Általában nem írok azonnal egy könyvről, hanem hagyom kicsit leülepedni a dolgot és fél-egy nappal később kicsit távolabbról visszanézve is átgondolom az élményt. A Balor szeme esetében nem ez a helyzet - 2,5 órája fejeztem be, de ennyi elég is volt, többet nem szeretnék foglalkozni vele. Hogy miért? Röviden: Massár Mátyás könyve a Metró 2033 óta az egyetlen komolyabb csalódást keltő olvasmányom. Bővebben a hajtás után.A Zenit sorozat tavalyi beharangozásakor örültem, hogy egy új, izgalmasnak ígérkező, többszerzős sorozat indul a Mysterious Universe és a MAGUS mellé (ha van még ilyen, nyugodtan írjátok meg), ráadásul egészen baráti áron. Az egyszerre megjelenő első két részről érkező kritikák is jónak tűntek, egy darabig tervben is volt a beszerzésük, aztán ez valahogy elmaradt. A Balor szeme elolvasása után azt kell mondjam, hiba lett volna olvasatlanul pénzt kiadni rá - legalábbis erre a kötetre, az Ólompegazust a legtöbb helyen magasabbra értékelték.
A kalandregényekkel alapjáraton semmi bajom, technikailag ez is hozza az elvárt szintet. Minden más viszont már erősen zötyög. Mit zötyög, rázkódik és ugrál, éppen hogy csak nem hullik darabokra. Kérdem én, ha már egy jól megírt, hiteles karaktert sem sikerült létrehozni, miért kellett még a környezetet és a cselekményt is ezerszer elcsépelt sablonokból összerakni?Gyárfás Zoltán, a főszereplő régész-színész-kaszkadőr srác mindenhez ért, amire egy kalandregény főszereplőjének szüksége lehet, máshoz viszont nem igen, a bögyös-vörös-bőrszerkós nő is tökéletesen sablonos anyag, nem beszélve a fegyvermániás ex-detektívről, a tetovált mexikói gengszterekről és a varázslatos ellenfelekről... A latin-amerikaiak következetes "latin"-ként emlegetése egyébként külön vicces, ha már ennyire muszáj volt rövidíteni, a magyar nyelvű irodalomban is a "latino" vagy "latinó" használatos. És ha már itt tartunk, "ogam" írás sincs, az sajnos "ogham" és kiejtve sincs semmi köze a magyar fonetikával leírt "ogam"-hoz.
Nem tudom, hogy az egész sorozat világára is jellemző-e, Massár Mátyás könyve mindenesetre szép nagyot rúg a már kétszáz éve feldolgozások esztelen tengerében haldokló kelta mitológiába. Nagyjából az Amerikai istenek, az X-Men, a Hellboy és a Tomb Raider (direkt nem az Indiana Jonest írtam) turmixa. De nem akármilyen, hanem mindegyikből a legrosszabb megoldások és legkínosabb sablonok vannak összeválogatva, megfejelve némi Harry Potterből nyúlt varázsigével (a magyarázkodás csak ront rajta, nem mentesít). Nem is sorolom tovább, túl sok ilyen van és ha valaki mégis elolvasná, nem akarok lelőni neki poénokat, egyébként is épp eléggé kiszámítható a sztori.Tényleg nem hiszem el, hogy nincs jobb alapanyag... Tele van a világ érdekesnél érdekesebb, fantasyben még alig használt kultúrkörökkel, tessék azok közül válogatni, a keltákat tündérestül és atlantiszostul megírták már több százan, kihoztak belőle mindent, amit érdemes volt és azt is, amit nem. Sok jó regény épült rá, de ma már nem lehet pusztán ebből és Blikk-szintű összeesküvés-elméletekből használható történetet gyúrni. Ámbár jelen regény húsz-harminc éve sem állta volna meg a helyét, legfeljebb a pályaudvari filléres ponyvaregények között.
Remélem az első és a mostanra már megjelent harmadik Zenit könyv jobb ennél, valamelyik közülük kap még egy esélyt, ha az is hasonlóan gyenge, akkor részemről az egész sorozat kuka.
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2011
Oldalszám: 312
Ár: 1999,-
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése