Jiang Rong: Farkastotem

Az 1960-as évek második felében Kínában nagyarányú politikai tisztogatás zajlott, amit csak "kulturális forradalom" néven emlegetnek azóta is, pedig minden volt, csak nem az. A hivatalos adatok szerint félmillió ember életébe került a mintegy egy évtizedig tartó folyamat, emberek millióit jelentették fel akár közeli ismerőseik azzal a bűnnel, hogy nem igazi kommunisták, a diákokból szervezett vörösgárdisták terrorjának köszönhetően anarchiaközeli volt a helyzet, ősi értékek vesztek szinte pillanatok alatt oda a szisztematikus pusztításban. Az őrületnek csak Mao Ce-tung (毛泽东) halála vetett véget, 1976-ban.

"Osztályidegennek" és "imperialista elveket vallónak" bélyegzett apja miatt sok fiatal vonult többé-kevésbé önkéntes száműzetésbe északra, Kína mongolok lakta területeire, ez lett az író alteregója, Csen Csen sorsa is, aki "tanult fiatalként" egy nomád-állattartó közösség tagjává. Amolyan Tüskevár-szerűen vette szárnyai alá a közösség szellemi vezetője, Bilgé apó, akitől sokmindent megtanult, de nem csak arról, hogy hogyan lehet életben maradni a pusztán, hanem a mongol lélekről is, cserébe más országok történelméről mesélt az apónak, arról, hogy a kínaiak hogyan látják a mongolokat; mígnem aztán megérintette az ősi életmód, a Farkastotem.

A kommunista Kína nem volt, és valószínűleg máig nincs tekintettel a területén élő más kultúrákra, jelenleg ez leginkább Tibettel kapcsolatban érezhető, akkoriban viszont a belső-mongol sztyeppe lakói szenvedték meg leginkább az idegenek uralmát: olyanok kerültek vezető pozícióba, akiket nem érdekelt semmi, de nem is tudtak semmit. Fogalmuk nem volt arról, amit a nomád állattartók évszázadok, de inkább ezredévek óta tudtak, arról, hogy a pusztával nem bánhat úgy az ember, ahogy csak akar, mindennek értelme van és az ősi hitvilág nem pusztán babona. A földműves kínaiak rettegésből indított irtóhadjárata a farkasok ellen nem csupán a mongolok hitének meggyalázása, ennél lényegesen prózaibb eredménye is van: felborul a sztyeppe ökoszisztémája és teljesen alkalmatlanná válik az életre. De hiába bizonygatta ezt megannyi mongol, a kínaiak nem hallgattak rájuk. Az eredményhez elég elindítani a GoogleEarth-t és körülnézni a kínai-mongol határ környékén, ahol a történet kezdetén még dús füvű legelők voltak.

Az író minden valószínűség szerint a saját bőrén tapasztalta meg az átalakulást (biztosat csak azért nem lehet mondani, mert a "Jiang Rong" álnév), az utolsók között kaphatott ízelítőt a jelenlegi Kína területén élő mongolok eredeti életmódjáról. De ennél többet is tett: a farkasok iráni rajongása arra késztette, hogy megpróbáljon felnevelni egy kisfarkast.
A kisfarkas iránti odaadó szeretete és a változással szembeni tehetetlenség foglalja keretbe a történetet, azt a történetet, amit a "kulturális forradalom" utáni Kínában kiadtak (kiadhattak) és filmet is készítenek belőle. De ez a könyv, hiába lett a borító szerint bestseller, csak csepp a tengerben, amíg a kommunista Kína vezetése (és polgárai!) rá nem döbbennek, hogy olyan úton haladnak, ami nem járható. Ha a milliárdos népesség erejétől megrészegülve hegyeket tesznek földdel egyenlővé és vizek folyását fordítják vissza gátjaikkal, talán úgy tűnhet, hogy uralják a természetet, de ez tévedés. Csak rombolják, és egy mérgező sivatagban az ember már nem tud megélni.

Kiadó: Magvető

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Lang Tuteng

Fordító: Zombory Klára (a kínai kiadás alapján)

Oldalszám: 686