Jeanne DuPrau: Szikraváros

Múlt pénteken délelőtt volt egy óra „üresjárat”, úgyhogy benéztem a FSZEK központi könyvtárába valami olvasnivalóért, aztán ez akadt a kezembe… Nem egy nagydarab könyv, a betűméret meg a sorköz is jókora, úgyhogy ennyi idő bőven elég rá.

Összességében egy meglehetősen jó alapötletre épülő ifjúsági regény, annak minden hátrányával az idősebb olvasóközönségre nézve. Adott a már említett kiváló alap, nevezetesen egy földalatti város, melynek lakói nem tudnak a külvilágról és ráadásul a készleteik is igencsak fogyatkoznak, megspékelve már a legelején némi plusz feszültséggel; ezenközben a szereplők egyszerűek és hiteltelenek (ha nem írják le, hogy tizenkét évesek, simán egy ötössel idősebbnek mondtam volna őket a viselkedésük alapján); a világ (na jó, város) pedig hiába néz ki jól messziről (hogy vizuális hasonlattal éljek), ha közelebb menve kiderül, hogy nincsenek részletek, csak a konkrét útvonalon van egy-két kidolgozottabb valami, mint egy gyengébb számítógépes játék esetében.

Szóval erre az alapra simán fel lehetne húzni egy igazi, felnőtteknek szóló epikus történetet több kötetben és így bekerülni a steampunkba hajló, (poszt)apokaliptikus műfaj legjobbjai közé – más kérdés, hogy erre az esély nem sok (bár egy folytatást még simán elbírna a dolog), de azért én úgy fogom fel, hogy ez csak demóverzió. 

(Tizenöt éves korig bárkinek.)

----------

Eddig a molyos értékelés, azóta kiderült, hogy tényleg van folytatás, nem is egy, hanem mindjárt három, ebből viszont a jelek szerint egy sem jelent még meg magyarul. A filmmel még adós vagyok, azért előbb-utóbb megnézem, bár valószínűleg nem érdemes sokat várni tőle (annak ellenére, hogy az ilyesmi steampunk-féle dolgok - ez mondjuk azért nem stampunk, csak annak valami gyerekekre szelídített változata - lényegesen hatásosabbak filmformában, mint papírra vetve). 

Kiadó: M&C Marketing Tanácsadó kft.
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: City of EmberFordító: Robin Edina
Oldalszám: 272