Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Ta-mia Sansa a Deltánál, most már biztos több sci-fi rajongóhoz eljut a Gender krónikák híre. Ilyen léptékű magyar sci-fi könyvsorozat eddig soha nem készült, szó szerint történelmi vállalkozás és nem mellesleg jól megírt történet. 

Az év egyik legjobb híre, már ami a magyar sci-fit illeti, Ta-mia Sansa - Snyehola Anett monumentális (tizenöt kötetesre tervezett) sorozatának rendes (zsáner)kiadóra találása. A Gender krónikákat nem kisebb név, mint a Delta Vision karolta föl, biztosítva a jó minőségű és esztétikus megjelenést. A sorozatból eddig két rész jelent meg, a Sötét Hórusz a Főnixnél, kiegészítő kötete, a Forradások pedig gyakorlatilag magánkiadásban, a Publión keresztül. A Delta ráadásul új kiadói sorozatot is indított, melyet A menekülés éve mellett egyelőre T. R. Salty Pre Bellum Atlantis és más mesék c. kötete alkot, de ha jól sejtem, más magyar szerzők a többi kiadói sorozatba nem feltétlenül beilleszthető könyvei is ide kerülnek majd. 

Nem véletlen a hátsó borítón található piros tizennyolcas karika, Sansa történetei - legalábbis két elolvasott kötet és némi beszélgetés alapján eléggé szókimondóak és megrázóak tudnak lenni, nem ritka az erőszakos jelenet és a nemiség nyílt megjelenítése sem, ezt most tényleg érdemes komolyan venni (a bejegyzésre nem vonatkozik). 

Mivel Ta-mia Sansa - szerény személyemhez hasonlóan - hatalmas Asimov-rajongó, az orosz-amerikai sci-fi nagymester hatása, legalábbis ha az ember tudja, hogy mit kell keresni, határozottan érezhető A menekülés évében. Eleinte inkább Philip K. Dickre emlékeztetett az Egyesült Országok Szövetsége, a sajátos kormányzati rendszer, a nyomasztóan hatalmas felhőkarcolókkal zsúfolt városi környezet, a túlpörgetett fogyasztói társadalom szélsőségessége, nem beszélve a pavonisi idegen lényekről és az ESP-erekről, de ahogy haladt előre a történet, egyre inkább visszaköszönt az Asimov-féle Alapítvány (illetve még inkább annak előzménytörténetei). De ez mind apróság, finom hatás, amolyan "easter egg" (megkérdeztem mást is, aki olvasta ezt és Asimov, illetve PKD gyakorlatilag összes magyarul megjelent művét és ennyire konkrétan nem tudatosult benne a dolog, tehát tényleg direkt figyelni kell rá), illetve adalék a sorozat hátteréhez, egyébként teljesen saját stílusú, ötletes és egyénien kivitelezett munka. 

(forrás: USC Digital Archive via SkyscraperPage)

Ha nagyon leegyszerűsítve nézzük, kétféle típust találunk a sci-fi és fantasy történetek között (illetve tulajdonképpen máshol is). Az egyik, amikor a szerző valami konkrét mondanivalóra, akcióra vagy tanulságra futtatja ki a sztorit és a világ csak egy környezet, amiben mozogni lehet, a másik pedig a nagyobb léptékű verzió, amikor egy világ történelme vagy társadalma játssza a főszerepet és az egyes karakterekre csak azért van szükség, hogy az ő reakcióikon keresztül az olvasóhoz is eljusson az írói szándék (elvégre egy négyszáz oldalas leírás egy fiktív társadalomról vagy világról nem lenne igazán eladható). A Gender krónikák alapvetően az utóbbi kategóriába tartozik, az emberiség jövőbeni történelmének több ezer évet átölelő, elsősorban társadalmi jelenségekre koncentráló leírása, ugyanakkor az első kategória is megjelenik plusz rétegként: az első rész, A menekülés éve, és a 11+ kötet, a Forradások is igen erőteljesen foglalkozik a saját társadalmunk szempontjából is fontos kérdésekkel.

