszimbólum, aki viszont ezt nem engedheti meg magának, kénytelen egy az eredetire tökéletesen hasonlító másolattal beérni.
Az androidok az elektromos állatokhoz hasonlóan az emberek megtévesztésig azonos másolatai, szintetikusak ugyan, de a legfejlettebbek már értelmileg is azonos szinten vannak az emberrel, mégsem számítanak öntudattal rendelkező lénynek, Deckard feladata pedig az elpusztításuk, egészen addig, amíg tiltott szexuális kapcsolatot nem létesít egy legálisan a Földön tartózkodó androidnővel, innentől egyre erősödik az említett önazonosság-keresés érzése, kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az együttérzés-teszten egy sugárzástól rombolt értelmi képességű ember ugyanolyan eredményt produkál, mint egy android. De akkor mi tesz minket emberré? És egyáltalán, elpusztítható egy valódi művészetet "csináló", értelmes lény egy bevándorlási törvény miatt? A válasz akár igen is lehetne, hiszen az androidok csak úgy tudnak biztonságosan elrejtőzni, ha megölik és eltüntetik azt az embert, akinek a szerepét felveszik, de ha az ótestamentumi "szemet szemért" elv helyett a dolog bonyolultabb morális vonatkozásait nézzük, már korántsem ilyen egyszerű...
És hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
--
Kiadó: Agave KönyvekPKD írásainak gyakori eleme az önazonosság-keresés, jelen esetben ez általános értelmű: az utolsó világháború után a Föld romos felszínét genetikai- és intelligenciaromboló sugárzás és por emészti, aki megtehette, mert a DNS-e nem torzult, kivándorolt, otthonának elhagyásáért pedig minden elköltöző egy szolgáló-androidot kapott. Néhányan mégis maradtak az egészségesek közül, ilyen Rick Deckard San Franciscói rendőr-fejvadász, aki szökött androidok "kiiktatásával" keresi kenyerét, civilben pedig elektronikus bárányutánzatát gondozza az igazihoz hasonló szeretettel. A háború ugyanis szinte minden életet elpusztított, az állatok sem voltak kivételek, ezért egy valódi állat birtoklása státusszimbólum, aki viszont ezt nem engedheti meg magának, kénytelen egy az eredetire tökéletesen hasonlító másolattal beérni.
Az androidok az elektromos állatokhoz hasonlóan az emberek megtévesztésig azonos másolatai, szintetikusak ugyan, de a legfejlettebbek már értelmileg is azonos szinten vannak az emberrel, mégsem számítanak öntudattal rendelkező lénynek, Deckard feladata pedig az elpusztításuk, egészen addig, amíg tiltott szexuális kapcsolatot nem létesít egy legálisan a Földön tartózkodó androidnővel, innentől egyre erősödik az említett önazonosság-keresés érzése, kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az együttérzés-teszten egy sugárzástól rombolt értelmi képességű ember ugyanolyan eredményt produkál, mint egy android. De akkor mi tesz minket emberré? És egyáltalán, elpusztítható egy valódi művészetet "csináló", értelmes lény egy bevándorlási törvény miatt? A válasz akár igen is lehetne, hiszen az androidok csak úgy tudnak biztonságosan elrejtőzni, ha megölik és eltüntetik azt az embert, akinek a szerepét felveszik, de ha az ótestamentumi "szemet szemért" elv helyett a dolog bonyolultabb morális vonatkozásait nézzük, már korántsem ilyen egyszerű...
És hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
--
Kiadási év: 2005
Eredeti cím: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 240
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése