Philip K. Dick: A végső igazság

Az emberiség föld alatti bunkerekbe húzódott a háború elől. A bunkerek lakóit folyamatosan ellátják hazafias szónoklatokkal és a pusztításról készült felvételekkel, csakhogy ezek hamisítványok, a háború már rég véget ért. A végső igazság, Philip K. Dick legújabb magyarul megjelent regénye szokás szerint a valóság manipulációjával foglalkozik, ezúttal pszichedélia helyett a médiával a főszerepben. 

Ha valakit megkérnek, hogy mondjon néhány sci-fi írót, Philip K. Dick garantáltan ott lesz közöttük. A tragikusan korán, alig ötvenhárom évesen elhunyt szerző írásai a műfaj legnagyobb klasszikusai közé tartoznak, ráadásul igen termékeny elme volt, magyarul is mintegy harminc kötete jelent meg eddig.

A végső igazság nagyjából irodalmi pályafutása közepén született és nem tartozik az ismertebb regényei közé, viszont érdekes kérdéseket vet fel és a rajongók más történetekből ismerős motívumokkal is találkozhatnak benne.

A disztópia és poszt-apokalipszis Dicknél cseppet sem romantikus, ez egy pusztuló, kellemetlen világ. A Föld felszíne a Kelet és a Nyugat közötti atomháborúk miatt lakhatatlan, harci robotok járta sugárzó sivatag, csak egy maroknyi ember él odafönt, Talbot Yancy, a Védelmező vezetésével.

Legalábbis a hermetikusan lezárt, önellátó föld alatti bunkerekben élő nép így tudja. Napjaikat általában "ólomlábak", vagyis robotok gyártásával töltik, rendszeres időközönként megnézik a kábelen érkező, aktuális hazafias propaganda-szónoklatot Yancy előadásában, és várják a háború végét, azt a pillanatot, amikor visszatérhetnek a felszínre.

Csakhogy a valóság nem ez: a háborúzó felek réges-régen békét kötöttek, a sugárzás biztonságos szintre csökkent a legtöbb helyen, Yancy egy szimulákrum és professzionális írók gyártják a beszédeit, az egész pedig leginkább arról szól, hogy a felszínlakók kényelmesen élhessenek hatalmas farmjaikon, a bunkerekben előállított robotokkal körülvéve.

Philip K. Dick: Emlékmás

Az emlékmás, Különvélemény, Sorsügynökség, Az elhagyott bolygó - a filmeket sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják, hogy a Szárnyas fejvadászhoz és a Kamera által homályosanhoz hasonlóan ezek is Philip K. Dick történetei alapján készültek. Ebben a kötetben a kultikus filmek eredetijeivel együtt tizenkét novellát olvashatunk - az Emlékmás a legerősebb válogatáskötet, ami a sci-fi nagymesterétől valaha magyarul megjelent. 

"Nem mindenki teheti meg, hogy a Marsra utazzon, ezért a szegények fejébe emlékeket ültetnek be, mintha ott jártak volna. Létezik egy alagút, ami a negyedik dimenzióban helyezkedik el, és pár lépéssel meg lehet tenni benne több száz kilométert. Az atomháború után az ENSZ robotok gyártásába kezd a szovjetek ellen. Az egyik marsi telepre egy vásáros űrhajó érkezik. A Földet leigázta egy idegen faj, azonban a kutyák és macskák meglepő módon életben maradtak."

Philip K. Dick megkerülhetetlen jelentőségű szerző, jellegzetes stílusa és témái rengeteg alkotót megihlettek. Nagyjából egy tucat film és néhány sorozat is készült a történetei alapján, köztük olyanok, mint a Különvélemény, az Emlékmás, a zseniális Kamera által homályosan, vagy a legismertebb Szárnyas fejvadász (az eredetije az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?). Kimondottan termékeny író volt, csak az Agavénál huszonöt (!) regénye és ezzel együtt három novelláskötete jelent meg, ám a művei közel sem képviselnek egyenletesen magas színvonalat. Például ezért is jelenik meg egyre kevesebb új kötete magyarul, amit érdemes volt, már kiadtak - az újrakiadások viszont jönnek szépen, Az ember a fellegvárban és az Álmodnak-e az androidok... után például hamarosan a Dr. Vérdíj második inkarnációja is megérkezik.

Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (újraszerkesztett kiadás, 2015)

Az ember a Fellegvárban ötvözi az alternatív történelmi regények izgalmas gondolatkísérleteit Philip K. Dick jellegzetes stílusával. Erős hangulat, izgalmas részletek, realista politikai-történelmi háttér, a hiányzó befejezés ellenére Dick legjobbjai közül való. 

Philip K. Dick egyik legerősebb alapötletre épülő regénye nem feltétlenül tömegközlekedés-kompatibilis, de nagyon jól eltalált és kétségtelenül figyelemfelkeltő köntösben érkezett néhány hete a könyvesboltok polcaira. Az új kiadás belül is megújult, az újraszerkesztésnek köszönhetően minden bizonnyal áramvonalasabb lett a magyar szöveg, de a régi kiadást nagyjából tíz éve olvastam, úgyhogy erre nem mernék megesküdni. Az viszont biztos, hogy gördülékeny a fordítás és jobban tetszett most újraolvasva, mint annak idején, ámbár a végét még mindig elsietettnek érzem. 

Az ember a Fellegvárban alternatív történelmi regény. Az 1960-as évek Amerikájában játszódik (az eredeti megjelenéssel egy időben), viszont egy olyan világban, ahol a tengelyhatalmak nyerték a második világháborút, a náci Németország és Japán felosztotta a világot, az USA pedig nagyhatalom helyett kegyelemkenyéren tengődő, feldarabolt térség. Újra terjed a rabszolgatartás, Afrikát gyakorlatilag kiirtották, a büszke germánok űrhajóikon gyarmatosítják a Holdat és a Marsot, egy betiltott alternatív történelmi regény központi témája pedig nem más, mint hogy a világháborúban a szövetségesek nyertek. 

Előzetes - Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (újraszerkesztett kiadás)

Mához egy hétre, március 31-én jelenik meg Philip K. Dick egyik legérdekesebb, mellesleg Hugo-díjat is nyert regénye, Az ember a fellegvárban második, újraszerkesztett kiadása. Elég régen olvastam már, nem emlékszem, hogy milyen volt az előző verzió, de az biztos, hogy az újraszerkesztés némi minőségi javulással is jár, úgyhogy nem csak az elképesztően ütős borító miatt lehet érdemes beszerezni, amit mellesleg a tavalyi Star Wars újrakiadás gúnyáját is jegyző Faniszló Ádám készített. És hogy miért pont most jön? Nos, az Amazon a pilot után berendelte a regényből készülő sorozat teljes évadát, ez pedig elég jó alkalom arra, hogy azok a hazai olvasók is megismerjék az eredetit, akik annak idején nem tudták megszerezni az előző kiadást, vagy esetleg még túl fiatalok voltak hozzá. 

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már láttátok, de aki még nem, a hajtás után megnézheti - egy biztos: bátor és figyelemfelkeltő darab. Maga a könyv egy alternatív történelmi regény, nagyjából arról szól, hogy a második világháborút elvesztették a szövetségesek, az USA-t pedig felosztotta a náci Németország és a császári Japán. Ez önmagában is elég erős lenne, de itt egy PKD-regényről van szó, ehhez méltóan elborult, kérdésfelvető és valóságmegkérdőjelező a történet, poénokat nem lövök le, csak annyit mondok: a szerző rajongói nem fognak csalódni.

Alant borító, fülszöveg és részlet, az értékelést pedig itt találjátok.

Philip K. Dick: A halál útvesztője

Tizennégy telepes egy ismeretlen bolygón. Nem tudják, hogy miért vannak ott, nem tudják, hogy ki gyilkolja le őket sorban, egy idő után már azt sem tudják, hogy kik ők egyáltalán... Itt A halál útvesztőjének második kiadása. 

Először simán poénnak, könyvkiadós trollkodásnak néztem, aztán kiderült, hogy tényleg ez lesz az új PKD borítója. Eddig is volt már néhány szokatlan megoldás az életműsorozatban (pl. az Egy megcsúszott lélek vallomásai uv-fényben világító borítója), de ez monitoron és papíron, bármiféle különleges felszerelés nélkül is sokkol. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új sportág születne alkoholgőzös irodalmi estéken, melynek lényege: ki bírja tovább pislogás nélkül/ép elmével nézni A halál útvesztője címlapját. 

De ne hagyjuk, hogy a brutális külső elterelje a figyelmet, mögötte Philip K. Dick legjobb regénye rejtőzik, nagyjából az Álmodnak-e az androidok... első agavés megjelenése óta. Igaz, abból a tizenhat kötetből csak tízet olvastam, lehetnek köztük még gyöngyszemek... A lényeg, hogy simán ott van a top öt PKD-regény között irodalmi és fogyaszthatósági szempontból is, éppen ezért teljesen kezdőknek is bátran ajánlható. Profiknak pedig ott vannak a vallás mibenlétéről szóló elmélkedések, kevésbé elborult, sokkal értelmezhetőbb formában, mint a szerző más könyveiben.

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (újrakiadás, 2013)

A sci-fi egyik alapműve ismét hozzáférhető: Philip K. Dick kultikus regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? újranyomásra került és a Könyvhét óta beszerezhető. Ebből az alkalomból egy második bejegyzés is készült a regényről ide, a Szubjektív Kultnaplóra. 

Valamikor réges-régen, amikor a magyar blogszférában a könyves tematikát még csak legfeljebb tucatnyi aktívabb szerző képviselte*, amikor még a moly.hu nem létezett és szerény személyem is csak kezdeti lépéseit tette a könyvesbloggerkedés rögös útján, már született egy bejegyzés Philip K. Dick leghíresebb regényéről az akkor még más névre hallgató Szubjektív Kultnaplón. 

Azóta sok bit lefolyt az interneten, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 2005-ös kiadása eltűnt a boltok polcairól és szinte lehetetlen volt hozzájutni egy jobb állapotú példányhoz, akár ha a régi világ Mars-gyarmatosítás előtti fantasztikus irodalmának egy példánya lenne. Más kiadókkal ellentétben, akik az egyértelmű igény ellenére nem hogy nem nyomnak újra egy beszerezhetetlen könyvet, hanem inkább hagyják elhalni a sorozatot (hadd ne mutogassak ujjal), az Agavénál meghozták a helyes döntést és a Könyvhét előtt ismét nyomdába küldték az anyagot, a szemfülesebbek pedig már a standon kiválogathatták a kultikus kötetet a többi regény közül. Én amúgy még abban a hitben voltam, hogy csak valamivel később fog kijönni az újranyomás, úgy kellett utánam szólni az első napi beszerzőkörúton, hogy ez is van ám :) 

Most újraolvastam, olyan másfél tucat PKD-kötettel az első olvasás után, és lényegesen nagyobb hatása volt, mint annak idején, öt évvel ezelőtt. Az Álmodnak-e az androidok... tipikusan olyan könyv, ami elsőre is üt, de ha az ember már kicsit jobban ismeri a szerző munkásságát, pár száz egyéb sci-fit is elolvasott és a személyisége is fejlődött valamicskét, egészen más nézőpontból is képes értelmezni a művet. 

Előzetes - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

PKD-hónap van, Az utolsó szimulákrum után május végére-június elejére várható Philip K. Dick talán legismertebb könyvének újrakiadása, melyből Ridley Scott készített kultikus filmadaptációt Szárnyas fejvadász (Blade Runner) címen. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról? jó ideje gyakorlatilag beszerezhetetlen volt, most végre megint lehetősége nyílik az olvasóknak, hogy polcukra tehessék a méltán népszerű sci-fi alapművet.

"Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel… A nevek ismerősek. A könyv is. Philip K. Dick korszakalkotó regényének új fordítását tartja a kezében az olvasó, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget,  amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick legnagyobb hatású alkotása."

Hamarosan érkezik az értékelés is, az első fejezet pedig a hajtás után olvasható.

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Philip K. Dick huszonötödik (!) magyarul megjelent könyve új lendületet ad az életműsorozatnak, vitathatatlanul a legjobb az utóbbi négy-öt kötet közül. Az utolsó szimulákrum klasszikus disztópia, mely magán viseli a jellegzetes PKD-i jegyeket, a hatvanas évek hidegháborús atmoszféráját, illetve a kor sok tipikus science fiction elemét is. 

Philip K. Dick nem hazudtolja meg önmagát: már a legelső oldalon felbukkan egy fura, idegen létforma, igaz, ezúttal nem az emberiséget leigázni kívánó, telepatikus nyálkagomba és nem is földönkívüli robot, hanem egy primitív, ganümédeszi jószág, mely egy felvevőszerkezet hangérzékelőjeként működik, a rögzítendő hanganyag pedig egy kéz nélkül zenélő pszichokinetikus zongorista játéka. 