Mindkét kötet főszereplője hasonló karakter: fiatalkori nemi és egyéb erőszak miatt súlyosan traumatizált nő, akik próbálnak erősnek és férfi(as)nak látszani, bizonyos mértékig még azután is, hogy egy jótevőnek és sok szerencsének köszönhetően kiszabadultak korábbi, a nőket szélsőségesen elnyomó, erőszakos környezetükből. Sandra Manul azért jóval szerencsésebb, mint több ezer évvel későbbi sorstársa, Nekhti Starr, kevesebb trauma érte, nem olyan sérült személyiség és az új környezet is még közelebb áll ahhoz, ahonnan jött, de azért így is van bőven kihívás, amivel meg kell küzdenie. Hiába él békésen gazdag politikus férje mellett, abban a tudatban, hogy végleg maga mögött hagyta múltját, a múlt kitartó és rátalál, amikor a legkevésbé számítana rá. Sandra felveszi a kesztyűt, az események azonban hamarosan váratlan fordulatot vesznek és az egész emberiség jövőjét befolyásolhatják.

(fotó: Bill Dickinson | Sky Noir)

Ráérősen induló sorozatkezdés, egy tizenöt köteten átívelő arányaihoz teljesen jól illik. Egyáltalán nem mondanám pörgősnek, viszont nem is vontatott, ügyesen játszik a feszültséggel és az olvasói kíváncsisággal... Ámbár én személy szerint - vérbeli sci-fi olvasóként - leginkább arra lettem volna kíváncsi, hogy mi történik közvetlenül az utolsó két-három oldal után, illetve ennek az előkészületeire. Remélem a következő rész nem tisztán háborús történet lesz, hanem belefér ez is (Sansa, ezt vedd célzásnak ;)).

A hangulat alapvetően sötét, a háttérben végig ott lebegnek az árnyak. A feszültség, legalábbis ahogy én olvastam, erősebb volt, mint azt a ténylegesen bekövetkező események indokolnák (lehet, hogy csak én számítottam még durvább dolgokra), a szupergazdag (politikai) elit és a főleg flashbackekben megjelenő társadalmi periféria (illetve bűnözői elit) kontrasztja csak fokozza a hatást. A szereplőgárda is ezt a kettősséget mutatja: a legtöbben vagy jók és szimpatikusak, vagy visszataszítóan aljasok, szerencsére az egyetlen komoly fejlődést mutató szereplő, Sandra, és egy eleinte meglehetősen ambivalens személyiségnek tűnő, később már egyértelműbben az egyik oldal felé hajló karakter árnyalja és kiegyensúlyozza a az összképet. Az egyes szereplők problémái, örömei és vívódásai nagyon szépen átélhetőek, ami a hasonló regényeknél fontos szempont, egészen közel tudja hozni az olvasóhoz a történetet.

Érezhető az írói fejlődés és a profi szerkesztés (formai és a történeté is), A menekülés éve már a tavalyi Forradásoknál is sokkal olvashatóbb. Ez tényleg fontos, hiába jól megírt egy történet, ha nem kellemes a szemnek a kötet szerkesztése-tördelése, az eléggé el tudja rontani az olvasmányélményt, míg ha rendben van, akkor szinte észre sem vehető. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a borítót nem Sansa készítette, de előbb-utóbb biztos sor kerül majd erre is, az pedig senkinek ne vegye el a kedvét, hogy leginkább valami romantikus noir-ponyvát idéz a címlap, a hátoldalon van két repülő autó is :) Itt az ideje, hogy Sansa tényleg bekerüljön a hazai sci-fis köztudatba és ne csak a komolyabb science fictiont nem igazán forgató moly.hu-s rajongótábor tudjon róla (mocskos elitista hozzáállás, tudom). Ha nem zavar, hogy a történet némileg erőszakosabb az átlagnál és szereted a minőségi társadalmi sci-fit, kezdj bele Ta-mia Sansa sorozatába, még sokáig el fog látni olvasnivalóval.

--
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2013
Borító: Kovács Péter
ISBN: 978 615 5314 52 0
Oldalszám: 371
Ár: 2990,- (borítóár), 2542,- (DV webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.