A második világháború pusztításai elkerülték a várost, a nácik a nagyszámú német lakosság miatt eleve sajátjuknak tekintették Krakkót és a birodalom keleti székhelyének szánták (ennek emlékét őrzi a királyi palota
fasiszta stílusú átépítése a
lengyel főkormányzó utasítására), a szovjetek pedig nem ütköztek komoly ellenállásba, így ők is megkímélték a várost. Az így megmaradt történelmi városmag 1978-ban a kulturális világörökség részévé vált, azóta pedig folyamatosan történik a leromlottabb állapotú részek restaurálása és régészeti feltárásokból sincs hiány. Ennek legújabb példája a központi vásártér alatt több méterrel, a középkori utcaszinten létrehozott,
multimédiás régészeti múzeum, mely 2010-ben nyílt meg a látogatók előtt. A belépés egyébként keddenként ingyenes, ezekre a napokra két héttel előre lehet foglalni jegyeket, de érdemes résen lenni, mert pillanatok alatt elfogynak.
A múzeumok érdekesek, a
Wawelben található kiállításokat és a
Czartoryski-palota gyűjteményét szokták általában ajánlani, de van sok más kiállítás,
fotográfiai múzeum, rengeteg templom és zsinagóga, illetve
Krakkó leghíresebb modern polgára, II. János Pál tisztelői is szép számmal találnak emlékhelyeket. A néhai pápa kultusza egyébként időnként szinte már a
mongol Dzsingisz-mániát idézi. Ugyan minden mongolok nagykánjának kedvenc sütijét nem lehet kapni minden ulánbátori cukrászdában (próbáljátok ki, hogy Krakkóban "
kremówka papieska"-t kértek random helyeken, ami egyébként egy szimpla krémes), illetve egyelőre még nem tudok Jan Pawel II vodkáról, de a szobrok, képek, kiállítás(ok) és
repülőtér (!) azért egyezik, ahogy a lakosság jelentős részéből kiváltott erőteljes és személyes tisztelet/kultusz is.
 |
| A Mária-templom Krakkó központjában (fotó: Pomsár Péter | CC BY-NC-SA) |
Most a múzeumlátogatás kimaradt, helyette megnéztük az
arborétumot (a pálmaház sokkal szebb, mint amikkel Magyarországon találkoztam eddig) és az
állatkertet. Utóbbi a város szélén van egy kisebb erdőben, a környéke jó kirándulóhelynek tűnik és maga az állatkert is tele van zölddel - nyilván a csapadékosabb éghajlat miatt. Nagyon extra jószágok nincsenek, a budapesti/szegedi/veszprémi stb. állatkertek populációja simán felülmúlja és alapterületre sem olyan hatalmas, cserébe viszont szép, az új nagymacskaház elég látványos és bőven van hely további fejlesztésekre, valami jókora épületet éppen akkor is hegesztettek a bejárattól legtávolabbi részen.
Ha csak rövidebb időre érkezik valaki Krakkóba, elsődlegesen mégsem ezeket ajánlom. Persze, jó móka az elefántetetés és el lehet nézelődni a királyi palota falai között, vitrineket és festményeket bámulva, a várost és a lengyel kultúrát mégsem ebből lehet igazán megismerni. A kulcsszó:
free walking tour. A világszerte sok városban megtalálható idegenvezetési modell lényege, hogy nem előre fizetsz borsos összegeket, aztán jobb esetben nem bánod meg, hanem először részt veszel a vezetésen és a végén annak függvényében támogatod az adott csapatot, hogy mennyire voltál elégedett a szolgáltatással. A krakkói példa alapján ez mindenkinek jó, a vezetők értelemszerűen igyekeznek a lehető legjobbat nyújtani, így az egyszeri turista olcsón kap érdekes túrát, cserébe viszont viszonylag nagy csoportok is összejöhetnek, így növelve az idegenvezető bevételét. Ez utóbbi egyébként gyakorlatilag lehetetlenné teszi a séta közbeni mesélést, de ez ebben az esetben egyáltalán nem volt probléma, az egymástól kényelmes távolságra lévő helyszíneken tartott megállók alatt is bőven hallottunk érdekes és szórakoztató dolgokat a városról és lakóiról.
