2015. július 9., csütörtök

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (Vaják 5.)

A saját neve, saját végzete elől senki sem menekülhet. A Tűzkeresztség méltó az előzményekhez, Sapkowski a szokásos, rendkívül magas színvonalon szállítja a nemzetközi mezőnyből is magasan kiemelkedő Vaják-sorozat ötödik kötetét. 

Két novelláskötet és két regény, illetve a még szélesebb körben ismert The Witcher játékok után valószínűleg mindenki ismeri a Vaják-sorozatot, aki egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt. Andrzej Sapkowski történetei már régóta nem csak "Lengyelországban világhírűek", az angol verzióval nagyjából azonos ütemben érkező magyar kiadás ötödik kötetét is a legjobb fantasyket megillető várakozás előzte meg. Így, hogy két év is eltelt A megvetés ideje óta, kiadók szűntek meg vagy kerültek csődközelbe a hazai könyvpiacon és sorozatok szakadtak félbe, kicsit aggódtunk, hogy mi lesz Geraltékkal, de tavaly ősszel, majd idén télen elkezdtek szállingózni a nyári megjelenésre vonatkozó információk, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, szépen ki is jött a Tűzkeresztség, a szokásos, kiemelkedően színvonalas fordításban.

Annak idején bosszantott, hogy három rész után változtatott a kiadó a borítódizájnon, ha már egyszer az egységes, játékgrafikás verziót kezdték el, az egységes kinézet kedvéért érdemes lett volna végigvinni. Most viszont már látszik, hogy jó irányba haladnak a saját készítésű borítókkal, sokkal szebb és nem kelt olyan hatást, mint a mai szemmel idejétmúltnak tűnő első részek, valószínűleg a gémerek sem bánják annyira a dolgot :)

A korábbi regények fiktív dalokkal, versekkel indultak, a Tűzkeresztséghez ennek a számnak a második versszakát választotta a szerző. A szöveg valóban jól megadja az alaphangulatot, de azért lehetne egy kicsit metálabb :)

A megvetés idejében eldurvultak a dolgok, a háború senkit sem kímélt, átrendeződtek az erőviszonyok és néhány szereplőnk elég rosszul járt (ha olvastad, tudod, ha nem, nem szeretnék spoilerezni). Abból a bizonyos, katasztrofális rajtaütésből fel kell épülni, a Tűzkeresztség így valamivel lassabb tempóban indul - és halad az elkerülhetetlennek tűnő végkifejlet irányába. Geralt a brokiloni driádok, Ciri az útonálló Patkányok között talál átmeneti menedéket, kedvenc varázslónőink pedig ismét szervezkednek, hiszen az irracionális gondolkodású, érzelmeik irányította férfi vezetőkben nem lehet bízni, meg egyébként is, a mágia mindenekfölött való. Természetesen Geralt nem az a fajta, aki hajlandó sokáig egy helyben ülni, egy kissé bárdolatlan, de a vadonban annál ügyesebb íjászlány és az elmaradhatatlan trubadúr, Kökörcsin társaságában útnak indul, hogy megmentse a neki rendelt Cirit. Egy idő után csatlakozik hozzájuk egy csapat törp, a játékokból már ismert Zoltán Chivay vezetésével, és ez az a pont, ahol az egyre inkább epikus/hősi fantasybe forduló történet kiváló érzékkel visszatér a kisebb léptékű, szörnyvadászos gyökerekhez.

Nem mondom, hogy a monumentalizmus feltétlenül rossz irány, de jobban kedvelem, ha nem annyira a világot mozgató, globális/kozmikus erőkön van a hangsúly, hanem az aprólékosan kidolgozott részleteken, a Vaják pedig többek között ezért tud kiemelkedni a többi fantasysorozat közül. Mert nyilván nagyon menő egy-egy brutális hatalmú karakter (lesz még itt ilyen, ugyebár az Ősi Vér... khm...), ám sokkal szórakoztatóbb tud lenni egy menekülteket befogadó törp (esküszöm, nem aktuálpolitikai áthallások miatt írom), egy jófajta vámpírvadászat (némi csavarral), esetleg némi elmélkedés arról, hogy Geralt miért felelőtlen seggfej (mert az). Jólesik az emberibb lépték és a kicsit lassabb tempó, mielőtt a maradék két részben (a jelek szerint) szétszakad vagy megmenekül a világ, örvendetes, hogy Sapkowski nem vesztette el legendás humorérzékét és cinikus realizmusát.

Geralt és Kökörcsin (Przemyslaw Slowinski illusztrációja)
Sorozatoknál jellemző, hogy a középső részek kissé leülnek, túlságosan nyilvánvaló az átvezető-szerepük, a Vajákban viszont mindig van valami, ami feldobja a történetet. Aláírom, a Tűzkeresztség teljesen egyértelműen átvezetés és a folytatás megalapozása, ráadásul ha nagyon szigorúan nézzük, a legnagyobb részét simán ki lehetett volna peterjacksonkodni, mint Bombadil Tomát, elvégre pár oldalnyi szöveget leszámítva nem igazán tesz hozzá a központi történetszálhoz. Viszont, ahogy A gyűrűk urában Bombadil, a buckamanók, vagy Szarumán megyei tevékenykedése, itt is a bizonyos értelemben mellékes események adják a sorozat igazi ízét, eltéveszthetetlen stílusjegyeit és nem mellesleg a részletekre fogékony olvasó legfőbb szórakozását.

Ezek a részletek azok, amik alaposan próbára tesznek egy fordítót és nem is nagyon jellemző, hogy ilyen szépen sikerül átadni a nyelvi árnyalatokat, mint ebben a sorozatban. A művelt szereplők valódi társaikhoz hasonlóan szívesen fitogtatják nagy szakmai és idegen nyelvi szókincsüket, a tanulatlan paraszt vagy erdőjáró pedig tájszólásban, kevéssé kifinomult szerkezeteket használva beszél - ez olyan írói fogás, amivel nagyon ritkán lehet találkozni a magyar nyelvű (akár eredeti, akár fordított) szórakoztatóirodalomban, és pláne ritka, hogy hitelesen, következetesen és életszerűen használják (az már más kérdés, hogy nem mindenkinek megy át az írói és fordítói bravúr). A színvonalas, gördülékeny szöveg élvezeti érték szempontjából sokszor legalább olyan fontos, mint egy jó történet, ebben pedig nincs hiba, minden elismerésem és tiszteletem Kellermann Viktóriának (és Sapkowski itt-ott emlegetett, fordításminőség-ellenőrzési "mániájának"). Természetesen a jó történet sem hiányzik, a varázslónők és Ciri jeleneteivel megszakított, road movie-jellegű vándorlás egy pillanatra sem unalmas, mindig történik valami, ha épp más nincs, Geralt és társai vitatkoznak, elmélkednek a világ dolgairól lovaglás, harc, pihenés és főzés közben. Jó kis regény ez, na.

Ahogy a korábbi részeket, ezt is csak ajánlani tudom minden fantasykedvelőnek, magát a sorozatot pedig azoknak, akik korábban még nem olvastak fantasyt, de kíváncsiak a zsánerre, esetleg a klisék miatt ódzkodnak tőle és szeretnének valami különlegessel és minőségivel kezdeni. 

--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 1996
Eredeti cím: Chrzest ognia
Fordító: Kellermann Viktória
Borító: Tikos Péter
ISBN: 978 963 89622 6 3
Oldalszám: 320
Ár: 2990,- (borítóár) / a PlayON! webbolt a bejegyzés írásakor karbantartás miatt nem volt elérhető
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookonkövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :) 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése