Andrzej Sapkowski: Vaják II. - A végzet kardja

Tavaly tavasszal nagy hátrányt kezdett ledolgozni a magyar fantasykiadás: a számítógépes játék sikerének köszönhetően valaki végre vette a fáradságot és lefordíttatta a Vaják-sorozat egyik, ha nem is az első kötetét. Az utolsó kívánság után idén nyárig kellett várni Andrzej Sapkowski következő kötetének magyar verziójára: A végzet kardja is a megjelenés hetében került a polcomra, csak a bejegyzés csúszott egy "kicsit". 

A novelláskötet hozza az előző részben megismert és megszeretett hangulatot. Klasszikus és kevésbé klasszikus mesék és legendák elemeivel tarkított, izgalmas világ várja az olvasót, amelyből természetesen nem hiányzik a Sapkowski védjegyének számító többi elem sem. Kiváló humorral, átlagos fantasykre nem jellemző éleslátással és intelligenciával dolgozik a szerző - a szörnyvadászat egyáltalán nem az a dicsőséges tevékenység, mint aminek az átlagember elképzeli, és egy fantasy-világnak is van gazdasági szerkezete. 

A novellák során felbukkannak ismerős szereplők és bemutatkoznak újak is, egy részüknek valószínűleg komolyabb szerepe is lesz az állítólag idén év végén megjelenő Tündevér c. regényben. Geralt hozza a maga cinikus énjét és annak ellenére, hogy nem a szellemi képességeit tuningolták a vajákok erődjében és a genetikai módosítások miatt elvileg érzelmei sem nagyon lehetnének, egészen komoly problémák megoldására ébred rá és mintha Yennefer - akivel eddig is kerülgették egymást a korábbi történetek során - iránt is kezdene érezni valamit, ámbár lehet, hogy ezt csak a nővel szintén romantikus kapcsolatot ápolni kívánó varázslómester által jelentett fenyegetés miatt tűnik így. Ám hiába mutat majdnem tökéletes emberséget bizonyos helyzetekben, Sapkowski rendszeresen emlékeztet minket arra, hogy Ríviai Geralt semmivel sem inkább ember, mint egy gondolatolvasó sárkány vagy a törp bankárok. Ugyanakkor el is gondolkoztat: ha valaki, aki egy átlagos paraszt szemében legalább olyan félelmetes, mint a szörnyek, melyekre vadászik, olyan morális hozzáállásra képes, amire az emberi hősök és királyok sem, tulajdonképpen hol van a határ és egyáltalán érdemes-e határokat húzni? 

Sárkányvadászat, személyiségbitorlós krimi, tengerpart és erdők mélye - A végzet kardjában nem csak a kalandok és a szereplők érdekesek, hanem új helyszínekkel is találkozunk, ami nekünk jó, Geraltnak és társainak viszont időnként nem annyira...

A fordítás kiváló (nem tartom jogosnak a hisztit a "vaják" szóval kapcsolatban), nagy szókinccsel és jó érzékkel dolgozik a fordító és az is meglátszik, hogy sok más könyvvel ellentétben itt nem hagyták ki a folyamatból a lektort sem. A borító viszont sajnos megint elég bénára sikerült, ezek a játékból származó grafikák egyszerűen nem illenek ide, sokkal jobb lett volna valami egyszerűbb, visszafogottabb dizájn. Szerencsére a gerincen ez nem látszik, úgyhogy a polcot legalább nem rondítja el. Az ár is erős negatívum, majd' háromezer forint még mindig túlzás egy ekkora könyvért. Viszont ha elolvasod, a szórakozáson túl bármikor lesz beszédtémád egy lengyellel és amint megemlíted Sapkowski nevét, élre ugrasz a szimpátia-listán. Hát még ha azt is megjegyzed, hogy "wiedźmin"... tesztelve! :)

--
Kiadó: PlayON!
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 1992
Eredeti cím: Miecz przeznaczenia 
Fordító: Szathmáry-Kellermann Viktória
Oldalszám: 312
Ár: 2990