Kim Stanley Robinson: 2312 (magyar)

Kiváló kötet egy kiváló író tollából. Kim Stanley Robinson 2312-je nagyszabású, tudományos alapossággal felépített regény, megérdemelten kapott Nebulát és ha nem történik semmi váratlan, ez lesz az idei év magyar nyelvű sci-fije is. 

Kim Stanley Robinson regénye az év egyik legjobban várt könyve volt. Nem kellett csalódnom, a várakozásoknak megfelelően zseniális regényt kaptunk, ha csak ez az egyetlen könyv jön ki idén, akkor is azt mondanám, hogy ez egy jó év volt. Túlzásnak tűnik, de nem az, Robinson elképesztő mennyiségű munkát fektet könyvei megírásába, nagyon kevés hasonlóan alapos író létezik. Ha A szingularitás küszöbén (aminek egyes gondolatai itt is felbukkannak) kötelező kézikönyv kezdő sci-fi íróknak, akkor Kim Stanley Robinson legyen a követendő példakép, a 2312 pedig a bizonyíték arra, hogy a tudományos átgondoltság, az érdekes történet, a lenyűgöző világépítés és az mélységesen életszerű szereplők, emberi kapcsolatok korántsem zárják ki egymást, mind megjelenhet egyetlen regényen belül. Persze nem tökéletes, de majdnem, a legkomolyabb baj az vele, hogy utána szinte bármi más kellemetlenül halványnak, kevésnek fog tűnni.

Nagyjából háromszáz évvel napjaink után, a huszonnegyedik század elején járunk. Első ránézésre szinte tökéletes minden. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az emberiség kirajzott a Naprendszerbe, telepeket hoztak létre több bolygón és holdon (melyek terraformálása általában még zajlik), kvantumszámítógép-alapú mesterséges intelligenciák segítik a munkát, az emberek életét akár sejtszintű regenerációt lehetővé tévő módszerek hosszabbítják meg, az energiabőség lehetővé teszi a gyors és átlagemberek számára is elérhető űrutazást, szinte bármilyen mérnöki teljesítmény könnyűszerrel kivitelezhető. Azonban ha elszakadunk ettől a 19. század végi, "vernei" látásmódtól és a társadalmi következményekre is vetünk egy pillantást, nagyon hamar egyértelművé válik, hogy ez messze nem a megvalósult "földi" Paradicsom. 

Szép dolog a fejlődés, de általában ára is van. Ebben az esetben például - a jelenünk egyenes folytatásaként - az elolvadt jégtakarók okozta tengerszint-emelkedéssel és a bioszféra tönkretételével fizet, aminek logikus következménye megannyi társadalmi probléma. Persze vannak törekvések az erőforrások és lehetőségek egyenlőbb elosztására, ahogy a rehabilitációra (re-terraformálásra) is, de kellő társadalmi támogatottság nélkül ezek nem lehetnek sikeresek. És persze az is előfordul, hogy valakinek nem érdeke a stabilitás, egy kiegyensúlyozatlan világban sokan nagyobb haszonra tudnak szert tenni és céljaik eléréséért bármire képesek.

Egy aszteroida-terrárium (ld.: 39-43. oldal | kép: Stanley Von Medvey)

A 2312 nem klasszikus sci-fi és kategóriákba is nehezen sorolható. Nagyon komoly és sajnos már most igencsak aktuális témákat érint a klímaváltozástól a technológia emberi életre gyakorolt hatásain és a nemi szerepek kérdésén át igencsak megfontolandó (poszt-kapitalista) gazdasági modellekig. Sawyer a WWW-trilógiában valami hasonlót csinál "light" verzióban, Kim Stanley Robinson írásán viszont látszik, hogy ő tényleg komolyan beleásta magát minden előforduló témába, nem csak írt, hanem kutatott és el is gondolkodott rajta, ami átlagos szerzőknél ritkaság.

Még ha a sci-fi alapvetően az intelligensebb olvasók műfaja is, csak elvétve találkozik az ember olyan aprólékos kidolgozással, mint ami a 2312-re jellemző. 570 oldalon kényelmesen el lehet játszani mindenfélével, ahogy Miéville is tette a Krakenben, vagy Simmons a Hyperion-tetralógia zárókötetében. Van hely az ötleteknek és csavaroknak, pláne, ha nem az amúgy korrekt történet, hanem a világ a valódi fókusza a regénynek.

Persze sem a sztori, sem a szereplők nem sikkadnak el a gyönyörűen, logikusan, alaposan felépített világ mellett. Ugyan egy ilyen léptékű regénynél kissé furcsán hat, ha néhány konkrét személyen múlik kis túlzással a világ sorsa ahelyett, hogy történelmi szükségszerűségek vagy nagy, egész társadalmakat érintő összefogás indítanák be a meghatározó eseményeket, cserébe viszont a szereplőink abszolút emberiek. Hacsak nem zavaróan hiteltelen, általában nem szentelek túl sok figyelmet a karakterek érzelemvilágának, de itt egészen megragadott, hogy mennyire jól fogta meg Robinson a dolgot. Ha szabad így fogalmaznom, logikailag stimmel a főszereplők érzelmeinek felépítése és ez igazán kellemes pluszt ad a regényhez.

A Mars lehetséges terraformálásának illusztrációja (kép: Wikimedia Commons | Emesee | CC BY-SA 3.0)

Na és akkor egy kicsit azért a konkrét történetről is... Swan Er Hong nagyanyja, a merkúri Terminátor mozgó városának egyik prominens személyiségének halálát gyászolja. Még a temetés napján kiderül, hogy Alex részt vett egy mesterséges intelligenciákat is érintő, titkos programban, mely kulcsfontosságú lehet a jövő szempontjából, halálával viszont megváltoztak az erőviszonyok és a projekt többi munkatársa nem biztos, hogy nélküle is el tudja végezni a munkát. Swan és nagyanyja közel álltak egymáshoz, a program részleteiről mégsem tud semmit, de amikor - ha csak futárként is - kapcsolatba kerül Alex munkatársaival, elhatározza, hogy kideríti, miről is van szó pontosan.

Eközben a Merkúrtól a Neptunusz pályájáig többször is bejárja a Naprendszert, időnként talán csak azért, hogy Robinson minél többet mutathasson meg abból a lenyűgöző világból, amit felépített, de ez annyira jól sikerült, hogy az ember nem is bánja. Sőt, egy idő után már inkább hiányzik, hogy csak ennyit ismerhetünk meg ebből az egészből, hiszen annyi felfedezésre váró részlet van még... Telepek, városok, bolygók, aszteroidák, világok, maga a Föld, a "látvány" szinte filmre termett, ámbár mozivásznon pont a mondanivalót lenne nehéz átadni.

Ámbár a narrációs technika bizonyos szempontból mozgóképeket idéz. A történet fejezeteit rendszeresen megszakítják listák, kivonatok fiktív munkákból. Kezdet és lezárás nélküli, egymás után halmozott, rövidebb szövegrészletek, melyek alaposabban bemutatják a világot, az idáig vezető történelmet, a technológiai, gazdasági, biológiai helyzetet, sőt, néha egyes szereplőkkel kapcsolatosak is lehetnek. Ez időnként már szinte tudományos ismeretterjesztésbe csap át, de ebben a regényben simán megvan a helye ennek is, kifejezetten érdekes, sőt, kellemes ilyesmit olvasni egy sci-fiben.

Kim Stanley Robinson előadása lehetséges jövőkről, jövőképek felépítéséről

A fordítás prózája általában jó, de a szakkifejezéseknél nem volt a helyzet magaslatán a fordító, ami elég bosszantó egy ilyen kaliberű könyvnél  (pl. ragadozómadár helyett raptor, hullámfüggvény helyett hullámfunkció, bölény helyett bivaly van a szövegben). Szerencsére a negatívumokat azért részben feledteti a kiváló regény, de legközelebb jobban kéne figyelni és rászánni egy-két kört a lektorálásra is.

A stílus, a világ és a világnézet miatt kedvenc-gyanús, nagyon ajánlom mindenkinek.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: 2312
Fordító: Farkas Veronika
Borító: Kirk Benshoff
ISBN: 978 615 5442 38 4
Oldalszám: 570
Ár: 3780,- (borítóár), 2835,- (Agavebolt)
--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is!