Levent Mete: Rika agyában

Agyak akváriumban, idegen tudatok mások elméjében. Utazás a koponyám körül helyett utazás Rika agyába. A török pszichiáter, Levent Mete első magyarul megjelenő regénye a tudatalatti zavaros, változékony mélységeibe kalauzol. 

A Typotex Science in Fiction kiadói sorozata nyolcadik kötetéhez érkezett, ezúttal az idei Könyvfesztivál török díszvendégsége a megjelenés egyik apropója.

Mindig érdekes egy olyan regény, amit a témául szolgáló terület szakértője, jelen esetben egy török pszichiáter ír. A regény-forma profi tudásanyaggal ötvözve jó kombináció, még ha (vagy pont azért, mert) általában az eredmény nem is éppen mainstream olvasmány.

Ez a helyzet Levent Mete regényével is. A Rika agyában nem egyszerű történet, ráadásul szimbolikusan értelmezve könnyebben befogadható, mint ha szó szerint próbálja megfejteni az ember. Az ártatlannak tűnő, rózsaszín borító mögött súlyos regény rejtőzik, olyasmi, ami jóval elolvasása után is újabb kérdéseket ébreszt. 

Maga a történet nem különösebben bonyolult. Valamikor a jövőben ügyes csavarral megoldották az öregedés és a halál problémáját: az elhasznált testekből kiszerelt agyak létfenntartó funkcióval felszerelt tartályokban lebegve tovább élhetnek. Már amennyiben életnek nevezhető, ha valaki pusztán saját gondolatainak hálójában létezik, külső ingerek nélkül, de sokaknak vonzó alternatíva. A "második élet" persze büntetésre is használható: ennél tökéletesebb börtön aligha létezik. Azonban egy idő után valaki rájött, hogy meg lehet szökni: az ember lelke (akármi is legyen az) szabadon utazhat az egymás közelében lévő agyak között és kényelmesen elrejtőzhet a gazdatest tudatának árnyékában.

Ez a tudás egyelőre még csak kevesek sajátja, ám komoly veszélyt jelenthet, ha egyszer a hagyományos értelemben vett emberek számát messze meghaladó "szabad agyakban" élő lelkek tudomására jut és úgy döntenek, hogy kóborolni kezdenek. Derealo, egy bebörtönzött ellenzéki, némi nyomásgyakorlás hatására kénytelen a lélekutazás felfedezője, Martez Todari nyomába eredni, hogy megakadályozza a titok kitudódását. Ám miután találkoznak Todari tizenöt éves lánya, Rika agyában, saját túlélésük érdekében kényszerű szövetség megkötésére kényszerülnek, Rika ugyanis öngyilkosságra készül...

Agy, tartályban. (jelenet az 1953-as Donovan's Brain c. filmből)

Fontos megjegyezni, hogy nem valami ötvenes éveket idéző horrorregényről van szó. Hasonló alapra simán össze lehetne hozni valami nosztalgikus, pörgős, szórakoztató és az olvasóval rendszeresen összekacsintó regényt, mint a Ready Player One, a Rika agyában viszont egyáltalán nem ilyen. Levent Mete  nem retró-horrort akart írni, hanem az emberi lélek/tudat mélységeit boncolgató történetet, a hagyományos értelemben vett szépirodalom és a fantasztikus irodalom eszközeinek felhasználásával.

Az eredményt leginkább a kísérleti-lélektani irodalom kifejezéssel lehetne leírni, annak pozitív és negatív asszociációival együtt. Mete ugyan már több könyvet is írt korábban, de ezek többsége szakkönyv és nem irodalom, gyakorlatlansága túlságosan is érezhető a szövegen. A hozzáértését eszem ágában sincs megkérdőjelezni, inkább azzal van a probléma, hogy valószínűleg nem olvasott korábban hasonló stílusú könyveket, illetve nem ásta bele eléggé magát az írás mesterségébe. Ami viszont a jelképes és hangulati részét illeti, az rendben van.

A regény első fele furcsa, váltakozó képeket villant fel a világból, amit Rika és rajta keresztül a "potyautas" Derealo érzékel, illetve a lány tudatalattijából, ahol álomképek, ismeretlen veszélyek és szörnyek rejtőznek. Aztán felgyorsulnak az események és hirtelen testtelen tudatok, emlékképek és Rika jó és rossz oldala között találjuk magunkat, a lány tudatának mélységeiben, egy különös mesevilágban.

Tudat és tudatalatti határán. (mirror lab 2.1 by VAV Architects)

Ismerős és kevésbé megszokott szimbólumok, figurák, helyszínek, jelenetek, események bukkannak fel ezen a jelképes Odüsszeián, népmesék, mítoszok, ókori történetek köszönnek vissza, éppen csak meg-megvillantva, ahogy egyre mélyebbre utazunk Rika agyában. A helyzetek megoldása általában álomszerű, már abban az értelemben, ahogy az ember álmában tudja a válaszokat, vagy birtokában van a szükséges eszközöknek és képességeknek. Ez, ha fantasztikus irodalomként nézzük, bosszantó, mert abban inkább a realizmust vagy legalábbis annak látszatát szoktuk szeretni, szimbolikusan viszont semmi probléma vele: álomszerű csapongás egy kamaszlány tudatalattijában, hozza a hatást és a konkrét szavakon kívül plusz jelentésréteget is hordoz.

Ebből adódóan Levent Mete regénye nem annyira sci-fi rajongóknak szól (ellenben például a szintén Science in Fiction sorozatos Extensával), hanem sokkal inkább azoknak, akiknek kevésbé fontos a történet vagy a világépítés és inkább a szimbolikus történetek között érzik otthon magukat.

--

Kiadó: Typotex

Kiadási év: 2014

Eredeti megjelenés: 2005

Eredeti cím: Rika'nın Beyninde

Fordító: Tasnádi Edit

Borító: Dukai István

ISBN: 978 963 279 389 4

Oldalszám: 252

Ár: 2500,- (borítóár), 1875,- (Typotex webbolt)

--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!