Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám

Információs forradalomból "hagyományos" - akár ez is lehetne Amir Ahmed Nasszer első könyvének alcíme. Az Én és az iszlám keserédes történet egy afro-arab fiatalemberről, aki felismerte vallása visszásságait, megszabadult a korlátaitól és egyike lett az arab országokon végigsöprő forradalom kiváltóinak. 

Amir Ahmed Nasszer az arab világ egyik ismert bloggere, az "arab tavasz" forradalom-sorozathoz vezető online megmozdulások egyik prominens alakja. "Civilben" egyébként online marketinggel kezdte, mostanában nonprofit, szemléletformáló projekteken dolgozik nagy erőkkel, hogy a világ egy jobb hellyé válhasson. 

A szudáni származású, de kulturális identitását tekintve inkább az arab-iszlám világhoz tartozó, meglepően fiatal (velem egyidős) szerző 2006 óta anonim bloggerként írta gyakran kritikus hangvételű, társadalompolitikai témákat boncolgató bejegyzéseit, de az utóbbi években már viszonylagos biztonsággal vállalhatja nevét és arcát a nyilvánosság előtt. Írásai vezető nemzetközi lapokban is megjelentek, neves személyiségekkel közösen adott elő az iszlám világ problémáit érintő konferenciákon, tavaly nyáron pedig élete eddigi történetét, vívódásait, eredményeit, nézeteit Én és az iszlám című könyvében publikálta. 

Hiába van értelemszerűen sokkal közelebb a Közel-Kelet és Észak-Afrika, mégis sokkal kevesebbet tudok róla, mint Kelet-Ázsiáról. Persze a napi hírekből megvan, hogy az iszlám világ finoman szólva sem stabil még így a huszonegyedik század elején sem (sőt!), de az események mozgatórugóiról, társadalmi, kulturális, politikai hátteréről nincsenek igazán mély ismereteim. Ugyanakkor izgalmas (és mélységesen szomorú) téma, úgyhogy magától értetődően örömmel fogadtam a lehetőséget Amir Ahmed Nasszer könyvének elolvasására már a magyar megjelenés előtt, azt remélve, hogy valamelyest megvilágítja a dolgot. Ez nagyjából be is jött. Az Én és az iszlám gyakorlatilag két könyv, megfelelő arányban és ritmusban összeollózva: az egyik Nasszer életéről és szellemi fejlődéséről szól, míg a másik vonal egyenesen vezet a 2011-es arab tavaszhoz. 

Nasszer szudáni származású, muszlim családba született, gyerekkorát a gazdag, ám vallási szempontból erősen tradicionális hozzáállású Katarban töltötte. Ahogy gyakorlatilag minden vallásos ember, aki nem valamiféle trauma miatt fordult a természetfölöttihez, ő is beleszületett ebbe a környezetbe. Szülei megtanították az alapokra, vallási iskolákba járt, a karizmatikus tanítók pokollal fenyegetve fojtották el kétkedését, amikor feltűntek neki bizonyos logikátlanságok. Egy idő után, még mindig gyerekként, már saját jószántából járt külön alkalmakra vallási tanítókhoz, magához ölelte az iszlámot és el sem tudta képzelni az életét nélküle.

A törés akkor következett be, amikor a szigorú katari környezetből a sokkal liberálisabb, nemzetközi szellemű Kuala Lumpurba költöztek. Malajzia is iszlám ország ugyan, de jóval szabadabb, a nagyszámú külföldi lakos miatt a légkör is teljesen más, a kis Amir pedig komoly dilemmával találkozott: szabad-e barátkoznia hitetlenekkel... Valahol itt kezdődhetett az szenvedésektől sem mentes folyamat, melynek során Nasszer lassan, alaposan átgondolva mindent, eljutott a mély vallásosságtól az agnosztikus ateizmusig. A folyamat izgalmas és voltaképpen magától értetődő, ha az emberben van egy kis hajlam a kételkedésre, hamar megtalálja a logikai buktatókat gyakorlatilag bármilyen vallási rendszerben. De a lényeg most mégsem ez, hanem annak felismerése, hogy miként használják a vallási tanokat az emberek manipulálására.

Nem kell itt semmiféle holdkóros összeesküvés-elméletre gondolni, ez nem a chemtrail, reptiliánok és világméretű zsidó összeesküvések leleplezése, egyszerűen kulturális és társadalmi elnyomás, pusztán mert bizonyos embereknek így kényelmesebb, vagy így tudnak hatalmi pozícióban maradni. Ugyanez a menet lejátszódott a kereszténységgel is pár évszázaddal ezelőtt (és igencsak érik egy újabb kör szükségessége az USA-ban), az iszlám világ viszont mostanában jut el odáig, hogy ideje szétválasztani az egyházat az államtól, a vallást az oktatástól, a kultúra és művészet nem közvetlenül hozzá kapcsolódó területeitől, semmilyen ősi tan nem lehet indoka társadalmi csoportok elnyomásának és a szólásszabadság korlátozásának, az ilyesmi ellen határozottan fel kell lépni. Ez ismerős valahonnan? Francia forradalom? Valami ilyesmiről van szó.

Ünneplés a kairói Tahrír téren, Mubarak egyiptomi elnök lemondása után
(forrás: Wikimedia Commons | Jonathan Rashad | CC BY 2.0)

Amir Ahmed Nasszer vezetésével gyakorlatilag első kézből figyelhetjük meg, ahogy az eleinte egymástól függetlenül publikáló bloggerek közösséggé alakulnak és az érintett országokban egyre jobban terjedő internet lehetőségeit kihasználva építik a gyakran vallási diktatúrákból a szabadsághoz vezető utat. Az információ hatékony fegyver, nem véletlenül próbálták és próbálják is az önkényuralmi vezetők megakadályozni alattvalóik ismeretszerzését. Az internet korában minden eddiginél könnyebb eszméket terjeszteni és minden eddiginél nehezebb meggátolni, hogy az emberek rátaláljanak akár a rendszer központi ideológiáját megkérdőjelező dolgokra is. Nasszer és társai észrevették a lehetőséget, éltek vele és azóta is folyamatosan az információ- és szólásszabadságért dolgoznak, az eredmény pedig több győztes forradalom és remélhetőleg hosszan tartó, sikeres változás.

Ám a küzdelemnek még nincs vége. Szíriában például napjainkban is polgárháború dúl, Izrael és Palesztina ügye sem lefutott kérdés. Az EU-tagságra aspiráló Törökországban egyre nagyobb befolyást nyer az iszlám fundamentalizmus és korlátozzák a szólás- és információszabadságot is (például alig két hete is blokkolták a Twittert és a Youtube-ot tüntetések szervezése és az ország vezetését bíráló anyagok miatt, utóbbi talán még mindig nem elérhető). Szudán, a szerző családjának eredeti otthona, véres polgárháborúban kettészakadt, de az olyan gazdagabb muzulmán országokban is, mint Szaúd-Arábia, a konzervatív, fundamentalista rendszer fenntartását finanszírozzák pozitív változások helyett. A jelenség persze korántsem a Közel-Kelet és nem is a komolyan vallásos rendszerek sajátja: például a (papíron) kommunista Kínában is három év börtönre ítéltek nemrég egy bloggert, aki megpróbálta felhívni a figyelmet az ország vezetése által szőnyeg alá söpörni kívánt problémákra. (Hogy lesz-e "kínai tavasz"? Kétlem, de ez már más téma.)

Az Én és az iszlám nem teljes krónika, csak egy szeletét mutatja be az eseményeknek. Legfontosabb célja, hogy közelebb hozza a nyugati világhoz a Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló folyamatokat, ráirányítsa a figyelmet a problémákra és természetesen az is, hogy megmutassa: van esély, van lehetőség a változásra, csak élni kell vele.

--
Kiadó: Atlantic Press
Várható megjelenés: 2014. április 24.
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: My Isl@m
Fordító: Szántó András
ISBN: 978 6155 033 414
Oldalszám: 340
Ár: 4800,- (borítóár, kiadói webbolt nincs)
--

Az Atlantic Press és az Aba Könyvkiadó a jövő hét végi Könyvfesztiválra készülve játékot hirdet. Fotózd le magad a könyveik egyikével a kezedben (legyél kreatív!) és küldd el a képet erre a címre. Ezután már csak annyit kell tenned, hogy meglátogatod a B-42 standot a Millenárison és választasz magadnak egy ajándékkönyvet. Ha pedig a te fotódat választják a legjobbnak, a vasárnapi eredményhirdetésen egy 30e forintos könyvcsomagot is kapsz. Egyéb infók, a többiek képei a kiadó facebookján. Ha kikerült a képed, kommentben linkeld be ide is! :)

--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is!