Az utolsó szimulákrum valamikor az ezredforduló utáni, közelebbről nem meghatározott jövőben játszódik, amikor Nyugat-Németország már az Egyesült Államok ötvenharmadik tagállama, komoly politikai és gazdasági befolyásra téve szert az USEA berkein belül. Az eredeti demokrácia már jó ideje megszűnt, központosított, támogatói szerint a korábbi megoldásoknál jóval hatékonyabb egypártrendszer uralkodik a birodalom fölött. A totalitárius matriarchátus, a kasztokra osztott társadalom, az atomháború miatti sugárszennyezés, reménytelenség és kisebbfajta társadalmi káosz elől sokan a Marsra költöznek telepesként, ahol az alacsony népsűrűség miatt szimulákrumok, robotikus embermásolatok jelentik számukra szociális közeget. 

Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai

Ahogy a fülszöveg is írja, az Egy megcsúszott lélek vallomásai nem sci-fi, ámde mégis jellegzetes Philip K. Dick történet. Az egyetlen ilyen, ami még a szerző életében megjelent és az első ilyen, amit olvastam tőle (ez nincs a fülszövegben :D). 

Nem sci-fi, a hangulat és bizonyos motívumok mégis pontosan azt hozzák, ami PKD védjegye: különös személyiségeket furcsa világnézettel, pszichológiai jelenségeket, illetve "természetesen" a valóság megkérdőjeleződését. Egyúttal egy érdekes történetet és nagyon amerikai kisvárosi hangulatot is, na meg azt, hogy az olvasó talán egy kicsit másképp fog tekinteni utána az emberekre, legyenek bár átlagos, vagy éppen megcsúszott elmék. 

Philip K. Dick: A Frolix-8 küldötte

Az idei év első bejegyzése az Agave kiadó első 2012-es megjelenéséről szól. A kiadó egyébként elkényezteti a sci-fi kedvelőket, jövő héten jön a Marsbéli krónikák legújabb kiadása is. 

Philip K. Dick legújabb magyarul megjelent regénye, a Frolix-8 küldötte kellemesen kiforrott munka, nem olyan elborult, mint a szerző hírhedtebb regényei, ugyanakkor Dick kedvelt témái itt is szépen előkerülnek. A regény könnyen olvasható, nem is túl hosszú, Philip K. Dick rajongóinak ugyanúgy jó lehet, mint a szerzővel még csak most ismerkedőknek. 

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Aki arra számít, hogy sci-fit fog olvasni, csalódnia kell. A Timothy Archer lélekvándorlása ugyanis még csak annyira sem sci-fi, mint a "trilógia" korábbi részei, a VALIS vagy az Istenek inváziója, sokkal inkább teológiai-filozófiai eszmefuttatás, mint ha csak Philip K. Dick érezte volna halálának közeledtét és egyfajta önmegnyugtatást keresett volna munkája során saját maga számára. 

Bár ez a szerző utolsó befejezett műve, mégis fogyasztható, akiben pedig van némi filozófiai érdeklődés és háttértudás, kifejezetten élvezni fogja a könyvet. 

Philip K. Dick: Az elektromos Lincoln

Ahányszor látom a címet, mindig egy többé-kevésbé környezetbarát luxusautó jut eszembe róla, még a könyv elolvasása után is. Pedig nagyon nem erről van szó, sokkal inkább egy tipikus Philip K. Dick sztoriról, egészen pontosan nem a drogos, hanem a mentális zavaros fajtából. A fülszöveg egyébként kissé megtévesztő, elég kevés szó esik arról, hogy a mesterségesen létrehozott személyiségeket milyen jog illeti meg és hasonlók, inkább egy pszichotikus "szerelmi kísérlet" (ami nem igazán szerelmi és csak az író, illetve az olvasó szemszögéből kísérlet) mozgatja a történetet. 

