2009. április 23., csütörtök

Brandon Sanderson: Elantris

Jó, hogy ott van az egyetemmel szemben a könyvtár. Ha éppen nem tudja máshogy eltölteni az idejét az ember, csak átsétál, levesz a polcról valami olvasnivalót és kényelmesen elhelyezkedik egy fotelban. A probléma csak az, ha nem egy óra alatt elolvasható művet sikerült találni, mert olyankor ki kell kölcsönözni, hazacipelni stb. És ha netán Sanderson Elantris című művéről van szó, arra is fel kell készülni, hogy mindenki a borítóját fogja nézegetni, hogy milyen szép, ami igaz is, bár elsődlegesen engem legalábbis az érdekelt, hogy mi van belül.
Egy érdekes világ. Nem hagyományos fantasy (az újítás szelleme nagyon benne van a levegőben, kérdés, hogy melyik irány fog hosszabb távon kiemelkedni a többi közül), első regénynek meg éppenséggel igen meggyőző.

Elantris városa régóta állt; dicsőség és hatalom ragyogta be magas falait, lakói valamiféle félistenek, mágusok voltak. A környék lakói közül véletlenszerűen választotta ki a várost fenntartó erő az új elantrisiakat, az utóbbi időben viszont a helyzet megváltozott. A gyönyörű félistenekből kopasz, foltos bőrű szerencsétlenek lettek, a várost mocsok lepte el, ezért Arélon királya karantént csinált Elantrisból. A kiválasztás viszont folytatódott, véletlenszerűen lehetett bárkiből kopasz, foltos bőrű élőhalott, akit aztán Elantrisba száműztek. Mint a király fiát. Ráadásul egy igen zavaros időszakban, amikor az országot megszállás és vallásháború fenyegette, és ráadásul éppen megházasodni készült.
A helyi törvényeknek köszönhetően viszont a házassági szerződés ettől függetlenül életbe lépett, s özvegye, kiváló politikai, és olykor túlzásba vitt színészi képességeit latba vetve nekiállt felforgatni a vagyoni alapokra épülő hierarchiát a lázadó nemesek segítségével és megküzdeni az agresszíven térítő idegen pappal. Eközben férje, akit még soha nem látott a valóságban, Elantris mocskos falai közé zárva próbál megbékélni azzal, hogy bár fizikailag halott, mégis képes mozogni és gondolkodni, viszont a fájdalom nem múlik el, hanem örökre megmarad: egy horzsolás vagy bevert lábujj is az őrületbe tudja kergetni az embert. Viszont a bonyolult geometrikus ábrákkal modulált ősi mágia még mindig ott rejtőzik valahol, csak rá kell jönni, hogy mitől romlott el.



Az írónak weboldala is van.

Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2007

Eredeti cím: Elantris
Fordító: Tamás Gábor
Oldalszám: 536

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése