Kim Stanley Robinson: New York 2140 (magyar)

Kim Stanley Robinson a hosszú, tudományos alapossággal kidolgozott, időnként szinte már szélsőségesen realista regényeiről ismert, és ezt szokás szeretni benne: egy jól megírt gondolatkísérlet sokszor izgalmasabb bármilyen csavaros és akciódús sztorinál. Cserébe a kifejezetten történetközpontú irodalmat, vagy pláne a kizárólag könnyed szórakozást kedvelő olvasóknál általában kevésbé népszerű, nem mindenkinek jön be, ha a hangsúly a világon és a környezeten van a karakterek és az események helyett.

Ezt nyilván Robinson (és/vagy a szerkesztője) is realizálta. A New York 2140 valódi főszereplője ugyan a globális felmelegedés hatására térdig vízben álló, címadó város, de mellette változatos és életszerű emberi karakterek is komoly szerepet kapnak, és kifejezetten izgalmas történet is akad bőven.

Robinson nem elégszik meg egy pusztán szórakoztató célú regény összerakásával. Szinte minden írása többről szól ennél: gondolkodásra késztet, társadalmi és környezeti problémákra hívja fel a figyelmet, és sokszor némi tudományos ismeretterjesztés is tetten érhető a történeteiben.

A New York 2140 világát napjaink legsúlyosabb fenyegetése, a globális felmelegedés formálta. A tengerszint megemelkedése, az elolvadó sarkvidéki jégtakaró, az élővilág egyre fokozódó pusztulása itt már nem csak valami, amivel tudósok "riogatnak" és amiről elnökök jelentik ki, hogy fake news. Nagyon is kézzelfogható valóság, alapjaiban határozza meg az átlagemberek életét az egész világon mindenhol.

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

SF-regények terén egyre jobban állunk, végre nem évtizedes lemaradásban követjük a nemzetközi trendeket, a novellák viszont meglehetősen alulreprezentáltak. Ezen próbál változtatni a Jonathan Strahan által válogatott Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016-os inkarnációja, ami túlzás nélkül a legjobb többszerzős novelláskötet, ami valaha a kezembe került.

Amikor májusban (csak négy hónapja volt?) kiderült, hogy a Gabo kihozza magyarul a veterán szerkesztő, Jonathan Strahan 1997 óta futó antológia-sorozatának aktuális részét, a bejelentést öröm és meglepettség fogadta. Részemről ezek mellé némi kételkedés is társult - veterán blogolvasók ismerhetik a novellákhoz és novelláskötetekhez fűződő viszonyomat -, de bíztam abban, hogy az angolszász SF-szcéna azért elég nagy ahhoz, hogy össze lehessen szedni évente egy kötetnyi vállalható novellát.

Ez így is lett: annak ellenére, hogy - jó eséllyel az eredeti kiadó engedélyének hiánya miatt - kimaradt néhány elég nagy név (pl. China Miéville és Greg Egan), kimondottan színvonalas válogatás született, talán ha két-három olyan novella van a huszonhétből, amire azt mondom, hogy fölösleges volt helyet adni neki a kötetben. Jó történetekből viszont nincs hiány, ilyenek például Neil Gaiman, Ian McDonald és Usman T. Malik novellái, de szorosan mögöttük ott van Kelly Robson, Tamsyn Muir, Elizabeth Bear, Catherynne M. Valente, Kim Stanley Robinson és Ann Leckie is.

Alább egyesével is értékelem a novellákat, spoilermentesen.

Kim Stanley Robinson: Aurora (magyar)

Kim Stanley Robinson a 2312 után ismét egy rendkívül alapos és nagyszabású regénnyel áll az olvasók elé. Az Aurora lenyűgöző történet egy csillagközi útról, az emberiség első kísérletéről egy exobolygó benépesítésére.

Robinson, ahogy megszokhattuk, végletekig realistán közelít a megírt témákhoz. Minden esemény, minden apró részlet tökéletesen a helyén van, kizárólag ott nyúl fikciós eszközökhöz, ahol elkerülhetetlen. A hangsúly ezúttal is a világépítésen és tudományos alaposságon van, de mellé a 2312-nél sokkal több történetet, izgalmat és feszültséget kapunk, ráadásul a magyar fordítás is jóval igényesebb, ami szintén fontos szempont.

Kétezer ember egy űrhajóban, a fénysebesség tíz százalékával repül a tizenkét fényévnyire lévő Tau Ceti felé. Gyorsítással, fékezéssel együtt nagyjából másfél évszázadig tart az út, az eredeti asztronauták azzal a tudattal indultak el, hogy legfeljebb az unokáik fogják látni az új bolygót (pontosabban egy szuperföld holdját) és ha egy kis szerencséjük van, a dédunokák már nem fémdobozokban fogják tölteni életük utolsó éveit. Óriási vállalkozás, rengeteg buktatóval, de a felfedezés és vándorlás ösztöne hajt, mi pedig Robinsonnak köszönhetően komolyabb kockázatok nélkül átélhetjük az élményt.

Kim Stanley Robinson: 2312 (magyar)

Kiváló kötet egy kiváló író tollából. Kim Stanley Robinson 2312-je nagyszabású, tudományos alapossággal felépített regény, megérdemelten kapott Nebulát és ha nem történik semmi váratlan, ez lesz az idei év magyar nyelvű sci-fije is. 

Kim Stanley Robinson regénye az év egyik legjobban várt könyve volt. Nem kellett csalódnom, a várakozásoknak megfelelően zseniális regényt kaptunk, ha csak ez az egyetlen könyv jön ki idén, akkor is azt mondanám, hogy ez egy jó év volt. Túlzásnak tűnik, de nem az, Robinson elképesztő mennyiségű munkát fektet könyvei megírásába, nagyon kevés hasonlóan alapos író létezik. Ha A szingularitás küszöbén (aminek egyes gondolatai itt is felbukkannak) kötelező kézikönyv kezdő sci-fi íróknak, akkor Kim Stanley Robinson legyen a követendő példakép, a 2312 pedig a bizonyíték arra, hogy a tudományos átgondoltság, az érdekes történet, a lenyűgöző világépítés és az mélységesen életszerű szereplők, emberi kapcsolatok korántsem zárják ki egymást, mind megjelenhet egyetlen regényen belül. Persze nem tökéletes, de majdnem, a legkomolyabb baj az vele, hogy utána szinte bármi más kellemetlenül halványnak, kevésnek fog tűnni.

Előzetes - Kim Stanley Robinson: 2312 (magyar)

Kim Stanley Robinson más írásaira is fokozottan kíváncsi vagyok A rizs és a só évei óta, de a Galaktikánál megjelent másik két regénye nem tűnt olyan érdekesnek, hogy azonnal beszerezzem. A 2312 viszont már nagyon is, egészen komoly sci-finek ígérkezik, ráadásul jövő kedden már kézhez is kapjuk, az eredeti kiadással megegyező külsővel. Fülszöveg alant, borító és részlet a hajtás után. Értékelés itt :) 

A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.

A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett - most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.

A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik a jövő történéseit alakítják - nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legtehetségesebb írójától.