Hiánypótlás

Üdv!
Jó régen nem írtam, ennek több oka is van, mindenesetre nem így terveztem. Mostanra viszont többé-kevésbé rendeződtek a dolgok: a lakás egyre kevésbé hasonlít csatatérre és a sulikezdés is megtörtént: már megint elsős vagyok (és minden bizonnyal nem utoljára). Persze attól még, hogy blogot nem írtam, az olvasás nem maradt abba, szép hosszú lista halmozódott fel, első nekifutásra mindegyik könyvről írok valamit röviden, aztán ha lesz kedvem és időm, talán bővebben is (de ezt nem ígérem meg). Tehát:

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

"Tegnap elhunyt az a teknős, melyet még a felfedező, Cook kapitány ajándékozott Tonga királyának 1777-ben. A a Tu’imalila névre hallgató, majdnem kétszáz éves állat a királyi palota területén halt meg a tongai Nuku fővárosában, Alofában. A tongaiak törzsfőnöknek tekintették az állatot, külön gondozók vigyáztak rá, mivel pár éve egy bozóttűzben elvesztette a szeme világát. A tongai rádió közlése szerint Tu’imalila tetemét elküldik az aucklandi múzeumnak Új-Zélandra. Reuters, 1966"

Philip Kindred Dick a huszadik század egyik legnagyobb hatású sci-fi-írója, műveit 25 nyelvre fordították le, alkotásaiból több sikeres film is készült, melyek közül a legismertebb az 1982-es, Ridley Scott által jegyzett Szárnyas fejvadász, ennek eredetije ez a történet.

PKD írásainak gyakori eleme az önazonosság-keresés, jelen esetben ez általános értelmű: az utolsó világháború után a Föld romos felszínét genetikai- és intelligenciaromboló sugárzás és por emészti, aki megtehette, mert a DNS-e nem torzult, kivándorolt, otthonának elhagyásáért pedig minden elköltöző egy szolgáló-androidot kapott. Néhányan mégis maradtak az egészségesek közül, ilyen Rick Deckard San Franciscói rendőr-fejvadász, aki szökött androidok "kiiktatásával" keresi kenyerét, civilben pedig elektronikus bárányutánzatát gondozza az igazihoz hasonló szeretettel. A háború ugyanis szinte minden életet elpusztított, az állatok sem voltak kivételek, ezért egy valódi állat birtoklása státusszimbólum, aki viszont ezt nem engedheti meg magának, kénytelen egy az eredetire tökéletesen hasonlító másolattal beérni.

Az androidok az elektromos állatokhoz hasonlóan az emberek megtévesztésig azonos másolatai, szintetikusak ugyan, de a legfejlettebbek már értelmileg is azonos szinten vannak az emberrel, mégsem számítanak öntudattal rendelkező lénynek, Deckard feladata pedig az elpusztításuk, egészen addig, amíg tiltott szexuális kapcsolatot nem létesít egy legálisan a Földön tartózkodó androidnővel, innentől egyre erősödik az említett önazonosság-keresés érzése, kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az együttérzés-teszten egy sugárzástól rombolt értelmi képességű ember ugyanolyan eredményt produkál, mint egy android. De akkor mi tesz minket emberré? És egyáltalán, elpusztítható egy valódi művészetet "csináló", értelmes lény egy bevándorlási törvény miatt? A válasz akár igen is lehetne, hiszen az androidok csak úgy tudnak biztonságosan elrejtőzni, ha megölik és eltüntetik azt az embert, akinek a szerepét felveszik, de ha az ótestamentumi "szemet szemért" elv helyett a dolog bonyolultabb morális vonatkozásait nézzük, már korántsem ilyen egyszerű...

És hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

--

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2005

Eredeti cím: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Fordította: Pék Zoltán

Oldalszám: 240

Szívélyes Fahrenheit

Az utóbbi hetekben kimaradt a könyvek bejegyzése, megpróbálom pótolni...
Elsőként az Isaac Asimov és Martin H. Greenberg válogatta Szívélyes Fahrenheit novelláskötetet említeném, mely az1954. évi sci-fi "termés" általuk legjobbnak ítélt rövid történeteit tartalmazza és a győri bolhapiacon jutottam hozzá (az animecon után).
Nem akarom lelőni a poénokat, ami novellák esetében már csak a terjedelem miatt is könnyű lenne, ezért csak írókat említek: P. K. Dick, A. C. Clarke, Frederic Brown, de a többiek is a tudományos-fantasztikus irodalom nagy alakjai, ha másért nem is, de pusztán azért mindenképpen érdemes novellákat olvasgatni tőlük, hogy lássuk, mennyire térnek el, vagy éppen mennyire egyeznek meg a regényeikben megszokott stílusuktól.


Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadási év: 1993.

Eredeti cím: Isaac Asimov Presents The Great SF Stories: 16.

Fordító(k): Géher István műfordító szemináriuma (ELTE BTK Angol Tanszék)

Oldalszám: 406