Orson Scott Card: Az elme gyermekei (Végjáték 4.)

Ender elméjének gyermekei önálló utakon járnak és az emberiség éppen elpusztítani készül legjobb esélyét a túlélésre. Az elme gyermekei közvetlenül a Fajirtás történetét folytatja, a két kötet gyakorlatilag egyetlen epizódja a teljes regénysorozatnak, és szépen lekerekíti, bár teljesen nem zárja le a Végjátékkal indult történetet. 

És végül elérkeztünk a Végjáték-sorozat utolsó részéhez. Oké, ez nem ilyen egyszerű. Szóval van a Végjáték, amiből két éve egy jobb sorsra érdemes film is készült, és ami minden idők talán legjobb pszichológiai sci-fije, ezt szokás legszélesebb körökben ismerni. A Végjáték közvetlen, ám háromezer évvel később játszódó folytatása a bizonyos értelemben még jobb A holtak szószólója (egyik személyes kedvencem), a sorozat harmadik része (itt már nincs érdemi időugrás) a Fajirtás, aminek néhány aspektusa meglehetősen felbosszantott, a negyedik és mindezidáig utolsó pedig jelen kötet, Az elme gyermekei. Eddig követhető, igaz? 

De itt nincs vége a dolognak. Card megírta a Végjáték eseményeit Bean szemszögéből is, kiegészítve elég sok érdekes dologgal, ez lett az Ender árnyéka, amiből kinőtte magát a jelenleg ötrészes Árnyék-sorozat, ez elsősorban Ender testvéreire és a hadiiskola növendékeire fókuszálva mutatja be, hogy mi történt, miután Ender száműzetésbe vonult. Ebből magyarul három kötet jött ki, az Ender árnyékán kívül az Alexandránál jelent meg A hegemón árnyékában is, az Árnyékbábokat pedig már a fősorozathoz hasonlóan az Unio Mystica adta ki. Most már kezd bonyolódni, de még nincs vége.

Orson Scott Card: Fajirtás (Végjáték 3.)

Valóban pusztulnia kell a descolada vírus miatt az egész Lusitaniának, a rajta élő összes értelmes létformával együtt? Létezik egyáltalán elfogadható indok erre? Az egyén fontosabb vagy a közösség? Honnantól (nem) számít embernek valaki (valami)? Mi van, ha tényleg felsőbb erők irányítják az életünket? Elfuthatunk a saját démonaink elől? Card ismét súlyos kérdéseket vet fel a Végjáték-sorozat harmadik kötetében, a Fajirtás megint filozófiai sci-fi a javából. 

Orson Scott Card nagyjából azt csinálja, amit az ókori filozófusok: párbeszédes (illetve itt regényes) formába öntve, szélesebb közönség számára is fogyaszthatóan írja le gondolatait a világról és az emberről. Ha kétezer évvel ezelőtt születik, talán neki is Arisztotelész lenne a "főhőse" Ender helyett és most filozófiatörténet-kurzusok hallgatói rágnák át magukat az írásain, de kortárs szerzőként modernebb és lényegesen terjengősebb közvetítő-médiumot választott.

A Végjáték pörgős military sci-fi volt, erős, de jobbára nem közvetlenül az arcunkba tolt pedagógiai-pszichológiai vonulattal. A holtak szószólója viszont nem csak időben ugrott háromezer évet az előzményhez képest, hanem még komolyabb hangsúlyt fektetett a társadalmi-szociális kapcsolatokra és előtérbe helyezte Card élet- és értelemközpontú filozófiáját. A Fajirtás még tovább megy: kevesebb a tényleges esemény és sokkal több a párbeszéd, elmélkedés és az emberiséget évezredek óta foglalkoztató kérdések körüljárása, aminek egy ilyen, 500+ oldalas és nem túl nagy betűkkel szedett regény rendkívül bőséges teret enged. 

Előzetes - Orson Scott Card: Fajirtás

Nem voltunk benne biztosak, hogy még idén megjelenik, de most már hivatalos: december elsején érkezik a Végjáték-sorozat harmadik kötete, a Fajirtás átdolgozott új kiadása (a réginek a fordítása és szerkesztése nem volt tökéletes, az új viszont az eddigiek ismeretében már méltó lesz a regényhez). A Végjáték brutálisan jó pszichológiai-katonai sci-fi volt, A holtak szószólója új szintre emelte a "kidolgozott idegen ökoszisztéma" fogalmát és mellette olyan emberi sorsokat mutatott be, ami szintén ritkaság a zsánerirodalomban. Magától értetődő, hogy a harmadik részt is nagyon várjuk, különösen Sánta Kira borítófestményével.

És ha ez nem lenne elég: az Ender árnyékával megkezdett, párhuzamos sorozat is folytatódik, az  Árnyékbábok (Shadow Puppets) jövő tavasszal érkezik, szintén az Unio Mystica gondozásában, de az Alexandránál kiadott előzményekhez illő gerincdizájnnal (viszont azoknál izgalmasabb borítófestménnyel).

Beleolvasó egyelőre nincs, borító és fülszöveg a hajtás után. 

Orson Scott Card: A holtak szószólója (Végjáték 2.)

Végre egy kötetben és új fordításban a Végjáték-sorozat önállóan is olvasható második része, A holtak szószólója. Card a katonaiskola és a hangy-háború eseményeinek távoli jövőjébe ugrik, Ender feladata most nem egy idegen faj legyőzése, hanem egy peremvidéki bolygó apró kolóniáján kell szólnia az egyik elhunyt életéről. Ez rutinmunka lenne a holtak szószólója számára, de csak amíg tudomást nem szerez a bolygó őshonos lakóiról, innentől legalább olyan nehéz feladat, mint a háború volt... 

A tavalyi év egyik legjobb könyves híre volt, amikor kiderült, hogy nem csak a Végjáték jelenik meg újra a filmváltozat bemutatójára (ez önmagában nem lett volna olyan nagy szám, hiszen a második kiadás még mindig kapható), hanem a kiadó a folytatásokat is megjelenteti szépen sorban. Az ígéretből valóság lett, jó másfél hete már kapható a sorozat önállóan is olvasható második része, A holtak szószólója. 

Az egyik főszereplő itt is Ender, aki a relativisztikus űrutazásnak köszönhetően nagyjából háromezer évvel a Végjáték eseményei után is csak harmincöt éves, de nincs feltétlenül szükség az előzmények ismeretére. A fontosabb tudnivalókat az igazi poénok lelövése nélkül szövi Orson Scott Card a történetbe, szándékosan úgy íródott a történet, hogy a Végjátéktól függetlenül vagy előtte is el lehessen olvasni. Sőt, tulajdonképpen A holtak szószólójának köszönhető, hogy a Végjáték az eredeti novellából egyáltalán regénnyé bővült: komolyabb háttérre volt szükség a "szószóló" Ender karakteréhez. 

Ironikus, hogy a kvázi kényszerből megírt könyv lett igazán népszerű, ugyanakkor tökéletesen érthető is. A Végjáték sokkal pörgősebb és könnyebben fogyasztható, A holtak szószólója viszont némi elmélyülést is igényel, sokkal több súlyos gondolatot tartalmaz és a feszültséget sem az akció, inkább a gondosan megkomponált, lassan fölvezetett helyzetek adják. 

Előzetes - Orson Scott Card: A holtak szószólója (Végjáték 2.)

Ugyan ma már kiment egy előzetes, de ezt muszáj minél hamarabb megosztani: május 15-én végre a kezünkben tarthatjuk a zseniális Végjáték folytatásának újrafordított kiadását. A holtak szószólója egyszer már megjelent a kilencvenes évek elején, ám az akkori könyvkiadási furcsaságok egyik jellegzetes példájaként két kötetre bontva, a második feléből pedig valami rejtélyes okból kevesebbet nyomtak, így az gyakorlatilag beszerezhetetlenné vált, míg az elsőből még mindig keringenek antikvár példányok. 

Orson Scott Card eredetileg A holtak szószólóját szánta fő művének, a Végjáték csak egy novella volt, melyet a főszereplő hátterének alaposabb megismeréséhez bővített regénnyé. Utóbbi pszichológiai bravúrjai miatt vált igazán sikeressé, itt az abszolút sci-fi történetet inkább filozófia fűszerezi, a szórakoztatás mellé Card ismét meglehetős mennyiségű gondolkodni valóval szolgál.

Orson Scott Card: Végjáték (könyv, 2013)

A Föld végzete egy gyermek kezében van. Orson Scott Card világszerte óriási népszerűségnek örvendő regénye, a Végjáték, egy leendő katonai stratéga kiképzéséről mesél, elképesztő pszichológiai és pedagógiai érzékkel. Minden idők egyik legjobb sci-fi regénye. 

Az emberiség évtizedek óta tartó háborút vív egy rovarszerű fajjal, akik a Naprendszer felderítése közben megtámadtak egy kutatóhajót. Az új ellenséggel szemben közösen lépnek fel az addig egymással harcoló nemzetek, a külső fenyegetés hatására megtörtént az, amire sokan vágytak, de senkinek sem sikerült megvalósítani: az emberiség egysége. Nagy ára volt az idegenek visszaszorításának: az erőforrások átcsoportosítása miatt a kormányzatok a születésszabályozás bevezetésére kényszerültek, egy párnak csak két gyereke lehet. Hármat csak különleges esetekben engedélyeznek, de még így is a megengedhetetlen pazarlás szimbóluma. Andrew "Ender" Wiggin különleges gyermek, de ez a Földön senkit nem érdekel. Harmadikként szekálják az iskolában, otthon agresszív szociopata bátyja keseríti meg az életét, egyedül nővérével találja meg a közös hangot. A Nemzeközi Flottánál viszont nagyon is kíváncsiak rá, kiemelkedő inteligenciájának és megfelelő kiképzéssel soha nem látott szintre fejleszthető taktikai képességeinek sorsdöntő szerepet szánnak a hangyokkal vívott háborúban. 

Előzetes - Orson Scott Card: Végjáték

Jövő héten érkezik a magyar mozikba is Orson Scott Card regényének filmváltozata - minden idők egyik leglátványosabb sci-fijének ígérkezik - ezzel párhuzamosan pedig a Végjáték harmadik magyar kiadása is napvilágot lát, ezúttal az Unio Mystica kiadónál. A fordítás a régi frissített verziója lesz (a Dáinnál újrafordították), a borító filmes. Az igazán jó hír viszont az, hogy követni fogják a folytatások is, a második rész remélhetőleg egy kötetben és nem kétfelé bontva, mint annak idején a Valhallánál, és a negyedik kötet, a The Children of the Mind, most először lesz olvasható magyar nyelven. Alább szokás szerint a fülszöveget, borítót és egy rövid részletet találhattok.