2018. április 12., csütörtök

Mark Lawrence: Vörös Nővér

Mark Lawrence A Széthullott Birodalom és A vörös királynő háborúja után újabb sorozattal jelentkezett. Az Ős könyve egy teljesen új világba kalauzol el bennünket, végképp szakítunk Jorggal és Jalannal. Ez akár még némi hiányérzetet is hagyhatna bennünk, hisz a két sorozat együtt már eléggé kiforrott és komplex volt ahhoz, hogy a kortárs epikus fantasy egyik jobb termékének nevezzük. Ezt azonban nagyon gyorsan felejtsük el: Lawrence előző két sorozata olyan, mint kelbimbó a desszert előtt, a Vörös Nővért pedig csak a legnagyobbakhoz lehet hasonlítani.

Lawrence-t soha nem tartottam tehetségtelen írónak, de A Széthullott Birodalom történetein nagyon látszott, hogy az volt az első komolyabb próbálkozása. A poszt-apokaliptikus Európa nem volt egy rossz ötlet, de a világ, a mágia nagyon erőltetett, nagyon kiforratlan volt, Lawrence pedig túlságosan meg akart felelni a Trónok harca miatt felkapott véres, beles dark fantasynek, így pedig eléggé öncélú is lett. A vörös királynő háborúja már egy szinttel jobb volt, szellemes és szórakoztató, még akkor is, ha a karakterek kétségtelenül sablonosak, az írói stílusa pedig darabos volt. Az új sorozata, legalábbis annak első része, a Vörös Nővér azonban hibátlan.

Az író szakított az előző univerzumával és ez nagyon előnyére vált. A Vörös Nővér története egy jégkorszak által sújtott világban játszódik, ahol egyedül mesterséges hold által melegen tartott, keskeny, rövidke, pár kilométeres sáv lakható. Természetesen itt is vannak országok, különböző vallások és célok, itt is dominál az fantasykben megszokott arisztokratikus rendszer, csak még guillotine-ként ott lóg az emberiség nyaka fölött a fagyhalál is.

Egy ilyen világban él Nona Gray, egy fiatal kislány akinek hunska vér folyik az ereiben. A hunska egyike a négy ősi, különleges képességekkel megáldott törzsnek, melyek még a régebbi, kevésbé jeges időkben érkeztek a bolygóra, hogy aztán a helyiekkel keveredve a túlélésért küzdjenek később. A próféciák szerint pedig az az ember, akiben mind a négy vér keveredik, kvázi megszünteti a jégkorszakot, így nyilván mindenki (császár, gazdag nemesek, a császár testvérei, vallási személyek) azzal van elfoglalva, hogy felkutassa a kiválasztottat. A Vörös Nővér azonban elsősorban nem a kiválasztott felkutatásáról szól, hanem ennek a csodálatos univerzumnak a bemutatásáról.

Egy univerzum bemutatása mindig nehéz feladat, mert az íróknak alapvetően egy lehetőségük van a leírások mellett: valaki végigpofázza a könyvet, látszólag ok nélkül, hogy az olvasó is tisztában legyen azzal, hogy miről is van szó. Lawrence például ezt eléggé amatőr módon oldotta meg A Széthullott Birodalom trilógiában, hisz ott a kölyök Jorg volt a mindentudó kislexikon, ami teljesen hiteltelenné tetté a karaktert, és ezen az sem segített, hogy mágikus eredetű volt a tudása. Itt viszont a fiatal Nona egy kolostorba kerül, ahol a tudatlan parasztlányt elkezdik tanítani.


Aki olvasta például a Harry Pottert, annak nem lehet kérdés, hogy ez mennyire kézenfekvő módszer. Adott egy gyerek, aki semmiről nem tud, bekerül egy tanintézménybe, ahol ő felteszi azokat a buta kérdéseket, amiket az olvasó is feltesz magában, majd válaszokat kap rá. Nincsenek erőltetett párbeszédek, idegesítő, az olvasás ritmusát megtörő előszavak a fejezetek elején: pont úgy ismerjük meg a világot, ahogy a főhős.

Ennek (is) köszönhetően leírhatatlanul olvasmányos az egész, nincsenek benne fölösleges bekezdések, fejezetek, oldalak, csak kényelmesen sodródunk a kellően pörgős, de nem kapkodó és nem csak úgy összedobált történettel. Ezért pedig külön dicséret jár Lawrence-nek, hisz a könyv nem válik tankönyvvé, a világ bemutatása nagyon szépen beépül a lassan kibontakozó, epikus történetbe. Van időnk megismerni a karaktereket, a motivációkat, a háttértörténeteket, de jut hely az emberi érzelmeknek, a politikai intrikának és a részletes harci leírásoknak is. Olyan alaposan és precízen van kidolgozva minden, hogy a Vörös Nővér tényleg felveszi a versenyt bármelyik résszel A tűz és jég dalából, Lawrence-t így akár G. R. R. Martinnal is párba állíthatjuk.

Nem csak a koncepció jó: ugyanez nem működött volna A Széthullott Birodalommal. Lawrence első világa egyszerűen zsákutca lett, az új univerzum viszont minden téren tökéletesen koherens, a maga szabályai szerint hiteles és megfelelően fel van építve. Kicsit olyan, mint egy jóféle nyitott világú RPG-játék a különböző kasztokkal: vannak gyors- és vannak nagydarab, erős harcosok, vannak kvázi mágusok és vannak olyan varázslók, akiket a hit ereje táplál. Mindenki tud fejlődni, bizonyos karakterek két osztály képességeivel is bírnak, mindenkinek van célja, miközben a lokális problémákon túl ott a globális, vagy mondjuk úgy epikus válságokra is reagálni kell.

Egy 544 oldalas könyvről van szó, mégis gyakorlatilag lehetetlen bármi negatívumot találni benne. Szórakoztató, elgondolkodtató, rendkívül olvasmányos, jól fel van építve az egész, a karakterek és a világ érdekes, a mágia alaposan át van gondolva, a politika és az intrika is megjelenik, egyedül talán a szerelmi szál maradt ki. Ráadásul Lawrence egy női főhőst tudott elképesztően hitelesen felépíteni, ami nem kis szó egy férfi szerzőnél. A Vörös Nővér az utóbbi öt év talán legjobban sikerült fantasyje, olvassátok, érdemes!



Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Eredeti cím: Red Sister
Fordító: Galamb Zoltán
Borító: Bastien Lecouffe Deharme
ISBN: 978-963-470-010-4
Oldalszám: 544
Ár:  4495,-  3600,- a kiadónál
Beleolvasó: pdf (13 oldal)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése