Valóban holdkóros történeteket olvashatunk Ermanno Cavazzoni könyvében. Az olasz szerző A holdkórosok eposzában most a magyar olvasóknak is megmutatja, micsoda mestere az abszurdnak - nem mint ha ez Fellini filmadaptációja után a legkevésbé is kérdéses lenne.
Azt már az elején szeretném leszögezni, hogy olyan címet, ami ennél pontosabban adja vissza a könyv történetét és hangulatát, (ráadásul két szóban!) keresve sem lehetett volna találni. Ermanno Cavazzoni műve olyan, mint egy szürreális álom, ami néha egybefonódik a valósággal, néha kicsit elszakad tőle, de igazából sosem lehet tudni, hogy pontosan hányadán állunk vele. Lehet, hogy ez valami olasz sajátosság, mindenesetre az írás stílusa engem erősen emlékeztet Italo Calvino Eleink című könyvében összegyűjtött három novellájára, de aki olvasta Münchhausen báró kalandjait, annak sem lesz újdonság a képtelenségek mindennapi köntösbe öltöztetése, egy kicsit modernizálva, a XX.-XXI. századra szabva.
Az ifjú Savini (akinek valójában nem is ez a neve) valamilyen általunk nem ismert okból a Pó-síkság kútjainak mélyén fel-felbukkanó palackokba zárt írások eredetének nyomába ered, és a fejébe veszi, hogy megfejti ezt a rejtélyt. Mármint hogy hogy kerülnek oda azok a palackok. És miért. És mi egyebet rejt még a kutak mélye. Ártatlannak induló kíváncsiskodása azonban messzire elvezeti a kutak világától: egy sokkal nagyobb léptékű és kiterjedtebb nyomozásba kell fognia.
Témájából adódóan A holdkórosok eposza első fejezetében igencsak mélyreható ismereteket szerezhet az olvasó a kutakról, ezeknek az elmeállapotra gyakorolt hatásáról, és a bennük fellelhető tárgyakról. Utána azonban sajnálatos módon (ez az első fejezet volt számomra a könyv legélvezhetőbb része) egy nagyobbacska vihar eltéríti főszereplőnket kutatási témájától, és egy városba vetődik, ahol teljesen másfajta kalandokba keveredik. Ezeknek jobbára semmi köze a kutakhoz, viszont kiderül, hogy a vízvezetékekben egy elvetemült nép él, akik bandaháborút vívnak egymással. Innen pedig már egyenes út vezet egy hasonlóan láthatatlan népeket feltérképező, kiterjedt földrajzi és társadalmi felfedezőútra...
 |
| "... a masírozó katonák összeadódnak és kivonódnak, a földművesek négyzetgyököket és nevezetes azonosságokat termesztenek, a dombokon szinusz és koszinusz hullámzik, a folyókban meg logaritmusok úsznak az árral szemben." (jelenet a Donald in Mathmagic Land c 1959-es. animációs filmből) |
Annak ellenére, hogy a fő karakterek sokszor érthetetlenek, akár ellenszenvesek is, maga a történet élvezhető, néha még mosolyogtató is. Mélyebb filozófiai értelmet vagy mögöttes jelentést felesleges beleképzelni - viszont nagyon jól látszik, hogyan jár egy paranoiás ember agya. És ha sikerül elvonatkoztatni attól, hogy sajnos nem csak könyvekben léteznek olyanok, akik vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket és/ vagy alternatív történelmet gyártanak, akkor a gyakran közbeszúrt mesék is szórakoztatóak (a fenti kép alatt olvasható részlet például egy matematikus szicíliai király élettörténetéből származik).
 |
| "- Na idefigyeljen - folytatta halkan -, most elárulhatok magának egy titkot, amit mindenki tud, csak épp senki nem vesz róla tudomást. Lehet hallani az idő múlását." |
A könyv Olaszországban nagy sikert aratott, 1990-ben film is készül belőle A hold hangja (La voce della luna) címmel, Federico Fellini rendezésében - és mivel Cavazzoni is közreműködött a forgatókönyv írásában, talán kicsit több köze van az eredetihez, mint egy átlagos könyv-filmnek. Aki szeret egy kicsit elkalandozni, vagy furcsaságokat olvasni, esetleg kedveli a "holdkóros" történeteket és összeesküvés-elméleteket, bátran kezdjen bele!
--
Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés:
Eredeti cím: Il poema dei lunatici
Fordító: Horváth Csaba
Borító: Nagy Norbert
ISBN: 978 963 2793 75 7
Oldalszám: 373
Ár: 2790,- (borítóár), 2092,- (Typotex webbolt)
--
[Bori]
--
Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés:
Eredeti cím: Il poema dei lunatici
Fordító: Horváth Csaba
Borító: Nagy Norbert
ISBN: 978 963 2793 75 7
Oldalszám: 373
Ár: 2790,- (borítóár), 2092,- (Typotex webbolt)
--
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!
Hello, én egy kicsit másként látom azt, hogy van-e az egésznek mélyebb értelme esetleg mögöttes jelentése. Nekem valahogy úgy jött le, mint egy alternatív, kifacsart, groteszk (etc) megváltástörténet. Savini egy apostol a prefektus pedig Jézus szerepében - a könyv vége felé egyre nyilvánvalóbbak az utalások. A prefektus a nép színe előtt pl felfedi magát, legyőzi a kufárt, majd már úgy tűnik az érkező rendőrök túlereje legyőzi őt, de végül a mennybe száll.
VálaszTörlésValamennyire maga az író is erősíti az ezirányú interpretációt az epilógusban előadott Júdástörténettel - legalábbis szerintem - hogy mi a valóságos és mi a képzelet, hogy kinek miket kell/szabad/lehet elhinni - vajon a hihetetlent, a csodás dolgokat csak akkor szabad e készpénznek venni ha magától Jézustól halljuk? De hisz' Júdás is hogy megjárta ezzel. Miközben Júdásnak igaza volt, az igazságáról kiderült (számára), hogy hazugság, ami aztán mégis maga volt az igazság. Ehh bonoylult dolog, jobb nem is beszélni róla :)
De ha végiggondolom most, az összes betéttörténet és példázat erről szólt, hogy mi a valóság és mi a hamisság, és hogy sokszor ami valósnak tűnik az a hamis, és ami ordenáré hazugságnak az az igaz - mindegyik, az aztékok a vizigótok, Garibaldi, a szicíliai király, a Waterloo-i csata tanúja - mind-mind iszonyú szórakoztató önmagában is, de szerintem valahogy több puszta viccelődésnél - bár meglehet csak én képzelek mögé valami felemelt mutatóujjat, valami mögöttes mondanivalót, valami olyasmit, ami azt akarja mondani hogy minden csak nézőpont kérdése, és a nézőpontokat önmagában vizsgálva eldönthetetlen hogy igaz-e vagy hamis.Kezdek belezavarodni :D
Apropó, te nem vetted észre magadon a könyv olvasása közben, hogy vizsgálgatod a házakat hogy vajon miből vannalk, és a járókelőket, hogy vajon játszanak-e? Hehe - nekem volt egy ilyen kattanásom.
Mégvalami, megnéztem aztán a Fellini filmet is, és való igaz Cavazzoni írta a forgatókönyvet, de ahelyett, hogy a regényét dramaturgizálta volna, teljesen szétszedte, máshová helyezte a hangsúlyokat és beleírt egy csomó egyéb ötletet is, amit vagy kihagyott a könyvből, vagy utólag jutott az eszébe - és a filmben érdekes mód Pigafettának, a sírásónak legalább akkora szerep jut, mint a prefektusnak. Szóval bár szerzői a forgatókönyv, mégis pont kevesebb köze van az eredetihez, mint egy átlagos könyv-filmnek. Ez is érdekes csavar... De amúgy a film is elég jó, megvan egy bizonyos hangulata. Fellninek ez volt az egyik kedvenc filmje a saját kései termései közül
Szia!
VálaszTörlésLehet, hogy igazad a van groteszk megváltástörténettel kapcsolatban, talán csak én nem szeretek mögöttes értelmet keresni egy ennyire szórakoztatóan abszurd történetben. Legalábbis ennyire mély mögöttes értelmet, abban igazad van, hogy gyakorlatilag az egész könyv azt taglalja, hogy mi a különbség az igazság és hazugság között, hogy érdemes a dolgok felszíne mögé nézni, viszont az én megközelítésemben ez nem Jézusra vonatkozik, hanem sokkal inkább a mindennapi életre. És a kérdésedre válaszolva: a házakat nem kezdtem el nézegetni, az embereket viszont a szokásosnál is jobban :) Ez az egész igazság-hamisság kérdés szerintem nagyon aktuális téma most is, a könyv írásakor is, amin érdemes lehet mélyebben elgondolkodni.
Szóval az én szempontomból ez a vonal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az "utcán" a legtöbben csak szerepet játszanak, és lehet, hogy otthon, a "falak mögött" valójában teljesen más emberek. Meg arra, hogy sokszor nehéz eldönteni, mi az igazság és mi a hazugság. De ez a bibliai értelmezés is tetszik, akkor szerinted Savini játssza Júdás szerepét? Vagy egy a többi apostol közül, akik csak tivornyáztak az utolsó vacsorán?
A filmet pedig, bevallom, nem néztem végig, de tervben van. Mindenesetre az mindenképp pozitív, hogy ő írta a forgatókönyvet, és így még csak panaszkodni sem lehet az eltérések miatt. Pigafetta egyébként szerintem a könyvben is elég hangsúlyos szereplő volt, már csak abból a szempontból is, hogy mennyi ideig követte Savinit, de miatta találkozott a prefektussal is, stb.
Lehet, hogy egy kicsit túlhúztam a bilbiai vonalat, de az utalások mennyisége szerintem megengedi ezt - valójában nem gondolom azt, hogy ez egy új evangélium lenne - hehe - csak érdekes volt eljátszadozni a gondolattal.
VálaszTörlésAbba nem is gondoltam bele, hogy Savini lenne a példázatbéli Júdás, de nem hinném hogy ennyire megfeleltethtő minden mindennel.
Az viszont egyértelmű, hogy a Miniszterelnök maga az Atyaúristen, aki ellen fellázad a prefektus és győz! Savini pedig az ő prófétája :)
Csak azért gondoltam, mert ha a példázatnál maradunk, akkor Savini egy idő után szintén elkezd kételkedni, arra gondolva, hogy a prefektus megőrült - most nem találom azt a részt, de rémlik, hogy mielőtt elmennek a városból, támadnak ilyen gondolatai.
VálaszTörlésÉs megtérítik a diákokat meg a pizzázó körüli embereket is :)