Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

A Hidrogén szonátával még egyszer, utoljára bepillanthatunk az Iain M. Banks által megálmodott univerzumba, ahol a technológia szinte már mágiának hat, a halál sokszor csak átmeneti, az űrhajók Elméi egészen bizarr neveket adnak önmaguknak, és ahol minden civilizációk talán legszabadabbika, a Kultúra virágzik.

A Hidrogén szonáta, Iain M. Banks utolsó Kultúra-regénye, napra pontosan a szerző halálának harmadik évfordulóján jelent meg. Még mindig egy kicsit nehéz elhinni, hogy nem lesz több zseniálisan furcsa űrhajónév és évezredes mesterséges intelligencia, vége a szintetikus testek, intelligens drónok, drogmirigyek, virtuális életek, gigantikus űrbéli megastruktúrák, a valaha volt legnagyobb civilizáció, a Kultúra, és legismertebb titkosszolgálati csoportja, a Rendkívüli Körülmények idejének. 

De ha már búcsúzni kell, tegyük stílusosan. Így gondolják ezt a gziltek is: a komplett faj multidimenziós szublimációra készül, maguk mögött hagyva a szokványos világot. Csakhogy az előkészületek nem mennek zökkenőmentesen, a Zidhren-Maradvány, egy ősi szublimata civilizáció hátramaradt tagjai ugyanis még a távozás előtt meg akar osztani egy réges-régi titkot a gziltekkel, csakhogy a hajójukat lelövik. A Kultúra is megjelenik a környéken, egyrészt a hátrahagyandó bolygók és űrállomások értékesebb darabjaira pályázó roncsvadászok megfékezésére, másrészt egyszerűen csak megfigyelni az eseményt.

Iain M. Banks: Közelkép

Szupercivilizációk, buddhista ihletésű virtuális poklok, kegyetlenség és mérhetetlen humanizmus - a Közelkép rendkívül változatos, magával ragadó és gondolatébresztő regény. Iain M. Banks ezúttal is csúcsformában. 

Iain M. Banks utolsó előtti Kultúra-regényét veheti kézbe az olvasó a Közelképpel. Banks tavaly bekövetkezett, tragikusan korai haláláig a kortárs sci-fi óriási népszerűségnek örvendő alkotója volt, abszolút méltán: regényei hatalmas fantáziáról, lenyűgöző történetvezetési készségről, komoly írói elhivatottságról mesélnek.

Ugyan más sci-fi regényeket (és szépirodalmat) is írt, Banks jobbára mégis a Kultúra-ciklus miatt ismert, legalábbis nálunk. A távoli jövőben, szinte a mágia határait súroló technológiai fejlettségű szupercivilizációk és feltörekvő fajok benépesítette galaxisban játszódó történetek okkal népszerűek, Banks egészen egyedülállót alkotott az űropera műfajában.

A Kultúra-regények lazán összefüggő sorozatot alkotnak, itt-ott ugyan van némi utalás más történetek eseményeire és szereplőire, de nagyjából függetlenül is olvashatók. Időrendben haladni legfeljebb azért érdemes, mert a későbbi kötetekben a Kultúrával kapcsolatos alapvetéseket már nem feltétlenül magyarázza el a szerző, ugyanakkor a folyamatos irodalmi fejlődés miatt érdemesebb későbbi regényt választani kezdésnek, a legelső (Emlékezz Phlebasra) például fölöslegesen túlírt és úgy általában nem egy erős darab. A Közelkép viszont, az utolsó előtti regény, talán minden eddiginél jobban sikerült.

I. M. Banks: Anyag

Iain M. Banks hetedik Kultúra-könyve, az Anyag eleinte nem árul el sokat sci-fi mivoltából. A regény látszólag egy középkori, fejletlen civilizáció csatározásai közepette a királyi udvarban lejátszódó politikai összeesküvésről és azok utóhatásairól szól. A könyv a régi uralkodó aljas meggyilkolásával kezdődik, ettől kezdve kapunk betekintést a király két fiának történetébe. Az árulással, orgyilkosokkal és titkos cselszövésekkel azonban Banks rajongói korántsem elégednének meg. 

Ez így ugyanis kevés egy jó sci-fi történetének, sokkal inkább illene egy középkorban játszódó regény lapjaira. Adjunk hozzá egy olyan bolygót, ami egy négydimenziós térben létezik, számtalan élőszinttel rendelkezik és mindegyik az embertől eltérő, furcsa és kiszámíthatatlan űrlényekkel van benépesítve. Emellett szükség van még néhány szuperintelligens űrhajóra, és egy egész galaxist átfogó politikai összeesküvésre. Ha ez megvan, lépjen a történetbe a Kultúra, egy utópisztikus társadalom, amelynek tagjai messiás komplexusuk globális kiterjesztéseként abban lelik örömüket, hogy fejletlenebb társadalmak csatározásaiba szólnak bele. Ha mindez megvan, akkor eljutunk az Anyaghoz, amely már egy olyan történet, amellyel a szerző korábbi rajongói is megelégedhetnek. 

Iain M. Banks: Fegyver a kézben

I. M. Banks a kortárs sci-fi irodalom eléggé furcsa alakja. Egyrészt jó stílusú történetmesélő, másrészt hosszú oldalakon keresztül képes lazán összefüggő, kusza dolgokat írni a majdnem semmiről. Eddig négy-öt könyvét olvastam, a Fegyver a kézben valahol A játékmester és a Holtpont szintjén leledzik, már ami az élvezeti értéket illeti; vagyis a szinte már védjegynek számító eszelős űrhajónevek mellett a történet is szórakoztató, a mellébeszélés-mennyiség még az emészthető mértéken belül marad és követhető az események menete is.

A Kultúra különös díszleteivel a háttérben követhetjük ide-oda csapongva Cheradenine Zakalwe történetét. Zakalwe a Kultúra Rendkívüli Körülmények csoportjának tagja, feladata általában világok sorsának eldöntése és hasonló csekélységek. Egymaga befolyásolja háborúk menetét, de mégis sokszor kerül a rossz oldalra, amit egy idő után megelégel és otthagyja a Rendkívüli Körülményeket. Nagyjából kétszáz évvel korábban Diziet Sma fedezte fel Zakalwét, most újra dolga van vele: őt bízzák meg azzal, hogy keresse meg a veterát, mert még szükség lenne rá. Ez persze nem olyan egyszerű feladat, még akkor sem, ha az ember lánya mellett nem lebeg állandóan egy kotnyeles drón, a hajón a legénység nem kapcsolja ki poénból az immunrendszerét, illetve a célszemély múltja nem olyan sötét, mint Zakalwéé.

Banks nagy ötlete, a Kultúra, egy élettől nyüzsgő szövetség, ahol emberek és egyéb biológiai alapon működő létformák mellett nem kevés drón és más elektronikus érző-gondolkodó lény is akad, a hajók intelligensek és külön személyiségük van (bővebben a Holtpontban), és az egyetlen általánosan érvényes filozófia, hogy a biológiai testet kizárólag a szórakozás és az élvezetek miatt nem éri meg lecserélni. Ettől függetlenül nem egy gigantikus, békepárti hippiközösség az egész, a Kultúra folyamatosan háborúkat folytat a szövetségen kívüli, általában primitívebb világokkal, ezért van szükség a Zakalwe-félékre... 

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2006

Eredeti cím: Use of Weapons

Fordító: Totth Benedek

Oldalszám: 425