 |
| A Gettó hősei tér (Plac Bohaterów Getta), a hajdani gettó főtere (fotó: Pomsár Péter | CC BY-NC-SA) |
Biztos vagyok benne, hogy a
krakkói FWT-csapat többi tagja is hasonlóan lelkes, a mi idegenvezetőink mégis külön említést érdemelnek. A legelső, zsidó negyedes túrát vezető Alicja kapásból megalapozta a pozitív hozzáállást mindenki részéről és szerencsére nem a második világháború szörnyűségeire helyezte a túrán a hangsúlyt, bár azt is kellő mennyiségben adagolta, hanem a Krakkó melletti középkori zsidó város, a később beolvadó Kazimierz érdekes részleteire, a legelső kereskedőktől a huszonegyedik század népszerű művészkocsmáiig. Maciej, aki a Krakkó sötét oldalát bemutató idegenvezetőnk volt, kapásból nyomta a "lengyel, magyar két jó barát" mondást magyarul és hatalmas beleéléssel sztorizott sorozatgyilkosokról, elmebeteg apácáról, a krakkói hóhérok generációkon át családon belül öröklődő mesterségéről és hasonlókról, a végén pedig közölte, hogy hétfő van és ilyenkor az egyik közeli kocsmában hét zlotyi egy liter sör, úgyhogy menjünk vele inni. Az óvárost pedig Tomek mutatta be, aki egyrészt szintén ismerte a népszerű mondást magyarul, másrészt pedig torokfájása ellenére majdnem három órán keresztül beszélt a krakkó elleni mongol támadásról (amit egyébként figyelemelterelésnek szántak, hogy a Magyarország elleni hadjárat sikeresebb legyen), a 14. században alapított egyetemről és annak híres növendékeiről, a pápa kedvenc süteményéről (ld. fönt), a waweli székesegyház fura építészeti egyvelegéről és számtalan más dologról.
Ha kedvet kaptatok, nézzétek meg a
túranaptárat és csatlakozzatok egy szimpatikus vezetéshez angolul vagy spanyolul. Megéri.
 |
| Ha tudja valaki, hogy mi (lesz) ez, ne mulasszon el kommentelni (fotó: Pomsár Péter | CC BY-NC-SA) |
Ha idáig eljutottál az olvasásban, jogosan merül fel a kérdés: mégis mit keres ez a bejegyzés egy jobbára fantasztikus irodalommal foglalkozó blogon? Nos, eredetileg vegyes kulturális blognak indult az oldal (ahogy a neve is mutatja), az elscifisedés pusztán amiatt van, hogy ez a kedvenc műfajom és másra kevesebb idő marad. De még egy ilyen bejegyzés sem lehet meg sci-fis kapcsolat nélkül. Nem, nem fönt látható, csillagromboló-szerű épületkezdeményre gondolok, amit valami ismeretlen megfontolásból építenek egy düledező raktárház fölé. Megvan már? Pontosan, a megfejtés
Stanisław Lem, a valaha volt leghíresebb lengyel sci-fi író, aki Lwówban született és huszonöt éves kora óta Krakkóban élt és alkotott, egészen öt évvel ezelőtti sajnálatos haláláig. Emlékét többek között egy hatalmas, egész tűzfalat beborító falfestmény őrzi.
 |
| Lem robotja (festmény: Filip Kuźniarz | fotó: Pomsár Péter | CC BY-NC-SA) |
Az pedig már csak ráadás, hogy az egyébként elég kedvező árú és kényelmes hostel előtt is retro sci-fi falfestmények fogadtak (ld. a bejegyzés legelején), valószínűleg városszerte másfelé is lehet hasonlókat találni. Krakkó visszavár, legközelebb viszek magammal valami Lem- vagy
Sapkowski-könyvet, mert ugyan "Polak, Węgier, dwa bratanki", de ez még fokozható a fenti szerzők ismeretével :) Végezetül pedig egy hasznos térkép Krakkóba készülőknek:
http://freewalkingmap.com/ tele van mindenféle érdekes helyekkel, amiket egyébként nem biztos, hogy megtalálna a látogató, a szezonális papírverzió a FWT-vezetőktől szerezhető be.
 |
| Bónusz: disznó a vízen . Ne kérdezzétek... (fotó: Pomsár Péter | CC BY-NC-SA) |
A rövid nyári szünet után jövő héten
indul a suli folytatódnak a könyvajánlók, ahogy a művelt angol mondja: stay tuned!
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése